Mitől volt szenzációs összecsapás a DVTK–DVSC rangadó?

A Debrecen és a Diósgyőr játékfilozófiája – nem számít, hogy Szergej Kuznyecovnak vagy Vladimir Radenkovicsnak hívják a vezetőedzőt – is megmutatja, hogy az NB I-ben egyre több a kezdeményező csapatok száma, és ugyan a Fradit leszámítva a nemzetközi kupaporondon más magyar klubnak az elmúlt néhány évben nem sikerült maradandót alkotnia, de a bajnokságban egyre több az élvezhető, színvonalas találkozó. Ez egyrészt az egyre jobb futballistáknak, másrészt a Blagojevicshez és Radenkovicshoz hasonló edzőknek köszönhető. Több millió eurós kérdés, hogy ez vajon mikor fog eredményességben is visszaköszönni, például a Konferencialiga selejtezőjében. Reméljük mihamarabb, ezúttal viszont maradjunk a szombati esti találkozónál.

A DVSC a megszokott intenzív letámadással kezdte a találkozót, egy az egyben magasan presszingeltek. Sikerült kikényszeríteniük, hogy Artem Odincovnak fel kelljen ívelnie a labdát, azonban az ilyen típusú letámadásnak az a hátulütője, hogy ha egy játékos párharcot veszít, akkor nincs már senki, aki besegítsen, ha pedig valaki mégis besegít, valaki más marad szabadon.

(A kép forrása: M4 Sport)

Pontosan ez következett be az ívelést követően, ugyanis Pernambuco Dusan Lagatorral szemben párharcot nyert, így hosszú métereken át vezethette a labdát, majd eljuttatta a támadóharmadba Bényei Ágostonnak, aki egy ügyes visszahúzós cselt után beadta, Vlagyiszlav Klimovics pedig Megyeri Balázs kapujába fejelt.

Miután a Debrecen hátrányba került, igyekezett magához ragadni a kezdeményezést. Náluk volt többet a labda, igyekeztek uralni a játékot, de ez is igen nehezen ment. Ugyanis a DVTK is letámadott, még ha nem is olyan rendszerességgel és intenzitással, mint a hajdúságiak, viszont amikor elővették, többnyire kifejezetten jól működött.

(A kép forrása: M4 Sport)

A miskolciak a letámadásukat különböző magasságokban kezdték meg. Néha a közepes blokkból léptek ki, ahogyan az a fenti ábrán is megfigyelhető. Bényei Ágoston a felezővonal környékén támadja meg Ferenczi Jánost úgy, hogy a balhátvéd lehetőség szerint ne tudjon a szélre passzolni. Ezért Ferenczi Romancsukot vonta be a játékba, akire már kilépett Bright Edomwonyi, így az ukrán védő arra kényszerült, hogy felívelje a labdát, ami nem kedvezett a Debrecen támadásvezetéseinek.

Ahogyan az sem, amikor kirúgással jöttek a vendégek, a diósgyőriek pedig fent maradtak presszingelni, pedig ezt általában kedveli a Loki, mivel a letámadást átjátszva megnyílik előttük a pálya. A szombat esti mérkőzésen azonban ez nem így alakult.

(A kép forrása: M4 Sport)

Megyeri felpasszát követően Lagator meglehetősen könnyelműen közelített a labda felé, megtámadta őt Pernambuco, és megint csak a brazil játékos nyerte kettejük párharcát. A magasan megszerzett labdával pedig élni tudott a DVTK, mivel néhány átadás után tizenegyeshez jutott. Csakhogy a tizenegyest a ballábas brazil szélső elhibázta, de úgy is mondhatjuk, hogy Megyeri zseniálisan hárított, sőt még a két ismétlést is kivédte.

Az egész mérkőzésre jellemző volt, hogy egyszer az egyik csapat, másszor a másik dominált, és ezek a periódusok meglehetősen gyorsan váltakoztak. 

A Debrecenre az egész szezont figyelembe véve jellemző, hogy képesek labdával kontrollálni a játékot (anélkül nem), a Diósgyőr viszont ezt a kontrollt sem labdával, sem anélkül nem tudja megoldani, ezért gyakran visszább húzódnak. Így történt ez a félidő vége felé is. Átadták a debrecenieknek a kezdeményezés lehetőségét, ami hiba volt, ugyanis a Loki képes úgy járatni a labdát, hogy előbb vagy utóbb, de szabad embert találjon. A szépítő találat előtt is hasonló helyzet alakult ki.

(A kép forrása: M4 Sport)

Ekkor ugyanis Manrique mozgott be a DVTK védelmi vonalai közé, és a nem túl intenzív hazai letámadást Romancsuk egy passzal átjátszva vonta be a játékba spanyol csapattársát, aki teljesen szabadon fordulhatott Odincov kapuja felé. Előbb Sztefan Loncsar felé továbbított, aki kitette a szélre Vajda Botondnak, jött a beadás, amelyet Baranyai Nimród váltott gólra.

Érdekesség, hogy Baranyai és Vajda is 20-20 évesek. Míg a túloldalon szintén gólpasszt jegyző Bényei Ágoston is csak 21, az élete első NB I-es meccsén pályára lépő és gólt szerző Fekete Vince pedig 18. A Debrecennél Blagojevics érkezésével tendenciózusan épülnek be a fiatalok, és úgy tűnik, hogy a DVTK-nál a téli edzőcsere a fiatalok bevetésével is eredménnyel kecsegtet, ráadásul közben a játékuk színvonala és a szerzett pontjaik száma sem esett vissza, ráadásul Jurek Gábor és Bényei is több fordulóban is a legjobb diósgyőriek közé emelkedtek.

A második félidő úgy indult, mint az első, annyi eltéréssel, hogy ezúttal a Loki szerzett villámgyorsan gólt. Ezzel kettő kettőre módosult az állás. Ezután fölénybe került a Loki. Úgy festett, kontrollálják a találkozót, mígnem újabb botor hibát követtek el. Ekkor Loncsar pöccintette rossz helyre a labdát, majd Romancsuk sokadjára is alulmaradt Edomwonyival szemben, így 3–2-re módosult az állás. Mit volt mit tenni, a Debrecen beletaposott a gázba, a mérkőzés pedig teljesen nyílt sisakossá vált. De egyenlíteni már nem tudtak a vendégek, így 5–3-as vereséget szenvedtek.

Ezzel a vereséggel pedig a Debrecentől még a negyedik hely is jelentős távolságba került, ami kifejezetten csalódás a tavalyi bronzérem után.

A játékosállomány egy év elteltével gyengébb nem lett, tehát a minimális elvárásnak a harmadik hely megszerzésének kellett volna lenni. A Diósgyőrnél, mint feljutó csapatnál, inkább lehetnek elégedettek az egész idényben nyújtott teljesítménnyel. Nem elég, hogy csont nélkül bent maradtak, ott vannak masszívan a középmezőnyben. Náluk a fő kérdés az, hogy a következő idényben erről a biztos alapról képesek lesznek-e továbblépni.

Kiemelt fotó: Diósgyőri VTK Facebook