Nem találja az útját a Nyíregyháza

A 12. helyről kizárt – abban az évben 16 csapat alkotta az élvonalat – Nyíregyháza az első osztályban a bennmaradást kivívó Mátyus Jánossal kezdte meg az NB III Keleti csoportját, az élvonalbeli keret jó részét is sikerült együtt tartani, így nem csoda, hogy kiválóan rajtolt a harmadosztályban. Első 13 bajnokiját megnyerte a csapat, a téli szünetre pedig egypontos előnnyel vonult a jól hajrázó Ceglédi VSE előtt. A jó rajt tavasszal is összejött, ám egy jászberényi, majd ceglédi vereség szoros versenyfutást eredményezett a csapatok között. Végül a Cegléd nem bírta tartani az iramot, a Spartacus hét pont előnnyel, magabiztosan végzett az első helyen. A védekezése – 32 mérkőzésen 19 gólt kapott – a legjobb volt a ligában, de gólszerzés terén is csak a Cigánd ért el jobb számokat. Minden adott volt ahhoz, hogy a nyírségiek a másodosztályba visszatérve a feljutásért szálljanak harcba.

Beindul az edzőkeringő

Az NB II-es idény nem is indult rosszul. A Nyíregyháza első kilenc találkozójából hatot is megnyert és csupán egyszer kapott ki, ám szeptember közepén hullámvölgybe került, öt összecsapáson csak egy pontot gyűjtött, a vezetők pedig akkor – és azt követően is elég gyakran – az edzőváltás mellett döntöttek. Az új szakvezető Véber György volt, de az eredmények vele sem lettek jobbak. A nyolcadik helyen vette át a Nyíregyháza irányítását, a 30. fordulót követően pedig a 14. pozícióban adta át az őt váltó Dajka Lászlónak. A szezont végül a 12. helyen, csalódások közepette zárta a Spartacus.

Az események az elmúlt években is nagyjából hasonlóan forgatókönyv szerint zajlottak. A következő idényt Lucsánszky Tamással kezdték, majd Bozsik Józseffel zárták. 2018–2019-ben a szezont kezdő Bozsikot Lengyel Roland, őt Zoran Szpisljak követte. A következő évben Szpisljakot visszacserélték Lengyelre. 2020-ban a korábban már egyszer a Nyíregyházával élvonalba jutott Gálhidi Györgyé lett a kispad, de 35 forduló után őt is leváltották segítőjére, Huszák Gézára. A 2021–2022-es idényt Szergej Pacajjal indították, de a kazah vezetőedző hiába kezdett jól (az első hét fordulóban öt győzelem vereség nélkül), az azt követő hullámvölgy neki is az állásába került. A csapat 12 mérkőzés után a hatodik helyen állt, azonos pontszámmal a feljutásra esélyesnek tartott Diósgyőrrel, és csak hat pont hátrányban a listavezető Vasastól. A Pacajt váltó Feczkó Tamással végül a 10. helyen zárt a Nyíregyháza, 35 ponttal lemaradva az angyalföldiek, és 22-vel a DVTK mögött.

A mostani bajnokságnak tehát Feczkóval vágtak neki, de a türelem csak három találkozó erejéig tartott ki. A Szpari mindhárom ellenfelével – Győr, Haladás, Siófok – szemben 1-0 arányban maradt alul, Feczkót pedig a korábban már egyszer beugró Huszák váltotta. Vele a Soroksár ellen sikerült győzni, de a hétvégén a Tiszakécske ismét megtréfálta a Nyíregyházát, nem meglepő módon 1-0-ra.

Számok alapján

Ha megvizsgáljuk az elmúlt évek szereplését, nem látunk jelentős kilengéseket. A Szpari nagyjából a középmezőny elején szokta befejezni a bajnokságokat. Legjobb helyezése egy ötödik pozíció volt – pontszámban azért jelentősen elmaradva a feljutóktól –, emellett hetedik, nyolcadik, két tizedik és egy 12. helyezést sikerült elérni. De nemcsak a helyezések, hanem a gyűjtött pontok száma sem mutat nagy ingadozásokat.

Ahogy az a fenti diagramon is látható, a szabolcsiak az elmúlt években egy félbeszakadt bajnokságot leszámítva mindig 50 és 60 pont között zárták a küzdelmeket.

Folyamatos harc a feljutásért, legalábbis a kommunikációban

A gyenge eredmények ellenére a klubnál folyamatosan arról beszélnek, hogy az élmezőnybe vágynak, a feljutásért vívott küzdelembe szeretnének bekapcsolódni. A hagyományok és a szurkolók elvárása szerint ez nem áll távol tőlük, szerencsétlenségükre ezt a pályán is bizonyítani kellene. Kósa Árpád ügyvezető Feczkó menesztésekor a klub honlapjának nyilatkozva is ezt a vágyat nyomatékosította:

„Mind a nyári felkészülés, mind az új igazolások egy olyan jövőképet festettek, mely mellett joggal bízhattunk a sikeres idénykezdetben. Az utolsó két felkészülési találkozón és az első három őszi bajnokin viszont képtelen volt a csapat gólt szerezni. A bajnokság előtt mind a szakmai stáb, mind a játékosok véleménye az volt, hogy ez a keret reálisan tűzheti ki célként az első öt hely valamelyikének megszerzését, azonban ezt a rossz sorozatot látva lépni kellett.”

Kérdés, hogy mi alapján gondolják odatartozónak magukat. Ha maradunk a realitásoknál, ahogyan azt az ügyvezető is említi, akkor az MTK és a Gyirmót messze jobb náluk, de a Diósgyőr és az ETO kerete is erősebb a Spartacusénál. Ez már most négy együttes, de említhetnénk még a tavalyi negyedik Szegedet, az ötödik Siófokot, a Haladást és a PMFC-t. A valós realitás sokkal inkább a felsőház lenne számukra, főleg úgy, hogy az aktuális szakvezetőt az első hullámvölgynél elküldik a csapattól.

Érthetetlen, hogy a Nyíregyháza vezetői miért képtelenek tanulni az elmúlt évek vesszőfutásából. Az időszak bármelyik edzőjét hagyták volna huzamosabb ideig dolgozni, valószínűleg akkor sem szerepeltek volna rosszabbul, viszont megadták volna az esélyt egy esetleges tartós fejlődési folyamatnak. A döntéshozók nincsenek tisztában azzal, hogy a labdarúgás a hibák játéka, bármikor bárkivel megtörténhet, hogy rosszabb periódusba kerül, gondoljunk csak a Liverpool FC mostani idénykezdésére, vagy arra, amikor Jürgen Klopp-pal a Borussia Dortmund a kieső helyen telelt a Bundesligában. Úgy viselkednek, mint egy kisgyerek, aki, ha veszít a társasjátékban, inkább feldönti az asztalt és toporzékol, ahelyett, hogy bízna a szakmai stábban. Josep Guardiola edzői pályafutása első két FC Barcelona-mérkőzése után egy ponttal és szerzett gól nélkül állt egy olyan csapattal, ahol friss Európa-bajnokok mellett egy Lionel Messi–Samuel Eto’o–Thierry Henry támadósor szerepelt. Vagy példáként lebeghet a szemünk előtt Sir Alex Ferguson esete, aki évekig szenvedett a Manchester Uniteddel, mielőtt a csúcsra vezette volna.

Huszák Géza ismét vezetőedzőként irányíthatja a csapatot (Forrás: nyiregyhazaspartacus.hu)

A jó példa a szomszédban van

Hosszú évtizedeken keresztül, ha az északkelet-magyarországi futball került szóba, akkor a Diósgyőr, a Nyíregyháza és a Debrecen versengését és eredményeit értettük alatta. Mostanra viszont már egészen eltolódott a hangsúly más klubok irányába.

A Loki úgy ahogy még tartja magát, de Borsod-Abaúj-Zemplén megye élvonalbeli képviselője – és talán legerősebb csapata – a Mezőkövesd, míg Szabolcs-Szatmár-Beregben már semmi és senki sem vonhatja kétségbe a Kisvárda primátusát. Hiába a Nyíregyháza szurkolói bázisa, vagy a klub mögött álló tradíció, a megye egy kisvárosa letaszította a trónról a Szparit.

Kisvárda minden, ami nem Nyíregyháza, tudás, ambíció, hosszú távú koncepció. Révész Attila vezetésével felépítettek egy olyan klubot, ahol nem érdekes, hogy ki az edző – a szakmai munkát nem az aktuális szakvezető szeszélyei irányítják –, nem számít, ha a csapattól alapemberek távoznak, a Várdát nem lehet megtörni. Kimondhatjuk, hogy Magyarországon a Kisvárda FC működik a leginkább professzionális módon, ha a felhasznált pénzügyi forrásokat is nézzük, akkor a leghatékonyabban. Felépítették a saját akadémiájukat, ahonnan a növendékek – a szabályozási környezetnek köszönhetően is – egyre több percet kapnak. Kiépítettek egy hálózatot, amivel lefedik az egész megyét, de még a határ túloldalát is. Az edzések terhelését, a pihenést, mind részleteiben szabályozzák, sőt olyan dolgokra is figyelemmel vannak, amik sokszor megmosolyogtatják a közvéleményt, pedig csak arra világítanak rá, mennyire le vannak mások maradva mögöttük. Ha Nyíregyházán csak a töredékét megvalósítanák annak, amit a szomszédban csinálnak, nem lenne kérdés a klub feljutása.

Mi lehet a kiút a klub számára?

Először is a szembenézés azzal, hogy az elmúlt éveket elrontották. Nemhogy nem tudtak visszajutni az élvonalba, de a megyén belüli kiemelt szerepüket is elvesztették. Versenyhátrányba kerültek a Kisvárdával szemben, amit csak kemény és szakszerű munkával lehet hosszú távon ledolgozni. Meg kell határozni a célokat – de most tényleg reálisan –, az odavezető utat, és kitartani akkor is, amikor nehézségek támadnak. Nem szabad minden döccenőnél irányt változtatni, hanem folytatni kell az utat, és csak apró módosításokkal befolyásolni a haladást. Ha ez sikerül, akkor évek múlva kivívhatják az élvonalbeli tagságukat. Ha nem, akkor viszont marad az agónia.

Kiemelt fotó: nyiregyhazaspartacus.hu