„Nem hiszek az elme korlátaiban” – Diana Nyad élete tényleg filmre kívánkozott
Nemcsak úgy lehet ismert egy sportoló, ha megnyeri az olimpiát vagy egy olyan sportágban lesz világbajnok, amely nagy népszerűségnek örvend. Azok nevét is megőrizzük, akik minden egyes lépésükkel az emberi teljesítőképesség határait próbálták kitolni. Diana Nyad ilyen volt, s végül akkor érte el legnagyobb eredményét, amikor már senki sem számított rá.
Hosszútávú versenyeken résztvevő sportolók szokták azt mondani, hogy egy idő után (jellemzően olyan távolságnál, amit egy átlagember el sem tud képzelni) létrejön egy másik tudatállapot, amikor fájdalmat már alig éreznek, s amikor a mi világunkban használt mértékegységek elvesztik a jelentőségüket. Diana Nyad – legalábbis a róla készült film és a nyilatkozatai alapján – olyan ember volt, akinek ehhez a különleges lelkiállapothoz még csak versenyeznie sem kellett. Ő már gyermekkorában is azt tanulta, hogy ez a „normális működés”, az embernek folyamatosan új kihívásokat kell keresnie.
Szertefoszló olimpiai álmok, új utak
No persze a legendás úszó élete sem úgy indult, hogy majd közel 180 kilométert fog leúszni nyílt vízen. Nyad 1949-ben látta meg a napvilágot New Yorkban. Szülei hamar elváltak, a kislány anyjával maradt és Floridába költözött annak új férjéhez, Aristotle Z. Nyadhoz, aki később örökbe is fogadta a kislányt. A családnév egyébként a görög mitológia azon nimfáira utal, akik a tengereket uralják.
Diana Floridában kezdett úszni, edzője az a Jack Nelson volt, aki az amerikai úszósport egyik legnagyobb alakja, s akit később több tanítványa – köztük Diana is – szexuális zaklatással vádolt (ez elő is kerül a már említett életrajzi filmben). Az úszó jellemét természetesen ez a mozzanat is meghatározta: aki gyerekkorában ilyen traumát él át, az később mindennél jobban ragaszkodik majd függetlenségéhez és saját cselekvőképességéhez.
Nyad több országos bajnokságot is megnyert, fő célja pedig az volt, hogy kijusson az 1968-as olimpiára. Ez azonban egy sajnálatos egészségügyi probléma miatt nem sikerülhetett neki.
Az állóképessége azonban továbbra is kiváló maradt, és hamarosan néhány szerencsés véletlennek köszönhetően megismerkedett a maratoni úszással. Az egyik ilyen véletlen az volt – és ez talán a sportoló jellemrajza szempontjából sem lényegtelen –, hogy első egyeteméről azért rúgták ki, mert egy ejtőernyővel kiugrott kollégiuma negyedik emeletéről. Ezt követően került a Lake Forest College-ba, ahol Buck Dawson edző javasolta számára a maratoni úszást. Nyad első versenyét az Ontario-tóban teljesítette, ahol női rekordot állított fel a 4 óra 22 perc alatt úszott 16 kilométerrel.
(Forrás: National Geographic)Karrierje ezt követően kapcsolt magasabb fokozatra: 1974-ben kicsivel több mint 8 óra alatt úszott 35 kilométert a nápolyi öbölben, egy évvel később körbeúszta Manhattan szigetét, 1979-ben pedig világrekordot állított fel, 27 óra alatt teljesített 164 kilométert nyílt vízen. Egy célt azonban még ő sem tudott elérni: 1978-ban, 28 évesen megkísérelt Kubából Key Westig úszni egy cápaketrecben, de 42 óra úszás után orvosi javaslatra feladta a kísérletet.
Hosszú évtizedekig tűnt úgy, hogy ez a vállalás bizony még Dianán is kifog, ahogy egyébként az összes addigi próbálkozón. Ám a 2010-es évek elején valami elkezdett motoszkálni benne, bár tudta, hogy a társadalom azt várja, tőle, hogy „maradjon csendben és várja a halált”, ő épp ekkor érezte úgy, hogy újra megpróbálkozik az úszással, és bizony azzal a bizonyos céllal is.
És annak ellenére sem adta fel, hogy az első négy kísérlete ismét kudarcba fulladt. Volt, hogy a tengerben úszó medúzákkal, volt, hogy vállfájdalmakkal, és olyan is, hogy az időjárással kellett megküzdenie. Ötödik próbálkozását azonban már siker koronázta: 2013 szeptemberében 53 órányi úszás elteltével ért célba. Rekordját viszont később nem ismerték el hivatalosan, mert az úszás nem volt megfelelően dokumentálva. A kísérlet idején egyébként többen azzal vádolták az úszót, hogy egy szakaszon belekapaszkodott az őt kísérő hajóba, Nyad azonban konzekvensen tagadta ezeket a vádakat.
„Meg fogod találni az utat”
Abban a 30 évben, amikor nem szorosan az úszással foglalkozott, Diana Nyad nagy népszerűségre tett szert újságíróként, sportriporterként és motivációs előadóként. Ez idő alatt négy könyvet is írt, legjobb barátjával, Bonnie-val olyan vállalkozást alapított, amely 40 feletti nőknek ad életvezetési tanácsokat. Saját weboldalát sem csak marketingre használja.
„Az életben mindannyian szenvedünk valamitől. De ha azt mondod magadnak, mindegy hogy hogyan, de megtalálom a megoldást, az meg is lesz”
– ehhez hasonló gondolatokkal, ilyen felütésű cikkekkel találkozhatunk az említett weblapon. A rekordot jelentő úszás után egy Ted Talkban viszont épp arról beszélt a sportoló, hogy a célok mellett a megtett út minőségét is szem előtt kell tartanunk.
Diana Nyad történetével ráadásul most még többen megismerkedhetnek, hiszen néhány hete debütált a Netflixen az életéről szóló film, amelyben a címszerepet Annette Bening, legjobb barátnőjét, Bonnie-t pedig Jodie Foster játssza. Két remek színésznő karrierjéhez és korához méltó alakítását láthatjuk, de a filmet nemcsak emiatt érdemes megnézni.
A rendezők, Jimmy Chin és Elizabeth Chai Vasarhelyi (utóbbi esetében a magyaros hangzású név nem véletlen, hiszen édesapja magyar származású volt) korábban együtt készítették a Free Solo című dokumentumfilmet is, amelyben Alex Honnold hegymászó kálváriáját követték végig, és ahhoz a mozihoz hasonlóan most is akkurátus munkát végeztek, jó érzékkel mutattak be egy különleges sportteljesítményt.
Kiemelt fotó: SwimSwam