Minden a Diósgyőr kezére játszott Radenkovics bemutatkozó mérkőzésén
Az OTP Bank Liga 22. fordulójában a rossz formába került Diósgyőr azt a Fehérvárt fogadta, amely 2024-re is átmentette a szervezettségét és a jó formáját, amely miatt már a dobogóra esélyesek között kellett számolnunk velük. A mérkőzés gyakorlatilag az első húsz percben eldőlt, miután Csongvai Áron szerencsétlen, de jogos piros lapját egy öngóllal tetézte Bartosz Grzelak csapata, a fennmaradó időt pedig nagyon okosan menedzselte a miskolci csapat és számszerűleg is visszavágott az őszi, szintén 4–0-s vereségért.
Mint ismert, ifjabb Kuznyecov Szergejt az NB I tavaszi rajtja előtt néhány nappal menesztette az újonc Diósgyőr, így az idei első három bajnoki mérkőzésen a DVTK Labdarúgó Sportakadémia szakmai igazgatója, Simon Miklós irányította az első csapatot. A beugrása felemásra sikerült, mert bár értékes pontot tudtak elhozni Debrecenből (2–2), a Kecskemét elleni idegenbeli és az Újpest elleni hazai vereségek során (mindkétszer 1–2) a vártnál több probléma jelentkezett. Időnként kipróbált egy három belső védős sémát a beugró szakember, ám ezt az ötletet hamar el kellett vetnie, ráadásul a játékosok önbizalma is megsínylette a sikertelenséggel övezett időszakot. A végleges megoldás a kispadon végül az a Vladimir Radenkovics lett, aki jobbára másodedzőként dolgozott eddigi karrierje során (többek között Diósgyőrben is) és abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a Ferencváros elleni mérkőzésüket a bajnokcsapat kérésére elhalasztották, így másfél hete volt megismerkedni és összecsiszolódni új játékosaival.
A szerb szakember láthatóan alaposan felkészült a saját csapatából és felismerte, hogyan érdemes a Kuznyecov által kitaposott utat járni, a felállási forma, néhány mozgási és labdajáratási formula azonban maradt az ősszel látottakból, miként a pozíciós játék is, ám néhány finomhangolás azért ráfért az együttesre. A klub számára fontos, hogy az MLSZ ajánlásainak megfelelően pályán legyenek fiatalok, a Fehérvár elleni mérkőzésen a kezdőcsapatban kapott lehetőséget a középpályás, Bényei Ágoston, illetve a szélső, Jurek Gábor. A védelemben az a Marco Lund játszott, aki ősszel még nem volt tagja a keretnek, ám tavasszal kirobbanthatatlan Szatmári Csaba mellől.
A Fehérvár összeállítása nem okozott meglepetést, a 3–5–2/5–3–2-es hadrend nem változott, a csapatkapitánnyá előlépő Csongvai Áron pedig ismét a középpályán kapott helyet, ami nem ismeretlen számára, hiszen korábban Újpesten is ezen a poszton ismertük meg, mielőtt a védelembe kényszerült visszalépni.
Az első percekben kissé csapkodó volt a játék, különösen a hazaiak tűntek meglehetősen óvatosnak és bizonytalannak, ez főleg a biztonsági passzokban és a lassú tempóban volt tetten érhető. A csapat a megszokott, magasra feltolt védekezéssel kezdett, támadásban időnként minden mezőnyjátékosa átlépett az ellenfél térfelére, de labdavesztés után csak a kezdőkör környékén ütközött valódi ellentámadásba a vendégcsapat. Ellenben a Fehérvár a középpályás létszámfölényét kihasználva már a labdakihozatalt is megnehezítette a piros-fehéreknek, Csongvai, Sigér Dávid és Tobias Christensen jól mozgott együtt, élőláncot felhúzva a pálya középső területein. Az első negyedórában két kapkodó hosszú indítást jegyezhettünk fel a hazaiaktól, a labda visszaszerzése után cél volt a Vidi szárnyvédői mögött hagyott területeken helyzetet kialakítani, de mindkét alkalommal pontatlan volt a labda. Bartosz Grzelak csapatában Nicolas Stefanelli viszonylag szabad mozgásteret kapott, inkább a bal oldali félterületben mozgott viszonylag szabadon, a középpályások és az ék, Nejc Gradisar között szabadon hagyott sávban. Majd jött az első negyedóra végén Csongvai szerencsétlen belépője és a játékvezető által – videós támogatás után – felmutatott piros lap, amely alapjaiban átírta a székesfehérváriak meccstervét.
Épp elég nagy csapás egy csapatnak ilyen korán emberhátrányba kerülni, de az külön tragédia, hogy ezután az első támadásból öngólt szerezzen ugyanez az együttes. Ez történt, a nigériai balhátvéd Bitok Stephen beadását Gergényi Bence kotorta a saját kapujába, itt nyilván kommunikációs hiba történt, mert a kapusa, Tóth Balázs is vetődött a labdára, a védő előle rúgta el – rosszul. A Fehérvárnak még átrendeződni sem volt ideje, ugyanis a videózást követően a játék újrakezdése és az öngól között mindössze 16 másodperc telt el. Csongvai helyét később egyébként Stefanelli foglalta el a középpályán, de nyilván lelkületénél fogva sem tudott olyan hatékony lenni, mint a védekezésben jeleskedő csapatkapitány.
A mérkőzés tehát a Diósgyőr szája íze szerint alakult, és éppen e miatt nehéz is pontosan értékelni a történteket, hiszen a kiállítás és az öngól jelentősen megváltoztatta a mérkőzés képét. A Fehérvár később sem játszott rosszul, próbált szervezett maradni, de támadásban a létszámhátrány nagyon látványos volt, valódi esélyük nem akadt az első félidőben az egyenlítésre. A hazaiak főleg a széleken próbálták bontogatni a középen hagyományosan jól tömörülő fehérvári csapatvédekezést, és könnyebben alakítottak ki a kettő az egy elleni szituációkat a széleken. Ennek megfelelően a tükörszélsőként funkcionáló Jurek Gábor gyakran tudott befelé húzni jobbról és ballal lőni, mi több, lövöldözni, mert meglehetősen sok próbálkozása volt (4). Ezen felül szembeötlő volt, hogy a széleken vezetett támadásokhoz milyen nagy arányban érkeznek a támadók a tizenhatoson belülre, viszont ezúttal már a tizenhatos előtti rész is le volt fedve, ami nem mindig volt jellemző korábban, így viszonylag jól volt biztosítva a kontratámadások megakadályozása is.
Ez a kép még létszámegyenlőségnél készült, gyakran 2–3–5-re módosult a borsodiak felállása támadásban, azonban a kiállítás után még látványosabb volt a kapu előterében alkalmazott bátor megszállás. Látványos változás a fent taglaltak mellett, hogy ezúttal már nem Holdampf Gergő feladata volt a mélységi beindulás, hanem Bényei Ágostoné.
A második félidőre kicsit mintha élesebben érkezett volna a hazai együttes, Gera Dániel például a kapufát is megdöngette egy tizenhatoson kívülről leadott lövéssel, ám az első percek nyomását átvészelve a Fehérvár magára talált és egy jó negyedórára át is vette a kezdeményezést. Ennek elsődleges oka az volt, hogy bátrabban felléptek az ellenfél térfelén presszingelni, de azt is kár elhallgatni, hogy a Diósgyőr olykor meglehetősen hosszúra és szélesre nyúlt, nem volt meg a teljes összhang a csapatmozgásban.
Egy óra után elkezdtek az edzők cserékkel is belenyúlni a csapatokba, és ez érezhetően a kockázatvállalási kényszerben lévő Fehérvárnak sült el rosszabbul. Sigér Dávid, Schön Szabolcs és Nicolas Stefanelli is lejött, a helyükre beálló Ruben Pinto, Katona Mátyás és Tóth Tamás hármasa nem tudta hozni ugyanazt a minőséget. Különösen a vendégek középpályássora nem bírta el, hogy az utolsó félórára Csongvai és Sigér nélkül szűrje meg a hazai kontraakciókat. A DVTK visszahúzódott az emberelőnye ellenére is, várta az adódó lehetőségeket. Ha a Jurek Gábort váltó brazil Pernambuco csak egy leheletnyit önzetlenebb, hamarabb is eldőlhetett volna a mérkőzés, de hiába szállt be lendületesen, legalább három ígéretes gólhelyzet elmaradása szárad a lelkén.
Ha a fehérvári középpálya problémáit ecseteltük, említsük meg, hogy a Diósgyőr minőséget tudott behozni ebben a csapatrészben a kispadról, hiszen a fehérorosz válogatottba is rendszeresen meghívott Vladimir Klimovics és a Real Madridban nevelkedett Franchu, azaz Francisco Feuillassier is motiváltan, jól játszva szállt be, utóbbi megérdemelten szerzett könnyű gólt.
A második gól után már csak becsületből ment előre a vendégcsapat, a Diósgyőr a kedvére vezette a kontrákat, ám ahelyett, hogy a duplázó Szabó Leventét emelnénk ki, érdemes – ismét – beszélni Rudi Pozeg Vancasról. A szlovén irányító, aki a bal szélről indulva és a csatár(ok) mögött is képes jó teljesítményre, ismételten csapata legjobbja volt, két rendkívül önzetlen gólpassza mellett tizenegyest harcolt ki, alaposan megnehezítve a fehérváriak dolgát. Ilyen az, amikor egy húzóember vállalja és el is bírja a felelősséget, rossz helyzetekből nem lőtt fölöslegesen, tiszta gólhelyzeteiben pedig kétszer is a még jobb helyzetben lévő társat választotta, valamint első számú tizenegyes-rúgó létére átadta a lehetőséget a csapat új játékosának, Szabó Leventének, hogy önbizalmat szerezzen.
A négygólos győzelemnek bizonyára önbizalom-növelő hatása lesz majd diósgyőri oldalon, ők kedden a Zalaegerszeg ellen a Magyar Kupában lépnek pályára, majd fogadják a Puskás Akadémiát és utaznak Mezőkövesdre a folytatásban. Egyelőre nem derült ki sok újdonság Vladimir Radenkovics elképzeléseiből, és amit láttunk, azt sem szabad függetleníteni attól, hogy csapata több, mint hetven percig emberelőnyben futballozott. Az biztos, hogy apró finomhangolások azért megvalósultak ennyi idő alatt is és bár ennél valószínűleg nehezebb meccsei is lesznek a csapatnak, a belépő meggyőzőre sikerült. Fehérváron nincs ok a búslakodásra, ez a meccs egy kisiklás volt és bár Csongvai hiányát megérzik majd az Újpest elleni mérkőzésen, ha vissza tudnak térni a szeptember óta látott játékukhoz, továbbra is álmodozhatnak majd a bajnoki éremről.
Kiemelt fotó: dvtk.hu
Szerző
