Sorozatban harmadszor lehet bajnok Veszprémben a Szeged
A nyolcvanas évek legendás Rába ETO-ja óta nem volt olyan férficsapat Magyarországon a Veszprémen kívül, amely sorozatban három bajnoki címet begyűjtött volna. Igaz, tavalyig olyan sem, amely legalább kettőt összehozott volna egymás után, vagyis címet védett volna, mígnem jött az egy évvel ezelőtti döntő drámája.
De előtte nézzünk vissza 2021-re, amikor a Szeged a finálé első meccsén 31–28-ra győzött, így a veszprémi visszavágótól lehetett várni izgalmakat. De elmaradtak, Juan Carlos Pastor együttese akkor még David Davis csapata ellen kontrollálta a mindent eldöntő második félidőt, és a végén kettős győzelemmel lett aranyérmes.
Egy éve az immár Momir Ilics vezette Veszprém egyértelműen esélyesebbnek látszott, a szegedi nyitányt meg is nyerte 29–28-ra. Úgy tűnt, a visszavágó végjátékát is kézben tartja, Rosta Miklós utolsó másodperces találata azonban 30–29-es Szeged-sikert, így idegenben lőtt több góllal címvédést hozott.
Mindezek után, és főleg a két fél kiábrándító tavaszi Bajnokok Ligája-szereplését nézve elérkeztünk a 2023-as fináléig, amelyet az új kiírás szerint már az egyik fél második győzelméig tartanak. Azaz akár hárommeccses sorozat is lehet belőle, de a szokásos szegedi első meccset nézve könnyen lehet, hogy kettővel véget ér.
Néhány hete a Veszprém a BL-nyolcaddöntő első felvonásán tönkreverte a Tisza-partján a riválisát, elképzelhetetlennek tűnt akkor, hogy a nyár elejére jelentősen megváltoznak az erőviszonyok. Ráadásul miután több mint három évtizede nem fordult elő olyan, hogy a Veszprém több bajnokságot is elbukjon egymás után, most elvileg aranyéhesebbnek kellene lennie.
Csakhogy menet közben a BL-negyeddöntő a Veszprémet is alaposan a helyére tette, Kielcében felszínre jöttek a gondok: a játékból kimaradó szélsők, a gyenge kapusteljesítmény, a közösséget összetartó erő hiánya, amely mindenekelőtt a védekezés szétesésében mutatkozott meg – Ligetvári Patrik sérülésével (a párharc első, veszprémi mérkőzésén kapott egy ütést az ujjára) különösen.
A bajnoki döntő első meccséről szinte ugyanezt fel lehet sorolni, egyetlen különbséggel, és az nem más, mint Ligetvári Patrik. Minden jel szerint ő az a játékos, akinek a Veszprém biztosan többet jelent egy klubnál, amely jól megfizeti, és aki még hordozza magában azokat az értékeket, azt a hozzáállást, amely néhány éve Iváncsik Gergőt vagy Gulyás Pétert jellemezte – és ami a Veszprémet Veszprémmé tette. Ligetvári néhány klubtársában még felfedezhetők hasonló erények, de Szegeden végül csak ő állta a sarat a hazaiak támadásaival szemben, amelynek eredményeként a címvédő szinte végig vezetve 31–25-re győzött.
A Veszprémből még Ljubomir Vranjes alatt elengedett Mikler Roland 36 lövésből 12-őt megfogott:
A szegedi támadójátékból ki kell emelni az átlövő Borut Mackovsek (7 lövésből 6 gól, ami kilenc méterről káprázatos), a szélső Alexander Blonz (7 hétméteresből 7 gól) és a beálló Rosta Miklós (5 lövés, 5 gól) rendkívüli hatékonyságát. Már önmagában e néhány adat érzékelteti, milyen szinten nyert meg minden posztot a Pastor-csapat. Ha pedig a magyar gólszerzőket nézzük, 7–0-ra nyert – miután Bodó Richárd és Bánhidi Bence csak egyszer-egyszer talált be.
Hétfő este Veszprémben már a bajnoki cím is eldőlhet. Igen jelentős motivációs bravúr lenne Momir Ilicstől vagy a klub vezetőitől összekapni a mostani Veszprémet. Ha sikerül, a döntő harmadik meccsét pénteken játsszák Szegeden.
Kiemelt fotó: PICK Szeged Handball Team Facebook
Szerző
