Saka és Anglia egyetlen kaput eltaláló kísérlete döntött, ám Rice és De Vrij voltak a legjobbak

Az unalmas angol minimalista stílus ismét hosszabbítást és elődöntőt hozott

Akik a Franciaország–Portugália találkozót követően azt gondolták, hogy itt volt a mélypont, ehhez hasonló, vagy ennél rosszabb már nem is jöhet, azoknak gyorsan csalódniuk kellett. Mondjuk Anglia eddigi teljesítményét látva és azt a nem elhanyagolható statisztikát vizsgálva, hogy a „háromoroszlánosok” 1980 óta a kiesés szakaszban játszott meccseik 73 százalékát hosszabbításba terelik nagy tornákon, nem volt min csodálkozni.

Az első félidő abszolút hű partnere lehetne az egy nappal korábbi nézhetetlennek. Nem volt kaput eltaláló lövés, 0,26-os és 0,08-as xG-mutatóval zártak a csapatok, magyarul: nem arról volt szó, hogy a biztonságra törekedtek, hanem véletlenül sem próbálták támadásokkal megzavarni a másik oldal nyugalmát. Többen meg is lepődhettek a pályán a második játékrészben, ahol a három kapura irányuló próbálkozásból kettő a hálóig is eljutott. Ilyen egyszerű ez? Azonban ennek a félidőnek az adatai azt mutatják, hogy túl nagy nyomást nem próbáltak tenni egymásra a csapatok. Bukayo Saka 80. percben megeresztett, 0,07-es xG-pozícióból leadott lövése volt az egyetlen angol kapura tartó próbálkozás a kilencven perc alatt, gól is született belőle.

Pickford emblematikus kulacsa és az először nem hibázó angolok

A hosszabbítás két felét felosztották egymás között a csapatok, az elsőben Svájc nem jutott az angol kapu közelébe és kísérlet, ezáltal persze kaput eltaláló próbálkozás nélkül zárt, a másodikban Anglia tette ugyanezt. Egyenes út a tizenegyesekig.

Jordan Pickford 14 tizenegyessel találkozott nagy tornákon, amelyből négyet hárítani tudott. Ezúttal is bejárták a közösségi felületeket a kulacsáról készült képek, ahol minden svájci játékosról postosan le volt vezetve, hogy hova szokta rúgni a tizenegyes-pontról a labdát. A házi feladat szorgalmas elvégzése pedig azonnal sikert hozott, az Everton kapusa megfogta a találkozón kiválóan teljesítő első rúgó, Manuel Akanji tizenegyesét. Ez pedig döntőnek bizonyult, hiszen Anglia, történelme során először egy nagy tornán, mind az öt tizenegyesét magabiztosan, Yann Sommernek esélyt sem adva lőtte be, így sorozatban a második tornán jutott az elődöntőbe.

Bukayo Saka az első félidőben villogott, a másodikban döntött, mégis Rice a legjobb

A mérkőzés legjobbjának Bukayo Sakát választották, aki 86 százalékos passzhatékonysága mellett az első félidőben négyszer is kicselezte az ellenünk gólt szerző Michel Aebischert: négy kísérletéből mind a négy csele sikeres volt, ilyet pedig még senki sem csinált ezen az Eb-n 45 perc alatt. Emellett volt két helyzetkialakítása is, nyolc érintése az ellenfél tizenhatosán belül és tíz megnyert párharca, azonban a beadásai (9/3) és a hosszú indításai (2/0) nem igazán sikerültek.

Az Angliát a mérkőzésbe visszahozó gólja mindenképp Saka mellett szólna, azonban az összképet nézve mégis Declan Rice-ra esik a választásom a mérkőzés és a negyeddöntők második játéknapjának legjobbját keresve. Az angol középpályás csapata nem túl meggyőző teljesítménye ellenére is folyamatosan kimagaslót nyújtott eddig a tornán. Ezúttal is szinte minden passza társhoz ment (94-ből 93), a legtöbb passz és sikeres átadás az ő nevéhez fűződik az angol csapatból, minden hosszú labdája pontos volt, 14 passzt indított a támadóharmadba, az összes szerelése és légi párharca sikeres volt, de a földön is csak kettőt veszített el. A gólpassza és a kiváló játéka egyértelműen a legjobb angol teljesítmények közé emelik az övét.

Törökország hazai környezetben játszhatott, de elfogyott az ereje a végére

Az esti berlini találkozón a szurkolók hazai környezetet teremtettek Törökország számára. A szomszédos Hollandiából érkező hatalmas tömeg sem tudta ellensúlyozni a főváros többszázezres török kisebbsége által teremtett hangulatot a városban és a stadionban. Ronald Koeman együttese több minőségi embert számlál, azonban a megtámogatott török együttesnek megadták a tiszteletet, nem kezdtek fejetlen rohanásba, támadásépítésekbe. Az első játékrészt ők is kaput eltaláló lövés nélkül zárták, de a másik oldalon is csak egy ilyet számlálhattak a statisztikusok. Azonban Arda Güler beadása és a védelembe visszatérő Samet Akaydin fejese azt jelentette, hogy Törökország nyolc szerzett találatából a tornán már a negyediket szerezte védő és így előnnyel vonulhattak a szünetre.

Későn kezdett frissíteni a török szövetségi kapitány

A második játékrészre érkezett Wout Weghorst, fokozva a nyomást, amelynek eredményeként Stefan De Vrij fejese kiegyenlítette a különbséget a félidő közepén, majd érkezett Micky van de Ven és Joey Veerman is. Továbbra is többet volt a hollandoknál a labda, érezhetően fáradt az 5–4–1-es felállásban először az előny, majd az eredmény tartására összpontosító török csapat, Vincenzo Montella mégsem cserélt és ennek meglett eredménye. Egy újabb, fáradtságból és az ezzel járó koncentrációhiányból eredő apró figyelmetlenség a török védelemben és Hollandia hat perc alatt megfordította a találkozót. A második kapott gól után, az öt percen belül érkező négy cserejátékossal így már vesztes állásból kellett volna csodát tennie a csapatnak, egyenlíteni, amire biztosított is a sors lehetőséget, azonban Bart Verbruggen reflexei segítettek Hollandiának az előny megtartásában.

(Forrás: Sporting News)

De Vrij a legjobb, de több kiváló teljesítményt láthattunk a török oldalon is

A találkozó legjobbjának az Inter középső védőjét, Stefan de Vrijt választották, aki a reményeket visszaadó gólja mellett 92 százalékos passzhatékonysággal zárt, a szerelései sikeresek voltak és a levegőben is verhetetlennek bizonyult. A török oldalról is ki kell emelni a gólpasszt jegyző, még mindig csak 19 éves Arda Gülert, aki támadóként, a rizikós átadások felvállalójaként 91 százalékos sikerességgel passzolt, volt hét indítása a támadóharmadba és hét labdavisszaszerzése is.

A török csapat legnagyobb felfedezettje ezen a tornán azonban kétségkívül Ferdi Kadioglu lett, neki van a legtöbb szerelése az Eb-n, csak ketten jobbak nála a párharcok terén az egész mezőnyből és volt 12 helyzetkialakítása, amelyből egyik sem pontrúgásból következett. Ezen a találkozón is a legtöbb győztes párharc, a legtöbb tisztázás és a legtöbb szerelési kísérlet fűződött a nevéhez, hatalmas csoda lenne, ha a Fenerbahce játékosát nem valamelyik topcsapatban látnánk a következő idényben.

A holland válogatott húsz évet követően jutott ismét Európa-bajnoki elődöntőbe, ahol a hosszabbításspecialista Anglia lesz az ellenfele. Hosszú éjszakára készülhetünk.