Rossi kis fogaskerekei: Szoboszlai, Sallai, Kerkez – hogyan működik a magyar válogatott játéka?
Egy mechanikus órát számtalan apró alkatrészre lehet szétbontani, amelyek egytől egyig kulcsfontosságúak az idő pontos jelzéséhez. Egy focicsapatnál tizenegy ehhez hasonló kis fogaskerék működik együtt a győzelem érdekében. Tizenegy különböző személyiség van egyszerre a pályán és elvárás, hogy egységesen és koordináltan mozogjanak. Ennek megteremtése az edző feladata. Marco Rossi és stábja újonnan egyfajta labdához pozicionált játékot alkalmaz, ami elsősorban a társak egymás közti kapcsolatára épül.
Mit is jelent a labdához pozicionált/kapcsolati játék?
A labdarúgást követő emberek alapelgondolására a pozíciós játék van hatással. Egy mérkőzés előtti alapfelállásból kiindulva a balszélső a bal oldalon elöl lesz, a jobbhátvéd jobb oldalon hátul. Ez alapján minden játékos egy adott pozícióban megtalálható lesz a találkozó nagy részén. Viszont a magyar válogatottnál ez nem állja meg a helyét. Az aktuális kapust (Gulácsi Pétert vagy Dibusz Dénest) még könnyedén megtaláljuk a pályán, ám a jobb oldali szárnyvédőt, Loic Negót keresve az eredeti pozíciójában éppen Balogh Botondot láthatjuk, míg a francia származású futballista a pálya túloldalán kér éppen labdát. Úgy tűnhet, nem létezik valódi játékkoncepció, viszont ez közel sincs így.
Egy csapat taktikája számos különböző kombinációból épülhet fel, akár pozíciós, akár labdához pozicionált a játékelképzelés. A különbséget az jelenti, hogyan valósítják meg a kombinációkat. Amikor pozíciós elvek mentén játszik egy adott klub, akkor jellemzően folyton a pálya egy bizonyos részén ugyanazok a futballisták kombinálnak. Adott, hogy ki a szélső, a szélső védő a jobb és a bal oldalon, adott, hogy melyik középpályás segít ki a támadásoknál. Amikor labdához pozicionált elvek mentén futballozik egy csapat, akkor bármely játékos beléphet a kombinációba, legyen az a center, a 10-es vagy az ellentétes oldalon játszó szárnyvédő. A kombinációban betöltött szerep a meghatározó. A szerep pedig itt gyakran változik, ellentétben a pozíciós játékkal. Egy pozíciós játékban futballozó, jól cselező szélső a vonal mellett folyton egy-egyezésekkel próbál a kapu felé törni az egész meccsen (lásd például a Manchester City tavaly nyáron igazolt labdarúgóját, Jérémy Dokut), míg egy labdához pozicionált rendszerben focizó szélső gyakran visszalép irányítani, bemozog a vonalak közé és labda nélküli beindulásokat végez a cselei mellett. A törökök ellen emiatt is volt látható, hogy Kerkez Milos és Sallai Roland egy-egy játékszituáció erejéig a védővonalig lép vissza. Erről már egy régebbi elemzésben írtunk is.
A magyar tradíció
Az MLSZ weboldalán a tavalyi év legvégén megjelent egy cikk, ahol hosszan lehet olvasni arról, hogy a mai modern válogatott igyekszik az ötvenes évek Aranycsapatának játékelveit újraéleszteni.
Szó szerint úgy fogalmaznak, hogy
„a Marco Rossi vezette együttes taktikailag a magyar labdarúgás korábbi hagyományaihoz tért vissza”.
A futball egy folyamatosan változó rendszer, mindig fejlődik, emiatt az Aranycsapat játékára is érkezett válasz. Bejöttek új trendek, amit rengeteg magyar edző követni kezdett. Ennek az eredménye lett a más, a miénktől idegen kultúrák stílusának és gondolatiságának másolása. Részben ez az oka annak, hogy milyen futballt láthattunk az elmúlt évtizedekben a magyar válogatottól. A tudás mindazonáltal nem veszett el teljesen. Vannak olyan edzők, akik megőrizték az Aranycsapat szellemi örökségét. Ferenczi Attila a 2006-ban kiadott, A tradicionális magyar labdarúgás alapelvei című könyvében öt ilyen szakemberrel készített interjút.
Minden interjúban feltűnik egy olyan szó, amely kiemelten fontos: a mozaik. Rövid definíciója szerint ez „a csapatfunkcióval bíró legkisebb elemi képegység”.
A könyvben a szerző megemlíti, hogy véges számú mozaik/kombináció létezik. Mindent le lehet írni velük, mint a kémiában a periódusos rendszer összes atomját. Önmagában is megállják a helyüket, ám a komplexitás(uk) az egymással való folyamatokban rejlik.
Szoboszlai, Sallai és Kerkez együttmozgása
A mai válogatottnál is megfigyelhetők mozaikok/kombinációk. Ebből az egyik legveszélyesebb a labdás periódus során a Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Kerkez Milos trió összjátéka, ez segít megérteni a mozaikok működését, illetve azt, hogy miért van ezeknek kiemelt szerepe. Érdemes az alábbi jelenetet a márciusban, a török válogatott ellen lejátszott felkészülési mérkőzés 8. percéből részletesen megtekinteni.
Mindhárom futballista közel helyezkedik egymáshoz. Szituációfüggő, hogy melyik játékos melyik szerepet tölti be, de állandóan van egy labdás (a döntéshozó) és két labda nélküli (területnyitó/támadó és támogató/biztosító). Amikor a labdás hozzájut a labdához, a területnyitó egyből beindulásokat végez a védelem réseiben, és jellemzően ezzel magára is irányítja több hátvéd figyelmét. Ennek köszönhetően csökkenti a nyomást a labdát birtokló társán, illetve növeli a kombináció területét. A támogató ezt használja ki és nyugodt helyezkedéssel belép az üressé váló területbe. Az alábbi jelenetben Sallai volt a területnyitó, Kerkez pedig a támogató.
Kombinációk kapcsolata
A 12. percben több egymásra épülő kombinációt láthatunk, amelyek a labdakihozatal teljes folyamatát alkotják. Szoboszlai kap labdát és Schäfer András indul meg előre területnyitóként. Közben Kerkez támogatóként csorog vissza, őt választja Szoboszlai. Ezt követően a szerb származású szárnyvédő Lang Ádámnak passzol és beindul területnyitóként, miközben Szoboszlai lép a labdáért. A válogatott 10-ese lesz a labdás, miközben Nagy Ádám és Szalai Attila egyszerre lép vissza, hogy elkérje a labdát, Kerkez pedig folytatja az előretörést. Szalai kapja a labdát. Felnéz, majd észleli Sallai támogató jellegű visszafelé mozgását, így őt célozza. Sallai számára a területet Kerkez próbálja nyitni.
Felkészülés a labdavesztésre
A támogató szerepét az átmenetek során lehet teljes mértékben megérteni. Amikor a labdás nem a támogatót választja, hanem a területnyitót, akkor hajlamos a labdás is előretörni. A támadás és a védekezés egyensúlyának fenntartása érdekében ezért a támogató marad, nem lép fel az akcióval. Biztosító szerepet tölt be, ami egy rengeteg elmozgással dolgozó kapcsolati játékban szintén elengedhetetlen, úgy, mint a pozíciós játékban is egyébként. Csak itt nem egy kijelölt ember van erre a feladatra, hanem a szituáció szüli a biztosító játékost.
Az adott játékhelyzetben feltűnhet, hogy Kerkez belép előre a labda megjátszását követően, miközben Schäfer visszamozog támogatóként. Utóbbi így kimarad a támadásépítésből, viszont a helyezkedésével biztosítja az offenzívát indító társak (Szoboszlai és Kerkez) mögötti területet. Ez nem azt jelenti, hogy minden támogatóból biztosító lesz. Egy összetett rendszerben, ahol sok mozaik ér össze, van olyan támogató, aki területnyitóvá, van olyan, aki biztosítóvá válik. De az is előfordulhat, hogy egy támogató marad a szerepkörében. Minden a szituációtól függ, hogyan mozognak a társak.
A labdához pozicionált játék elsőre szervezetlennek tűnik, ám ezt más szemmel érdemes nézni, mint egy pozíciósan játszó csapatot. A titok nyitja a részletekben rejlik. Ez egy olyan játék, amely apró elemekre épül, és ezek együtt alkotnak igazán különlegeset. Egy mechanikus óra működésének megértéséhez a legkisebb alkatrészt is meg kell vizsgálni, meg kell érteni, hogy az a kis fogaskerék pontosan mire jó. Kicsit hasonló a nemzeti tizenegy jelenlegi játéka is. Aprólékos, egymásra épülő elemek halmaza.
Kiemelt fotó: MTI/Kovács István
Szerző
