Sokat lépett előre a magyar női kézilabda-válogatott, így teljesen megérdemelten lesz ott Párizsban

Sokat lépett előre a magyar női kézilabda-válogatott, így teljesen megérdemelten lesz ott Párizsban

2024. ápr. 15.

Golovin Vlagyimir együttese Svédország 28–25-ös legyőzése után annak tudatában lépett pályára vasárnap este, hogy az olimpiai kijutás szempontjából akár egy szűk (négygólos) vereség is belefér Japán ellen. A mieink azonban -– nagyon helyesen -– nem foglalkoztak a számolgatással, simán, 38–27-re nyertek, s ezzel biztosítottak minket arról, hogy nem egyszeri fellángolás volt a Svédország elleni bravúr.

Ebben a helyzetben a Japánnal szemben megvívott találkozóval kell kevesebbet foglalkozni. Ennek a mérkőzésnek ugyanis sok sportértéke önmagában már nem volt: mivel az ázsiai csapat tudta, hogy számára a gólkülönbség is nagyon fontos, próbált a mérkőzés elejétől nagy tempót diktálni, ám ez a sebesség számára sem volt kényelmes, játékosai rengeteg technikai hibát vétettek.

 

Válogatottunk remekül felkészült az egy-egyezésekre épülő japán támadójátékra, jöttek a besegítések, a magyar védők képesek voltak fizikálisan is tartani az ellenfelet. Az pedig a mérkőzés elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy amennyiben a külső zónákból kell próbálkozniuk a japán átlövőknek, Böde-Bíró Blanka megfelelő számú lövést tud majd hárítani. Ráadásul az előző világbajnokságon 17. helyen végzett együttes rendkívül sokat és rossz hatékonysággal játszott hét a hat ellen, aminek következtében a mieink számtalan üreskapus gólt szereztek, ezzel el is vették az ellenfél önbizalmát.

 

A második félidőben a nagyobb előny tudatában már örömjáték következhetett, aminek keretében Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány azoknak is játéklehetőséget adott (gondoljunk csak Albek Annára, Pásztor Noémire vagy Janurik Kingára), akik a korábbi mérkőzéseken alig-alig léptek pályára.

 

Ez a találkozó önmagában már kevésbé volt érdekes, sokkal inkább egy út (egyelőre) utolsó állomásaként kell tekintenünk rá, ebben a keretrendszerben viszont több tanulsággal is szolgált. Lássuk azt a három tényezőt, amelyekben a legjelentősebbet lépett előre női válogatottunk.

 

 

A középső védekezés megszervezése

 

Kiemelhetnénk önmagában a hatosfalat is, amely összességében is az eddigieknél jobban funkcionált, de középen még látványosabb volt a fejlődés. Golovin a korábban favorizált Bordás Réka helyett a román Gloria Buzau játékosát, Papp Nikolettát jelölte ki védőspecialistának, s ez a csere rendkívül sokat lendített a csapaton. Papp kettest is védekezik, ennek köszönhetően tempóból sem könnyű megverni, miközben remek az elővételező képessége, így labdákat is szerez. Ugyanebben a kategóriában egyébként Füzi-Tóvizi Petra is rengeteget javult, az ő formáján nagyon érződik a Debrecen remek BL-szereplése, aminek köszönhetően nagyobb rutinnal rendelkezik a nemzetközi elittel szemben. A magyar női kézilabda-válogatott legnagyobb problémája hosszú évek óta a beálló körüli védekezés volt, ám most még ebben is sikerült fejlődni. Bár a svédek sok gólt szereztek beállóból (hiába, Linn Blohm a női mezőny egyik legjobbja a poszton), a második félidőben már sikerült megakadályozni a bejátszások egy részét. A másik két ellenfél pedig szinte egyáltalán nem tudott érvényesülni ezen a poszton.

 


 

 

 

Krízishelyzetek megoldása

 

Ez a csapat mentálisan sokkal erősebb volt, mint korábban. Egyrészt természetesen ez nagy mértékben annak a következménye, hogy az összteljesítmény is erősebb volt, másrészt viszont az ennek ellenére adódó krízishelyzetek megoldása is sokkal jobban sikerült, mint ebben az olimpiai ciklusban bármikor. A svédek elleni második félidő eleje vagy a Japánnal szembeni gyengébb kezdés korábban ennek a gárdának nagy gondot okozott volna, most viszont mintha mindenki pontosan tudta volna, hogy ilyenkor mi a feladat. Ez a mentális erő mellett nagyfokú tudatosságról is árulkodik, aminek a meglétét szintén most bizonyította igazán a keret és a szakmai stáb is.

 

 

A kulcsjátékosok formájának stabilitása

 

Kuczora Csenge és Klujber Katrin olyan átlövőteljesítményt mutatott ezen a minitornán, amit nagyon régóta vártunk tőlük. Tudtuk, hogy ez valahol bennük van, de ilyen fontos mérkőzéseken, ennyire stabilan korábban nem tudták ezt hozni. Pedig a kézilabdában a minőségi átlövőjáték a többi poszt helyzetét is jelentősen megkönnyíti (a védők rájuk fókuszálnak, több helyük lesz másoknak). Klujber és Kuczora játéka tehát nagyon erős alap volt ezen a selejtezőtornán, amire a többiek tudtak építkezni.

 

 

Hogyan tovább?

 

Erre a legegyszerűbb válasz, hogy meglátjuk Párizsban, azon az olimpián, amelyen 20 év óta először férfi és női válogatottunk is ott lesz. A mérkőzés közvetítésében elhangzott, hogy a mostani siker után a női csapat is némileg más hangulatban és célokkal utazhat Párizsba, s ez valóban így van, hiszen a Golovin Vlagyimir együttese most már saját bőrén is tapasztalta, milyen nagy tétnél legyőzni egy topcsapatot.

 

Az olimpián pedig az is ki fog derülni, hogy sorozatban képes-e ez a csapat olyan teljesítményt nyújtani, mint a selejtező két találkozóján. Ha igen, akkor ugyan később, mint számítottunk rá, de a lányoknál is megtörténik majd a szintlépés.

 

Kiemelt kép: IHF

Szerző

Vigh Martin

Vigh Martin

Vigh Martin

A Büntető.com szerzője.