„Sok edző tart az átlagnál műveltebb vezéregyéniségektől. De én az értelemben hiszek” – interjú Holczer Ádámmal

– Van olyan játékostársad, akivel sokat szoktál könyvekről beszélgetni?

– Szívesen beszélgetek bármelyikükkel a könyvekről, de ez ma nem egyszerű, hiszen az olvasáshoz meg kell nyugodni, el kell vonulni. A mai hétköznapok ezt ritkán teszik lehetővé, pörgünk, nyomkodjuk a telefont, sokan már egy ötperces olvasási idejű cikket sem görgetnek végig, mert túl hosszú. De van, akivel lehetséges könyvekről társalogni, tavaly például az egyik csapattársam elkérte tőlem Orwell 1984 című kötetét, mert azt olvasta valahol, hogy ez egy nagyon jó könyv. Eltartott pár hónapig, míg végzett vele, de lett egy közös olvasmányélményünk, amiről beszélgethettünk.

– Megérte az erőfeszítés.

– Soha nem késő elkezdeni olvasni, de érdemes az alapoktól építkezni. Én tizenévesen indiánkönyvekkel, kalandregényekkel, krimikkel kezdtem, így haladtam a komolyabb irodalom felé, és ma már azért olvasok, hogy az olvasással vizsgáljam, jobban megismerjem önmagam. A családommal és a barátaimmal még egy könyvklubot is összehoztunk, időnként összegyűlünk és megbeszéljük, kinek hogyan tetszett a könyv, amelyet mindannyian elolvastunk. Az utóbbi időben online is nehezebb összehozni, mert mindenki eléggé elfoglalt.

– Olyan NB I-es vagy NB II-es játékost nem igazán ismerünk, aki hozzád hasonlóan a nyilvánosság előtt vállalja, hogy rajong a könyvekért, ír, beszél róluk. Vannak rejtőzködő „követőid” ezekben a ligákban?

– Biztosan vannak, hiszen észreveszem, hogy nem csak nálam van könyv, vagy más olvasnivaló, amikor a Soroksárral például idegenbeli meccsre utazunk. A stáb több tagja is például szakanyagokat, életrajzi könyveket forgat ilyenkor. A játékostársaknál is látok sportolói életrajzi, önéletrajzi könyveket, vagy akár Dezső András könyveit a magyar maffia világáról és más tényfeltáró munkákat. Szóval populárisabb köteteket. Szépirodalmat, például Nabokovot, Dragománt vagy Houellebecqet viszont nem. Régi kapus csapattársamnál láttam egyszer szépirodalmi kötetet. Pedig fontosak ezek az elmúlt kétszáz évet felölelő könyvek, hiszen a múlt ismerete nélkül nem igazán tudjuk értelmezni a jelent.

– Úgy érzed, hogy át tudtad ragasztani csapattársakra az olvasás iránti vágyat? Például azzal, hogy folyton könyvet látnak a kezedben a csapatbuszon?

– Az a célom, hogy ez így legyen, de nem egyszerű.

Ha azt vesszük alapul, hogy a magyar lakosságból 700-800 ezer ember mintegy 30 könyvet elolvas évente, akkor azt nem tudtam elérni, hogy a csapattársaim ebbe a kategóriába tartozzanak. A népesség 50 százaléka viszont egyetlen könyvet sem olvas el egy év alatt.

Abban reménykedem, hogy volt már olyan csapattársam, aki miattam vett le akár egyetlen könyvet is a polcról és ezzel máris kilépett ebből a kategóriából. A lényeges az lenne, hogy arról tudjak beszélgetni velük, hogy milyenné válhat az ember az olvasástól, mit adhat nekünk a könyvolvasás.

Forrás: PMFC Facebook

– A 24.hu-n felvett Buksó podcast egyik adásában meséltél róla, hogy mérnök nagyapád körbevette magát könyvekkel, innen ered az olvasás szeretete. Ha igaznak vesszük azt az általánosítást, hogy a futballisták többsége nem olvasott, akkor ez jobbára abból fakad, hogy nem értelmiségi családból származnak? Vagy ez egy tévhit?

– Abszolút nem érzem, hogy csak ez számítana, hiszen az én családomban is a papa volt az egyetlen, aki diplomát szerzett, illetve később az öcsém. A szüleim vállalkozók voltak, apám árufuvarozóként is dolgozott, az ő édesanyja a Videotonnál, az apja pedig bányász volt, Ajka térségében sokan dolgoztak a bányában. Persze az olvasottságot nézve nagy előny, ha valaki értelmiségi közegben él, hiszen így biztosan körbeveszik a könyvek, Dragomán György édesapja például fogorvos volt. Érdekes életutakat találunk azért az írók között is.

– Gerlóczy Márton egy ideig hentesboltban is dolgozott.

– Így van, onnan jött a Csemegepultos naplója. Hartay Csaba pedig egy marhatelepen. Én később tudok majd válaszolni arra a kérdésre, hogy nem értelmiségiként, ám otthon mégis könyvekkel körülvéve sikerült-e megszerettetnem az olvasást a gyermekeimmel. Esténként mindig azt látják, hogy olvasunk a feleségemmel, és ilyenkor a nagyobbik gyermekem is hozza a könyvét. Olvasni még nem tud 4 évesen, de beül közénk lapozgatni. Ez fontos.

„Nem lehet olyan életünk, hogy ne legyen napi fél óránk olvasni” – ezt a Dragomán-idézetet érvényesnek tartom, a falunkra is felraktuk otthon, fából kifaragva. A Földön mi vagyunk az egyetlen élőlények, akik képesek vagyunk olvasni. Nehogy már bárki veszni hagyja ezt a lehetőséget.

– Volt-e abból problémád, hogy a társaidnál olvasottabb, így műveltebb vagy? Érezted-e idegennek magad valaha is emiatt az öltözőben?

– Nem idegennek éreztem magam, másról van szó. Dolgoztam olyan edzővel, akinek nem feltétlenül tetszett, hogy az értelem által próbálom vezetni az öltözőt, nem is jöttünk ki egymással. Pedig én ebben hiszek, a racionalitásban, az intelligens társalgásban, az erőszakot, a hatalmi irányítást pedig az értelem halálának tartom. A feleségem és az apósom figyelmeztettek is, hogy vigyázzak, mert ez nem mindenkinek lesz szimpatikus, hiszen valljuk be, a sportban fontos szerepet kap a hierarchia. A játékosok mások, látom rajtuk, hogy tiszteletet vív ki a körükben, ha az ember értelmesen beszélget velük. Sok esetben fordulnak hozzám kérdéssel az élet különböző területeiről, legyen szó könyvekről, vagy épp borokról.

– Szereted a bort?

– Igen, és van egy családi szőlőbirtokunk is a Somló-hegyen. Nagyapámé volt, de öcsémmel átvettük, gondozzuk, bor- és pálinkakészítéssel próbálkozunk. Visszatérve az edzőkre: sokan közülük tartanak az átlagnál műveltebb, értelmesebb vezéregyéniségektől, mert attól félnek, ha őket elveszítik, a többiek a vezér mellé állnak. Pedig a vezetők inkább támaszkodhatnának az intelligens húzóemberre. Ez nem csak a futballra igaz, az élet bármely területére.

Volt olyan edzőm, akinél éreztem, hogy valamiért hátrányból indulok. Én viszont magamat adtam, normálisan viselkedtem vele, és szép lassan megfordult a helyzet. Amikor távozott a csapattól, azt mondta nekem: sajnálja, hogy az elején nem úgy viszonyult hozzám, mint kellett volna.

Azt is látom, hogy időnként olyan emberek kapnak vezérszerepet az öltözőben, akik ezt egyáltalán nem az intelligenciájuknak köszönhetik. A játéktudás, a lélektani erősségek és sok egyéb mellett szerintem a kiválasztott vezérnek értelmesnek is kell lennie.

Forrás: PMFC Facebook

– Ez azért nagyon érdekes kérdés, mert ahányféle edző, annyiféle elvárások vannak a vezérekkel, csapatkapitányokkal szemben. Mintha úgy tűnne, hogy az intelligencia nem feltétlenül lenne meghatározó feltétel az öltözői vezető kiválasztásánál.

– Ha edző lennék, nálam első lenne, hogy a csapatkapitány képes legyen hatni a játékosok értelmére. És természetesen a játéktudásának, az edzésmunkának, az elszántságnak is rendben kell lennie, a legfontosabb pillanatokban ő nem hibázhat. Enélkül nem lehet valaki csapatkapitány. Olvastad Sam Walker Legendás kapitányok című kötetét?

– Még nem.

– Szívesen ajánlom, ezt a témakört járja körül.

Hogyan befolyásolja a világ legsikeresebb csapatait a csapatkapitány személyisége, jelleme. Szívesen olvasnék egy olyan kutatást – akár még részt is vennék benne, ha írnátok róla cikket –, amely azt vizsgálná, hogy az elmúlt 15 évben hazai vagy nemzetközi szinten kik hogyan váltak csapatkapitánnyá egy futballcsapatnál. Biztosan kirajzolódna egy minta, amely alapján jobban meg lehetne érteni a folyamatot, és azt, hogy az edzők hogyan választanak vezért.

Én azokat a szakembereket szeretem igazán, mint Arsene Wenger, Sir Alex Ferguson vagy Carlo Ancelotti, akik egy tökéletesen működő szervezeti struktúrát építettek fel a csapataiknál, amelyben minden poszton a legjobb szakemberek dolgoztak a pályán és a stábban is. Kultúrát tudtak teremteni. Ez az, amit a fociban feljövő arab világban egyáltalán nem látok.

– Mit hiányolsz?

– Azt, hogy nem akarják megismerni a hagyományos futballkultúrákat, és tanulni tőlük, nem akarnak beilleszkedni ebbe a szférába, és tisztelni annak a múltját. Az olajmilliárdos üzletembereknek csupán hobbi Cristiano Ronaldo vagy Karim Benzema megszerzése, a Louvre pontos másának felépítése, esetleg egy sípálya megvalósítása a sivatagban. Ez nem éppen kulturált viselkedés.

– Hogyan lehetne kulturálttá tenni?

– Ha elmennének azokba az országokba, ahol ezeket a csodákat meg lehet találni, megpróbálnának időlegesen beilleszkedni, és magukba szívnák a tapasztalatokat, a helyi futballkultúrát, akkor hitelesebben lehetne építkezni. Félreértés ne essék: nem kell a múltban leragadni, pusztán érdemes megismerni és tisztelni.

Nem lehet véletlen, hogy az óriási pénzből felpumpált csapatok sok esetben képtelenek nagy sikert elérni, vagy ha elérik, csak időlegesen képesek a legmagasabb szinten jól teljesíteni.

Erre példa a PSG, de a Manchester City is. Utóbbinak hosszú idő után összejött a BL-győzelem, de hol van ez a Real Madrid 14 vagy a Milan 7 győzelméhez képest. Nem véletlen, hogy hosszú távon a hagyományokra építő, stabil identitással, óriási tudással rendelkező csapatok uralják a mezőnyt.

– Visszakanyarodva még egy pillanatra az intelligenciához: volt olyan edződ, aki teljesen erről az oldalról közelítette meg a csapatot?

– Igen, Lucsánszky Tamással többek közt ezért is szerettem dolgozni. 2015 őszén kieső helyen vette át a csapatot és fél év alatt megtalálta azokat a játékosokat, akik hasonlóan pragmatikusan gondolkodtak, mint ő, és nekik egy kicsit többet engedett, mert pontosan tudta, hogy nem fognak vele visszaélni. Cserébe elvárta, hogy vezessék az öltözőt. Simán bennmaradtunk, a következő szezonban fél távnál már vezettük a Soroksárral az NB II-es bajnokságot. Nagyon szerettem vele dolgozni. Más kérdés, hogy néhány évvel később középcsapatként vette át az MTK-t, és kiesett vele az NB I-ből, tehát ami az egyik csapatnál működik, a másiknál nem feltétlenül.

Forrás: Győri ETO Facebook

– Hány könyvet olvasol egy évben?

– Idén most harminchatnál tartok, szóval nagyjából hetven össze fog jönni. Tavaly hatvanvalahány kötetet olvastam el.

– A muszáj kérdést fel kell tennem: melyik a kedvenc könyved?

– Sok van. Mindig arra jutok, hogy azokat a könyveket szeretem a legjobban, amelyek azt mutatják be, hogyan viszonyul az egyén a hatalomhoz. Ezért imádom például Sánta Ferenc Ötödik pecsétjét, Dragomán Fehér királyát, vagy Klaus Mann Mephistóját. És persze Orwell 1984-ét.

Amikor az ember olvassa ezeket a könyveket, könnyen ítélkezik a szereplők felett. De amikor valóban előáll az a helyzet, amelyben totálisan ki vagyunk szolgáltatva egy rendszernek, egy szervezetnek, valakinek, akkor vajon hogyan döntünk?

Hűek maradunk-e magunkhoz, az elveinkhez? Martin Luther King mondja: „A férfi végső értékmérője nem az, hogy hol áll a kényelem és a jólét pillanataiban, hanem hogy hová helyezkedik a kihívás és a vita idején.”

– Fontos idea!

– Apa vagyok, a gyermekeim számára példakép szeretnék lenni. Olyan mintát szeretnék mutatni nekik, amit követni tudnak. De, amikor fontos pillanatokban egy tizedmásodperce van dönteni az embernek, mint például, hogy kiöklözöd a lövést, vagy megfogod, az nem könnyű, hiszen a döntésed akár az egész karrieredet meghatározhatja, az életed hátralevő részét. A másik oldal is nagyon érdekes számomra, hogy a hatalom birtokosaként hogyan emészt fel valakit a feladat, hogyan veszik el a bizalma a többiekben, hogyan válik magányossá. John Willams Augustusa vagy Robert Graves Én, Claudius című kötete erről szól.

– És a kedvenc sportos könyved?

– Gazdag József Egy futballfüggő naplója és Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című műve is fantasztikus, ahogy Andre Agassi önéletrajzi könyve és Phil Jackson Tizenegy gyűrűje is.

– A számodra leginkább maradandó gondolatokat ceruzával szoktad felírni a könyvek hátuljába. Tudnál olyan gondolatokat, könyveket mondani, amelyek bizonyos mértékben előrelendítették a pályafutásodat?

– Nem tudnék egyet kiemelni, mert minden könyv formálja a szemléletemet, és ez biztosan a pályán is kihat a teljesítményemre – azáltal, milyen emberré válok az olvasás révén. Van a telefonomban egy lista, amelyben a legfrissebb idézetgyűjteményt tárolom, Juhász Ferenctől Churchillen át Huxley-ig rengeteg fontos mondat megtalálható köztük. William Somerset Maughamtől például azt írtam ki: „a hagyomány iránymutató, nem börtönőr”. Erről már beszéltünk is.

Szóval a könyvekből kivett gondolatok erősen befolyásolják, hogyan reagálok egy méltatlan edzői döntésre, vagy egy nem hétköznapi eseményre az öltözőben.

Forrás: DVTK Facebook

– A végén beszéljünk az NB II-ben 5. helyen végzett Soroksárról. Ősszel szinte végig kezdőként védtél, egészen februárig, azóta csere voltál. Mi történt?

– A Győr elleni meccs után középfülgyulladást kaptam, és emiatt kihagytam néhány napot. A bal fülemmel alig hallottam. Addig nem tudtunk nyerni tavasszal, sok döntetlenünk volt. Ilyenkor az edzők próbálnak változtatni, hátha ki tudják rántani a gödörből a csapatot. Tulajdonképpen ehhez jól jött, hogy nem voltam százszázalékos, ki lehetett próbálni az addig második számú Kovács Marcit. Az első meccsen a Haladás ellen tizenegyest védett, és 4–0-ra győztünk. Utána Lipcsei Peti már nem tehette meg, hogy a jó formában lévő kapusát visszaülteti a kispadra. Marci kiérdemelte, hogy ő védjen, ez volt a logikus döntés. Az utolsó kilenc meccsünkön hétszer győztünk két döntetlen mellett, így lettünk ötödikek.

– Maradsz a Soroksárnál?

– Jövő nyárig hosszabbítottam.

– Tervezős játékos vagy, látod már, hogy mikor szeretnél visszavonulni, és mivel foglalkozol később?

– Hét éve kitűztem egy dátumot, hogy meddig szeretnék játszani. Az már nincs olyan messze. Nem szeretném tovább tolni, de meglátjuk. Jó állapotban voltam ebben az idényben, ősszel és tavasszal is kifejezetten jól ment a játék. Ha ezt jövőre is tudom teljesíteni, azt fogja mutatni, hogy ebben a csapatban még meghatározó játékos lehetek, fizikai és mentális értelemben is készen állok a játékra, és akár még egy évig tudok majd futballozni.

– El tudod képzelni, hogy borral vagy könyvekkel foglalkozz a labdarúgó karrier után?

– Az biztos, hogy az elmúlt tíz évben normális életszínvonalat alakítottunk ki a családommal, és ezt szeretnénk megtartani akkor is, ha én már nem a futballal keresem a pénzt. Imádom a könyveket, de ha szakmaszerűen foglalkoznék velük, és nem tudnám megadni az anyagi biztonságot a családomnak, az nagyon zavarna.

Az lenne az ideális megoldás, ha maradna a jelenlegi felállás: olyan munkáért fizetnének, amely a hobbim, és amelyet szeretek csinálni. Egész életemben így dolgoztam. A bort, a könyveket nagyon szeretem, de jelenleg a futballban ismerem ki magam a legjobban, és a sportágnak ezer olyan területe van, amely érdekes lehet a futballkarrier után.

– Például?

– Például, hogy hogyan kell vezetni egy klubot, hogyan kell összerakni egy sikeréhes háttércsapatot. Fiatalon jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre, de végül nem kezdtem el, viszont elvégeztem később egy szakképző intézményben a sportszervező-menedzser képzést, így van megfelelő képesítésem. Az emberi tényezőkre figyelek a csapataimnál, csakúgy, mint Carlo Ancelotti. Az érdekel, ki hogyan vonul le egy piros lap után, hogyan viselkedik egy edző a pálya szélén, az edzésen. Ezekre érzékenyebb vagyok.

Kiemelt fotó: Bach Máté