Rösler gyerekkorában félt, hogy elveszíti a helyét a sportiskolában, így azóta a küzdelemben és a kemény munkában hisz

Egyre biztosabban kijelenthető, hogy a rutinos német tréner, Uwe Rösler Dániában találja meg a számításait vezetőedzőként. Az 55 éves szakember szigorú, rendet tartó edzőnek számít, ám egyben szerethető apafiguraként is jelen van a játékosai életében. Nagyon furcsa kettősség ez, de mire is számíthatnánk egy olyan embertől, aki a hidegháború idején nőtt fel, majd fiatalon a kelet-németek életét élte, aztán profi labdarúgóként még a felemelkedőben lévő Premier League csillogó varázsát is megtapasztalta. Nagyon vegyes tehát az összkép, ezek a körülmények, benyomások mind-mind formálták őt emberileg és szakmailag is.

 

„Az élsportban semmi sem jön magától. Ha a játékosok azt hiszik, hogy ez természetes, akkor nem érnek el semmit. Ezt próbálom az aarhusi klubhoz is eljuttatni azt a kultúrát, hogy »keményen meg kell dolgozni a csúcsra jutásért«”

– mondja Rösler.

 

Ez a mentalitás Kelet-Németországból származik, ahol a vezetőedző felnőtt. 11 évesen vették fel a lipcsei állami sportiskolába, és ezzel olyan helyre került, ahol a legtehetségesebb játékosok jó körülmények között élték a mindennapjaikat, ám önfegyelmet és összpontosítást is igényelt tőlük az, hogy bent maradjanak ebben az elit képzési rendszerben.

 

„Mindig féltem attól, hogy elveszítem a helyem a sportiskolában, mert minden évben két játékost kitettek a körből és két új érkezett a helyükre. Ez a versengés hatással volt ránk. Számomra ez pozitív volt, hiszen ez a felfogás a későbbiekben is elkísért a pályafutásomban”

– emlékezett vissza a német szakember a múltjára.

 

A felnőtt labdarúgó karrierje 1987-ben, 19 évesen az 1. FC Lokomotive Leipzig színeiben indult el, majd előbb az országhatáron belül, aztán azon túl is több klubot megjárt a csatár. Igazából sosem volt kiemelkedő futballista, hanem egy tipikus „jó munkásnak” számított, akinek ebből a szempontból igen rosszkor jött Németország újraegyesülése: ekkoriban jutott el épp az NDK-s válogatottságig, az egyesített német csapatba viszont már nem volt esélye bekerülni. A berlini fal leomlása után ő maga is a Bundesligában vált ismertté, ám nehezen szokta meg a két világ közti különbséget. 

„Keleten minden a közösségről szólt. Egymást védték és egymásért küzdöttek a csapattársak, míg az én időmben a Bundesligában minden a saját magadért való küzdelemről szólt. Eleinte nehezen birkóztam meg ezzel, ám jelentős tapasztalatot jelentett számomra, hogy ezt megéltem.”

 

1994-ben adódott számára a lehetőség, hogy kipróbálja magát Angliában, a Manchester City hívta próbajátékra, majd mivel jól megfelelt, szerződést kapott. Ő volt az egyik első német fecske a Premier League-ben. És itt hozta össze pályafutása legeredményesebb idényét is, az 1994-95-öst, amikor a City játékosaként 15 gólig jutott az angol élvonalban.

 

„Akkor ott nálunk működött a közösség. Mindenki együtt játszott, együtt harcolt, együtt veszített és együtt nyert. Ezt a szellemiséget hoztam magammal én is Kelet-Németországból, és talán ez volt az oka annak is, hogy Manchesterben sikeres tudtam lenni.”

 

Rösler négy év után hazatért Manchesterből, majd 2000 és 2002 között másfél szezon erejéig még visszatért Angliába (Southampton, West Bromwich Albion), hogy aztán egy unterhachingi tavaszt követően Norvégiában zárja le a pályafutását.

Ekkoriban diagnosztizáltak nála rákot. Egy új csatába kezdett, de ezúttal nem a futballpályán küzdött a győzelemért, hanem az élete volt a tét. A gyógyulás ideje alatt Rösler megszerezte az edzői papírokat, ami lehetővé tette számára, hogy miután túl volt a betegség nehezén, visszatérjen a labdarúgás világába.

 

„Ha hiszel abban, hogy van esélyed és tovább küzdesz, akkor a gondolkodásmódod hozzásegít ahhoz, hogy megvalósítsd a vágyott dolgokat”

– vallja Rösler.

 

 

2005-ben kapta meg az első vezetőedzői kinevezését, épp a Lilleströmnél, ahol lezárta a játékos-karrierjét. Az ezt követő majd 20 év során pedig színes élete volt, öt különböző országban tíz különböző klubot edzett. Ebben az intervallumban voltak szebb és persze rosszabb időszakai is, egyetlen dolog viszont a mai napig hiányzik az önéletrajzából: az, hogy trófeát nyerjen. Azt túlzás lenne állítani, hogy Aarhusba azzal a céllal érkezett 2022 júniusában, hogy itt majd ezt biztosan meg tudja valósítani, ám a bajnokságban a negyedik-ötödik erőnek számító AGF ebben az idényben mégis bejutott a Dán Kupa döntőjébe, így aztán most itt egy újabb esély a német szakember számára, hogy trófeát nyerjen.

 

„Sok döntőben és elődöntőben voltam már, és most már nagyon szeretném megtenni az utolsó lépcsőfokot is. Minél többet kopogtatsz az ajtón, annál inkább kinyílik végül. Én ebben hiszek, és végül ez is történik majd meg.”

Az, hogy az Aarhus – soraiban a veterán kapussal, a Mr. Clean Sheetnek becézett Jesper Hansennel és a korábban a Ferencvárosban is megfordult Mats Knoesterrel – bejutott a kupadöntőbe, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy klub 2028-ig meghosszabbította a német szakember szerződését. Stig Inge Björnebye sportigazgató egész egyszerűen úgy nyilatkozott, hogy ő az ideális edző a csapatnál minden szempontból. Ha pedig mindezt sikerülne még egy trófeával is igazolnia (a finálét a Silkeborg ellen vívják május 9-én), akkor Rösler alighanem valóban bizonyítaná mindenki, de legfőképpen önmaga számára, hogy hosszú évek vándorlásai után végre otthonra lelt Dániában.

Kiemelt kép: Aarhus GF