Mit üzen a magyar kluboknak az ETO bajnoki címe?

Hosszabb távra tekintve mit üzen az ETO FC bajnoki aranya a magyar első osztályú klubok számára? Azért fontos feltenni ezt a kérdést, mert az FTC 2018-tól kezdve hegemón helyzetbe került az élvonalban. Ehhez egyedi kormánydöntések és támogatási szerződések révén hozzájárultak közvetlen állami támogatások, illetve az összes klubnak járó közvetett állami források, mint a szerencsejáték bevételeiből vagy a taóból járó források – ezek eredetileg a magyar állam bevételei – és a közmédiás közvetítési jogdíj. A 2017–2018-as idényt megelőző hét szezonban öt klub adta a bajnokot, az utána következő hétben egy, a Ferencváros. Ez nem dominancia, hanem hegemónia, hiszen idővel az FTC fölényét a szurkolók, a klubok többsége, a hazai futballközeg természetesnek fogadta el. Ilyen környezetben ritka eset, hogy egy rivális valós eséllyel felemelkedjen az egyeduralkodó mellé.

Az ETO FC, amely 2024-ben jutott fel a másodosztályból, azt mutatta meg a többi csapatnak, hogy nincs szükség gigantikus büdzsére ahhoz, hogy a hegemónt utol lehessen érni, kis szerencsével (az xPts-mutató, vagyis a kialakított és engedett nagy helyzetek alapján az ETO-nak öt ponttal kevesebbet kellett volna gyűjtenie) meg lehet előzni. Ehhez azonban alázatos, szakszerű munkára, elhivatott, profi emberekre és összetett struktúrára van szükség.

A struktúra kialakítása pedig az élvonalbeli klubok szintjén nem pénz kérdése, hanem a helyes szemléleté.

Kell egy vizionárius

A sikeres működés alapja egy labdarúgóklubnál, hogy a szakmai vezető alkossa meg a klub identitását, a rövid, közép- és hosszú távú célokat. Úgy tudjuk, az ETO-tulajdonos Világi Oszkár másik klubjánál, a Dunaszerdahelyi AC-nál dolgozó ügyvezető igazgató, Jan van Daele volt az, aki megtalálta a győri sportigazgatói posztra Steven Vanharent. A belga szakember dolgozott korábban vezető játékosmegfigyelőként a Sheffield Unitednél és a Germinal Beerschotnál, illetve asszisztensként az Olympiakosznál és a Legia Warszawánál.

A Büntetőnek adott interjúban részletesen beszélt arról, miért fontos lefektetni, hogy a csapat milyen filozófiával játszik, ehhez milyen futballstílust lehet párosítani, s a stílushoz megfelelő játékosmegfigyeléssel, toborzással, egyéni fejlesztéssel milyen játékosokat kell válogatni. Szintén beszélt a stábtagok folyamatos oktatásáról, a színvonalas akadémiai munka szükségességéről, vagy épp arról, miért üdvös, hogy az akadémisták együtt étkeznek az első csapat játékosaival. A pozitív, progresszív szemlélet miatt a hírek szerint jó szívvel járnak dolgozni Győrben a munkatársak. Borbély Balázs egyenesen azt mondta, hogy a keret tagjai baráti viszonyt alakítottak ki egymással az elmúlt két évben.

Vanharen és a stábja modern futballfelfogást honosított meg az ETO-nál, olyan szemléletet, amelyet azoknál a klubnál látni, amelyek a nemzetközi kupák kieséses szakaszaiban szerepelnek vagy oda tartanak.

Ennek a haladó megközelítésnek legfeljebb a darabkáit látjuk a többi NB I-es klubnál, az FTC volt eddig az egyetlen, amely vízióját tekintve is magasabb polcra helyezte magát. Idén az ETO is felkapaszkodott erre a polcra, és továbbra is felfelé tart.

Alapos kiválasztás és egy minőségi testvércsapat

Emlékezhetünk arra az időszakra, amikor már Világi volt az ETO tulajdonosa, de a másodosztályú csapatok közül egyedüliként légiósokkal zsúfolva próbált feljutni az ETO az NB I-be. A 2023–2024-es idényben Ruisz Barnabáson és Vingler Lászlón kívül nem volt olyan ETO-akadémista, aki sűrűn bekerült volna a kezdőcsapatba – Tóth Rajmund ekkor kezdett kopogtatni az öltözőajtón. Az akkori légiósok közül egyetlen játékos, Claudiu Bumba maradt hírmondónak, ami egyértelműen azt üzeni: nem működött jól a kiválasztás sem a hazai, sem a külföldi játékosok terén. Ezen alapjaiban változtatott a klub, Borbély és Vanharen érkezésével elkészültek azok a játékosprofilok, amelyek alapján posztra keresett játékosokat az ETO, és kihívást kereső, elhivatott futballistákat kezdett felkutatni a scout részleg.

Nadhir Benbouali az elmúlt szezon egyik legnagyobb felfedezettje (Forrás: ETO FC)

Az ETO szerzett egy csatárt egy belga klubtól (Nadhir Benbouali, Charleroi), aki az előző szezonban egyetlen bajnokin sem lépett pályára, míg 2025–2026-os idényben kis híján gólkirály lett. Egy bal oldali szárnyvédőt, aki az összes NB I-es védő közül a legtöbb gólpasszt jegyzi (Daniel Stefulj). Egy akkor 20 éves középső védőt (Miljan Krpics) a szerb első osztály kiesőjétől (Vozsdovac), akitől ma az összes NB I-es védő közül a legtöbb progresszív labdavezetést látjuk (erre a játékelemre labdakihozatalt lehet építeni). Egy kapust (Samuel Petrás), aki vezeti a ligát a 90 percenként kapott gólok és a gól nélkül lehozott meccsek mutatóit nézve. Egy fiatal szélsőt (Nfansu Njie), aki a cseh harmadosztályú csapatában sem játszott, míg az idei szezonban az ETO-ban nyolc kanadai pontig jutott.

Ha a kölcsönszerződések összegét nem számoljuk, az ETO 2024 óta elköltött a piacon 1,6-1,7 millió eurót ezekre a játékosokra, és behozott értékesítésből 850 000 eurót.

A Borbély–Vanharen tandem mindössze 700-800 000 euróból olyan labdarúgókat igazolt, akiknek egy részére kiegészítő emberként sem számítottak korábbi klubjukban, míg az NB I-ben a bajnokcsapat alapemberei lettek.

Ez az összeg az NB I-es csapatok jelentős részénél rendelkezésre áll(hatna) erre a célra. Ehhez a minőségű kiválasztáshoz a játékosmegfigyelői szaktudás mellett szükség volt a DAC-ra is – Vitális Milán, Zseljko Gavrics, Csinger Márk, Petrás is a felvidéki csapattól érkezett. A dunaszerdahelyi scouting olyan térségekben is figyeli a futballistákat, ahol az ETO megfigyelőinek így már nem szükséges.

Az ETO a sikeres játékosmegfigyelés mellett beépített a saját akadémiájáról három játékost a kezdőbe (Tóth Rajmund, Bánáti Kevin, Vitális), és kihasználta, hogy a testvércsapatnál (DAC) is fejlődő környezetben játszhatnak kölcsönben a játékosai.

Győrben az egész szezonban nagyon jó volt a hangulat, a keret baráti társasággá kovácsolódott (Forrás: ETO FC)

A DAC-hoz hasonló minőségű „keltetője” – ha ildomos egyáltalán ezt a megjelölést használni – ugyan nincs az NB I-es kluboknak, akadémiával és igazolásokra félretett 800 000 euróval viszont rendelkezik a csapatok jelentős része. Kíváncsian várjuk, milyen minőségű légiósokkal erősít majd a feljutó Vasas és a Honvéd, illetve az akadémiáikról hány játékosnak adnak majd lehetőséget az első osztályban. Az ETO hat saját nevelésű játékosa minimum 20 mérkőzésen pályára lépett a bajnoki arannyal zárult szezonban.

A türelem aranyat terem

Három vezetőedző dolgozott az NB I-es szezon zárásáig, aki már 2024 tavaszán is a helyén volt, Bognár György, Hornyák Zsolt (a bajnokság végén távozott) és Borbély. Ahogy a világ profi bajnokságainak jelentős részében, az NB I-ben sem jellemző, hogy egy edző kettő, három vagy négy éven át vezethet egy csapatot, de némelyikük időről időre bizonyítja, hogy az állandóság kifizetődő.

Miután a 2023–2024-es idény utolsó öt meccsét megnyerte, és feljutott a csapattal az NB I-be, Borbély összegyűjtött annyi bizalmat Győrben, ami kiállta az idők próbáját. A tavalyi szezont négy vereséggel és egy döntetlennel kezdte, a téli szünetben pedig a kilencedik helyen állt az ETO-val, öt pontra a kieséstől. Az NB I-es tulajok zöme valószínűleg elengedte volna, az ETO vezetői ekkor is kitartottak mellette, a türelem pedig középtávon kamatozott. (Érdekes párhuzam, hogy a Zalaegerszeg nyáron érkező argentin tulajdonosa hasonló helyzetben hagyta dolgozni Nuno Campost – a ZTE az első hét fordulóban négy pontot szerzett, nyeretlenül állt.)

Borbély már az NB II-es szezon hajrájában is azokat az taktikai elemeket alkalmazta, amelyeket később a bajnoki címre törő csapattal.

A klub hagyta érvényesülni – pedig nem volt élvonalbeli rutinja –, ő alakíthatta ki a saját játékfelfogásához passzoló játékosprofilokat – a sportigazgatóval együttműködve – és a játékosmegfigyelői csapat ez alapján kezdte a kutatást.

Borbély Balázs először lehetőséget kapott, utána türelmet – meghálálta (Forrás: ETO FC)

Ahhoz, hogy ez a munka meghozza a gyümölcsét, idő kell, ám a magyar első osztályban a tulajdonosok legtöbbször nem várják meg, amíg le lehet szedni a gyümölcsöt. Többek között a sűrű edzőváltás az oka, hogy egy csapat két szezonon belül három-négy alkalommal is játékfelfogást vált, így pedig nem lehet építkezni, kiegyensúlyozottan teljesíteni. Az ETO Borbélyon keresztül mutatta be a többi NB I-es csapatnak, hogy ha a szakmai felkészültség profi háttérrel és türelemmel párosul, nem marad el a siker.

Közepes pénz, nagy foci

Alaptétel volt az elmúlt években, hogy magyar szinten gigászi bevétellel rendelkező FTC-t – tavaly 19,7 milliárd forint volt a bevétele – azért lehetetlen megelőzni, mert az általa termelt összegből versenyelőnyt garantáló minőségű játékosok sorát képes igazolni. Az ETO idén megdöntötte ezt a feltevést. Legalább három olyan klub működik az NB I-ben (FTC, Újpest, Puskás), amelynek nagyobb volt idén a költségvetése, mint a győrieknek. A tavalyi beszámolók alapján az NB I-be fejutó Győr még csak a nyolcadik legnagyobb költségvetéssel rendelkező klub volt, azóta persze változott a helyzet, de az anyagi lehetőségeket nézve így sem tartozik az élmezőnyhöz.

Információink szerint az ETO nem a mostani átigazolási ablakban kíván megválni az alaposan felértékelődött játékosaitól – megtámogatva ezzel a költségvetését –, hosszabb távú terveket dédelget.

Az ETO FC-nél elvégzett munka példával szolgál a többi klub számára: stabil identitással, közepesen magas büdzsével, alapos játékoskiválasztással, színvonalas akadémiai neveléssel, nagy munkabírású, eltökélt edzővel és felkészült stábbal megelőzhető a Ferencváros a magyar bajnokságban. A győri mellett az említett ZTE-projekt perspektíváját mutatja, hogy a három egymás elleni bajnokin az ETO mellett a Zalaegerszeg is megverte kétszer az FTC-t.

Borítókép: ETO FC