Saviour Godwin esete bizonyítja, hogy valamikor csak a nehezebb út a járható

Az utánpótlástornák egyik legnagyobb kérdése mindig az, hogy az ott szerepelt játékosok közül később hány tehetséggel találkozunk a felnőtt nemzeti válogatottakban. A szórás országonként, korosztályonként is nagyon eltérő, akárcsak az egyes futballisták életútja, melyek közt akadnak diadalmenetek és egészen viszontagságos karrierek is. Vannak, akik könnyedén és gyorsan eljutnak a legmagasabb szintre is, de többségében az mondható el, hogy a végén nem mindenkinek adatik meg az az álom megvalósítása, ami korosztályos szinten még elérhetőnek tűnt.

Az volt a nyugat-afrikai ország negyedik sikere ebben a korosztályban (1985, 1993 és 2007 után), de ez volt talán a legmeggyőzőbb. Ebből adódóan a nigériai szurkolók és a nagyvilág is arra számított, hogy ez a korosztály megannyi sikeres sztárjátékost ad majd a nemzetközi labdarúgásnak.

Ha most megnézzük az akkori keretet, akkor azon futballszeretők, akik nem csak a topligákat követik, talán öt nevet felismernek. Kelechi Iheanacho, Taiwo Awoniyi és Isaac Success az a hármas, akiket a többség be tud azonosítani, pedig Musa Yahaya, Musa Muhammed Shehu vagy épp Chidiebere Nwakali is olyan tehetségnek tűnt, akitől sokat vártak, de nekik nem jött össze a nemzetközi ismertség.

Saviour Godwin valahol a két csoport közé tartozik, de neki is csaknem egy évtizedbe került, mire eljutott a válogatottságig és oda, hogy valóban sikeres játékosnak tarthatja magát, ha nem is a topligában szereplő kortársai szintjén. Godwin 1996. augusztus 22-én született Josban vagy közismertebb nevén J-Townban. Sok nigériai gyerekhez hasonlóan neki is a foci volt a mindene, és fiatal korában az utcán játszott. A helyi The Nationnek adott interjújában mondta el, hogy anyjának köszönhet mindent, amiért hitt benne, amikor fiatal volt.

„Mindig ott volt, hogy levegye rólam a nyomást. Nagyon sokat tett azért, hogy elérhessem az álmaimat. Nehéz volt élelmet szerezni akkortájt, nemhogy mezt és cipőt venni. Szegényes környezetből származom, anyám nagyon sokat dolgozott, keveset tudtunk együtt lenni, de amikor mégis, akkor csak azt mondogatta, hogy én ki tudok majd innen törni.”

Miközben az U17-es világbajnokságról mindenki sztárként tért vissza és komoly hírnevet szerzett magának hazai berkekben, voltak különbségek, s egyenlőbbek az egyenlők közt. Iheanacho a Manchester Cityhez, Success az Udineséhez, Awoniyi pedig a Liverpoolhoz szerződött, miközben a többség nem kapott ilyen kedvező ajánlatokat. Godwin csak kiegészítő ember volt a világbajnok együttesben, hiszen hiába lépett pályára hatszor is a hét mérkőzés során, mindig csere volt. Nekik akkor még az El-Kadme Academy volt a reménye, hogy majd egyszer onnan is eljuthat Európába.

Az ő ideje 2015 nyarán jött el, mikor az U20-as csapattal elutazhatott az új-zélandi vébére. Ugyan ő nem volt jelen a kontinenstorna megnyerésekor, de a világbajnokságra megkapta a meghívót, s ha már így alakult, akkor a csoportkörben duplázott a Koreai NDK ellen és a magyar nemzeti csapat ellen összehozott egy gólpasszt is. Ugyan Németország ellen a legjobb 16 között búcsúzott Nigéria, de Godwin néhány nappal a torna után máris Belgium felé vette az irányt, mert szerződést kapott a KV Oostende csapatától.

„Azért döntöttem úgy, hogy Belgiumba igazolok, mert ez egy jó hely a profi karrierem megkezdéséhez. Ez egy ideális bajnokság a fiatal játékosok számára, hogy elkezdjék pályafutásukat.”

Alighanem az álomdebütálást sikerült megvalósítania, amikor szeptember közepén a Waasland-Beveren elleni mérkőzésen először léphetett pályára csereként, majd rögtön gólt szerzett. Csakhogy ezután összesen ötször lépett még pályára, így a kölcsön lejártával visszatért Nigériába. Eltelt több mint másfél hónap mikor a KSV Roeselare megkeresésére visszatért Belgiumba és a másodosztályú klub végül szerződtette is. Itt is jól sikerült a rajt, ám egyre hátrébb szorult a rangsorban, mert az idő tájt még nem volt túl jó a védekezése és a labda nélküli munkáját is sok kritika érte az edzője részéről. Csakhogy a szezon közbeni edzőváltással nagyot javult a helyzete, majd a következő évekre egyértelmű alapemberré nőtte ki magát.

Azonban 2020 mindent megváltoztatott. Már egy évvel korábban is bajba került a klub, mert pénzügyi gondjaik adódtak, s több kifizetés elmaradása miatt a licence is csak harmadik körre lett meg. A koronavírus kirobbanása egyértelművé tette, hogy a vég közeleg, így július elsejével a játékosokat szélnek eresztették. Godwin az otthonaként tekintett Roeselare városára, de miután a másodosztály egy kiesés ellen menekülő csapatában volt csak meghatározó ember nagy reményei nem lehettek.

„A családom is kulcsszerepet játszott a döntésemben. A futball volt az egyetlen, amit választhattam, hogy ételt tegyek az asztalukra. Semmi más nem járt a fejemben, így aztán arra a döntésre jutottam, hogy vagy mindent megpróbálok Európában, vagy hazamegyek Nigériába. Két hónap is eltelt, csak elutasítást kaptam mindenhonnan, majdnem feléltük a félretett pénzünket. Aztán egy nap a korábbi csapattársam, Nermin Zolotic üzenetet küldött nekem, hogy valaki beszélt rólam a Casa Piában. Adódott egy lehetőség, és éltem vele!”

Noha az ügynöke már arról beszélt, hogy a félprofi szerződések közül kellene kiválasztani az egyiket, amely majd esélyt kínál a profi szintre való visszatérésre, de végül 2020. október 8-án aláírt a portugál másodosztályba. A Casa Pia AC újonc volt akkor a Segunda Ligában, de a nyáron kinevezett Filipe Martins könnyedén tette ezen a szinten is jó csapattá a lisszaboniakat.

Godwin mint mindig, most is szenzációsan kezdett. A debütálás alkalmával 31 percet kapott csereként, de ezt góllal és gólpasszal hálálta meg. Zolotic segítségével gyorsan beilleszkedett a csapatba, kulcsfontosságú támadójátékosa lett a csapatnak. Első idényében hét találat és öt assziszt került a neve mellé, de ez még csak a kezdet volt.

A következő szezon még jobban alakult, mert miután a családja is egyre jobban érezte magát Portugáliában, ez jó hatással volt rá is, így a teljesítménye javult. Történelmi kiírásnak bizonyult a 2021–2022-es a klub számára, amely 83 év után először jutott vissza az élvonalba. Godwint pedig az év játékosának választották a portugál másodosztályban.

„A Casa Pia olyan, mint a család. Ha a bátyád megsérül, nem fogsz ott ülni és nézni ahogy sír, hanem segíteni akarsz neki. Ez az öltözőben is megmutatkozik, mert minden játékos közel van egymáshoz emberileg és érzelmileg is. Így amikor kimegyünk a pályára, harcolni akarunk minden labdáért, megmutatni, hogy egymásért küzdünk. Megvan a lendületünk, ami akkor alakult ki, amikor a másodosztályban szerepeltünk, és ezt átvittük az élvonalba is. Ez a pályán minden mérkőzésünkön megmutatkozik és ezt látják a szurkolók, akik ezt várják el tőlünk.”

Idén aztán eljött a legmagasabb szinten való bemutatkozás is számára Portugáliában, s bár kiugró teljesítmény ezúttal elmaradt, de a szurkolók szeretete töretlen irányába. A csapat könnyedén ugrotta meg a feljutás után az élvonal szintjét, s sokáig az európai kupaindulásért is harcban volt. A slusszpoént 2022 szeptemberében a válogatott meghívó jelentette Godwin számára, aki hat évvel azt követően lett a felnőtt nemzeti csapat tagja, hogy maga mögött hagyta az U23-as keretet.

Eljutott stabil kezdőként egy élvonalbeli csapatba, most már európai kupában akar szerepelni és topligás csapatban. Az már valóság, hogy a családját el tudja tartani abból, amit gyerekkora óta szeret, tehát önmagára győztesként tekinthet, hiszen neki egyértelműen a nehezebb út jutott.

Kiemelt fotó: Liga Portugal