Paul Cook negyedszer lett bajnok Angliában

A szigetország futballjának történelemkönyvei telis-tele vannak kultikus hősökkel, akik valami olyat vittek véghez, amire kevesen voltak képesek. Paul Anthony Cook az egyikük, akinek egy több mint két évtizeden át tartó játékos-pályafutás még közel sem emelte piedesztálra, hisz legnagyobb sikere, hogy az 1992–1993-as idény során a másodosztályú Wolverhampton Wanderersnél az év játékosa lett, valamint, hogy az Accrington Stanley színeiben megnyerte az ötödik vonalnak megfelelő Conference National 2005–2006-os kiírását.

Utóbbit követően akasztotta szögre a stoplist, lett a Southport FC edzője, ahonnét fél évet követően menesztették. 2007 áprilisában került az ír Sligo Rovers FC kispadjára, ahol először írta be a nevét a labdarúgás nagykönyvébe menedzserként. Noha a szerény körülményeket biztosító klubtól nagy dolgokat nem várt senki, a Cook második idénye során megszerzett negyedik hely már olyan eredmény volt, amely révén közel másfél évtizedet követően visszatért a klub az európai kupaporondra.

Cook 2009 januárjában közös megegyezéssel távozott a klubtól, de néhány héttel később visszatért. A szétválás hátterében gazdasági okok álltak, az újrakezdésben pedig a szurkolók vállaltak komoly szerepet, akik mindenáron ragaszkodtak a szakemberhez. A folytatás nem is lehetett volna jobb, mert a vesztes kupadöntőt (Ír Kupa, FAI Cup) követően a Sligo Rovers 2010-ben és 2011-ben is elhódította a trófeát, ráadásul 2010-ben a ligakupát is megnyerte.

2012 februárjában egy remek csapatot hagyott maga mögött, melyet igazol az is, hogy az utódja, Ian Baraclough is bajnoki címre vezette az együttest.

Cook visszatért Angliába, méghozzá ahhoz a klubhoz, ahol korábban már játékosként ért el sikereket. Ő vette át helyi körökben legendás státuszban lévő John Coleman helyét az Accrington Stanley-nél, ami nem kis teher volt, de ezúttal már kellő tapasztalattal rendelkezett hősünk és kivívta a bennmaradást korábbi együttesével. A 2012–2013-es idényt sem indította rosszul, de mikor október végén a Chesterfield FC felajánlott egy sokkal jobb lehetőségekkel bíró állást, akkor Cook rögtön tovább is állt.

Érthető döntés volt ez, mert miközben az accringtoniak a League Two-ban harcoltak a bennmaradásért, addig a The Spireites az azonnali visszajutást tűzte ki célul. A gyenge kezdés után nem tudott már minden problémát megoldani Cook, csak nyolcadikok lettek, lemaradva a rájátszásról, de a következő szezonra minden összeállt és a Chesterfield megnyerte a negyedosztályt.

A harmadosztályban tovább folytatódott a sikersztori, mert lendületből vágtak neki a bajnokságnak és mindenkit meglepve domináns futballal, sikereket elérve meneteltek. Ugyan jött egy kisebb megtorpanás a sűrű időszakban, de végül újoncként bejutottak a rájátszásba. Itt ért véget a tündérmese, mert a későbbi feljutó, Preston North End megállította a Chesterfieldet, Cook pedig ezzel búcsút is vett a klubtól.

2015 májusában a Portsmouth FC ugyanis teljesítette azokat a kritériumokat, melyek révén kivásárolhatta a vezetőedzőt a szerződéséből, ő pedig örömmel fogadta el a nagy múltú hampshire-i klub ajánlatát.

Ez ugyan visszalépést jelentett, mert ismét a negyedik vonalban kellett edzősködnie, de a Pompey hívó szavára nem mondhatott nemet. 

A kezdés remekül sikerült, majd januárban az FA-kupában való szép sikerek kicsit elvitték a hangsúlyt a bajnoki szereplésről, ami a szezon végén vissza is ütött, mert csak az hatodik helyen zárt a Portsmouth. A Plymouth Argyle elleni playoff-párharcot pedig el is bukta, így egy újabb League Two-idény várt a csapatra.

A sikertelen első szezon után nőtt a nyomás az edzőn és a klubon is, hiszen már a negyedik kiírást kezdték meg a negyedosztályban. Szinte egész végig ott voltak a legszűkebb elitben, folyamatosan harcban az automatikus osztályváltást érő helyekért, s a 43. fordulóban biztossá is vált a feljutás. Aztán a zárókörben még úgy léphettek pályára odahaza a már biztosan bennmaradó Cheltenham Town ellen, hogy ha nyernek, akkor még a bajnoki cím is összejöhet. Miután a Plymouth Argyle csak döntetlent játszott Cook legénysége pedig egy hatossal örvendeztette meg a szurkolókat, így a Pompey a szezon során először lépett fel a tabella élére, a legjobb pillanatban.

Csakhogy Cook ezúttal is a távozás mellett döntött, és ahelyett, hogy a negyedik vonalból a League One-ba feljutó csapattal tartott volna, elfogadta a Wigan Athletic ajánlatát, amely a The Championshipből kiesve került a harmadosztályba a 2017–2018-as szezonra.

A klub nagy átalakuláson ment keresztül a 2016-os bajnoki címet követő azonnali kiesés után, megannyi fiatal került a keretbe, akikről úgy gondolták, hogy a jövő stabil alapját jelentik majd, ha a vezetőedző be tudja építeni őket. Persze ezzel egyidejűleg elvárás volt a feljutás is, mert a Blackburn Rovers mellett a The Latics egyértelműen felfelé lógott ki a játékosállományt tekintve a ligából.

A bajnoki remeklés mellett az FA-kupában is begyűjtöttek nagy skalpokat, búcsúztatták az AFC Bournemouth-t, a West Ham Unitedet és a Manchester Cityt is.

Cook vezetésével nagyon stabil lett a Wigan, egyszerre sikerült kimagasló támadójátékkal felőrölni az ellenfeleket, de közben a védelem is nagyon biztos volt, mert végül a legkevesebb kapott góllal zárta az idényt. Végül az elvárásoknak megfelelően a blackburniekkel futottak versenyt a bajnoki címért, melyből ők jöttek ki jobban, a szezon második felében egyetlen pillanatra sem engedték át az első helyet. Ezzel öt év alatt harmadszor lett bajnok Cook, aki karrierjében először készülhetett a The Championshipre.

A másodosztályban aztán már jelentkeztek a klub pénzügyi problémái, de Cook ennek ellenére hozta az eredményeket, még úgy is, hogy nem kapott erősítést, inkább csak eladások jellemezték a klubot. Aztán a 2019–2020-as szezonban minden a feje tetejére állt és a koronavírus-járvány kivégezte a klubot. Annak ellenére, hogy a pályán elért eredmények alapján összejött volna a bennmaradás, kaptak egy 12 pontos büntetést, ami a kiesésüket jelentette. Ezt a halálra ítélt kapcsolatot nem szándékozta folytatni a vezetőedző, aki 2020 nyarán elhagyta a csődközeli állapotban lévő klubot.

Tíz hónap pihenő következett, majd 2021 márciusában jött el a visszatérés, mikor is a League One-ban harmatosan teljesítő Ipswich Town ajánlott neki állást. A gyengén védekező csapatnál meg tudta oldani a hátsó alakzat problémáját, de közben a támadójáték erősen gyengült, így nem érték el a rájátszást. Eközben végbement a tulajdonosváltás, s az új amerikai befektető nagy átalakítást hajtott végre a keretben. Ennek ellenére Cook maradhatott, csak a nyomás nőtt meg, ami az újabb középszerű idény során a vesztét is okozta, ugyanis még decemberben menesztették. A nem túl hosszú kaland azonban sokat rontott az ázsióján, a komoly átalakuláson keresztül menő angol futballban az ötvenes évei második felére kanyarodó szakember már a régimódi edzők sorába tartozva nem volt kelendő.

2022 februárjában mégis munkát kapott, méghozzá meglepő helyről. Ugyanis az a Chesterfield FC hívta segítségül, mely a hét esztendővel korábbi távozása után három szezon alatt két kiesést élt meg, s a 2021–2022-es már a negyedik idénye volt az ötödosztályban. Ez még önmagában nem lenne annyira szörnyű, bár azért jelzésértékű, hogy már nem az EFL-ben kapott állást Cook, de ráadásul a derbyshire-iek háza táján állt a bál James Rowe szexuális zaklatási ügye miatt, mely következtében a tabella első helyén álló gárda edzőcserére kényszerült. A pályán kívüli ügy teljesen begyűrűzött a klub életébe és a játékosok fejébe is, a pályán nyújtott teljesítményre is negatív hatással volt.

A visszatérő edző legjobb tudása ellenére is zuhanórepülésbe kezdett a csapat, mely végül csak a hetedik lett, majd rájátszás második körében elvérzett.

A nyár a fejek kitisztításáról és a keret átalakításáról szólt, mert a vezetőség és az edző is abban látta a megújulás esélyét, hogy ha tiszta lappal tudnak kezdeni. Ennek köszönhetően Cook képére formálták a keretet, amely így ismét célba vette a feljutást. Csakhogy a 2022–2023-as National League-idény történelmi lett a Wrexham AFC és a Notts County párharca miatt, így a Chesterfieldnek csak a bronzérem marad és egy tizenegyesekkel elveszített playoff-finálé. Ám a megkezdett út nagyon jónak tűnt, és a 100 pont fölé jutott riválisok osztályváltását követően minden adott volt, hogy a derbyshire-iek is kövessék őket. Ezt sikerült megerősíteni néhány jó igazolással, így aztán most arról beszélhetünk, hogy március második felében már nem csak feljutottak, hanem a bajnoki címük is biztossá vált.

Cook negyedik bajnoki címét ünnepelhette, a másodikat a The Spireites edzőjeként, de még rajta is túltesz az a Will Grigg, akinek ez már a hatodik feljutása volt az angol ligarendszerben. Kettejük közös története mindig is sikeres volt, hiszen már a Wigannél is együtt értek fel a csúcsra, s most sem állíthatta meg őket senki sem.