Negyven éve a Real ellen aratta első nagy európai diadalát Sir Alex Ferguson

1983. május 11-én egész Európával együtt Magyarország és benne a családom is megtanulta Aberdeen nevét. Az addig ismeretlen skót város csapata a KEK-döntő első pillanatától odaszögezte a kapuja elé a Real Madridot, a tévé elé pedig a rokonság egy részét – édesapám születésnapján. Utóbbi nem számított kicsi eseménynek, heten voltak testvérek, a TF tanszékvezetőjeként dolgozó nagybátyámat kapásból elvarázsolta Eric Black ollózása, amelynek nyomán a keresztlécen csattant a labda.

Ferguson embersége

A mindössze tizenkilenc éves skót fiatalember a 7. percben a kapuba is betalált, miután egy hónapos kihagyás után végre egészségesnek találta az orvosi stáb.

Alex Ferguson néhány húzása már akkor is meglepett mindenkit. A kispadra ültethető öt játékos közé benevezte például Stuart Kennedyt, akiről tudni lehetett, hogy a sérülése miatt képtelenség pályára küldeni. Kennedy az elődöntőben robbant le, soha többé nem tudott profi meccset játszani, de a legendássá váló tréner így akarta kimutatni felé a tiszteletét mindazért, amit addig a csapatért tett. A szűkebben vett szakmaiságot Aberdeen történetének legfontosabb sporteseményén is felülírta egy emberi gesztussal, lelkileg még erősebbé téve a tanítványait.

Az Északi-tengeren és a semmi közepén

A tévéközvetítések akkori viszonyai között a Kupaszerdának nevezett műsorok nemcsak hazánkban számítottak a hét várva várt eseményének, a nagy európiai kupasorozatok (BEK, KEK, UEFA-kupa) meccseiről készített összefoglalók általában másnap, csütörtökön kerültek adásba. Leszámítva a döntőket, amelyeket itthon is élőben láthattunk már, és ami egy nagyobb születésnapi összejövetelen is ünnepnek számított az ünnepen belül.

A 200 ezer lakosú Aberdeen életét pedig megváltoztatta 1983. május 11.: a kikötőjéből az Északi-tengeren át halászhajók indultak el a finálét rendező Göteborg felé, a skót drukkerek egy része szálláshely híján az utcán töltötte az éjszakát.

„Mi a semmi közepén aludtunk egy szállodában, de a feleségeket és a barátnőket ötcsillagos hotelben szállásolták el” – ezt már az est másik főhőse, az akkor mindössze húsz esztendős John Hewitt meséli az UEFA honlapján. – „Kvízjátékokkal szórakoztattuk magunkat, hogy ki tudjunk kapcsolódni. A meccs előtt (Ferguson) azt mondta nekünk: »Fussatok ki a pályára és érezzétek jól magatokat. Nehogy nekem úgy gyertek vissza, hogy arra gondoltok, bárcsak jobban játszottatok volna, bárcsak keményebbek lettetek volna«”.

Talpraállás a Bayern ellen, kétszer

Jobban és harciasabban annál aligha lehet futballozni, mint amit az Aberdeen aznap – és az egész KEK-sorozatban bemutatott. A selejtezőből induló együttes a negyeddöntő visszavágóján kétszer állt talpra az előző évi BEK-döntős – Karl-Heinz Rummenigge-féle – Bayern München ellen. A bajorországi 0–0 után Aberdeenben kétszer is vezetett a Bayern, ami az idegenben szerzett gólok miatt dupla előnyt jelentett, de Ferguson gárdája fordított. A győztes gólt akkor is Hewitt szerezte, de a második egyenlítő gól előtti „szabadrúgás-kombinációt” se hagyjuk ki. Ez a megye kettőben is felidegesítette volna néhány pillanatra a kispadot…

„Alex és Archie (Ferguson segítője – a szerk.) minden csapatot megnézett, tudták, hogy a Bayern München a legerősebb ellenfél a mezőnyben – folytatta Hewitt. – Tisztában voltunk vele, hogy ha kiejtjük őket, senki sem állíthat meg minket. (…) Hittünk magunkban, éreztük, hogy a legjobbakkal is felvesszük a versenyt és volt egy menedzserünk, aki csak a legjobbat fogadta el tőlünk. Olyan vezéregyéniségek alkották a csapatot, mint Willie Miller, Alex McLeish, Gordon Strachan, igazi karakterek. A Madrid tele volt sztárokkal, de senkitől sem kellett félnünk.”

A vízözön után

A göteborgi döntő alatt a skótok annyiban is otthon érezhették volna magukat, hogy ömlött az eső rendesen, csakhogy a vízmennyiség még nekik is sok volt.

„Szörnyűvé váltak a körülmények. Annyira esett, hogy a játékvezető egy ponton túl már úgy gondolta, huszonnégy órával elhalasztja a mérkőzést”

– emlékezett vissza az éppen Eric Black helyére a 87. percben beálló Hewitt.

És nem véletlenül használta ezt a jelző a körülményekre, a felázott talaj ugyanis az Aberdeen ellen dolgozott egy amúgy is szerencsétlen hazaadásnál. Egyébként is rövidnek tűnt Alex McLeish labdája John Leightonnak, Santillana lecsapott rá, eltolta a kapus mellett, büntető. Európa akkori közösségi élménye és a hazai szaksajtóban megjelenő cikkek szerint a Real Madridnak minden meccsen járt egy tizenegyes, ezúttal viszont biztosan jogos ítélet született. Juanito állandó végrehajtóként most sem hibázott, bár a közvetítő kamera az egyenlítés után Uli Stielikére téved. Ha valaki, ő biztosan nem szívesen állt volna a labda mögé ekkora tétnél: egy évvel korábban a vb-történet első 11-es párbajában éppen ő rontott az NSZK oldaláról, ami minden idők egyik legnagyobb meccsén majdnem a döntőjébe került a németeknek. De csak majdnem…

Az 1983-as KEK-döntőben a korai Real-válasz megfogta a szünetig a légteret és a spanyol kapu előterét is uraló Aberdeent, fordulás után azonban többször ismét létszámfölénybe és erőfölénybe került a skót gárda a madridiak 16-osán belül. De csak a 112. percig, hiszen ekkor jött a kulcsjelenet.

„Emlékszem, ahogyan figyelem Mark McGhee beadását” – mondta Hewitt. – „Tudtam, hogy a kapus elhatározta, kijön a labdáért, de nem fogja elérni, így csak arról kellett gondoskodnom, hogy a kapu felé továbbítsam a labdát.”

Amit pénzen nem lehet megvásárolni

„Az Aberdeennek van valamije, amit pénzen nem lehet megvásárolni. Ez a lélek. A csapatszellem, amely olyan hagyományokra épül, mint egy családé”

 – mondta a csata után a Real történetének talán legnagyobb legendája, Alfredo di Stéfano, a madridiak vezetőedzőjeként.

„Az utcákon emberek százezrei sorakoztak, akkor tudatosult bennünk, hogy mit értünk el” – mesélte a hazatérésről a lokálpatrióta John Hewitt. – „Nyüzsgött az egész város, nagyon feldobta a győzelem.”

Egy évvel később, a KEK-negyeddöntőben az utolsó Európa-hódító Újpest ellen a Bayernnél is nehezebb dolga volt az Aberdeennek: a skóciai visszavágón a lefújás előtt harcolta ki a hosszabbítást, majd emberelőnyben jutott tovább. E csata emlékei itthon néha még fájnak, Aberdeent azonban ezzel együtt nem lehet nem szeretni. Sir Alex Ferguson és Temesvári Miklós emberi kapcsolata is erősíti ezt az érzést, akárcsak a személyes skóciai élmények. 1999 tavaszán és nyarán, a Ferguson-féle Manchester United első BL-győzelme idején a szürke és szép Aberdeenben élve látszott, a városban milyen élénken benne él az egykori KEK-győzelem. 2021-ben a helyiek úgy döntöttek, a Pittodrie-stadionban bronzszobrot emelnek Sir Alexnek, aki 1983. május 11-én meseszerű diadalt aratott.

Kiemelt kép: ESPN UK