Scaloni szembemegy saját magával, de a szerencse így is mellé állt
Nagyobb falatnak bizonyult Ecuador Argentína számára a Copa América negyeddöntőjében, mint az előre várható volt. Lionel Scaloni klasszisokkal teletűzdelt válogatottja támadásban impotens játékot mutatott kevés kockázatvállalással, progresszív passzal és csellel. Az argentinok ráadásul igen szerencsések lehetnek, hiszen a meccs folyamán Enner Valencia tizenegyese a kapufán csattant, majd a tizenegyes-párbaj során elsőként rúgó Lionel Messi hibája végül nem eredményezett vereséget, köszönhetően Emiliano Martínez védéseinek.
Argentína eddig könnyen vette az akadályokat az idei Copa Americán. A hibátlan csoportkörös szereplést követően magabiztosan várhatták Lionel Messiék az első igazán éles mérkőzésüket. Ecuador nagy csatában volt Mexikóval a B csoport második helyéért, végül a jobb gólkülönbségének köszönhetően meg is szerezte azt a kilencpontos Venezuela mögött. Mindezek fényében a találkozó favoritja egyértelműen Argentína volt. Ecuador reménykedhetett a szerencsében, hátha jó napot fognak ki és megtréfálják a regnáló világbajnokot. Mint látni lehet a következőkben, ez kis híján sikerült is.
Lionel Scaloni válogatottjának támadójátéka pozíciós elvek mentén épült fel. Minden játékos számára adott volt, hol kell pontosan helyezkednie, hogy a csapat a pálya egészét ki tudja használni, ezzel számbeli vagy kapcsolati (úgynevezett szocio-effektív) előnyöket tudjon kialakítani. Ez mind szépen és jól hangzik, de összességében egy statikus támadójátékot eredményezett.
Az argentinok elgondolása a támadás első fázisában, a labdakihozatalok során még működőképes volt. Egy 4–3–3-as formációban kezdtek el építkezni Ecuador 4–4–2-es védekezésével szemben.
A taktikai csata először a pálya közepén játszódott le. A három argentin középpályás a két ecuadori hatos ellen létszámfölénybe került. Ennek kikerülése érdekében felváltva zárt vissza az ecuadori támadók egyike (Enner Valencia vagy Moisés Caicedo) az argentin hatosra, Alexis Mac Allisterre.
Félix Sánchez csapata megpróbálta elérni, hogy az ellenfél belső védői oldalra passzolják ki a labdát, hiszen a pálya szélén akarták leszűkíteni az argentinok labdás játékát, majd ezt követően igyekeztek megszerezni a játékszert. Scaloni csapatának a reakciója erre az volt, hogy Lautaro Martínez vissza-visszamozgott, tulajdonképpen hamis kilencet játszott. Az ő segítségével a pálya tengelyében pedig megjelent a negyedik argentin, ami négy a három elleni számbeli fölényt eredményezett. Akárcsak Peru ellen.
A következő lépést Ecuadornak kellett megtennie. Reagálni kellett Lautaro visszamozgásaira. A megoldás a hátvédek feladata lett. Mindig az egyik belső védő követte a visszalépő argentint, hogy ne kapja zavartalanul a labdát. Viszont ehhez szükség volt arra, hogy az elöl védekező játékosok folyamatosan nyomás alatt tartsák az ellenfelet, hiszen a belső védő pozíciójának elhagyása miatt rendszeresen bejátszható terület nyílt a védelemben. Ahhoz, hogy az ellenfél ne tudjon ezen a résen betörni, meg kellett akadályozni a labdák bejátszását, ami csak a labda folyamatosan presszió alatt tartásával volt megvalósítható. Amennyiben ez nem történt volna meg, az argentinok könnyedén lőtték volna be az üres résbe a labdákat, ezzel átjutva az ecuadori védelmen.
Viszont Félix Sanchez válogatottjának intenzív és egységes védekezése ellenére is egyszer-egyszer kijöt a játékosok közötti minőségbeli különbség. A 34. percben egy hosszabban tartó argentin labdajáratást követően az ecuadori védősor nem követte le elég szorosan a letámadó társak mozgását. Nagyobb terület nyílt Lautaro Martínez számára felvenni a labdát, a társak pedig beindultak mögé. A labdajáratás során Rodrigo De Paul két embert magára húzott, majd úgy juttatta Cristian Romeróhoz a labdát, hogy a hátvéd nyomás nélkül tudta felpasszolni azt a visszalépő Lautaróra. Enzo Fernández beindult az ecuadori védelemben nyílt résbe, majd megkapta a kiugratást. Ezzel Argentína kialakította a legnagyobb olyan helyzetét a mérkőzésen, ami nem rögzített szituációból eredt. A támadást szöglet követte a 35. percben, és a védő Lisandro Martínez fejesével vezetést szerzett a Scaloni-csapat.
Az argentinok támadójátéka még annyi veszélyt sem hordozott magában, mint a labdakihozatalaik. Az alap 4–3–3-as felállás a támadások során 3–2–5-re vagy 3–1–6-ra módosult. A jobb oldalon Nahuel Molina lépett fel magasan a vonal mellett, Messi húzódott be középre. A bal oldalon Nicolás González tartotta a szélességet, Nicolás Tagliafico pedig maradt hátul harmadik belső védőnek. Enzo Fernández fellépett a bal félterületbe Lautaro Martínez és González közé. Mac Allister maradt középen egyedüli állandó hatosként. De Paul folyamatosan változtatta, hogy melyik pozícióban tűnik fel. Volt, hogy visszament Mac Allister mellé, volt, hogy fellépett a támadósorbaEnzo Fernándezhez hasonlóan és volt, hogy Messivel, illetve Molinával közösen egy forgás során kimozgott a szélsővédő pozíciójába. E három játékos kombinációja egyáltalán nem volt dinamikus. Sokszor lassan kocogva, már-már sétálva cseréltek helyet egymással. Mindez természetesen a saját térfelén továbbra is 4–4–2-ben védekező ecuadori csapat számára könnyen levédekezhető volt. Nem forogták el magukat, maradtak a saját pozíciójukban Félix Sánchez játékosai.
Megállapítható tényként, hogy a rotációs kombinatív mozgások nem működtek. Ez mégsem kellett volna, hogy problémát jelentsen az argentinok számára. A támadó felállásukból adódóan a négy ecuadori védővel szemben létszámfölényben voltak. Ennek köszönhetően egy gyors forgatás után a túloldalon nagy szabad területen nyílhatott volna esély létszámfölényes szituációt kialakítani. Ez mégsem valósult meg. A forgatások tempója lassú volt. Mire a labda átért Molinától Gonzálezhez, addigra már régen átért Ecuador válogatottja. Félix Sanchez csapata amúgy is kifejezetten dinamikusan és gyorsan tolódott, ezért a lassú argentin forgatás nem jelentett semmilyen veszélyt. Az ellenfél tolódásait középre menő passzokkal zavarhatta volna meg Argentína, hiszen ez váratlan történésként érte volna az ecuadoriak egyenletes mozgását. Viszont mivel mélyen jellemzően csak Mac Allister helyezkedett, erre nem volt lehetőség. A Liverpool légiósát pedig könnyen kivették a játékból.
Az argentin válogatottnál a kiemelkedő képességű játékosok miatt az előbb említett problémák még mindig kiküszöbölhetőek.
Amikor csapatszinten nem működik a játék, a klasszisok megmozdulásaira van szükség. Klasszisból pedig van egy pár Argentínában.A pálya szélén helyezkedő Messi elkéri a labdát és képes egy az egy ellen bárkit megverni, de ha kell, több játékost is át tud játszani. Ahogy a túloldalon Nicolás González sem ügyetlen futballista, ha nyílik rá lehetőség, képes a cselei segítségével párharcot nyerni. Mégis az egész argentin válogatott a mérkőzés teljes hossza alatt összesen tizenegy cselre volt képes, amiből kettő lett sikeres. Ez hihetetlenül gyér mutató, ilyen kimagasló kvalitású játékosokkal felálló válogatott esetén. Több jelenetet is láttunk, amikor Messi számára adott lenne a lehetőség egy-egy csellel előretörni, ám ő mégis visszaveszi a labdát és hátrapasszol, mintha nem önmaga lenne. Viszont nem csak a cselekkel volt probléma. Azt, hogy egy csapat mennyire mer támadni, előretörni, a gólszerzés érdekében kockáztatni a kulcspasszok mutató remekül jelzi.
Az argentin csapat összesen 6 kulcspasszt ért el ezen a találkozón, ami nagyon kevés.
Olyannyira kevés, hogy a Premier League 2023-2024-es szezonjában tökutolsó Sheffield United átlagban minden meccsen 6,8 kulcspasszt hozott össze. Itt pedig a regnáló világbajnokról beszélünk.
Viszont van talán egy sokkal fontosabb probléma ezzel a játékkal a nehezen kiharcolt továbbjutáson kívül. Scaloni híres, 2024 januárjában a Marcának adott interjújában beszélt a modern futballal kapcsolatos aggályairól. A számos erős, ám sokszor kontextus nélküli állításából lényegében egy dolgot lehetett biztosan kivenni, legalábbis az én véleményem szerint. Ha Scaloni irányítaná a futball működését, akkor biztosan egy sokkal lazább, kötöttségek nélküli, a játékosok művészi képességének teret adó sport lenne a foci. Nyilván az egész labdarúgást nem fogja tudni ő egy személyben befolyásolni és megváltoztatni, de a saját csapatát olyanra alakíthatja, amit ő maga jónak lát. Szülessen meg a tervei és az elgondolásai szerint egy szabadon futballozó argentin válogatott. Ha ténylegesen ezt szeretné Scaloni, akkor viszont jogosan vetődik fel a kérdés, miért játszanak mégis egy erősen kötött pozíciós játékot, kötött pozíciós elmozgásokkal, biztonságra törekedve, kevés progresszióval a cselek és a passzok terén.
Nem ígér sok jót a jövő, ha mindez ebben a mederben folytatódik. Ecuador végül kihasználta Argentína lélektelen játékát és a 90+1. percben Kevin Rodríguez góljával tizenegyes-párbajra mentette a meccset (a Copán csak a döntőben rendeznek hosszabbítást, ha a rendes játékidő döntetlennel zárul). Ez ráadásul Messi hibájával kezdődött (a panenkázós tizenegyese a felső lécen csattant), ám végül Emiliano Martínez két bravúros védésének köszönhetően Scaloni csapata megnyert. Félix Sánchez csapata hazarepül az Egyesült Államokból, míg Argentína magyar idő szerint július 10-én hajnalban az elődöntőben a Venezuela–Kanada párharc győztesével találkozik majd.
Kiemelt fotó: AP Photo/Julia Nikhinson
Szerző
