Rangadóra készül a Napoli, amely április óta nem kapott ki

Az Olaszországba utazók egyik kiemelt célpontja Nápoly. A hol hangos nevetéssel, hol heves vitákkal tarkított dél-olasz atmoszféra, a folyamatosan lüktető, életét és érzelmeit az utcán (meg)élő tömeg, a város ezerszínű arca számos látogatót vonz évente. Azonban azoknak, akik eddig csak a nápolyi kikötővel, a királyi palotával, a katedrálissal, San Gennaro katakombáival, Santa Lucia utcáival, Pompeii kincseivel, vagy a páratlan street art alkotásokkal (Maradona, San Gennaro és a pisztolyos Madonna óriásképével) terveztek, azoknak egy újabb kihagyhatatlan látványosság kerülhet a programok közé. A nyüzsgő várostól kapott élmények és a Pizzeria Brandiban, a Margherita pizza születésének helyén elfogyasztott finom falatok után a Diego Armando Maradona Stadion is kínál már felejthetetlen pillanatokat.

A Maradona-kultusz

Az argentin világbajnok személye megkerülhetetlen a nápolyi futball említésekor. 1984-ben, világrekordot jelentő 6,9 millió fontért szerződött Barcelonából az olasz kikötővárosba, ahol vezetésével sikerült elhódítani a klubtörténet eddigi két bajnoki trófeáját. Az 1987-es és az 1990-es siker mellett egy-egy Olasz Kupa- és Szuperkupa-trófeával is gazdagodott a klub vitrinje, a legnagyobb szenzációt azonban az 1988-89-es UEFA-kupa-sorozat megnyerése jelentette. Az isteni Diego hét nápolyi éve alatt 258 mérkőzést játszott, 115 gólt szerzett, és az 1987-88-as évadban ő lett a bajnoki gólkirály. A két éve, 2020 novemberében elhunyt, a futballtörténelem valaha élt egyik legnagyobb alakjának emlékét a klub és a szurkolói mellett számos utcarészlet, művészi alkotás, vendéglátó egység és a stadion is őrzi tovább.

Többek között, különleges mezzel emlékeztek meg Nápolyban Diego Maradona halálát követően. Fotó: Getty Images

Pedig nem indult jól a 2022-2023-as szezon. Bár a 2020-ban Gennaro Gattusóval hetedik helyen végző csapat az előző két kiírásban két-két helyet javítva a pozícióján immár a dobogó harmadik fokán végzett a nyáron, az erősítések terén nagyon lemaradt a vetélytársakkal szemben a csapat. Aurelio De Laurentiis, a csapatot 2004 óta tulajdonló 73 éves filmproducer, aki négy éve a Barit is megvette és alelnök fia, Edoardo De Laurentiis az elmúlt három év átigazolási időszakaiban nem adott sok mozgásteret a szakmai vezetésnek. Cristiano Giuntoli sportigazgató, Giuseppe Santoro csapatmenedzser és az aktuális vezetőedzők a vírushelyzet kitörése óta annyi pénzből gazdálkodhattak, amennyit megtermeltek maguknak. A játékosok értékesítéséből a 2020-21-es szezon óta befolyt 193 millió euróból közel 180 milliót forgathattak csak vissza játékosvásárlásokba, amiből jól kijönni egy idősödő keret esetében nem egyszerű feladat.

Kiváló játékosmegfigyelés, jó döntések az átigazolási időszak végén

Az előző évek meghatározó játékosai, nagy nevei távoztak, igaz többségük már harminc év fölött járt. Kalidou Koulibaly, Dries Mertens, Lorenzo Insigne, Fabián Ruiz és David Ospina pótlása pedig nem tűnt egyszerű feladatnak. Hetek teltek el, a felkészülés már rég elkezdődött és a Fenerbahcétól érkező Kim Min Dzse, a Getafétól tizenegy millió euróért érkező Mathías Oliveira, vagy a Dinamo Batumitól tízmillióért szerződtetett, szurkolói szemmel ismeretlen Kvicsa Kvarackelia nem keltette azt az érzést a szimpatizánsokban, hogy a távozó nagy nevek megfelelő pótlást nyertek. Augusztus 15-én, a Serie A nyitó fordulójának napján senki sem tett volna egy eurót sem a Napoli bajnoki címére.

Azonban, mint ahogy azt már Olaszországban oly sokszor megszokhattuk, az igazi izgalmak mindig az átigazolási időszak végére maradtak. A transzferszezon utolsó két hetében belehúzott a Napoli szakvezetése, megérkezett az olasz válogatott Giacomo Raspadori, az előző szezont a Hellas Veronánál 17 bajnoki találattal és hat gólpasszal záró Giovanni Simeone, illetve a kiváló adottságokkal rendelkező, bár sokak számára kezelhetetlen Tanguy Ndombélé.

Spalletti összeollózott sikertörténete

2009-ben, Roberto Donadonival még a 12. helyen zárt a csapat. Az őt váltó Walter Mazzarri munkásságának köszönhetően húsz év után újra elérhető közelségbe került a bajnoki cím, de csak egy ezüst- és egy bronzéremig jutottak. A kispadot egymásnak adták a nagy nevek, de Rafa Benítez, Maurizio Sarri és Carlo Ancelotti sem ért fel a csúcsra, be kellett érniük a dobogó alacsonyabb fokaival. A Real Madrid jelenlegi sikerkovácsa aztán összetűzésbe került a csapatot jelentősen megerősíteni nem akaró tulajdonosi körrel, így 2019 decemberében Gennaro Gattuso vette át az irányítást, de az utóbbi évek legrosszabb helyezését érték el vele a nápolyiak. A következő szezonban két helyet javítva az 5. lett az alakulat, azonban a kitűzött célok eléréséhez új edzőre volt szükség. Érkezett az akkor 62 éves, orosz bajnoki címmel és kupagyőzelemmel, valamint Olasz Kupa- és Szuperkupa-elsőséggel is büszkélkedő Luciano Spalletti és tapasztalt, a korábbi csapatainál is vele együtt dolgozó fegyverhordozói, a 64 esztendős Marco Domenichini másodedző, valamint Daniele Baldini, aki a technikai képzésért felel.

Spalletti edzői karrierje legnagyobb sikere felé tart Nápolyban. Fotó: Getty Images

Spalletti, akit a szakmán belül úgy ismernek, mint azt az edzőt, aki előszeretettel másol a futball élvonalához tartozó csapatokat, illetve a legnagyobb újítók, Jürgen Klopp, Pep Guardiola vagy épp Julian Nagelsmann által alkalmazott játékhelyzeteket, taktikai elemeket, kiválóan ollózott össze csapatának egy megfelelő, a játékoskerethez leginkább illő taktikát. Keze alatt új életre keltek már hervadásnak indult virágok. Stanislav Lobotka posztja egyik legjobbjává nőtte ki magát a világon, kihagyhatatlan láncszeme lett Spalletti gépezetének. A lengyel válogatott Piotr Zielinski is élete formájában futballozik szerepkörének és a mögötte meghúzódó bizalomnak köszönhetően, de a Fulhamnél még magát és az egyéniségét is hosszasan kereső Frank Anguissa is olyan érett futballt mutat, amelyet bármely topcsapat szívesen látna soraiban.

Kvarackelia, akiért érdemes Nápolyba utazni

Ritka az ilyen játékosmegfigyelői és átigazolási sikertörténet, de kivétel nélkül minden igazolása ült idén a Napolinak. Kvicsa Kvarackelia produkciója pedig még a legjobbak között is kiemelést érdemel. A 21 éves grúz játékos nem tartozott a futballvilág kirakatában pallérozódó, szurkolói szem által már megcsodált ékkövek köze, pedig korábbi csapatainál, az orosz Lokomotív Moszkvánál és a Rubin Kazanynál is tapsolhattak már a kivételes képességeinek. Az orosz bajnokság legtöbb egy az egy elleni párharcát kezdeményező, a legtöbb cselt bemutató fiataljára több sztárcsapat is kivetette a hálóját az elmúlt időszakban, de a nápolyi megfigyelők voltak a leggyorsabbak. Képességeihez és érkezése óta mutatott játékához mérten potom összegért sikerült leigazolni a szélső középpályást, akinek beilleszkedése ugyancsak észrevétlenül, rekordgyorsasággal zajlott. Tizennégy mérkőzésen kapott eddig bizalmat, hét gólnál és nyolc gólpassznál tart, mégis mozdulataira, hihetetlen cseleire és megoldásaira fog emlékezni mindenki. Eddig tarthatatlan az idei szezonban, kiérdemelte a Kvaradona becenevet, az ő játékáért érdemes ellátogatni a Maradona Stadionba.

Kritikus pont a védelemben, Lobotka jelenleg pótolhatatlan

Azt sem gondolták sokan, hogy a koszovói Amir Rrahmani és a frissen igazolt dél-koreai Kim Min Dzse által irányított védelem egy áthatolhatatlan falat emel majd az olasz futball és a Bajnokok Ligája támadói elé. Rrahmani sérülése óta a tapasztaltabb, bár korábban több hibát is ejtő brazil játékos, Juan Jesus került a kezdőcsapatba, de a jó atmoszféra, a flow őt is magával ragadta, remekül teljesít. Ettől függetlenül, ha lehet hibapontot keresni Spalletti keretében, akkor jelenleg a középső védő poszt és Stanislav Lobotka védekező középpályás posztja a legkritikusabb csapatrész. A belső védők vagy a szlovák játékos esetleges kiesését nehéz lenne hasonló minőségben pótolni.

Ellenállhatatlan, rendkívül sokszínű támadósor

A támadásokban pedig kivirult, kiszínesedett a Napoli játéka. Kvarackelia mellett mindenki más is felülteljesít, az igazolásoknak köszönhetően pedig olyan fegyverarzenál áll Spalletti rendelkezésére, melyet bármely szakvezető megirigyelhet. A támadósor legértékesebb és legerősebb gyöngyszemének gondolt Victor Osimhen sokáig sérüléssel bajlódott, azonban (eredményes) visszatérésével új távlatok nyíltak a repertoárban. A nápolyiak magasan a legtöbb kísérlettel, helyzetkialakítással és kaput eltaláló lövéssel rendelkeznek az olasz pontvadászatban és a legtöbb gólt is ők szerezték. Fejjel is ők voltak a legtöbbször eredményesek és a labdabirtoklás terén is a második legjobb mutató az övék, nem sok megnyilvánulási lehetőséget hagynak ellenfeleiknek. Az egyének minősége és mennyisége pedig két komplett csatársor felállítására is opciót biztosít, így könnyen rotálhatók, pihentethetők a játékosok a sorozatterhelések alatt. Pillanatnyilag a legapróbb részletekre fókuszálva is nehéz lenne gyenge láncszemet találni, Hirving Lozano, Matteo Politano, Giacomo Raspadori és Giovanni Simeone is rendkívül hasznosan és eredményesen játszik. Nem egyszer fordul elő, hogy olyan nyomás alatt tartják kilencven percen keresztül ellenfeleiket, hogy a hajrára érkező friss támadók előtt már meginognak a legstabilabbnak gondolt védelmek is, hibáznak és gólt, gólokat kapnak az ellenfelek az utolsó pillanatokban.

November 13-ig nem valószínű, hogy bármi gátat szab majd ennek az álomutazásnak. Az idei utolsó fordulót követően azonban nehéz megjósolni a folytatást, hiszen a rengeteg mérkőzés, a sok utazás, a szokatlan helyen, időben és időjárási körülmények között rendezett világbajnokság sokak forgatókönyvét átírhatja. A másfél hónapos szünet, a játékosok távolléte, az esetleges sérülések sokakat tartanak bizonytalanságban és töltenek el félelemmel. A bajnokság nyújtott produkció és a Bajnokok Ligájában való magabiztos továbbjutás azonban adhat okot örömre és bizakodásra. A nápolyi aranykor után egy újabb csoda van születőben. A csodáig azonban még számos állomás vezet, a következő vasárnap este Rómában, ahol szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt gól nélküli döntetlent játszottak a csapatok. Szeptember 3-án, a Lazio elleni bajnokit követően már nyilatkozhatta a Római Olimpiai Stadionban Luciano Spalletti: Veni, vidi, vici – jöttem, láttam, győztem. Ezúttal is ők az esélyesek.

Kiemelt fotó: thisisanfield.com