Rekordok és legendák a Copa América történelméből
Június 20. és július 14. között az Egyesült Államokban 16 válogatott részvételével rendezik meg az idei Copa Américát. A hagyományosan a tíz dél-amerikai ország nemzetközi vetélkedésének számító viadal mezőnyét Észak- és Közép-Amerika hat legjobb csapatával egészítették ki, így a 2016-os centenáriumi tornához hasonlóan ismét több az induló. Az 1916 óta tartó vetélkedést idén már 48. alkalommal rendezik meg.
Az először 1916-ban megrendezett dél-amerikai kontinenstornát, a Copa Américát (1975-ig Campeonato Sudamericano del Fútbol) másodszor rendezik meg Dél-Amerikán kívül, ismét az Egyesült Államokban.
A Campeonato Sudamericano (Dél-Amerika-bajnokság) a legrégibb nemzetközi labdarúgótorna a világon. Az első kiírására 1916-ban került sor – 14 évvel az első világbajnokság előtt. A sportág ugyan az angoloktól indult, de a 19. század második felétől Dél-Amerikában is egyre jobban terjedt, országok közötti nemzetközi kontinenstornát is ott rendeztek először, és 1930-ban az első világbajnokságnak szintén Uruguay adhatott otthont.
A Copa América a világ- és az Európa-bajnokság után a harmadik legnépszerűbb nemzetközi futballtorna a világon, a kontinensbajnokságok közt a második legtöbb érdeklődőt vonzza.
Az eddigi 47 tornán a tíz dél-amerikai országból nyolc elhódította már a végső győztesnek járó trófeát, csak Ecuador és Venezuela nem nyert még soha. A 47 kiosztott aranyérem közül a legtöbbet Argentína és Uruguay gyűjtötte be, 15-15 alkalommal zárt az élen, míg Brazília kilencszer nyerte meg a bajnokságot, Paraguay, Chile és Peru két-két, Kolumbia és Bolívia egy-egy első hellyel büszkélkedik.
Gyakran változó lebonyolítás és szereplők
Az 1916-os első tornát Argentína rendezte az ország függetlenségének 100. évfordulója alkalmából. Ezzel párhuzamosan létrehozták a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetséget (CONMEBOL). A tornán mindössze négy ország vett részt, körmérkőzéses rendszerben játszottak. Uruguay diadalmaskodott, megelőzve a házigazda argentinokat és a harmadik brazilokat, negyedikként Chile zárt.
1930-ban, Uruguayban sor került az első világbajnokságra, amelynek döntőjében két dél-amerikai ország, a házigazdák és Argentína találkozott, az uruk nyertek 4–2-re. A döntő és az utána kialakult helyzet azonban egy időre befagyasztotta a kontinentális vetélkedést, az argentinok nem ismerték el a hazaiak győzelmét, bundával vádolták meg őket. Ezt követően 1935-ig nem rendeztek kontinensviadalt. Helyreállt a rend, de a perui torna hét indulójából három visszalépett, Uruguay újra a földrész bajnoka lett. Négy évvel később hazai környezetben már Peru ünnepelhette az első Copa-győzelmét, miközben Ecuador csatlakozott a mezőnyhöz.
A második világháború alatt és után Argentína öt tornából négyet megnyert (1941, 1945, 1946, 1947), miközben továbbra is az Albiceleste és a Celeste uralta a kontinenst, a létszám pedig beállt kilenc válogatottra, amennyiben minden tagország vállalta a részvételt. 1953-ban Peru, 1963-ban Bolívia jutott fel a trónra. A tornát rendszertelen időközönként rendezték meg, eleinte minden évben próbálkoztak vele, később volt, hogy csak négyévente került rá sor, de például 1959-ben két bajnokságot is lebonyolítottak. Utolsó CONMEBOL-tagországként, Venezuela 1967-ben debütált a viadalon.
1975-ben változtatták meg a sorozat nevét Copa Américára, de a CONMEBOL a korábbi tornákra is már ezt az elnevezést használja.
Eleinte egy, a mostani Bajnokok Ligája vagy Libertadores-kupához hasonló lebonyolítású tornában gondolkodtak, vagyis csoportkörben hazai és idegenbeli meccsekkel, a kieséses szakaszban oda-visszavágós párharcokkal. Három tornát rendeztek ebben a szisztémában négyévente, majd 1987-től visszatértek az egyhelyszínes sorozathoz, és megállapodtak a kétévenkénti lebonyolításban. Később ez is változott, és például a 2000-es években már előfordult, hogy csak három- vagy négyévente került sor a tornára, míg a 2015-ös Copa után egy évvel a centenárium kapcsán máris újra találkoztak a földrész legjobbjai. A brazilok az utolsó tíz Copából ötször diadalmaskodtak (1997, 1999, 2004, 2007, 2019), miközben Kolumbia 2001-ben, Chile 2015-ben zsebelte be első elsőségét, Argentína pedig 28 év szünet után a legutóbbi, 2021-es tornán az ősi rivális Brazília otthonában koronáztatott meg újból.
1993-tól a torna tízes létszámát praktikus (és gazdasági) okokból gyakran felemelték 12-re, jobbára észak-amerikai válogatottak meghívásával. Mexikó és az Egyesült Államok is gyakori résztvevő volt az eseményen, de az utóbbi időben Japán és Katar révén már ázsiai országok is szerepeltek meghívott vendégként. A 2016-os centenáriumi Copa Américán a tíz dél-amerikai együttes mellett hat észak- és közép-amerikai versengett.
A legsikeresebb csapatok
Argentína a 15 elsőség mellett 14 alkalommal volt második és ötször harmadik a tornán, 34 medáliával vezeti az éremtáblázatot. Uruguay az ugyanennyi első helyezése mellett hatszor kaparintotta meg az ezüst-, kilencszer a bronzérmet (30 dobogós helyezés). Brazília a kilenc arany mellett 12 második és hét harmadik hellyel bír, míg a kétszeres győztesek közül Paraguay hat, Chile négy, Peru egy alkalommal végzett a második helyen.
A 47 dél-amerikai kontinensbajnokság közül Uruguay 45, Argentína 43, Chile 40, Paraguay 38, Brazília 37 tornán vett részt.
A házigazda a legtöbbször Argentína volt kilenc rendezéssel, őket Uruguay és Chile hét-hét, Peru és az előző két Copának otthont adó Brazília hat-hat rendezéssel követi.
Nem dél-amerikai válogatottként a legtöbbször Mexikó indulhatott (tízszer), Costa Rica eddig ötször, az Egyesült Államok négyszer kapott meghívót – 2024-ben mindhárom ország tovább gyarapítja részvételeik számát.
Messi történelmet írhat – a Copa América legjei
A Copa történetének legnagyobb arányú győzelmét Argentína aratta Ecuador felett (12–0) 1942-ben, a szerzett gólok esetében ugyancsak ehhez a mérkőzéshez köthető a mindenkori rekord.
1993 óta az egyenes kieséses szakaszban bevezették a tizenegyespárbajt, ebből az egyik legtöbbet a brazilok játszották és nyerték is meg – kilenc alkalomból ötször diadalmaskodtak. Az egynél több párbajban résztvevő csapatok közül Chile mondhatja magát a leghatékonyabbnak, négyből három ilyen győzelme közül kettő ráadásul döntőben volt – 2015-ben és 2016-ban egyaránt így múlta felül az argentinokat. Argentína négyszer nyert és ötször vesztett tizenegyespárbajban, míg a legtöbb szétlövésben érintett uruguayi válogatott négyszer örülhetett, hatszor szomorkodhatott. A legtöbb tizenegyespárbajt az 1995-ös kontinenstornán rendezték, amikor a finálé is így dőlt el Uruguay javára Brazília ellen.
A legtöbb mérkőzést a Copa Américán a chilei kapus, Sergio Livingstone és Lionel Messi játszották, mindketten 34-34 találkozón léptek pályára – vagyis az argentin a nyitómeccsen egyedüli rekorder lehet. Őket a brazil Zizinho 33 fellépéssel követi, míg Victor Ugarte (Bolívia) 30 meccsen szerepelt. A további aktív játékosok közül két chilei veterán, Gary Medel 27, Claudio Bravo 25 mérkőzésen van túl, csakúgy mint a peruiak 40 éves gólfelelőse, Paolo Guerrero.
A bajnokság történetének legjobb góllövője az argentin Norberto Méndez és az említett Zizinho 17-17 találattal, mindketten az 1940-es, 1950-es években játszottak. Az aktív játékosok közül Guerrero és a chileiek kedvence, Eduardo Vargas 14-14 góllal áll, míg a 2022-ben vb-címet nyerő Messi 13 góllal kezdi a mostani sorozatot. Egy meccsen öt gól volt a legjobb egyéni teljesítmény, amelyet Héctor Scarone (Uruguay, 1926), Juan Marvezzi (Argentína, 1941), José Manuel Moreno (Argentína, 1942) és Evaristo (Brazília, 1957) egyaránt végrehajtott.
A Copán a legtöbb gólpasszt Messi adta. Az argentin klasszis 17 előkészítéséből ötöt a három évvel ezelőtti viadalon jegyzett, amely az egy torna alatti legtöbb gólpassz a vetélkedés történetében.
A torna történetének leggyorsabb gólját az argentin Darío Franco szerezte 1991-ben a brazilok ellen az 50. másodpercben. A leggyorsabb mesterhármast honfitársa, José Manuel Moreno regisztrálta 1942-ben, miután tíz perc alatt háromszor bevette Ecuador kapuját a már említett 12–0-s győzelem során, és végül öt gólig jutott a meccsen.
A hőskor uruguayi sikercsapatából Ángel Romano hat alkalommal volt győztes válogatott tagja, ezzel egyénileg ő birtokolja a legtöbb aranyérmet a Copáról. Az egykori támadó összesen 12 gólt szerzett kilenc tornán, kétszer bizonyult egy-egy kiírás legeredményesebb játékosának. További négy csapattársa négyszeres, másik kilenc egykori játékostársa háromszoros győztesnek mondhatja magát az 1910-es, 1920-as évek Celestéjéből. Ezen listán a kezdeti időszak játékosai dominálnak, a legjobb modern kori játékos (értsd: amikor már Copa Américának hívták a sorozatot) Enzo Francescoli, aki 1983-ban, 1987-ben és 1995-ben nyert aranyérmet.
Az első, 1916-os viadalon Alfredo Foglino játékos-edzőként irányította Uruguayt, mindössze 23 éves volt a győzelem idején.
Az edzőket tekintve Guillermo Stábile ülhetett le a legtöbb alkalommal a kispadra, az 1941 és 1957 között hét tornán résztvevő argentin szakvezető 44 Copa América-meccsen irányította a válogatottat, hatszor meg is nyerte a tornát – mind a mérkőzések, mind a trófeák számában csúcstartó. A legutóbbi tornán még az uruguayi válogatottat irányító Óscar Tabárez 33 mérkőzéssel holtversenyben harmadik az örökranglistán, míg a legjobb aktív kapitányként a jelenleg Chilét vezető argentin Ricardo Gareca 19 mérkőzéssel hármas holtversenyben hetedik, de ezen a tornán akkor sem kerülhet be az előtte álló hat szakember közé, ha csapata a végsőkig versenyben lenne.
Kíváncsian várjuk, hogy az idei Copa Américán vajon kik fogják beírni magukat a sorozat hosszú múltra visszatekintő történelemkönyvébe.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: Copa América
Szerző
