Tudatos, bátor edző vezeti az ETO-t, aki a Bajnokok Ligájában is tanult

Az ETO FC múlt szombaton megszakította a Ferencváros hétéves bajnoki aranysorozatát. A csapatot 2024 áprilisa óta a korábban élvonalbeli edzői múlttal nem rendelkező Borbély Balázs vezeti. Ahhoz, hogy feltérképezzük a karakterét, végig kell tekinteni egész játékos- és edzői pályafutásán. Ha ezt megtesszük, azt fogjuk látni, a magyar bajnok ETO vezetőedzője végig tudatosan döntött, hogy melyik klubtól hova lép tovább, és a célja mindig az volt, hogy az apró szintlépések révén fejlődjön – előbb futballistaként, majd edzőként.

A dunaszerdahelyi születésű Borbély a helyi DAC-ban nevelkedett, és ott kezdett el játszani a felnőttcsapatban, ám a kevés játéklehetőség miatt a dél-pozsonyi kiscsapathoz, az Artmedia Petrzalkához igazolt, amely az 1997-es feljutása után lassan stabilizálta a helyét a szlovák élvonalban. Miközben a DAC kizuhant a másodosztályba, Borbély egy olyan klubnál futballozott, amely a korábbi évtizedekben jobbára a csehszlovák második ligában szerepelt, és lépésről lépésre fejlődött. Három évvel később a csapata ezüstérmet, 2004-ben kupát nyert, a következő idényben pedig bajnok lett. Pozsony panelházakkal zsúfolt külvárosából indulva.

A rendszerváltás utáni szlovák klubfutball legnagyobb sikerének is részese volt Borbély, miután az Artmedia a Bajnokok Ligája főtáblájára került – többek között a Celtic elleni hazai 5–0 révén.

A kis pozsonyi klub idegenben megverte az FC Portót – a védekező középpályásként játszó Borbély győztes gólt szerzett –, összesen hat pontot gyűjtött a Rangerst és az Internazionalét is tömörítő csoportjában. Az Artmediát ekkor Vladimír Weiss, a modern kori szlovák labdarúgás legnagyobb nevű edzője vezette, Borbély saját bevallása szerint csapatkapitányként rengeteget tanult tőle.

Borbély újabb szintet lépett, amikor 26 évesen, karrierje csúcsán a német Bundesligába igazolt. Új csapata, a Kaiserslautern ugyan kiesett a szezon végén, de a középpályás a világ egyik legjobb bajnokságában is kipróbálhatta magát – Hajnal Tamás csapattársaként. Az idő tájt már a szlovák válogatottnak is tagja volt, 2004-ben Bangkokban a magyar–szlovákon (0–1) ő adta a gólpasszt Andrej Poráziknak. Összesen 15 mérkőzésen szerepelt a nemzeti csapatban.

Amikor távozott a Kaiserslauternből ismét jó döntést hozott, hiszen hazatért az Artmediához, amely újra a legjobb szlovák csapatok közé emelkedett – a szezon végén bajnoki címet szerzett. Borbély a téli szünetben Temesvárra igazolt, ahol a következő idényben ezüstérmet szerzett a román bajnokságban. A karrierje végén Ciprusra szerződött (2010–2012), majd egy szlovák ötödosztályú csapatból vonult vissza.

DAC, FTC, ETO

Edzőként visszatért a gyökereihez, 2014-ben nevelőklubja, a DAC második csapatánál kezdett, majd második otthonában, a Petrzalkában folytatta, a másodosztályú csapat vezetőedzője lett. Tudatosan kis lépésekkel haladt, és az is tervezett lépés volt a részéről, hogy 2019-ben elfogadta a Ferencváros ajánlatát, ahol az U17-es csapatnak lett az edzője. Visszalépésnek tűnt a munka, de ő nem így tekintett rá, hanem egy többlépcsős projekt részeként.

(Forrás: fradi.hu)

A vonzalom kölcsönös volt, a Ferencvárosnál fantáziát láttak benne. Ki más, mint a volt csapattárs, Hajnal Tamás hívta, aki ismerte az elhivatottságát. Az első évében a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt az U17-es bajnokság, a következő idényt már az U19-eseknél kezdte. Az FTC és az ETO fej-fej mellett haladt, jó védekezéssel, egyetlen gól különbséggel lett aranyérmes csapata. A legfontosabb meccseken a követlen riválisokat, a győrieket és a Vasast is legyőzte vele az FTC.

A korábbi években az FTC U19-es korosztálya meg sem közelítette a 2020–2021-es idényben látott teljesítményt, 2016-ig kell visszamenni az időben, hogy hasonló teljesítményt találjunk. Borbély bizonyította, hogy a szót ért a fiatalokkal is.

A 2021–2022-es idényt már az FTC második csapatánál kezdte, amely az első csapat előszobája, ennek edzője sok klubnál az első csapat meccsein is a kispadon ül. Az FTC II-vel a középmezőnyben végzett NB III-as csoportjában. Ekkor viszont elveszítette a Ferencváros, a DAC elhívta Adrián Gula mellé asszisztensnek.

(Forrás: dac1904.sk)

A Dunaszerdahely megnyerte a Niké Liga alapszakaszát, végül második lett. Világi Oszkár tulajdonos, aki az ETO FC első embere is, úgy döntött, hogy Borbélyra bízza a győriek feljutását az NB II-ből, ezért kinevezte vezetőedzőnek. Kínos helyzetben vette át a feladatot, hiszen Kuznyecov Szergej zsinórban kétszer kikapott a menesztése előtt az ETO-val, és úgy tűnt, a Nyíregyháza mögött másodikként a Győr helyett a Vasas juthat fel az élvonalba. Ám Borbéllyal öt meccsen 15 gólt szerzett az ETO, az utolsó előtti fordulóban legyőzte a Vasast hazai pályán, így osztályt válthatott. Teljesítette edzőként az első komolyabb munkáját, megalapozta a felé irányuló bizalmat a klubnál.

Aki ezt átéli, nem fél már semmitől

Mi az, ami már az első élvonalbeli szezonjában látszott Borbély edzői felfogásán? Az, hogy feljutóként, a bennmaradást célul kitűzve sem elégedett meg azzal, hogy a csapata inkább a labda ellen játsszon jól, ő birtokolni akarta a labdát, támadni akart. Ezt a szemléletet árnyalja egy súlyos sérülése még játékosként. A sarokcsontsérülése után húsevő baktérium támadta meg a szervezetét, ami a karrierjébe került, s ami miatt évekig járt pszichológushoz.

Élete talán legnagyobb hullámvölgye volt – a Magyar Nemzetnek elárulta –, aki ilyet átél, az már nem fél semmitől, sem a kudarctól, sem a kirúgástól. Biztos, hogy ez a mélypont is alakított a bátor futballfelfogását.

Az adatok alapján az FTC után már tavaly is az ETO-nak volt a legintenzívebb, leghatékonyabb a letámadása a bajnokságban – feljutóként. Labdabirtoklában csak két csapat előzte meg az ETO-t, rögzített játékból pedig az FTC mellett a Győr volt a legveszélyesebb az NB I-ben. Azonban a nyílt játékban még mindig középcsapatnak számított az ETO, ahogy védekezésben is, a domináns játékhoz egyelőre nem volt minden puzzle a helyén. A csapat negyedik helye a várható pontok alapján felülteljesítésnek számított.

(Forrás: eto.hu)

Azt se felejtsük el, az ETO az előző szezon első öt fordulójában egy pontot szerzett, sok edző itthon ezt sem élte volna túl – a téli szünetben pedig öt pontra a kieséstől a kilencedik helyen állt a tabellán. Az NB I-ben az a megszokott, ha ilyen helyzetben a csapatok megválnak a vezetőedzőtől. Ám a győri szakmai vezetés, élén Steven Vanharen sportigazgatóval kitartott Borbély mellett, ami eltér a hazai sémától (Hornyák Zsolt és Bognár György után jelenleg ő a harmadik leghosszabb ideje dolgozó vezetőedző a ligában).

A tavasszal lejátszott 16 bajnokin egyszer kapott ki a csapata, így lett negyedik, és váratlanul indulhatott a Konferencia-liga selejtezőjében, ahol szintén bizonyította, hogy versenyképes. A svéd bajnok legyőzése után a Rapid Wien a csoportkör küszöbén állította meg.

Az ETO és Borbély sem reménykedett abban, hogy a csapat a feljutás után másfél évvel a bajnoki címért küzdhet a Ferencvárossal, mégis így lett. Ehhez szükség volt arra, hogy a vezetőedző ragaszkodjon a domináns támadójátékba, a magas, agresszív letámadásba vetett hitéhez, illetve, hogy Csinger Márkkal megerősítse a tengelyben a védelmet. Borbély alapvetően a pálya tengelyében akart az ellenfelek fölé kerekedni, s ez sikerült is: Csinger, Vitális Milán, Ahmed Nadhir Benbouali főszereplésével egyik csapat sem kontrollálta annyira a játékot a pálya középső részén, mint az ETO. Mindannyian be is kerültek az év álomcsapatába az M4Sport-nál.

Daniel Stefulj révén az ETO sokszor a védelem mögé tudott kerülni a szélen – a horvát védő rengeteg beadásából nyolc gólpassz lett. Szintén kiemelt szerep jutott az elmúlt két évben a Fehér Miklós Akadémiáról a felnőttek közé kerülő Tóth Rajmundnak, Bánáti Kevinnek, Bíró Barnabásnak, a szintén győri akadémista Vitális pedig már a válogatottságig jutott.

Borbély számára az egyensúly is kiemelkedően fontos, a támadások intenzitása nála nem mehet a védelem rovására, és ez fordítva is igaz.

Ebben a szezonban a legfontosabb támadó és védekezőmutatók közül a nagy helyzetek számában, a labdabirtoklásban, a meccskontrolt, illetve a támadó passzmutatókat nézve is az ETO volt a legjobb. A letámadás magasságát, intenzitását mutató PPDA-ban is a győrieké a legjobb mutató – immár nem csak labdával, labda nélkül is meghatározók lettek Borbély filozófiájára építve. Védekezésük az FTC-ével vetekedett: a legkevesebb helyzetet e két csapat ellen alakították ki a riválisok, és az ő kapujukat találta el a legkevesebb lövés. Az FTC olyan riválist kapott, amelyre nem volt felkészülve.

Őszinteség, barátság

Borbély nem csak szerény, de őszinte edző is, a közvélemény számára is világossá tette, hogy következetesen ragaszkodik az elveihez. Amikor tavaly augusztusban az MTK-t idegenben 7–2-re győzte le csapata, szebbnél szebb gólokat szerezve, a meccs utáni nyilatkozatában megjegyezte, hogy ilyen mérkőzésen nem szabad két gólt kapni, ezen a jövőben javítani kell. Nem fellengzésből mondta, komolyan így is gondolta.

A profi labdarúgásban a legritkább esetben fordul elő, hogy gyenge belső kohézióval rendelkező csapatok sikeresek. Ugyan 11 különböző nemzetiségű játékos alkotja az ETO keretét, a játékosok nagyon jó viszonyt ápolnak egymással. A Kisvárda elleni szezonzáró után Borbély azt mondta a köztévé kamerája előtt, hogy a csapat tagjai barátok, és ez hozzájárul a kiemelkedő csapatteljesítményhez. Ahhoz, hogy ilyen viszonyrendszer kialakulhasson, szükséges a profi klubkörnyezet, és egy olyan vezető, aki nyitottan, őszintén kommunikál a csapatával. Borbély megtanulta ennek a fontosságát, és elévülhetetlen érdemei vannak az összetartó közösség kialakításában.

Az ETO-nál először Vanharentől hallottuk, hogy a klubnál minden egyes nap egy százalékkal jobban kell teljesíteni, mint az előző nap, ezt később Borbély is megismételte a Magyar Nemzetnek adott interjújában. A szakmai vezetés a klubkultúra részévé tette ezt a felfogást.

(Forrás: eto.hu)

A jelenlegi ETO az eredeti célokat nézve látványosan felülteljesít. Vanharen tavaly decemberben azt mondta a Büntetőnek, hogy a 2024–2025-ös szezonban a bennmaradást várta el a klub vezetése – negyedik lett a csapat.

A középtávú cél az volt, hogy az első három csapat közé kerüljön az ETO. Ezt a második évben rögtön teljesítette, a bajnoki cím megszerzését még a távoli célok között sem nevesítette a sportigazgató. A projekt tehát gyorsabban halad, mint azt bárki is várta a klubnál.

Borbély Balázs – aki két éve ilyenkor még egy NB II-es csapat edzője volt – első élvonalbeli megbízatása második évében újra bajnok lett. U19-es, NB II-es és NB I-es bajnoki cím edzőként. Borbélyt tudatos tervezőnek ismerjük, tehát valószínűleg már kitűzte a következő célt.

Borítókép: eto.hu