Old Trafford: pofonok völgye

„A Manchester United megsemmisülésének lehetünk a szemtanúi” – fogalmazott a maga szokásos élességével a Brentford elleni katasztrófa kommentálása közben Gary Neville, a Uniteddel nyolc bajnoki címet és két BL-t nyerő korábbi jobbhátvéd, akit különösképp lesújthat, hogy szeretett klubja, amelyben teljes karrierjét eltöltötte, története egyik legsúlyosabb válságát éli.

Hogy azért ez túlzás? Ha a Sir Alex Ferguson utáni éra edzőkeringőjére gondolunk, vagy arra, hogy egy-két szezont kivéve micsoda szakadék tátongott az aktuális bajnok és a United közt, hogy az elmúlt idényt a két legnagyobb rivális, a helyrajzi és történeti szempontból legjobban gyűlölt City, illetve Liverpool mögött 35 (!), illetve 34 (!) ponttal lemaradva zárta, de ha csak az első két fordulóban mutatott, botrányosan gyenge teljesítményt vesszük, aligha az.

Ez bizony krízis, amit elsősorban a korábbi ügyvezető-elnökhelyettes, Ed Woodward hagyott maga után.

Ez lett volna persze Woodward feladata. Hogy ha már a tulajokkal egyetemben a futballhoz nem ért, nagyon erős recruitment-csapatot verbuváljon, a lehető legkiválóbb scoutokkal; magasan képzett, a futballt értő, remek kapcsolatokkal bíró sportigazgatót nevezzen ki; vele egyetemben pedig találja meg azt az edzőt, akivel ismételten a régi fényében ragyoghat a patinás egylet. Lett volna rá tíz éve. Mindezen kritériumok közül azonban egyiket sem valósította meg.

Ha csak brit földön maradunk, a közmegegyezés szerint is kiváló sportigazgató a Liverpool csúcsra juttatásában kulcsszerepet vállaló, a klubtól az előző szezon végén elköszönő Michael Edwards; a Brightont Graham Potterrel felépítő, nemrégiben a nagy terveket szövögető Newcastle-be szerződő Dan Ashworth; a Southampton és a Tottenham Hotspur után (akkoriban Mauricio Pochettinóval tandemben működő), jelenleg az AS Monacónál tevékenykedő Paul Mitchell. Miért nem dolgozik egyikük sem a Unitedben? De lemaradt, vagy nem tett meg mindent (illetve annál is többet) Josep Guardiola, Jürgen Klopp, Antonio Conte, Thomas Tuchel, Julian Nagelsmann vagy Pochettino begyűjtéséért sem, azon edzők megkaparintásáért, akik (szinte) garanciát jelentenek az eredményre. Az argentinnal szemben döntött a tavasszal Erik ten Hag mellett a klub, és bár ne vegyük el az esélyt, hogy bejön még a választás, azt sem lehet kijelenteni, hogy ne lenne jócskán benne a holland a botrányos rajtban.

Ed Woodward már nincs, de a problémák megmaradtak a klubnál (Forrás: Sports News)

Christian Eriksent az első két fordulóban például épp azon a két poszton szerepeltette, amelyeken pont nem szabadna: előbb hamis kilencesként (a Brighton ellen), majd egyedüli hatosként (a Brentford otthonában). Csúnyán meg is égett a dán, amihez persze kellett az is, hogy kiderüljön, a csapattársaknak halvány fogalmuk sincs a képességeiről. David de Geának legalábbis biztosan nem, máskülönben nem passzolja fel a labdát a szorongatott helyzetben lévő középpályásnak a második brentfordi gól előtt. Merthogy Eriksen sok mindent tud, a (nem létező) fizikai erejét használni speciel nem. Az már a tottenhames korszakában kiderült, ha 50-50-es párharcra kényszerül, ha olyan helyzetben kellene megtartania, megszereznie a labdát, amelyhez a testi erejére volna szükség, elveszíti. Mateo Kovacicnak, Fabinhónak vagy Rodrinak fel lehet úgy passzolni a labdát, ahogy De Gea tette (meg ahogy kevéssel a második gól előtt az ugyancsak ludas Harry Maguire), mert a fizikumukon túl a poszton szerzett tapasztalatuk miatt is simán megtartják vagy lefordulnak a labdával, Eriksen nem.

De ha már De Gea. Azt is tudni kéne a Unitedben, hogy vele nehézkes lesz a földön kihozni a labdát, mert ahhoz nem elég jó lábbal, ami viszont súlyosabb probléma, hogy abban is betlizett, amiben elvileg a legnagyszerűbbek egyike volna. A lövések hárításában. Josh Dasilva kísérletét az U16 kesztyűse is fogja, és persze minden kapus pályafutásában benne van egy-két potya, a legnagyobbakéban is, az első londoni gól elsősorban arról árulkodik, fejben sincs rendben ez az együttes. Hogy egyrészt kihagy a koncentráció (a kelleténél sokkal többször), másrészt pedig mintha továbbra sem tudnák a manchesteri futballisták, mit kell játszaniuk. Ha nagyon sok a rossz egyéni teljesítmény, a tréner felelőssége elvitathatatlan: egyrészt neki kellene úgy felkészíteni őket, olyan játékrendszert megalkotni, olyan futballfelfogást meghonosítani, olyan posztot találni nekik, hogy komfortosan érezzék magukat a pályán, tudásuk legjavát adják, másrészt fontos volna úgy hatni rájuk, hogy minden egyes csatába földöntúli szenvedéllyel, harci kedvvel, odaadással menjenek bele. Fájdalom, ettől a mai Manchester United borzasztóan messze van.

Marcus Rashford továbbra is csak keresi elveszett önbizalmát, Jadon Sancho elég kedvetlenül poroszkál a pályán (pedig a klubtörténet harmadik legdrágább játékosa), a másfél éven át dicsőített Bruno Fernandesnek alig van jó megoldása, Maguire helyezkedése továbbra is szörnyű, Lisandro Martínez termete (175 centiméter belső védőként, a Premier League-ben…) már csak a harmadik brentfordi gól miatt is nem szűnő kétségeket fog támasztani. És ott van az elkívánkozó Cristiano Ronaldo, akinek a tavalyi hazahozatala 18 bajnoki gólja ellenére is inkább tűnik szakmailag hibás döntésnek, mint helyesnek (ahhoz már kevés, hogy egymaga trófeákhoz segítse a Unitedet, a fiatalok fejlődését nem segíti, a letámadás-visszatámadás frontján kevéssé használható).

Szóval ezek után nem csoda, hogy Frenkie de Jongnak állítólag esze ágában sincs a Unitedbe szerződni (ki vágyik most úgy igazán oda?); hogy Erik ten Hag az első edző 1921 óta, aki két vereséggel kezd a klub kispadján; hogy 1936 óta először szenvedett a csapat zsinórban hét vereséget idegenben (az előző hatot Ralf Rangninckkal a kispadon); hogy attól a Brentfordtól kapott ki 4-0-ra, amelyik ilyen vagy ennél nagyobb különbséggel utoljára 1938-ban győzött az angol élvonalban.

„42 éve figyelem a Unitedet – zárhatjuk sorainkat Gary Neville egy újabb gondolatával –, de sosem gondoltam volna, hogy lehet annyira rossz a csapat, mint volt a brentfordi első félidőben.” Hát pedig…

Kiemelt fotó: Manchester Evening News