Rajtol a forradalmi Ligue 1

A top 4 távoli nyomában

Tavaly az európai kupasorozatokban Olaszországot és Németországot is megelőzve annyi koefficienst gyűjtöttek a francia liga képviselői, mint korábban még soha – annak ellenére is, hogy a négy közé aztán egyik csapat sem jutott be. Az összesített ranglistán persze ezzel sem mozdult előrébb a bajnokság a megelőző két év gyengélkedése miatt, de a topligák anyagi helyzetét elnézve ezen aligha csodálkozhatunk. A televíziós közvetítési jogokból ugyanis a Bundesliga kétszer, a spanyol bajnokság mintegy háromszor annyit kasszíroz, mint a Ligue 1, a Premier League pedig – mely először zsebel be nagyobb összeget külföldről, mint a hazai csatornáktól – már csaknem hatszor annyit.

Részben épp ezért döntöttek úgy a liga képviselői, hogy a németekhez hasonlóan 20 helyett ezentúl csak 18 élvonalbeli csapat között osztják meg a bevételeket Franciaországban, így most óriási csatára van kilátás a tabella alsóházában a négy kieső hely elkerüléséért. Ugyanakkor a francia bajnokság stabilan őrzi az ötödik helyét a kontinens (és alighanem a világ) legerősebb ligái között, ennek következtében pedig a top 4 mögötti hatalmas küszöböt valamelyest csökkenti majd az UEFA a következő szezontól a BL átalakításával. Ha nem is négy hely jut majd a főtáblán a Ligue 1-nek a privilegizált elithez hasonlóan, de kettőről háromra emelkedik az automatikus kvóták száma egy selejtezős hely mellett (mely adott esetben akár főtáblás is lehet, ha az Európa-liga győztese a saját bajnokságában is BL-kvótát érő helyen végez). A több klub számára elérhető jelentős bevételekkel kecsegtető változás azért nagyon fontos, mert

Nem volt ez másképp idén nyáron sem, a 22 éves válogatott középpályás Aurélien Tchouaméni (Monaco) a Real Madridhoz igazolt, de az idei U17-es Eb egyik sztárjának, Mathys Telnek (Rennes) a Bayern Münchenbe szerződése is nagy port kavart. Angliába távozott közben a tehetségek közül Sven Botman, Amadou Onana (mindkettő Lille) Boubacar Kamara (Marseille), Nayef Aguerd (Rennes) és Cheick Doucouré (Lens) is, a Bundesligába Randal Kolo Muani (Nantes) és Angelo Fulgini (Angers), az alig 18 éves Mohamed Ali Cho (szintén Angers) pedig Spanyolországba.

A párizsi zászlóshajó

Kép: images.psg.media

A pénzügyi viszonyok tehát a ligán belül sem kiegyensúlyozottak, hiszen a katari tulajdonosok megjelenése óta a Paris Saint-Germain bevételeit alaposan felfuttatták, így jelenleg mintegy négyszer akkora büdzsével gazdálkodhat a klub, mint a második leggazdagabb francia egyesület, vagyis pillanatnyilag az Olympique Marseille. Nem csoda, hogy a párizsiak az elmúlt tíz bajnoki címből nyolcat begyűjtöttek és az örökranglistán is beérték az eddigi éllovas Saint-Étienne-t.

A párizsi címvédésre természetesen az új szezonban is hatalmas esély van még úgy is, hogy meglehetősen nagy volt nyáron a földindulás a csapat háza táján. A legjelentősebb újdonság ugyanakkor, hogy a hosszú ideje a Real Madridnál várt Kylian Mbappé végül a szülővárosában maradt. Ez nem csak a csapat, hanem az egész liga jövőjét is meghatározza, hiszen a világ talán legtehetségesebb játékosa és jövőbeni szupersztárja növelheti az érdeklődést világszerte a bajnokság iránt, a hosszabbítással pedig valóságos küldetésként ezt voltaképpen fel is vállalta Mbappé.

A 23 éves korára már az elmúlt négy szezon gólkirályi címét begyűjtő ifjonc persze jelenlegi tudása alapján is megkerülhetetlen tagja lett a csapatnak, és már az előző szezonban gyakorlatilag elhomályosította Lionel Messit és Neymart is. A klub igyekszik is az ő szája íze szerint alakítani a körülményeket és erősíteni a nemzeti vonalat, így a támadósorba egy francia tehetség Hugo Ekitiké, a védelembe pedig a szintén párizsi születésű válogatott, Nordi Mukiele érkezett, aki az RB Leipzig színeiben már keserítette új klubjának sorsát a BL-ben. A kispadra is 2016 után került újra francia vezetőedző, hiszen a régóta hőn áhított nemzetközi siker elmaradása mellett a csapat játéka is sok kivetni valót hagyott maga után Mauricio Pochettino kezei alatt, így a helyére végül a kétszer már a Ligue 1 legjobb edzőjének választott Christophe Galtier került.

Ő a székfoglaló sajtótájékoztatóján rögtön megjelölt olyan sarokpontokat, melyeket az elődjétől hiába várt a közönség. A kapusposzton egyértelmű kezdőt ígért, nyilvánvalóan Gianluigi Donnarumma személyében, a csapat játékát pedig háromvédős felállással igyekszik stabilizálni. A felkészülési mérkőzéseken és a Nantes elleni Szuperkupa-döntőben látványosan jól is működött az új rendszer, Messi is felszabadultabban mozgott, valamint a tavaly nem éppen optimálisan használt szélsők, Asraf Hakimi és Nuno Mendes is sokkal aktívabban csatlakoztak a támadásokhoz a szárnyvédő pozícióban. Mindeközben a fenyegetettséget érzékelő Neymar is talán élete legfegyelmezettebb felkészülését produkálta a nyáron, és már a Szuperkupa-döntőn a csapat legjobbjának bizonyult. A középpályára feltehetően augusztusban még jelentős változások várnak, távozhat Idrissa Gueye, Leandro Paredes, Georginio Wijnaldum és Ander Herrera is, de a portugál ligában tavaly a legjobb fiatal játékosnak választott Vitinha eddig remekül megérti magát Marco Verrattival, valamint még a támadók felé is fontos és kreatív kapcsot jelentő Renato Sanches érkezése is értékes opciókat adhat a vezetőedzőnek.

A védők közül is sokat hallani Abdou Diallo és Thilo Kehrer távozásáról, a három középhátvédes rendszerben ugyanakkor szükség lenne tartalékra a kissé koros és sérülékeny Sergio Ramos, Marquinhos, Kimpembe trió mellé. A szakmai irányítás élére kinevezett Luis Campos legfőbb feladata a keret karcsúsítása és a fizetési büdzsé racionalizálása, kérdés azonban, hány játékostól tud megszabadulni az átigazolási időszak végéig a kiszivárgott tizenegy nevet tartalmazó feketelistáról. Ez már csak azért is fontos, mert az igen karakán Galtier-nek korábban ilyen sztáralakulattal és a kispadot nehezen viselő egókkal még nem nagyon volt dolga, sőt a domináns játék kialakításával is meggyűlt többször a baja az előző években és sokkal otthonosabban tevékenykedett, amikor a stabil védekezésre és gyors ellentámadásokra volt szükség.

A kaotikus dél

Kép: 20minutes.fr

Demográfiai és kulturális szempontból Párizs legfőbb kihívója Marseille lenne és a város Olympique-je a tavalyi ezüstérmével biztosította is a visszatérést a Bajnokok Ligájába. Csakhogy mindeközben nyáron igazán kaotikus állapotok uralkodtak el az egyesületnél. Az alapemberek közül Boubacar Kamara szerződése lejártával inkább Angliába távozott, William Saliba kölcsönszerződése után reménytelennek tűnik megállapodni róla az Arsenallal, de az ikonikus kapus, Steve Mandanda is tovább állt 37 évesen még a több játéklehetőség reményében.

A legdrasztikusabb változás azonban, hogy a vehemens sikeredző, a játékosokkal és a közönséggel különleges kapcsolatot kialakító Jorge Sampaoli váratlanul felállt a kispadról, helyére pedig Igor Tudort nevezte ki a vezetőség. A horvát tréner tavaly a Serie A legkellemesebb meglepetését okozta a Hellas Verona játékával, de eddig mindig viharos veszekedések és bukás lett a vége, amikor korábbi pályafutása során ilyen viszonylagos sikereket követően egy nagy ambíciójú csapathoz került (PAOK, Galatasaray). Egyelőre ezirányba haladnak a dolgok Marseille-ben is, hiszen a felkészülési mérkőzések egészen pocsékul sültek el, közben pedig több fontos játékos is megelégelte már, hogy Tudor nem megfelelően bánik velük, ami már egy válságértekezletet is eredményezett a szezon rajtja előtt.

A pletykák szerint az elnök Pablo Longoria és az új sportigazgató, Javier Ribalta választása azért esett a horvát edzőre, mert sokkal visszafogottabbak az igényei a játékosigazolásoknál, mint elődjének és ennek megfelelően a várható BL-bevételek ellenére inkább másodvonalas játékosokat szerződtetett eddig a klub. Ennek persze az is az oka, hogy most kell kifizetni összesen 50 millió eurót a fontossá váló tavalyi kölcsönjátékosok végleges megtartásáért, mint a kapusposztot átvevő Pau Lópezért, a közben a válogatottban is debütáló és a csapat motorjává váló Mattéo Guendouziért, a támadósorban pedig Cengiz Ünderért és Arkadiusz Milikért.

Közben a Sampaoli által kedvelt Luan Perest már elengedték a védelemből és Caleta-Cartól is igyekeznek megszabadulni, a helyükre pedig a játéka mellett az állandóan felcsapó életkor-mizériájával elhíresült kongói válogatott Chancel Mbemba érkezett a Portótól, illetve még a Szpartak Moszkvától hazatérő Samuel Gigot és egy tehetséges óriás, Isaak Traoré a másodosztályú Le Havre-tól. A szélekre jött a 29 éves korában a Lens-ból a válogatottig jutó Jonathan Clauss és az Arsenalban karrierjét beindítani nem tudó Nuno Tavares, a támadósorba pedig eddig a kolumbiai Luis Suárez a Granadától, de még az Intertől távozó, immár 33 éves Alexis Sanchez és Jordan Veretout nevét is sokat emlegetik a lehetséges érkezők között.

A hercegségbeliek kiskapui

Kép: sportskhabri.com

A legegyértelműbb kihívó a következő dobogóra az elmúlt szezon bronzérmese, az AS Monaco, mely tavaly félelmetes szezonhajrában kilenc győzelem után a zárófordulóban becsúszó döntetlen miatt maradt le végül a BL-főtábláról. Így aztán a vezetőedzői teendőket januárban átvevő belga Philippe Clément legfontosabb feladata jelenleg a BL-selejtezők sikeres megvívása. Ez cseppet sem ígérkezik egyszerű feladatnak, hiszen előbb a holland Szuperkupát látványosan begyűjtő PSV Eindhoven ellen kéne idegenben győzni, majd az El-döntős Rangers FC és a belga meglepetéscsapat, az Union Saint-Gilloise továbbjutóját kéne valahogy kiverni. Tavaly az utolsó kanyarban drámai körülmények között bukta el a csapat a play-offot, így az Európa-ligában például a PSV-vel is szembekerült már, akikkel parázs csatákat vívott a csoportkörben.

Akkor még persze mindkét gárdának másik edző ült a kispadján, a domináns játékra törekvő Niko Kovac helyét azóta a labdabirtoklásról könnyebben lemondó és direktebb stratégiát alkalmazó Clément vette át, akinek a harcmodorában lubickolt a pályafutása leggólerősebb szezonját produkáló Wissam Ben Yedder és a gondolatait már szinte kívülről ismerő Kevin Volland a kiszámíthatatlan Andrej Golovinnal egyetemben, akikhez a Brazíliában még jobbhátvédet játszó Vanderson is remekül csatlakozott a tavasszal, akárcsak a felrobogó szélsőhátvédek. A védelemben a két ifjú izomkolosszus, Axel Disasi és Benoit Badiashile vagy akár a chilei Guillermo Maripán is stabilabban állta a sarat, a középpályáról azonban most távozott a liga talán legnagyobb tehetsége, Aurélien Tchouaméni, akiért 80 millió eurót sem sajnált kifizetni a Real Madrid, bár az alig 20 esztendős Elliot Matazo egyre határozottabban lép a helyére.

A meglehetősen visszafogott nézőszám és operatív bevételek mellett persze szüksége is van Dmitrij Ribolovljev klubjának az eladásokból befolyó összegekre, ugyanakkor a Monaco mindig nagy pénzügyi fórban van a Ligue 1 többi csapatával szemben.

Így az elhíresült utánpótlásképzés mellett idén is érkezett a PSV elleni első meccsen a helyzetek elpuskázásában jeleskedő japán Takumi Minamino és a svájci válogatott Breel Embolo is a csapathoz, hogy itt adjanak új lendületet kissé belassuló karrierjüknek, de a hírek szerint a Chelsea-től jöhet még a védelembe Malang Sarr is. Így a keret erőssége alapján megint ott kellene lennie a csapatnak a tabella legfelső szekciójában, ugyanakkor a BL-bevételekre is nagy szükség lenne a további építkezés érdekében.

A feltörekvők

A nemzetközi indulást jelentő helyekre tavaly két tehetős és ambiciózus tulajdonos kezében lévő piros-fekete klub ért még oda, melyeknek viszont a szigorú francia pénzügyi szabályozások alaposan megkötik a kezüket, így csak lassú építkezést folytathatnak.

A Franciaország harmadik leggazdagabb emberének számító Francois-Henri Pinault által igazgatott, breton gyökereire büszke Stade Rennais a tapasztalt, de a francia közvélemény számára eddig gyakran inkább nevetség tárgyát képező Bruno Génésio irányításával pazar támadójátékot produkált, a második legtöbb lőtt góllal végzett a negyedik helyen, így már sorozatban ötödször indulhat az európai porondon. Mindezt úgy, hogy a Rennes tehetséges fiatal szélsői, a ghánai Kamaldeen Sulemana és a belga Jérémy Doku sérüléseik miatt csak alkalmanként villogtak. Ugyanakkor az angol klubok által körbeudvarolt Martin Terrier élete formájában játszott és a góllövőlista harmadik helyén végzett, Benjamin Bourigeaud a legtöbb kulcspasszt osztotta ki a ligában, Serhou Guirassy hatékonyan küzdött a magas labdáknál, Gaetan Laborde rutinja is hasznosnak bizonyult, a horvát Lovro Majer pedig gyorsan a bajnokság egyik kedvence lett a kreatív megmozdulásai miatt.

Képek: stade-rennais-online.com és ogcnice.com

Edouard Mendy távozása óta a kapusposzt viszont bizonytalan pont lett, melyet most a rutinos Steve Mandandával igyekszik megoldani Florian Maurice sportigazgató, az elmúlt évek legfontosabb középhátvédjét, Ayef Aguerd-t pedig az általunk két éve még a legnagyobb belga tehetségek közé sorolt, azóta a Serie A-t is megjáró Arthur Theate pótolhatja, de érkezett a védelembe a walesi válogatott Joe Rodon is a Tottenham kispadjáról.

Walesi válogatottat szerződtetett az OGC Nice is, mégpedig Aaron Ramsey személyében, aki Angliában is jól ismert, így a nizzaiak tulajdonjogát birtokló Ineos számára is értékes szerzemény. A tavalyi nagy befektetések és biztató kezdet után kicsit csalódás lett végül a Konferencia-liga szereplés, mely tavasszal Christophe Galtier és az azóta lapátra tett sportigazgató, Julien Fournier között kialakult feszültségeknek is köszönhető. Galtier is lelépett a klubtól inkább Párizsba, a kispadra pedig visszatért a csapatot még a Balotelli-időkben a BL-be vezető Lucien Favre, így először fordul elő a francia bajnokság történetében, hogy az első öt helyezett csapat közül négy is másik vezetőedzővel kezdi meg a szezont, mint az előzőt.

Favre a rendkívül kompakt játék mellett a fiatalokkal való jó pedagógiai érzékéről is híres, a jelenlegi nizzai keretben pedig érdekesen keveredik a sok tehetség a rutinos játékosokkal. A középpályán a már említett Ramsey például a 21 éves, Oroszországból hazatérő Alexis Beka Bekával együtt érkezik a szintén 21 éves Khéphren Thuram mellé. A védelem tengelyében a svájci vezetőedző által már jól ismert, immár 38 esztendős csapatkapitány Dante a 22 éves Jean-Clair Todibóval alkot hatékony duót, a széleken pedig a 21 éves Lyon-nevelés, Malvin Bard és a 23 éves svájci válogatott Jordan Lotomba mellé keres még a vezetőség egy tapasztaltabb játékost. A támadósorban a minden hájjal megkent Andy Delort társa a liga egyik legnagyobb tehetsége, Amine Gouiri, de a 19 éves új igazolás, a román Rares Ilie is megmutatta a felkészülési meccsek során oroszlánkörmeit. Közben további rutint hozhat még a kapuba a dán válogatott Kasper Schmeichel, akinek a bajnokság egyik legjobb kapusát, a Hollandiába távozó Walter Benítezt kellene feledtetnie, de jöhet még a hírek szerint egy további támadó is, aki akár az idősebb Thuram-fivér, Marcus is lehet vagy egy régi ismerős, Alassane Pléa, de még az “ukrán Neymar”, azaz Mihajlo Mudrik neve is felmerült.

Feltámadásra várva

Két nagyobb hagyományokkal rendelkező klub is kellemetlen blamát élt meg az előző szezonban, hiszen a Lille címvédőként csak a tizedik helyen végzett, a nem is olyan régen történelmi hetes sorozatot produkáló Olympique Lyon pedig a nyolcadikon, és így három éven belül másodszor maradt le a nemzetközi kupaszereplésről. Nem csoda hát, hogy mindkét klubnál jelentős változások zajlanak annak reményében, hogy így visszakapaszkodnak a tabella tetejére.

A Lille-nél például a jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező portugál vezetőedző, Paulo Fonseca került a kispadra, de a keret is nagyot változott a bravúros bajnoki cím óta. Már tavaly távozott a sikergárdából Maignan, Soumaré, Ikoné, Reinildo, most pedig Sven Botman, Zeki Celik, Burak Yilmaz, Domagoj Brodaric, Xeka és Renato Sanches is továbbállt. A támadósorban azért még maradt bőven potenciál, hiszen a kanadai válogatottal a vb-re készülő Jonathan David és az aranylabdás fia, Timothy Weah árát is igyekszik még a vezetés feljebb srófolni, no meg bevetésre kész továbbra is Jonathan Bamba, de a másodosztály két évvel ezelőtti gólkirálya, a tavaly az élvonalban is helytálló guineai center, Mohamed Bayo is érkezett a Clermont-ból. Játékmesternek jött még Rémy Cabella is, de a hírek szerint Ludovic Blas-ra is pályázik még a klub vezetősége, így nem elképzelhetetlen, hogy újra régi dicsőségében ragyogjanak a dogok.

Képek: fussbaltransfers.com és wesportfr.com

Ezt még inkább várják a Lyon szurkolói, hiszen hosszú idő után új tulajdonos, az amerikai John Textor érkezett a klub élére, még ha egyelőre meg is hagyta az irányítást Jean-Michel Aulas kezében. A többek között a brazil Botafogo és a Crystal Palace társtulajdonosaként is tevékenykedő Textor igyekszik is feltenni az új befektetését is a címlapokra, hiszen már keményen beleszállt nyilatkozataiban a Marseille-be és a PSG-be is.

A kispadon tehát marad a látványosan magas letámadásra törekvő, az ellentámadások ellen azonban kifejezetten sebezhető gárdát kovácsoló Peter Bosz, aki a védelemben az egyaránt 19 éves Castello Lukeba és Malo Gusto szolgálataira már a kezdőben számít, a középpályán a neves érdeklődők ellenére szerződést hosszabbító Maxence Coqueret, a támadósorban pedig Rayan Cherki és Bradley Barcola is egyre több szerepet kaphat a Lyon-neveltek közül.

Mellettük ráadásul olyan korábbi saját nevelések is hazatértek, mint Corentin Tolisso a Bayernből és a csapatkapitányi szalagot is megkapó Alexandre Lacazette az Arsenaltól, aki életveszélyes duót alkothat a kameruni gólvágó Karl Toko Ekambival még akkor is, ha Moussa Dembélé végül távozik a nyáron. Lucas Paqueta és Houssem Aouar megtartására talán még kisebb az esély, de azért a Sahtartól jött és végül maradó Teté, illetve a hosszú sérülésből felépülő Jeff Reine-Adélaide révén maradhat kreativitás az akciók támogatására is, de még a balhátvéd posztra igazolt argentin válogatott, Nicolas Tagliafico is hasznos lehet akár a támadásoknál. A kétségtelenül sokra hivatott kerettel már csak azt kéne valahogy elérni, hogy Peter Bosz rátaláljon a megfelelő egyensúlyra és ne bukja be teljesen a védelem stabilitását a domináns játék oltárán.

Meglepetésre készen

Képek: planetafobal.com, sport.fr, fcnantes.com

A dobogóra pályázó favoritok mellett Franciaországban hagyományosan borítékolható egy-egy meglepetéscsapat felbukkanása. Tavaly is az utolsó fordulóig versenyben volt a nemzetközi indulásért például a nem éppen látványos, de nagyon masszív játékot produkáló Strasbourg, melyet a fiatal francia edzői generáció legígéretesebb tagja, Julien Stéphan irányít, és egyelőre nagyon úgy néz ki, a vezetőség egyben is tudja tartani a keret magját még egy évre.

A Nantes az új szezonra el is érte az Európa-liga csoportkörét egy pazar kupagyőzelemmel, mellyel a korábbi években sokszor körberöhögött vezetőedző, Antoine Kombouaré 20 év után szerzett újra trófeát a szebb napokat is megélt kanáriknak. A bretonok közben azért a bajnokságban a csendes középmezőnyben lavíroztak, így meglepetés lenne, ha a kettős terhelés és a törvényszerű átalakulás mellett most dobbantanának egy nagyot a sűrű mezőnyben.

Az a nagy dobbantás évek óta érik viszont a komoly bányászhagyományokkal rendelkező Lens-nak, melyet Franck Haise a másodosztályból az elmúlt két szezonban egyaránt az élvonal tabellájának első harmadába juttatott. Ráadásul a patinás kérők ellenére nagyon úgy fest, hogy sikerül megtartani a csapatkapitány Seko Fofanát. Közben ha távozott is egy-két fontos játékos, az érkezők is igen biztatóak, hiszen például a klub új rekordigazolásától, az ifjú belga válogatott támadótól, Lois Opendától erős góltermést várnak északon.

Új gólvágókban bíznak a tíz éve még bajnoki címet ünneplő, tavaly azonban a csalódást jelentő 13. helyen záró Montpellier-ben is, hiszen a kipottyanó Saint-Étienne-től csábították el a kék-narancssárgák a tunéziai Vahbi Khazsrit és Arnaud Nordint is, akik a kiszámíthatatlan Téji Savanier-vel és a roppant tehetséges Elye Wahival olyan ütős támadójátékot produkálhatnak, melyet tavaly hiába vártunk a kispadra kerülő Olivier Dall’Ogliótól.

Az ötvenes-hatvanas években hat bajnoki címet szerző és kétszer BEK-döntőbe jutó Stade de Reims is a középmezőnyben tanyázott az utóbbi két évben, most pedig Ekitiké mellett elvesztette emblematikus kapusát, a Spanyolországba távozó Predrag Rajkovicsot is, de utóbbit az osztrák válogatott Patrick Pentz pótolhatja, a számos tehetséggel megspékelt, inkább a középmezőnyre hivatott keret pedig egy új rekordigazolással is kiegészült a belga bajnokságban parádés statisztikákat produkáló japán válogatott, Junya Ito személyében. Így a spanyol Óscar Garcia legénységétől sem elképzelhetetlen egy meglepetés, ugyanakkor ha ebben a szezonban is botladozna a gárda, könnyen bajba is kerülhet a kiélezettebb konkurenciával szemben.

Menekülés a győzelembe

Mint már említettük ugyanis, idén négy gárda is kiesik az élvonalból, vagyis az alsóbb régiókba várt alakulatoknak nagyon csipkedniük kell majd magukat, ha távol akarnak maradni a veszélyes zónától. Különösen ha azt is számításba vesszük, hogy az újoncok nem szoktak azonnal kipottyanni Franciaországban az élvonalból, és a mostani feljutók sem tűnnek könnyű ellenfeleknek.

A tizedik éve a korzikai Olivier Pantaloni által irányított AC Ajaccio ugyan a másodosztályban is szenzációt okozott a betonvédelmére alapozott teljesítményével (19 kapott gól 38 meccsen) és nagy elvárásai nem lehetnek a Ligue 1-ben, az ország negyedik legnagyobb városát képviselő Toulouse FC háza táján viszont nagyon érdekes, amolyan Moneyball-szemléletű projektet épít a nemrég az AC Milant is megvásároló RedBird Capital csoport. Az osztályozón ráadásul a kilencvenes évek kultikus kisvárosi csapata, az AJ Auxerre is csatlakozott hozzájuk, akiktől a szurkolóik mellett a futballromantikusok is szép helytállást remélnek.

Képek: ennaharonline.com, footyheadlines.com és footsur7.fr

Velük kell tehát felvenniük a versenyt a liga megszokott kiesőjelöltjeinek, akik közül talán a szerény kerettel rendelkező és egy-két kulcsjátékost még a nyáron el is veszítő Clermont-nak, a City Football Grouphoz kapcsolódó Troyes-nak vagy a most debütáló ifjú vezetőedzővel, Régis Le Bris-vel készülő Lorient-nak lesz talán a legnehezebb dolga. Utóbbiak mellett a másik breton kiscsapat, a Brest érdekes módon a liga hetedik legtöbb követőjével rendelkezik a közösségi oldalakon, mióta leigazolták az algériai közönségkedvencet, Juszef Belajlit és most egy ifjú marokkói válogatott hátvédet, Asraf Darit is Európába költöztettek a bennmaradás reményében.

A talán egész Európa egyetlen afrikai tulajdonossal rendelkező klubja, az Angers meglehetősen hullámzó teljesítménnyel rukkolt ki tavaly, főleg tavasszal esett vissza a gárda, mely ráadásul több fontos játékosát is elvesztette a nyáron, így könnyen gondban lehet a most kezdődő szezonban.

Kiemelt kép: Franck Fife (GettyImages)