Norvég, nem Haaland, mégis klasszis center
Langaléta, de ügyes. Norvég, mégis technikás. Valódi befejező, ugyanakkor az összjátékba is bevehető. Alexander Sörloth immár második éve futballozik ragyogóan az Atléticóban, pedig korántsem egyenes pályán jutott el Madridig. És eljutott oda, hogy nem csak hogy az őt jól ismerők, hanem a széles futballtársadalom körében is elismert center. Sörloth útja a trondheimi ismeretlenségből a Bajnokok Ligája nagyszínpadára.
Ha valaki egy meccsen az első 11 percben mesterhármast szerez, az beírja magát a futballtörténelembe – Alexander Sörloth tavaly tavasszal vált halhatatlanná, a Real Sociedad elleni bajnokin. Előbb a hetedik percben Pablo Barrios beadása után egyből ballal, aztán a tizedik percben ugyancsak ballal a hosszú alsót kilőve, végül a 11. percben egy San Sebastián-i szerencsétlenkedés után az elé kerülő labdát a léc alá küldve szerzett gólt. De mit végül?! A negyediket is berámolta félóra elteltével, ami viszont a történelemírást illeti, az első három számít igazán, az lett ugyanis a spanyol élvonal históriájának leggyorsabb triplája. Az addigi rekordot 1929-ből a barcelonai CE Europa játékosa, Carles Bestit, illetve 1941-ből a valenciai Mundo tartotta, ők ketten egyaránt 15 perc alatt vágtak hármat. És hogy korántsem csak kicsúszott teljesítmény a gyors tripla (plusz egy): 2024 májusában még a Villarreal CF játékosaként a Real Madridnak vágott négyet 17 perc alatt (4–4 lett a vége).
Ahogy azt, a tavalyi négyest is kellő szerénységgel kommentálta, noha a spanyol bajnokság történetében minimum két mesternégyest rajta kívül csak Cristiano Ronaldo és Luis Suárez jegyez. „Jó társaságba kerültem… – mondta a Real Sociedad elleni meccs után a vegyes zónában a kamerák kereszttűzében. – Szeretnék minél tovább a spanyol élvonalban futballozni, és jó néhány hasonló élményt átélni. Korábban többnyire csereként jutottam szóhoz, mostanában már kezdőként, és sokkal jobban is érzem így magam. A csapattársaim jól tudják, hova, hogyan szoktam érkezni, szinte fel sem kell már nézniük ahhoz, hogy megtaláljanak a labdával.”
Sörloth kiváló centerré vált az évek alatt
Ahhoz persze, hogy majdan valóban aranybetűkkel szedjék az Atlético krónikásai Sörloth nevét, nem ártana egy trófeát is összekaparnia a Metropolitanóban, de ha őszinték vagyunk, ez egyáltalán nem rajta múlik. Ő két éve mindent megtesz azért, hogy nyerjen valamit az utóbbi nyolc évben mindössze egyszer, 2021-ben ünneplő klub (akkor az igen becses bajnoki serleget gyűjtötte be), ezt támasztja alá az elmúlt szezonbeli 20 bajnoki gólja is.
De a 20-at megrúgta egy esztendővel korábban a Villarrealban (23-ig jutott), valamint kölcsönben a Trabzonsporban is (hat évvel ezelőtt), és ha idén nehéz is lesz már neki elérni, hogy kettessel kezdődjön a gólszáma, Sörloth remek.
Kiváló centerré vált az évek alatt, akinek dicséretes a gólérzékenysége, megfelelő technikai tudása és játékintelligenciája révén az összjátékban is helytáll, jó érzékkel helyezkedik és nagyszerűen futja meg a területet, kivételes fizikuma (196 centiméter magas, szálkás) pedig a brusztos helyzetekben is kisegíti. Már régen nem az a colos center, akit az utolsó negyedórára kell bedobni, amikor ég a ház, és nem marad más megoldás, mint a 16-oson belülre bombázni a labdákat, hogy ott a fizikumát érvényesítve valahogy betaláljon. Ő ennél sokkal komplexebb futballista.
Mindeközben elég kiegyensúlyozott karakter, nehezen lehet őt kizökkenteni a nyugalmából – tán ennek is köszönhetően a kapu előtt vérprofi „halálosztó”. Azt nyilván nem jelenthetjük ki, hogy ha 25 lenne, és nem 30, ugyanannyit érne, mint honfitársa, a termetben és játékban is hasonló Erling Haaland, de hogy nem 20 millió euróra taksálná a Transfermarkt, az tuti.
Simeone „egy nagy, egy kicsi” csatárfelosztásában ő Álvarez társa
Ami azt illeti, úgy rúgott az elmúlt szezonban 20-at, hogy 2024 őszén inkább a helyzetek elpuskázásában jeleskedett, mintsem a gólra váltásukban, és abban a néhány hétben bizony felerősödtek az értetlenkedő hangok, amelyek azt kifogásolták, miért passzolta el az akkor 20 éves tehetséget, Samu Omorodiont az Atlético, és vitte oda a Metropolitanóba 30 millió euróért a norvég légióst. A szezon végére csattanós választ adott Sörloth, aki 2024 nyarán amúgy nem számított első számú célpontnak.
Az Atlético a gironai gólkirály Artem Dovbikot akarta, az északi jött össze. Ma már cseppet sem bánják. A Diego Simeone által kedvelt „egy nagy, egy kicsi” csatárfelosztásban a Sörloth–Julián Álvarez kettős pedig biztosan nem gyengébb, mint az érkezésük nyarán távozó Álvaro Morata–Memphis Depay duó, igaz, nagyságrendekkel többe is került a jelenlegi csatárpáros. Szó mi szó, sokáig úgy tűnt, inkább csak csere lesz a norvég, ám ő meccsről meccsre igyekezett bizonyítani, többre érdemes.
„A csereszerep miatt nehéz volt az eleje – nyilatkozta tavaly a FIFA honlapjának. – A Villarrealban megszoktam, hogy végigjátszom a 90 perceket, időbe telt az új helyzethez alkalmazkodni. Szerintem a futballban az egyik legnehezebb jó cserejátékosnak lenni. Pályafutásom elején nem is ment. Mérges voltam, amiért nem kezdtem, az pedig nem hatott jól a teljesítményemre. A padon ülve azon morgolódtam, miért nem lehetek ott a gyepen. Ma már nincs így. Ma már tökéletesen éles vagyok a kispadon is, csak arra fókuszálok, ha beszállok, minél inkább segíteni tudjam a csapatom. Mert mégiscsak egy trófeákért küzdő együttesnek vagyok a tagja. Muszáj szuper koncentráltnak lennem. Így pedig, bármikor is lépjek pályára, nagyon veszélyesnek érzem magam.”
Az is. De hogyan jutott el Alexander Sörloth pályája csúcsára, hogy egy európai nagycsapatban futballozzon, meglehet, a Bajnokok Ligája trófeájáért?
Kölcsönszerződések után Spanyolországban teljesedett ki a játéka
2013 júliusa, a Rosenborg BK épp 5–1-re veri az északír Crusaderst az Európa-liga első selejtezőkörében, amikor a norvégok edzője, Age Hareide magához rendeli az akkor 17 éves csatárt. A Sörloth név nem cseng rosszul a trondheimi fülekben: az édesapa, Göran két etapban összesen 69 gólt szerzett a Rosenborg színeiben, a norvég válogatottban 55 fellépésen 15-öt. Van tehát egy batyu, amit az ifjú Sörloth-nak cipelnie kell, és első blikkre úgy fest, nehezen bírja el.
Akkor még nyurga, hórihorgas, soványka tini, akit félő, egy erősebb északi szellő is elfúj, a látszat azonban csal. Kívül és belül, testben és fejben is erősebb annál, mint sokan gondolják, erről mindjárt az első mérkőzésén tanúbizonyságot tesz: pályára lépése után bő tíz perccel betalál, a Rosenborg végül 7–2-re nyer, de nem is a kiütés a téma, hanem a klub új reménysége.
Az északírek elleni selejtező után azonban adós marad a gólokkal, és nem is mindenki hisz abban, hogy apja nyomdokaiba léphet. „Nem láttam benne azt a csatárt, aki valódi gólvágóvá érhet” – nyilatkozta néhány éve a These Football Timesban megkérdezett egyik Rosenborg-drukker. Pedig a nagy Alexander már annak a norvég generációnak a tagja, amelyik a műfüves pályák megépítésének hála egész évben futballozhatott, magukat továbbképző, tanult szakemberek értő irányítása mellett, annak a szélesebb nemzedéknek a tagjaként, amelyik minőségben is kiváló: Erling Haaland, Martin Ödegaard, Sander Berge, Jens Petter Hauge neve minden valamirevaló futballdrukkernek ismerős lehet.
Úgyhogy bízhatott volna jobban is Sörloth-ban, aki idővel elkezdte maga mellé állítani a kétkedőket: kölcsönévében a Bodö/Glimtben 26 bajnokin berámolt 13 gólt (19 évesen), és ha az érte mintegy 750 000 eurót fizető FC Groningenben nem is ment neki úgy, a Midtjyllandban 19 bajnokin tíz gól és nyolc gólpassz állt a neve mellett. Az egyetlen dániai szezonja is meggyőzte a Crystal Palace szakembereit afelől, hogy érdemes szerződtetni, nem sikerült azonban beváltania a hozzá fűzött reményeket. Kevés lehetőséget kapott, azzal sem nagyon tudott élni, a punditok rendre kritizálták a mentális erejét, hogy nem képes megfelelni a Premier League követelményeinek, nem csoda, ha kétszer is kölcsönadta a londoni klub.
A második, török „lízing” kafa is lett: 34 Süper Lig-meccsen 24 gólt termelt, kiosztott kilenc gólpasszt, imádták a Trabzonspornál, megtartani azonban nem tudták a bordó-kékek, mert bejelentkezett az RB Leipzig. Az érte kifizetett 22 millió euró a remek törökországi éve dacára is adott okot némi szemöldökráncolásra, de a klub tántoríthatatlanul hitt benne: „Az első számú célpontunkat sikerült leigazolni – mondta akkor, 2022 őszén a sportigazgató Markus Krösche. – Fizikailag és technikailag is erős, jó a levegőben, nagyszerű befejező.” Nos, utóbbit nem annyira sikerült Lipcsében igazolnia. 38-szor húzhatta magára a „bikások” mezét, és csak hatszor talált be. Az azt követő két szezont már a Real Sociedadban töltötte, 2023 nyarán pedig mintegy tízmillió euróért megvette a Villarreal. Kitűnő befektetésnek bizonyult: 23 góllal segítette a csapatot a bajnokságban, a következő nyáron meg 32 millió eurót fizetett érte az Atlético.
Madridban minden várakozást felülmúlva futballozik, mert azért nem mindenki hitt abban, hogy Sörloth egy nagycsapatban, a Bajnokok Ligájában is megállja majd a helyét. Pedig nagyon úgy fest, hogy igen. Ötgólos már idén a BL-ben, és hamarosan a negyeddöntőben, az FC Barcelona ellen mutathatja meg, az egykori vézna óriás, aki egy északír klub elleni El-selejtezővel indította karrierjét Trondheimben, ma már méltán nevezhető a világfutball klasszis centerének.
Borítókép: intothecalderon.com
Szerző
