Októberi Ligue 1-legek – 2020/2021

Mielőtt rájuk térnénk, azt még muszáj megjegyeznünk, hogy szeptemberi összefoglalónkba nem volt a legjobb ómen bekerülni, hiszen a kiemeltjeink közül négyen is sérülést szenvedtek azóta: Camavinga megúszta egy kisebb problémával, de Maçon, Ganago és Niane sajnos több hónapos pihenőre kényszerül. Ugyanakkor örömmel jelentjük, hogy az elátkozottnak tűnő Muaninak csak megszületett az első szabályos Ligue 1 gólja!

A HÓNAP LEGÖNZETLENEBB CSILLAGA: MEMPHIS DEPAY

A hatalmas médiafelhajtás ellenére végül nem igazolt Barcelonába Memphis Depay, hanem maradt (egyelőre) Lyonban. Ha pedig már így alakult, az októberi válogatott szünet után visszatért a kezdőbe és megpörgette a hónap második felét, csapata pedig 5 fordulónyi lefagyást követően végre újra be tudott húzni bajnokikat. A Strasbourg elleni 3-2-es győzelemhez a csapatkapitány rögtön kiosztott három gólpasszt (többet, mint a teljes előző szezonban!), majd az ő gyors gólja adta meg a jelet a Monaco 4-1-es levadászásához is.

A kilencedik forduló zárómeccsén is feltálalt egy tökéletes ziccert Toko Ekambinak, a kamerunit azonban kissé megzavarta Kadawere, így nem tudta gólra váltani a lehetőséget, a végeredmény pedig döntetlen lett. Ezzel együtt a holland a hónapban csak 275 percet játszva is 2.7 xA-nyi helyzetett alakított ki az átadásaival, viszonylag visszafogott 8 lövési kísérlete mellé 12 kulcspasszal támogatta inkább a társait, aminek a ligában csak egyvalaki ért a közelébe (róla később). Memphis jelenlegi önzetlenségét pedig azzal is jól narrálja, hogy egyetlen gólja után rögtön válogatott csapattársának, a súlyos térdsérülést szenvedő van Dijknak üzent és kívánt neki kitartást.

A HÓNAP LEGVISSZAVÁRTABB EDZŐGURUJA: FRÉDÉRIC ANTONETTI

Igazi gerilla a Ligue 1 korzikai „nagyembere”, hiszen immár harmincéves edző pályafutása során elitklubbal sohasem volt dolga, de több lelkes kiscsapattal tört már borsot az előkelőbbek orra alá. Első sikereként még 1995-ben jutott kupadöntőbe hőn szeretett Bastiájával, majd például a Saint-Étienne-t is ő hozta vissza az élvonalba 2004-ben, az akkor még kiscsapatnak számító Nice-szel Ligakupa-döntőt játszott 2006-ban, a Lille-lel pedig tíz évre rá. A Metz kiesése után két éve a visszajuttató küldetést is Ligue 2 rekordot jelentő 7 győzelemmel nyitotta, ám decemberben önként távozott a lotaringiai kispadról, hogy többet lehessen rákban szenvedő felesége mellett, de a klub nem engedte el a kezét és úgy is rábízta a sportigazgatói tisztséget, hogy Korzikáról látta el a feladatát egészen júliusig, amikor is neje elhunyt.

A vezetőedzői teendőket közben átvevő Vincent Hognon is remekelt, hiszen feljuttatta a gránátvörösöket és tavaly magabiztosan bent is tartotta őket a Ligue 1-ben, sőt az idei szezont sem kezdték rosszul. Október elején azonban a 60. meccsén egy szép győzelemmel elbúcsúzott egyelőre és visszaadta az irányítást Antonettinek, aki 23 hónap kihagyás után ült le újra a kispadra. A csapat lendülete cseppet sem tört meg, a további három meccsen a visszatérő mesterrel is összeszedtek 7 pontot (36 év után először nyertek például Nîmes-ben, mégpedig emberhátrányban), pedig olyan kulcsemberek sérültek le, mint a gólvágó Niane, a középpályán elképesztő mezőnymunkát végző Pajot vagy a védelem egyik pillérének számító Boye.

A védekezésben 5-4-1-es visszavont formáció mindössze 3.36 xG-nyi helyzetet engedélyezett az ellenfeleknek (ráadásul csak 2 kapott gól lett ezekből), a leginkább 4-1-4-1-es alakzatban a gyors támadások végén pedig a szerencsével/hatékonysággal sem álltak hadilábon, hiszen 3.96 xG-ből termeltek a csatárok 7 gólt. Így aztán az értéke alapján a 16. helyre rangsorolt kerettel Antonetti pillanatnyilag a tabella hetedik helyén tanyázik.

A HÓNAP LEGVARÁZSLATOSABB KAPUSA: MIKE MAIGNAN

A Lille továbbra is a Ligue 1 egyetlen veretlen csapata idén, októberben is mindössze 2 gólt kapott a gárda négy meccsen és ezt nagyrészt a kapusának köszönheti Christophe Galtier. Az ellenfelek kaput találó lövéseinek minősége alapján ugyanis 4.6 bekapott gól lett volna várható (post-shot xG), miközben Maignan bravúrjainak köszönhetően ennek alig 43%-a realizálódott, ilyen mértékű felülteljesítést pedig egyetlen más kapus sem produkált a hónapban. A két bekapott találatról sem nagyon tehetett, Nizzában Dolberg pörgetett el mellette közvetlen közeli ziccerből, a Lyon ellen pedig Çelikről pattant a hálóba védhetetlenül egy öngól.

A Pillangó című filmklasszikusból vagy a Dreyfus-sztoriból elhíresült egykori fegyencgyarmat, a trópusi Francia Guyana fővárosában született játékost egyébként csak 14 évesen állították kapuba a PSG utánpótlásában, majd a Lille eredetileg az ikonikus Enyeama tartalékjának igazolta, Bielsa rövid életű regnálásának egyik húzásaként azonban a kezdőbe került és olyannyira ott is ragadt, hogy a következő, ezüstös szezonban a Ligue 1 legjobb kapusának is megválasztották, bravúrjai miatt pedig megkapta a Magic Mike becenevet a közönségtől. Folyamatosan megbízható teljesítményére természetesen Didier Deschamps is felfigyelt, így október elején, 25 esztendősen Maignan most már a válogatottban is bemutatkozhatott Ukrajna ellen.

A HÓNAP LEGMEGHATÁROZÓBB VÉDEKEZŐJE: DANTE

Már az ötödik szezonját tölti Nizzában a brazil BL-győztes, aki idén talán minden korábbinál fontosabb alakja a csapatnak. Mellette ugyanis kivétel nélkül pimaszul fiatal középhátvédekre számíthat csak Patrick Vieira, de így is négy meccsen 10 pontot gyűjtöttek az elmúlt hónapban. A frissen igazolt, szintén brazil Bambu a maga 22 évével még a legtapasztaltabb az ifjoncok között, míg Pelmard 20, N’Soki 21, Daniliuc pedig alig 19 esztendős, így aztán Dante hatalmas szerepet tölt be a jövő nizzai védelmének kinevelésében is, amire hamarabb szükség lesz, mint gondoltuk volna.

Ahogy a klub hivatalos oldala ugyanis bejelentette, a legutóbbi fordulóban sajnálatos keresztszalag-szakadást szenvedett a 37 éves CommanDante, és nagyjából fél év kihagyás vár rá. Pedig októberben is magabiztosan uralta a védővonalat, amit jól mutat, hogy szerelési kísérleteinek 100%-a sikeres volt, fejpárbajainak pedig 83%-át nyerte meg, miközben egyetlen egyszer szabálytalankodott. Ráadásul a támadások építéséből is alaposan kiveszi a részét, sikeres passzaival összesen 2070 métert haladt előre a Nice, ez pedig a második legjelentősebb ilyen mutató volt a hónapban (a rennes-i Aguerd mögött), de arról se feledkezzünk meg, hogy a Nantes ellen megnyert meccsen (2-1) ő fejelte egy szöglet után az első gólt, és az Angers kiütése (3-0) is az ő remek gólpasszával indult. Komoly fejtörő lesz Vieira számára, hogyan pótolja majd a csapatkapitányt a védelemben és a támadójátékban egyaránt.

A HÓNAP LEGELNYOMOTTABB TÁMADÓJA: PABLO SARABIA

Bár a sorsolása most nem volt különösebben nehéz, mégiscsak fegyvertény, hogy a Paris Saint-Germain lett az egyetlen száz százalékos csapat a hónapban és visszaállt a Ligue 1 élére. A címlapokra leginkább az egyetlen meccsen duplázó Moise Kean vagy az ellenállhatatlan Mbappé került, aki robbanékonyságával úgy is brutálisan dominálja a ligát (és lám ezt a bekezdést is), hogy cselkísérleteinek alig 48%-a sikeres és további 30 labdát vesztett a hónap során, aminél többet csak a monacói Gelson Martins.

Ugyanakkor a párizsiak soraiból egy szürke eminenciás, nevezetesen Pablo Sarabia érdemei is elévülhetetlenek a francia csúcs könnyed visszahódításában. Az Angers ellen még csak csereként beállva 8 perc elég volt neki egy gólpasszhoz Mbappénak (6-1), a Nîmes ellen kezdőként már 1 gól és 2 assziszt (az egyik Mbappénak) lett a mérlege, majd a Dijon ellen is egészen önzetlenül szolgálta ki egyszer (természetesen) Mbappét (4-0) és végül a Nantes ellen is beköszönt meglehetősen pragmatikus módon (3-0). Pontrúgások nélkül, akcióból összesen 17 lövést készített elő, vagyis majd’ másfélszer annyit, mint bárki más a ligában, ezzel pedig páratlan mennyiségű, 3,0 xA-nyi helyzetet teremtett a társaknak a bajnokságban 278 perc alatt.

Ráadásul közben 34 letámadásban is részt vett, ami a párizsiak többi támadójáról nem nagyon mondható el. Nyilván a csapat szupernóvái mellett az ő villanásai csak pislákoló gyertyalángnak tűnnek, és továbbra is csak Neymar vagy Di María pótlása, helyettesítése lehet a funkciója, de ha az egykori U21-es Európa-bajnok 28 évesen megelégszik a neki szánt másodhegedűs szereppel, rendkívül hasznos tagja lehet Tuchel gárdájának.

A HÓNAP LEGBIZTATÓBB CSALÓDÁSA: NIKO KOVAČ

Azt nem állíthatjuk, hogy korábban sziporkázott a Monaco, de legalább pontokat gyűjtögetett, októberben viszont egészen gyatra volt a hercegségbeliek eredményessége. Brestben 1-0-ás vereséget szenvedtek, de a Montpellier ellen is 70 percet emberelőnyben játszva ragadtak hazai pályán egy döntetlenen (1-1), majd a Lyon ellen még egy méretes zakóba is beleszaladtak (1-4). Így nem csoda, hogy a nyáron érkező vezetőedzőt kritizáló hangok is felerősödtek, hiszen költségvetése és keretértéke alapján a dobogón lenne a csapat helye. Ha azonban kicsit megkapargatjuk a felszínt, azt láthatjuk, hogy ezeken a találkozókon átlagban 73%-ban birtokolta a Monaco a labdát, kialakított helyzeteinek minőségével voltaképpen nem volt baj (a várható gólok sorban: 1.53, 1.8 és 1.89), ugyanakkor a támadók épp adósak maradtak a helyzetek kihasználásával, miközben a kétségtelenül tehetséges, de javarészt fiatal védők pedig fatális hibákat követtek el ezeken a meccseken (főként Badiashile halmozta a bakikat).

Az októberi összefoglalónkhoz csapott hófordulós hétvége zárónapján, immár november 1-jén aztán kiszakadt a gólzsák is végre (4 perc alatt lőttek hármat) és a védők sem hoztak össze katasztrofális hibákat, így 4-0-val küldték haza Kovač tanítványai a Bordeaux-t. Igaz persze, hogy a horvát trénernek a Bayerntől is a meddő mezőnyfölény eredményességre váltásának elmaradása miatt kellett keserű szájízzel távoznia, de Monacóban összességében cseppet sem aggasztó a jövőkép, hiszen a támadójáték is egyre inkább összeérhet még, amit pedig a letámadásban nyújt jelenleg a csapat, azt pillanatnyilag más nem tudja a ligában, hiszen a ppda mutatójuk ebben a periódusban 2.23-at fejlődött, vagyis átlagban már csak 7.44 passzt engedélyeznek az ellenfeleknek a saját térfelükön az első közbelépési kísérletig.

A HÓNAP LEGPROPAGÁLTABB FELFEDEZETTJE: MITCHEL BAKKER

Minden korábbinál többször került szóba mostanában Mitchel Bakker neve, hiszen némileg meglepő módon felbukkant a Tuttosport Golden Boy szavazásának 20-as listáján is, amiben alighanem alaposan benne van ügynökének, egy bizonyos Mino Raiolának a keze. Tavaly nyáron az Ajax ificsapatából úgy érkezett Párizsba, hogy egyetlen élvonalbeli meccs sem volt még a háta mögött, és az előző szezonban nem is kapott még sok lehetőséget Franciaországban sem. Idén viszont Bernat súlyos sérülése miatt gyakran a kezdőben találja magát, a már említett száz százalékos októberben például minden egyes bajnokin.

Ezen periódusban az ő nevéhez fűződött a csapatban a legtöbb szerelés (8/10) és a legtöbb labdát is ő szedte össze (ball recovery: 43), de balhátvéd létére a második legtöbb felszabadítást (8) és a harmadik legtöbb letámadást (47) is ő produkálta a címvédőnél. Aktív védőmunkája mellett az akciók támogatása is látványos védjegye lett, hiszen októberben ő küldte a liga második legtöbb passzát az ellenfél tizenhatosán belülre (9), amiből két gólpassz is született: az Angers ellen Draxlernek gurított be pazarul középre, a Dijon ellen pedig Moise Kean első találatát az ő passzából vágta a hálóba a rövid oldalon. Játéka közben természetesen nem hibátlan, de 20 évesen még bőven van alkalma a fejlődésre, karrierje szempontjából pedig nem utolsó szempont, hogy jelenlegi csapata és ügynöke egyaránt garancia a marketingértékének felstrófolásához szükséges hírverésre.

A HÓNAP LEGÁLLANDÓBB PÁROSA: JONATHAN BAMBA ÉS JONATHAN IKONÉ

2018 nyarán az épp csak bennmaradó Lille transzfertiltását ugyan feloldotta a francia klubok pénzügyeit ellenőrző szerv, de csak visszafogott játékosvárlásokra keríthetett sort a korábban a pénzt két marokkal (hiába) szóró Gérard Lopez. Mégis fontos időszak lett ez az átigazolási ablak, hiszen ekkor került a klubhoz az akkor alig 22 éves Bamba és a 20 esztendős Ikoné (no meg a mai alapemberek közül a 21 éves Çelik, de még José Fonte is). Ez a szerényen újjáépülő csapat aztán meg sem állt az ezüstéremig javarészt a BIP-BIP néven elhíresült Bamba-Ikoné-Pépé szélvésztrió miatt. Utóbbi ugyan 80 millióért az Arsenalba igazolt, de Bamba és Ikoné továbbra is igazi sztárcsináló párosnak bizonyult, hiszen a támadósorba újonnan melléjük igazolt Osimhen sem sokkal kevesebb bevételt hozott aztán a klub kasszájába.

Idén már egy újabb Jonathan, a kanadai David lenne hivatott betölteni a Lille menetrendszerinti felfedezettjének szerepét, az ő teljesítménye azonban még akadozik, ugyanakkor az állandó duó idén is a megszokott lendülettel vezeti a támadásokat. Októberben például mindketten betaláltak a 111. észak-francia derbyn a Lens ellen (4-0), de Bamba ott két asszisztot is kiosztott (egyet a csereként beszálló Ikonénak), akárcsak egyet a Strasbourg legyőzése alkalmával (3-0), a Lyon ellen pedig egészen parádésan tekert balról a hosszú felső sarokba, míg az egykor U17-es Európa-bajnok Ikoné két EL-meccsen köszönt még be a hónapban. Ha így folytatják még akár el is vihetik idén a show-t Jonathan David elől és az ő értékük verdesheti majd az egeket, hiszen még mindketten elég fiatalok, így a kérők számára a resale value-juk is csábító lehet.

A HÓNAP LEGKOMIKUSABB VESZTESE: JESSY MOULIN 

Saint-Étienne-ben az utóbbi években Jannot és Ruffier révén hozzászokhattunk a karizmatikus (és tar) kapusokhoz, mialatt Jessy Moulin javarészt a kispadon ücsörgött és várt a sorára. Idén úgy tűnt, eljött az ideje és 34 évesen átveheti végre a csapat kapujának őrzését. A jó kezdés, három kapott gól nélküli győzelem után azonban alaposan visszaesett az alakulat, és bizony kapusának teljesítménye is. Az elmúlt hónap négy veresége során például a kapuját eltaláló 15 lövésből 8 a hálóban kötött ki, pedig a post-shot xG mutató alapján csak 5.6 kapott gól lett volna várható.

A pocsék statisztikát azért árnyalja, hogy Fofana viharos távozása óta a védelem sem éppen sziklaszilárd, sérülés miatt nem szerepelhetett Maçon és Debuchy sem, eltiltás miatt pedig Kolodziejczak, az ifjú helyettesekkel pedig finoman szólva akadozott az összhang. A Nice ellen kabaréba illő meg nem értés után rúgatott egy gólt Moulin és Sow, a Metz ellen pedig két védő, Tshibuabua és Sissoko összmunkája csúsztatta az erősen összevont szemöldökű portás kapujába a labdát. Utóbbi meccsen ráadásul Moulin arcán alaposan otthagyta a nyomát az alapvonal felfestése az első gólról lemaradó vetődése után, így lassan tényleg megkezdődött valóságos mérges bohóccá transzformálódása.

A HÓNAP LEGVÁRATLANABB CSODAGÓLJA: NATHANAËL MBUKU 

A legutóbb általunk is ecsetelt borzalmas rajtja után a Reims októberben megszerezte első győzelmét, nem is akárhogy, hiszen 4-0-ra ütötték ki a Montpellier-t, a meccs legpazarabb gólját pedig az alig 18 esztendős Nathanaël Mbuku ollózta a hálóba. Az akciót is a saját nevelésű tehetség indította a jobb szélről befelé húzva, majd egy rosszul kifejelt labdáért keményen megküzdött a nála 15 centivel magasabb Le Tallec-kel, és mielőtt az elképedt Oyongo bármit tehetett volna, hanyatt vetődve a hosszúba küldte a védő füle mellett a labdát. A Ligue 1-ben ez volt ugyan Mbuku első találata, de a legutóbbi U17-es VB francia bronzérméhez már 5 góllal járult hozzá két éve, a brazilok ellen például remek szóló végén lőtt a kapuba. A felnőttek között tavaly mutatkozott be, most az első gólja is megvan már, kíváncsian várhatjuk, mit hoz még a szépen induló karrierje.