Sokat van a földön Sam Howell, vészesen közelít David Carr sackrekordjához

A Washington Commanders 2023-as szezonját nagyon régen nem látott várakozás előzte meg, mert a tulajdonosváltás után úgy tűnt, végre valami elindul a csapat háza táján. Bár a várakozásoknak nem teljesen sikerült megfelelniük, azért a 3-4-es mérleg hét forduló után egyáltalán nem vállalhatatlan, és a menetrendjükre tekintve akár még a rájátszásra is odaérhetnének. Az ugyanakkor nem valami biztató előjel, hogy a hetedik játékhéten vereséget szenvedtek a szezont szörnyen kezdő New York Giantstől, Sam Howell irányítót pedig gyakrabban viszik földre az ellenfelek, mint bárkit a liga történetében.

Úton a negatív rekord felé

Howellt hét mérkőzés alatt 40 alkalommal sackelték az ellenfelek, és nem volt még olyan meccse idén, ahol ne került volna földre legalább négyszer. Ez azt jelenti, hogy ha ez a tendencia fennmarad, az irányító pedig nem sérül meg a sok ütéstől, 97 sacket gyűjtene be a szezon végére.

Összehasonlításképpen, az eddigi csúcstartót, David Carrt, akinek a karrierje is ráment arra, hogy nem sikerült megvédenie őt a Houston Texansnak, 76 alkalommal vitték földre az ellenfelek védői a 2002-es szezonban. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Carr csak 16 meccsen lépett pályára, Howell esetében pedig 17-re vonatkozik a jóslat, ugyanakkor bármilyen pocsék is volt a Texans támadófala, nehéz elképzelni, hogy egy meccs alatt 21 sacket engedjenek.

A Commanders és Howell esetében azért is nagyon ijesztőek ezek a mutatók, mert nem lehet őket az erős ellenfelekre fogni, sőt a Buffalo Billst és a Philadelphia Eaglest leszámítva az összes ellenfelük a liga alsó felében tanyázik a PFF pass rush rangsorában.

De két fordulóval ezelőtt, a PFF szerint a leggyengébb irányítósiettetéssel rendelkező Chicago Bears is brillírozott a Commanders ellen, ők ötször vitték földre Howellt.

A teljesség kedvéért mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a sackek száma az egész sportág egyik leginkább túlértékelt statisztikai mutatója. A sackek ugyanis csak a nyomásgyakorlás egyetlen szeletét teszik ki. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének fontosak vagy azt, hogy nem tudnak nehéz helyzetbe hozni támadósorokat, de legalább ugyanakkora jelentőséggel bír az is, hogy sikerül-e következetesen siettetni az irányítót, ezzel megtörve a támadók ritmusát. A Washington pedig ezen a téren sem villog, ugyanis Howellnek van a legtöbb passzkísérlete nyomás alatt az idei szezonban 121-gyel, és a passzjátékok közel 40%-ában van nyomás alatt. Ez már önmagában sem ideális, de ha hozzátesszük, hogy a hibáinak jelentős része ilyen körülmények között születik, máris egyértelművé válik, miért nem tud kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a Commanders támadósora.

Kit terhel a felelősség?

Nagyon egyszerű lenne ilyen esetekben a gyenge támadófalra rámutatni, mint a probléma első számú felelősére, azonban ez távol állna a valóságtól, ugyanis a sackek száma a támadóknál sokkal többet árul el az irányítóról, mint a támadófalról. Ezt támasztja alá az is, hogy a Commanders támadófala a 40 sack és a 121 engedett nyomás ellenére is a kilencedik legmagasabb passzblokkolási mutatóval rendelkezik a PFF-nél. Ebben pedig benne van a legutóbbi, Giants elleni meccsük is, ahol valóban gyengén teljesítettek, hiszen átlagosan 2,23 másodpercre volt szüksége a Giants védőinek ahhoz, hogy odaérjenek Howellhez, ami messze a legrosszabb mutatójuk volt az idei szezonban.

Az előző hat meccsen viszont nem igazán lehetett rájuk panasz, többnyire jól tartották a védőket, és a legtöbb esetben azért sikerült földre vinni az irányítót, mert sokáig tartotta a labdát. A 40 sackből például 20 született úgy, hogy Howellnek legalább 3,5 másodpercet biztosítottak a dobáshoz, ami iszonyúan magas szám. Nagyon kevés olyan játék van ugyanis, amelynek kialakulásához ennyi időre van szükség, emiatt nem is lehet elvárás, hogy ennyi ideig sikeresen blokkoljanak. Ha átlagosan 2,5 másodpercet tud biztosítani egy támadófal, az már kimondottan jónak számít, erre pedig a Washingtonnál képesek is a legtöbb esetben. Howell mindössze a passzkísérletei 19,6%-ában került nyomás alá 2,5 másodperc alatt, ami az ötödik legjobb mutató az egész ligában. A támadófal tehát többnyire jól végzi a dolgát, a rendkívül magas sackszám nem az ő lelkükön szárad.

Ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk Howell karrierjét és játékstílusát, akkor ebben nincs semmi meglepő. A North Carolina egyetemen például 37 meccsen 116 alkalommal sackelték, ami persze jóval elmarad az idei aránytól, még így is egészen magas szám. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy Howell legnagyobb erényei között van a rendkívül erős karja, illetve a fantasztikus mélységi dobásai. Ebből viszont egyenesen következik az, hogy sokáig tartja a labdát, idén például átlagosan 2,87 másodperc alatt szabadul meg tőle, ami a kilencedik legmagasabb mutató az NFL-ben, ezáltal pedig fokozottan ki van téve az ellenfelek passzsiettetőinek. Sokszor ráadásul figyelmen kívül hagyja a rövidebb útvonalakat futó célpontokat, és mindenáron a nagy játékra törekszik, aminek a vége gyakran az, hogy földre viszik.

A támadófal és az irányítójáték mellett mindenképp ki kell emelni még egy fontos tényezőt, ezek pedig az elkapók. Az ESPN Analytics a napokban adott ki egy rangsort, amiben 109 elkapót és tight endet vizsgáltak meg az alapján, hogy mennyire tudnak elszakadni a védőiktől, mennyire megbízhatóan húzzák be a feléjük dobott labdákat és mennyire veszélyesek az elkapás után. A Washington elkapói közül a tight end Logan Thomas bizonyult a legjobbnak az elszakadás terén a maga 64. helyével, ami tökéletesen rávilágít a Commanders egy másik hatalmas problémájára is: Howellnek azért is kell sokáig tartania a labdát, mert az elkapói nem mindig tudják üresre játszani magukat.

Összegzés

A Commanders sackproblémái igencsak összetettek, és ahogy az legtöbbször lenni szokott, itt sem lehet rámutatni egyetlen felelősre. A támadófal többnyire jól dolgozik, de messze vannak a tökéletestől, és van, hogy Howell miattuk kerül a földre. Ahogy az is gyakran közrejátszik ebben, hogy nem sikerül üres célpontot találnia. A probléma első számú felelőse azonban mégiscsak az irányító, aki nem jeleskedik a zseben belüli mozgásban és a nyomás elkerülésében, a játékstílusával tulajdonképpen mágnesként vonzza magához a pass rushereket. Pedig Howellnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy nagyon jó NFL-irányító váljon belőle, és ezeket gyakran meg is tudja villantani, ám ha így folytatja, nem sokáig lesz erre lehetősége. Ennyi ütést ugyanis egész egyszerűen nem lehet megúszni sérülés nélkül, így tehát borítékolható, hogy ha nem következik be nagy változás, Howell előbb vagy utóbb, de a sérültlistán végzi.

Kiemelt kép: Associated Press