Sokoldalú sportember és megbecsült műépítész volt az első magyar olimpiai bajnok (könyvajánló)

Hajós Alfréd sportember és műépítész címmel idén jelent meg Nagy Angela könyve. A magánkiadásban megjelenő kötet létrejöttét Balassagyarmat Város Önkormányzata támogatta. A város polgármestere, Csach Gábor írt „megkésett ajánlót” hozzá. Ebben a polgármester megemlíti, hogy a szerző egy évvel a könyv kiadása előtt elhunyt, unokatestvére közbenjárásával állt össze a végleges verzió.

A kötet Hajós Alfréd (1878-1955, eredeti neve: Guttmann Arnold) születésétől egészen az emléke utógondozásáig összegyűjti a polihisztor élétével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Több korabeli újságcikket, valamint megszólalást olvashatunk tőle és kortársaitól, melyek segítenek az életútja pontos nyomonkövetésében.

Tizenhárom éves volt, amikor édesapja egy szerencsétlen baleset folytán a Dunába fulladt, ekkor határozta el, hogy tökéletesen megtanul úszni. Előbb a Magyar Úszó Egyesület (MUE), majd a Budapesti Torna Club (BTC) „allround atlétája” volt, az úszás mellett szinte minden sportágban kiválóan teljesített. Hajós 1895-ben Bécsben Európa-bajnokságot nyert úszásban, majd nagy fölénnyel győzött 100-on és 500-on is az olimpiai válogatón, így úszásban egyedül ő képviselhette hazánkat az első ötkarikás játékokon.

Az akkori építészhallgatót az úszás mellett az ókori épületek megtekintése is különösen vonzotta Athénban, és elmondása szerint a Zea-öböl 11 fokos vízében edzve a görög építészet alkotásait is megcsodálta.

Hajós előbb a 100, majd az 1200 méteres szabadstílusú úszást nyerte meg az 1896-os első olimpián, időeredményei akkori világcsúcsnak számítottak.

Az aranyérmek elhódítása során a dunai matrózoktól tanult, váltott karú, úgynevezett „magyar stílusú” úszással úszott, ami lényegében a gyorsúszás elődje volt. Amikor megkérdezték tőle, hogy hol tanult meg ilyen nagyszerűen úszni, nemes egyszerűséggel rávágta, hogy „a vízben!”. A görög lapok a „magyar delfin” aláírással közölték a bajnok portréját.

Bár hazatérése után sokan megünnepelték a nagyszerű sikereit, Hajós nem fordított különösebb gondot az aranyérmeire, és ott folytatta tanulmányait, ahol előtte abbahagyta. Egykori évfolyamtársa, a későbbi legendás építész, Vágó József így emlékezett vissza:

„Hajós Alfréd nem engedte magát elcsábítani a dicsőségtől, az újságok cikkeitől, a szinte mindenütt megjelent fényképektől, interjúktól, ünneplésektől. Másnap már ott dolgozott komplikált rajzain, ugyanolyan szorgalommal, mintha sohasem hagyta volna el rajzasztalát.”

Egy évvel az olimpiai győzelmeket követően kitüntetéssel szigorlatozott, majd a magyar labdarúgás megszületésének egyik fontos szereplőjeként részt vett az ország első labdarúgó-mérkőzésén, melyet 1897-ben a BTC I. és II. csapata játszott egymással. Két országos bajnoki címet nyert a csapattal, valamint 1902-ben egy alkalommal a magyar válogatottban is pályára lépett, méghozzá éppen egy történelmi jelentőségű találkozón, az első magyar-osztrákon.

Emellett még atletizált és tornázott, tagja volt a BTC jelölőbizottságának, miközben már építészként is munkába állt. Hajós az aktív labdarúgó-pályafutása befejezése után NB I-es játékvezető volt, 1906-ban pedig három mérkőzésen a magyar válogatottat is irányította szövetségi kapitányként, majd a BTC elnöki pozícióját töltötte be. Az első világháborúban a frontra vezényelték, részt vett a 10. isonzói csatában, melyet követően kitüntették.

Az 1924-es párizsi olimpián Lauber Dezsővel közös Magyar Stadion tervével második helyezést nyert (elsőt nem hirdettek) a művészeti versenyek építészeti kategóriájában.

Ezzel Hajós Alfréd az egyetlen személy, aki sportban és művészetben is olimpiai érmes lett.

Az évi feljegyzésekből megtudjuk, hogy pontosan milyen épületek tervezésére adott be pályázatot, melyeket nyerte el és melyeket nem. Az is kiderül, hogy szívügye lett volna a Magyar Stadion felépítése, évtizedeken keresztül tucatnyi budapesti helyszínre tervezte meg a sportlétesítményt, de végül egyik ötlete sem valósult meg. (A Népstadion 1953-ban készült el Dávid Károly tervei alapján.)

A kötet második, nagyobb része Hajós építészeti munkáit veszi sorba. A különböző középületek, lakóépületek, sportlétesítmények és egyéb terveivel kapcsolatban rövid leírásokat és különleges képanyagot is találunk. Esetenként a korabeli és a jelenkori állapot is összehasonlítható.

Fotó: tervlap.hu

A később róla elnevezett margitszigeti Sportuszodán kívül a teljesség igénye nélkül olyan ismert munkái voltak, mint a debreceni Aranybika Szálló, a budapesti Millenáris Sporttelep vagy a miskolci Weidlich-palota. Mivel országszerte tömérdek épületet, akár lakóházat is tervezett, könnyen elképzelhető, hogy az olvasó is találhat a könyvben olyan ingatlant a saját környezetében, melyet eredetileg Hajós tervezett – és lehet nem is tudott róla.

A Hajós Alfréd életét és munkásságát aprólékosan számba vevő könyv a sport és a történelem kedvelőin kívül bizonyára még az építészet iránt érdeklődőknek is kiváló ismeretbővítésként szolgál.

Borítókép: Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.