Ők képviselhetik majd Ázsiát Katarban (A csoport)

Libanon

A libanoni válogatott a csoport leggyengébb tagja, a szerencsének és a Koreai NDK visszalépésének is köszönheti továbbjutását a selejtezők harmadik fordulójába, ahova második alkalommal sikerült eljutnia a 2014-es kvalifikáció után. A „Cédrusok” becenévre hallgató válogatott kispadján komoly változás történt a nyáron, ugyanis június 30-án lejárt Jamal Taha megbízatása, akivel annak ellenére, hogy több szempontból is történelmi tettet hajtott végre a továbbjutással, nem hosszabbított a szövetség. A libanoni szurkolóknak azért is lehet különösen fájó a korábbi 70-szeres válogatott szakvezető távozása, mert a 2020-as kinevezése előtt 12 évig nem volt helyi kapitánya a válogatottnak, és annak tudatában, hogy a továbbjutást elérték Taháék, érthetetlen a kapitány menesztése. Amíg az egyik szemük sír a libanoniaknak, a másik nevethet, Taha helyére ugyanis az az Ivan Hasek ülhetett le, aki igen komoly névnek számít az ázsiai labdarúgásban. Az 57 éves, korábbi cseh szövetségi kapitány az ezredfordulón kétszer is bajnok lett a Sparta Prahával, de nyert ő már szaúdi kupát az al-Hilallal 2012-ben, volt bajnok az al-Wasl csapatával az Egyesült Arab Emírségekben, az al-Ahlival pedig a helyi Szuper Kupát is a magasba emelhette.

A libanoni keretben több rutinosnak számító játékos is található, az egyik legérdekesebb helyzet pedig a kapusposzton alakult ki a nyáron. A jelenleg otthon, az Ahed csapatában szereplő, 47-szeres válogatott hálóőr, Mehdi Khalil komoly vetélytársat kaphat, amennyiben sikerül a szövetségnek a FIFA-nál végig lobbiznia Gibran Lajud honosítását. A Mexikóban született, 27 éves Lajud libanoni szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, végigjárta a közép-amerikai ország korosztályos nemzeti csapatait, sőt, 2018-ban az A-válogatottban is bemutatkozhatott, utána azonban nem kapott több lehetőséget. A selejtező utolsó szakaszában Libanon próbálná hazacsábítani a több, mint 100 mexikói bajnoki mérkőzésen védő kapust, aki igen komoly erősítést jelentene a válogatottnak. A FIFA szabályai azonban világosan kimondják, hogy ilyen helyzetben csak az „cserélhet” válogatottat, aki rendelkezik a másik ország állampolgárságával is. Ez Lajud esetében egyelőre még nincs meg, és nem is biztos, hogy sikerül elintézni a libanoni útlevelet a kapus számára. Hasonló a helyzet egyébként a szintén Mexikóban (és később Finnországban is) futballozó Jerónimo Amionéval, aki a hivatalos állampolgárság miatt nem léphetett pályára Libanon nemzeti együttesében. Lajud honosítása azért is sürgető, mert Khalil a napokban keresztszalag-szakadást szenvedett egy bemelegítés közben, így ő hónapokra nem állhat a válogatott rendelkezésére.

A nemzeti csapat szinte csak otthon szereplőkből áll, főleg a már említett Ahedből válogathat majd Hasek, de az al-Ansart is többen szokták képviselni a válogatottban. Kivétel ez alól a japán FC Tokyóban játszó 33 éves védő, Joan Oumari és a svéd másodosztályú Trelleborgs FF középpályása, Mouhammed-Ali Dhaini lehet. Az már szinte biztos, hogy tovább gyarapíthatja válogatottságainak számát az angol negyedosztályban szereplő Omar Bougiel is, és a 21 éves, Charlton Athletic-nevelés, Hady Ghandour is bemutatkozhat hazája válogatottjában. Nagy kérdés milyen formában érkezik a válogatotthoz az al-Ansar kíválósága, Hassan Maatouk. A 93-szoros válogatott játékos a selejtezők második körében nem brillírozott, a válogatott csapatkapitányaként azonban így is fontos szerepe volt Libanon eddigi sikereiben.

Szíria

A polgárháború és az Iszlám Állam borzalmait lassan maga mögött hagyó Szíria már 2017-ben is hatalmas meglepetést okozott azzal, hogy Üzbegisztánt és Kínát megelőzve csoportja harmadik helyén végzett, így Ausztráliával küzdhetett meg az AFC play-off helyéért. Akkor elvérzett a szír csapat, most azonban újra próbálkozhat és bár nem feltétlen Nizar Mahrous és válogatottja a legesélyesebb az első három hely valamelyikére, idén már kevésbé lenne meglepetés a továbbjutás, mint négy évvel korábban. Libanonhoz hasonlóan a harmadik körre itt is kapitányt váltottak, a tunéziai Nabil Maaloult váltotta egy helyi szakember. Az ok igazán prózai: hiába nyerte meg csoportját egy vereséggel Szíria, a helyi szövetség nem tudta kifizetni Maaloult.

A védelem a bajnok Tishreen csapatára épül, a legtöbben azonban főleg Bahreinben légióskodnak; de Omar Midani személyében egyiptomi, Abdul Rahman Weiss és Aias Aosman révén görög, Simon Amine jóvoltából pedig svéd légióst is találunk a keretben, sőt, Mahmoud Al Mawas egyenesen a román Botosanitól érkezik a válogatotthoz. A csapat erőssége a védelem összeszokottságán kívül (a bajnok Tishreen 26 mérkőzésen csupán 16 gólt kapott a tavalyi szezonban!) a támadósora. A tavalyi szír Premier League legjobb gólvágója, Mahmoud Al Baher idén nyáron szintén Bahreinbe igazolt. A 13 góllal gólkirályi címet begyűjtő Al Baher tette azért is figyelemre méltó, mert a hetedik helyezett Jableh csapatából érte ezt el. Érdekesség még, hogy a Tishreenből nem találunk a igazi gólvadászt, Alaa Al Dali csak a hatodik lett a kanadai táblázaton, ráadásul idén nyártól már ő is az Öböl-menti államok egyikében keresi tovább a kenyérre valót, mégpedig a kuvaiti al-Arabiban.

Egyesült Arab Emírségek

Kérdéses az Arab Emírségek válogatottjánál, hogy végre túl tud-e lépni a saját árnyékán és elcsípi-e legalább a harmadik helyet. A selejtező második fordulójában ugyan megnyerte csoportját, a Thaiföldtől és Vietnámtól elszenvedett vereségek mégis intő jelek lehetnek. A nemzeti csapat kispadján az a Bert van Marwijk ül, aki ismeri a régió labdarúgását, hiszen Szaúd-Arábia mellett már korábban is irányította az Emírségek legjobbjait, ráadásul Ausztrália szövetségi kapitányaként ott volt a 2018-as világbajnokságon. Ha már az említett két vereség intő jel lehet a számukra, az ellenfeleknek is van miért aggódniuk: a júniusi négy selejtezőjét egyaránt megnyerte Van Marwijk csapata, ráadásul igen impozáns 15-3-as gólkülönbséggel. Az igen figyelemre méltó eredményben oroszlánrészt vállalt az Al-Jazeera 30 éves csatára, Ali Mabkhout, aki öt gólt szerzett a négy mérkőzésen, de a honosított, Fábio de Lima is ugyanennyit vállalt. 2020-ban sikerült elintézni a honosításhoz szükségek papírokat az argentin Sebastián Tagliabuénak, aki tavaly októberben be is mutatkozhatott a válogatottban. Igaz, a nyolc éve az Emírségekben élő játékos már a 37. életévét tapossa, tudása jól jön a támadósorban, annál is inkább, hiszen a szaúdi góllövőlista után új hazájában 2016-ban 25, 2019-ben 27 góllal lett gólkirály, a Pro League-ben 180 mérkőzésen 160 gólt szerzett, a válogatott színeiben pedig eddigi négy meccsén háromszor talált az ellenfelek kapujába. Tizenegy meccsen már hat gólnál jár a brazil származású, 28 éves Fábio de Lima, aki a 2013 óta az al-Wasl játékosa, míg korábbi csapattársa, a jelenleg az al-Ainban futballozó, szintén brazil Caio Canedo 147 találkozón 80 alkalommal talált az ellenfelek kapujába.

Hiába nincs már a válogatott közelében Omar Abdulrahman, számukra ez egy most vagy soha helyzet is lehet, hiszen amennyiben az ázsiai szövetség, az AFC úgy dönt, könnyen Dubaj vagy Abu-Dzabi adhat otthont a selejtezőknek – márpedig a jelenlegi helyzet nagyon úgy fest, hogy sem Libanon, sem pedig Szíria nem tudja megrendezni saját közönség előtt a mérkőzéseit.

Irak

Mindössze négy alkalommal szenvedett vereséget a „Mezopotámiai Oroszlánok” kispadján a szlovén sikeredző, Srecko Katanec, ami 24 mérkőzésre levetítve igazán megsüvegelendő teljesítmény. A kispadon azonban mégsem maradhatott, ismerős okok miatt – az iraki szövetség nem tudta kifizetni az 58 éves szlovén trénert. Katanec helyére szintén egy jó nevű edzőt találtak Bagdadban: a 73 éves holland Dick Advocaatnak lenne a feladata kijuttatni az irakiakat a katari világbajnokságra. Az irakiak a C csoportból a nagy rivális Irán mögött másodikként jutottak tovább, két ponttal megelőzve a harmadik Bahreint, ami elsőre nem tűnhet nagy teljesítménynek, pedig az egyik legnehezebb hatosból sikerült a továbblépés. Úgy pedig különösen nagy értékkel bír, hogy a térség egyik legmeghatározóbb, de egyik legbalszerencsésebb válogatottjának, Üzbegisztánnak nem sikerült a továbbjutás egy könnyebb csoportból.

Az augusztus eleje óta két edzőtáboron is résztvevő irakiak szintén esélyesek a csoport harmadik helyére, a keretben ráadásul kevés a 30 éves játékos: egyedül az Al-Zawraa hálóőre, Jalal Hassan és a válogatott csapatkapitánya, Alaa Abdul-Zahra hagyta maga mögött a húszas éveit. A főleg helyi játékosokra épülő válogatottban lassan két éve nem lépett pályára egyik legjobbjuk, az MLS-ben játszó Justin Meram, aki még 2019-ben szerepelt utoljára címeres mezben, az ő hiányát továbbra is megérzi az iraki válogatott. Nagy kérdés még, hogy milyen állapotban lesz a Vancouver Whitecaps korábbi védője, Ali Adnan, aki nemrég vált szabadon igazolhatóvá és egyelőre csapat nélkül készül a selejtezőkre, ráadásul egy interjúban elmondta, hogy nem akar csak azért aláírni valahova, hogy játsszon, inkább megvárja a tökéletes szerződést a 27 éves játékos. Még csak 22 esztendős, de már 24 válogatottságnál jár az orosz Premjer Ligában szereplő, Safaa Hadi. A Krilja Szovjetov Szamara játékosa tavaly még sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a szezon több, mint felét, idén pedig még nem sikerült az első csapat közelébe kerülnie a tehetséges védekező középpályásnak. Hadi mellett érdemes még megjegyezni a nála is nagyobb tehetségnek kikiáltott Mohanad Ali nevét. A 2000 júniusában született csatár a korosztályos válogatottak után a felnőtteknél is meghatározó játékosa Iraknak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már most 33 mérkőzésnél jár, ráadásul ezeken 17 gólt szerzett. A portugál Portimonensét is megjárt fiatal játékos, ha így folytatja nem csak az 1980-as évek egyik legjobb iraki csatárát, a máig rekorder Hussein Saeedet érheti be (137 mérkőzés/78 gól) de a válogatottsági csúcstartó, minden idők legnagyszerűbb iraki játékosát, Younis Mahmoudot is utolérheti (148/57). Ott van még a keretben a szintén remek képességekkel megáldott 20 éves szélső, Mohammed Dawood, a tunéziai Sfaxiennel a napokban szerződést kötő 24 éves Hussein Ali, az al-Quwa védelmének oszlopos tagja, a szintén 20 éves Maytham Jabbar is készülhet a szeptemberi rajtra. Kisebb meglepetésre azonban nem kapott behívót a nemzeti csapatba az európai karrierrel is büszkélkedhető Osama Rashid, akinek klubjában nyújtott teljesítményével nincs megelégedve Advocaat (jelenleg az emírségekbeli Khorfakkan labdarúgója) és a korábban a svéd válogatottban is pályára lépő Örebro-játékos Jiloan Hamad sem, aki jelenleg nincs megfelelő erőállapotban.

Habár a háborút követően nagyszabású stadionépítési hullám vette kezdetét Irakban, a nemzeti csapat mégsem a csodaszép baszrai nemzeti stadionban fogadhatja majd vendégeit, hanem a már jól megszokott helyszínen, Katarban.

Irán

Sikeresen vették az akadályt Dragan Skocic fiai, akik az előbb említett Irak előtt végeztek csoportjukban, így jutottak a harmadik körbe. A „Team Melli” ott volt a 2018-as oroszországi világbajnokságon, ahol nem is nyújtott rossz teljesítményt: az irániak Marokkó legyőzése után a papírformának megfelelően kikaptak Spanyolországtól, a portugálok elleni 1-1-gyel a csoportjukból ugyan nem jutottak tovább, a négy megszerzett pont azonban elismerésre méltó teljesítmény. Abból a csapatból ugyan túl sokan nem maradtak napjainkra, az irániak szerencséjére azonban a legjobbakra továbbra is számíthat a horvát szövetségi kapitány. Többek között az idei nyár óta a holland Feyenoordban légióskodó Alireza Jahanbakhsh-ra, aki a Konferencia-ligában jól mutatkozott be a patinás klubban: négy mérkőzésen három gólt is szerzett, kettőt a svájci Luzern, egyet pedig a svéd Elfsborg ellen. Pedig a tavalyi szezonban Angliában a Brightonnál nem a góllövés volt az erőssége, hiszen 21 bajnoki meccsen egyszer sem talált be az ellenfelek hálójába. Jahanbakhsh mellett Mehdi Taremi is harcra kész, az FC Porto 29 éves kiválósága tavaly 34 bajnokin 16 gólt jegyezhetett. A minap bemutatkozhatott az angol Premier League-ben Saman Ghoddos, aki ezzel a negyedik perzsa lett, aki pályára léphetett az angol elsőosztályban, tavaly pedig alapembernek számított a Brentfordban, hiszen 43 bajnoki találkozón lépett pályára. A 2017-ben még a svéd válogatottat erősítő, 27 éves középpályás azóta 22 alkalommal viselte a „Team Melli” mezét, most is komoly szerep vár majd rá. Az AEK Athén 31 éves bal bekkje, Ehsan Hajsafi viszont minden bizonnyal sérülés miatt nem lesz bevethető az első meccseken. A válogatott csapatkapitányának visszatérésére ugyan van valami halvány esély, az már egy másik kérdés, hogy görög csapata mennyire szívesen engedné el augusztus elején érkezett új szerzeményét sérülés után. A 113 válogatottsággal büszkélkedhető Hajsafi mellett Majid Hosseini és Morteza Pouraliganji is kihagyja majd a Szíria és Irak elleni rangadókat.

Noha közel sincs könnyű helyzetben Irán, már ami a sima továbbjutást illeti, meglepő lenne, ha nem végezne az első két hely valamelyikén, főleg úgy, hogy Irán valószínűleg azon kevés országok egyike lesz, akik hazai környezetben fogadhatják majd ellenfeleiket.

Koreai Köztársaság

A 2018-as világbajnokság másik résztvevője Dél-Korea, amelynek válogatottja kellemetlen csoportba került, hiszen a lehető legmesszebb vannak ellenfeleiktől. Míg az arab világ csapatai nagyjából egy bolyban találhatók, addig Szöul és Teherán nagyjából 6500 kilométer távolságra van egymástól. Ez megnehezíti Paulo Bento szövetségi kapitány dolgát, aki, bár maradt a kispadon, hatalmas nyomás alatt kell teljesítenie, hiszen a hírek szerint sem a szurkolók, sem a média nincs megelégedve az 52 éves portugál munkájával. Pedig a selejtező második köréből imponáló eredménysorral jutottak tovább a dél-koreaiak: öt győzelem mellett egy döntetlen, 22 lőtt és egy kapott góllal zártak a H csoportban. A megszakítás nélkül tizedik világbajnokságára készülő Koreai Köztársaság toronymagas esélyese csoportjának, a legjobbjait pedig be sem kell mutatni, hiszen mindenki ismeri a Tottenham Hotspur klasszisát, Son Heung Mint és képességeit, vagy a Lipcsében játszó Hwang Hee Chan sem a névtelen koreaiak táborát erősíti. A francia Girondins Bordeaux-ban tavaly 36 meccsen pályára lépő Hwang Ui Jo szinte biztosan ott lesz a selejtezőkön, ahogy vele együtt a Fenerbahce 24 éves védője, Kim Min Jae is! Érdemes lesz figyelni a Suwon Samsung Bluewings saját nevelésű ifjú tehetségét, Jung Sang Bint, aki idén már húsz bajnoki meccsen játszott a K-League-ben 19 éves kora ellenére, ráadásul a fiatal szélső négy gólt is szerzett már idén. A Jeonbuk Hyundai 21 éves játékosa, Song Min Kyu húsz bajnokin szerzett hét gólja egy fokkal jobban mutat, mint válogatott csapattársáé.

A „tigrisek” becenévre hallgató Dél-Koreának, ha nem is könnyedén, de nyernie kellene a csoportját, ugyan akkor a COVID és a sok utazás közbeszólhat majd, bár egyelőre úgy készülnek Paulo Bentóék hogy Szöulban fogadják majd Irak legjobbjait, ahogy néhány nappal később Libanont is.