Napjainkban talk show-t vezet az egykori bohém gólgyáros

A Serie A mezőnyében csakúgy hemzsegtek a kiváló képességű csatárok az 1990-es években. A rendszerint bombaerős mezőnyben Christian Vieri egyszer lett gólkirály, és kezdetben a tehetsége mellett leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy évente váltogatta a csapatait. Az Internél aztán megállapodott és hat esztendőre otthonra talált, hogy aztán vándormadárként újból több helyen kipróbálja magát. Góljaival és odaadó küzdésével hazájában és világszerte meghódította a szurkolók szívét.

Ausztráliában cseperedett fel

Édesapja, Roberto Vieri ugyancsak csatár volt, korosztályos válogatottságig vitte, miközben olyan csapatokban játszott, mint a Sampdoria, a Juventus vagy az AS Roma. Hősünk 1973-ban Bolognában született, mivel apja éppen a helyi csapatban játszott. Miután az idősebb Vieri az ausztrál Marconi Stallions játékosa lett, az egész család kiköltözött Sydney-be, amikor az apja által Bobónak nevezett Christian négyéves volt. Öccse, a későbbi ausztrál válogatott Massimiliano „Max” Vieri már kint született öt évvel őt követően.

Bobo a labdarúgással és az ausztráloknál népszerű krikettel fiatalon megismerkedett, és miután a család a kiköltözés után tíz évvel hazatért, az előbbit űzte tovább magasabb szinten, az utóbbi megmaradt hobbinak. Első edzője Alessandro Diamanti édesapja, Luciano volt a Pratónál. Már fiatalon megmutatkozott a tehetsége, így a Torino FC 1991-ben szerződtette. Az utánpótlás-csapatban kifejezetten gólerős volt, így az 1991-1992-es idényben bemutatkozhatott a felnőttek között is, egy Lazio elleni kupameccsen rögtön gólt szerzett. A bajnokságban viszont nem tudott állandó lehetőséget kiharcolni magának, így a következő idény elején a másodosztályú Pisához került és egymást követő három idényt töltött a Serie B-ben – három különböző csapatnál. Vieri a Pisánál csupán kétszer volt eredményes, de a Ravenna színeiben 12, a Veneziánál 11 bajnoki gólig jutott.

Ezt követően újra kipróbálhatta magát az első osztályban, és már nem is morzsolódott le onnan többé. Az 1995-1996-os szezonra korábbi torinói edzője, Emiliano Mondonico hívta őt az Atalantához, amely színeiben 21 meccsen kilencszer volt eredményes.

Fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo

Spanyolországban lett gólkirály

Gólerős és rámenős csatárteljesítménye láttán 1996 nyarán a BL-címvédő Juventus FC szerezte meg a játékjogát – mintegy 2,5 millió euróért. A torinóiakkal megnyerték az olasz bajnokságot, a Bajnokok Ligája-elsőséget viszont képtelenek voltak megőrizni, a Borussia Dortmund elleni döntőt elveszítették. Vieri 14 találattal zárta az első torinói idényét, melyből négy gólt a BL-ben szerzett, így utóbbi sorozatban Alen Boksic és Alessandro Del Piero mellett a csapat legeredményesebb játékosa lett. A következő nyáron azonban 12,5 millió fontos átigazolási díj ellenében az Atlético Madridhoz távozott.

Vieri fantasztikusan szerepelt a „matracosoknál”, októberben egymást követő két meccsen lőtt mesterhármast, végül 24 meccsen jegyzett 24 góllal hódította el a spanyol bajnokság gólkirályának járó Pichichi-trófeát. Minden sorozatot figyelembe véve 32 találkozón 29 találat került a neve mellé. Ugyanakkor nem érezte jól magát a hazáján kívül és egy év után visszavágyott Olaszországba. A 2015-ben megjelent életrajzi könyvében kijelentette, hogy az átigazolását kizárólag anyagi okok motiválták, mivel csaknem kétszer akkora fizetést kapott a madridiaknál, mint amennyit azelőtt a Juvénál. „Ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét, maradnék Torinóban…” – írta később a klubváltásáról.

A következő szezonra a Lazióhoz igazolt, és Marcelo Salasszal alkottak rettegett duót Sven-Göran Eriksson együttesében. Vieri 12 gólt szerzett a bajnokságban és 1999 tavaszán egy, az RCD Mallorca elleni döntőben elért látványos fejes góllal járult hozzá ahhoz, hogy csapata megnyerje a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) utolsó kiírását. Azonban a rómaiaknál sem töltött egy idénynél többet.

Christian Vieri és Marcelo Salas (Fotó: PA Images / Alamy Stock Photo)

Az Interben ment a legjobban

Vieri 1999 nyarán akkori világrekordot jelentő átigazolási díjért (49 millió euró) cserébe átigazolt az Internazionaléhoz, ahová egykori juvés edzője, Marcello Lippi invitálta. A milánóiaknál a tervek szerint Ronaldóval játszottak volna elöl, azonban a brazilt súlyos sérülések hátráltatták. Vieri az első szezonjában 25 meccsen 18 gólig jutott, majd újabb és újabb próbálkozásokat tett csapatával a hőn áhított bajnoki cím megszerzésére, ez azonban egyszer sem jött össze. Ugyanakkor a csatár éveken át kiegyensúlyozott formát hozott: a 2001-2002-es szezonbeli 22 bajnoki gól után a következő idényben 23 meccsen elért 24 találattal lett a legeredményesebb játékos. Az egyetlen, Internél nyert címe az Olasz Kupa 2004-2005-ös szezonbeli elhódítása volt.

Kétségtelenül a legjobb éveit töltötte a Nerazzurrinál: mire odaigazolt, már egy kiforrott befejezőcsatár volt, aki a kapu előteréből és átlövésekből egyaránt állandó gólveszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Többször is közel jártak a bajnoki címhez, amely megkoronázhatta volna a milánói éveit.

Menet közben az említett Ronaldo mellett többek közt Hernán Crespo, Álvaro Recoba és Adriano társaságában játszott a támadó szekcióban.

2005-ös távozása után bár több helyen is kipróbálta magát, sehol nem tudott többé kiemelkedőt alkotni és egyre gyakrabban bajlódott sérülésekkel. Először a városi rivális AC Milanhoz került, amely színeiben fél év alatt mindössze kétszer volt eredményes, még az idény legrosszabb játékosának is megválasztották. A szezon második felében ismét kipróbálta magát légiósként az AS Monaco alkalmazásában, de hamar hazatért és egykori csapatát az Atalantát erősítette újabb két időszak erejéig. A két bergamói periódus között a Fiorentinában játszott, és a 2007-2008-as szezonban kilenc találatig jutott a „violák” mezében.

Az olasz válogatott gólzsákja

Vieri az olasz korosztályos válogatottal két U21-es Európa-bajnoki címet szerzett (1994, 1996), majd a squadra azzurra felnőtt legénységének soraiban 1997 és 2005 között 49 mérkőzésen 23 gólig jutott. Ezzel az olasz válogatott történetének kilencedik legeredményesebb gólszerzője. Az 1998-as vb-t öt, a 2002-es vb-t négy találattal zárta, ugyanakkor csapata egyik tornán sem jutott igazán sokáig. Amikor a válogatottnak jobban ment, akkor pedig Vieri volt peches. Sérülés miatt maradt le az olaszok második helyével záruló 2000-es Európa-bajnokságról és a diadalmas 2006-os világbajnokságról.

Fotó: Aflo Co. Ltd. / Alamy Stock Photo

Visszavonulása után eleinte televíziós szakértőként dolgozott, majd létrehozta a Twitchen a Bobo Tv csatornát, beszélgetős műsorokat sugároz. Partnerei rendszerint egykori játékostársai, ellenfelei, akikkel a régi időkről és aktualitásokról diskurálnak.

„Manapság már csak egy jó Instagram-profil kell ahhoz, hogy csatár legyen valakiből. Most már nem szükséges 30 gólt szerezni egy szezonban. Nem kell gólt rúgni minden vasárnap. Korábban, ha nem szereztél gólt, bezárkóztál egy szobába, másnap visszamentél, hogy elemezd a hibáidat, és azt is, hogyan tudnál javítani ezeken. Ez ma már egyáltalán nem így van. Az én generációm őrült volt, különösen a csatárok. Megbolondultunk a gólokért” – vallotta napjaink labdarúgásáról.

A labdarúgáson kívül Paolo Maldinivel közösen saját divatmárkát üzemeltet Sweet Years néven, míg egy másik korábbi társsal, Cristian Brocchival létrehozták a Baci & Abbracci ruhamárkát. Mindemellett Vieri az évek során olasz szupermodellek egész sorával került kapcsolatba hosszabb vagy rövidebb időre, 2017 óta a nála 16 évvel fiatalabb Costanza Caracciolo oldalán találta meg a boldogságot, akivel azóta összeházasodtak és az első közös gyermek is megszületett.

Christian Vieri a pályafutása során 13 különböző felnőtt klubcsapatban szerepelt, ezekben összesen 236 gólt szerzett. Korának meghatározó támadója volt, akire még visszavonulása után másfél évtizeddel is élénken emlékeznek.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: Independent Photo Agency Srl / Alamy Stock Photo