Nádudvari Péter: „Emocionális és társadalmi problémákra kiemelten érzékeny embernek tartom magam” – évzáró körkérdések 2021

– Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

– A kedvenc sportágam a labdarúgás, az 1994-es világbajnokság alatt szerettem bele, vonzalmam fanatikus rajongássá pedig a Ferencváros egy évvel későbbi BL-szereplése idején fokozódott. A focin kívül nagyon szeretem még a kézilabdát, a vízilabdát és a jégkorongot is. Nemcsak nézni, űzni is szeretem a sportot: futok, kerékpározom, erősítek, régebben triatlonoztam is.

– Mi volt számodra 2021 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban?

– A legpozitívabb a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki szereplése!

A két bravúreredmény csak megkoronázása volt annak, amit a csapat a három mérkőzés döntő részében a fizikai mutatókat, a taktikai fegyelmet és a mentális erőt illetően produkált.

Negatív mozzanat? Néhány általam kedvelt nagynevű külföldi klub teljesítményének hanyatlása.

– A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért?

– Nem egy személyt emelnék ki, hanem egy csoportot: azokat a hobbisportolókat, akik emberfeletti teljesítménnyel, a saját határaikat mentális és fizikai értelemben is feszegetve, vagy időnként túl is lépve teljesítenek futva-úszva-kerékpározva a külvilág számára elképzelhetetlenül hosszú és nehéz versenyeket. Csak egy példa az idei évből egy ilyen ,,őrült” sporteseményre: az Authentic Phidippides Run elnevezésű ultrafutóversenyen hat magyar megszállott indult el, hogy Athénból Spártába, majd onnan vissza Athénba fusson, összesen nem kevesebb, mint 490 kilométert.

A hatból öt honfitársunk célba is ért ezen a nem mindennapi megméretésen.

Csodálatra méltó a teljesítményük, természetesen azé a sporttársé is, aki a versenyt feladni kényszerült.

– Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

– Fiola Attila egyenlítő gólja Franciaország ellen az Eb-n – tudom, hogy ezzel rajtam kívül még sokan vannak így.

– Ha a Büntető olvasóinak önmagadat nem a sporton keresztül kéne elbeszélned, mit mondanál, hogyan ismerhetnek rád?

– Emocionális és társadalmi problémákra kiemelten érzékeny embernek tartom magam, aki a maga eszközeivel tenni is szeretne azért, hogy egy igazságosabb, szebb világban éljünk. Főállásban gyógypedagógusként dolgozom, méghozzá halmozottan fogyatékos gyerekekkel, a munkámba pedig igyekszem a két szenvedélyemet, a zenét és a sportot minél jobban bevonni.

Időnként jótékonysági sportprojektekben is részt veszek, valamint karitatív célú fellépéseket vállalok, és írásaimmal – akár a Büntetőn, akár más fórumokon – az egyik célom az, hogy reflektorfénybe kerüljenek azok a hátrányos helyzetű személyek, akiket példaként állíthatok a társadalom elé.

– Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért?

– Azzal a cikkemmel, amit ebben a miniinterjúban az olvasók figyelmébe szeretnék ajánlani, szintén az volt a célom, hogy minél nagyobb figyelmet kapjanak azok, akik sokat adtak hozzá a világunkhoz, és példájukban hatalmas potenciál rejtőzik. Ők a Team Hoyt, egy édesapa, és az ő mozgássérült, agyi bénulással született fia páratlan párosa, akik együtt teljesítettek rengeteg futó- és triatlonversenyt, nagyon sok sportolóra hatást gyakorolva így. Én is miattuk kezdtem el jótékony célból futni és triatlonozni.

– Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

– Úgy gondolom, hogy a Büntető egy üde színfolt a magyar sajtóban: sok sportágról írunk profi elemzésekkel, érdekes aspektusokból és reflexiókkal.

Úgy gondoljuk, hogy a sport összefonódik a kultúrával, a történelemmel és az említett jótékonysággal is – írásaink közül sok az ilyen megközelítés szándékával íródik.

Szóval, tartsatok velünk 2022-ben is az ilyen jellegű, színvonalas tartalmakért.

.