Sorsdöntő mérkőzések előtt áll a német válogatott

Bizony nem fest túl fényesen Hans-Dieter Flick mérlege. A mérkőzésenként eddig felmutatott 1,79-es pontátlaggal csak a válogatottal a 2000-es Európa-bajnokságon egy ponttal csoportutolsóként búcsúzott Erich Ribbecket tudja felülmúlni a németek kapitányi örökranglistáján. Pedig 2021 őszén még egészen biztatóan indult a Flick-éra.

Az első nyolc mérkőzését megnyerte vele a válogatott, de aztán 2022-ben jöttek, vagyis inkább visszatértek a problémák, amelyek Joachim Löw utolsó éveit is megbélyegezték. A csapat a mélyen visszaálló ellenfelek ellen képtelen volt hatékony játékot felmutatni, ami egy kínos Nemzetek Ligája-szerepléshez vezetett. A magyarok ellen különösen nehezen ment a németeknek, akik a mieink és az olaszok mögött csoportharmadikként zártak, csak a különösen enerváltan játszó angolokat tudták megelőzni.

Flickék tehát eléggé rossz előjelekkel készültek a katari világbajnokságra, ami azért nem csak a kapitányon múlott. Az már évek óta jelzésértékű, hogy a Nationalelfnél több hiányposzttal is meg kell küzdeni, ami egy 80 milliós országban nem sok jót mond el az utánpótlásképzésről. A kapitány hiába próbálta kevergetni a kártyáit, nem sikerült megtalálnia a megfelelő alapcsapatott a vb-re. A japánok elleni nyitómérkőzésen elszenvedett sokkoló vereség – mint később kiderült – megpecsételte a csapat sorsát. Az utolsó fordulóban hiába győzték le Thomas Müllerék Costa Ricát, a spanyolok japánok elleni veresége a 2018-as oroszországi kudarc után már zsinórban a második csoportkörös búcsút jelentette. Bár kétségtelenül a balszerencse is közrejátszott ebben, azért a kudarc eléggé érett. A válogatottat övező addig sem túl pozitív közhangulat csak még rosszabb lett, sokak szerint Németország megszűnt futballnagyhatalom lenni.

A balhét, ha úgy tetszik, végül Oliver Bierhoff sportigazgató vitte el. A már hosszú ideje bírált korábbi kiváló csatárt röviddel a világbajnokság után menesztették posztjáról, amit már 2004 óta töltött be. Flicket is érték bírálatok, de a menesztése komolyabban nem merült fel. A folytatás azonban eddig idén csak tovább táplálta a válogatott körül tapasztalható letargikus hangulatot.

Az eddig lejátszott öt barátságos mérkőzésből egy győzelem, egy döntetlen és három vereség a mérleg. Csak Perut sikerült megverni, illetve az ukránok elleni jubileumi találkozón (ez volt a német válogatott 1000. hivatalos mérkőzése) 3–1-es hátrányból sikerült egyenlítenie. A belgák elleni vereség még úgy ahogy magyarázható volt, de a legutóbbi kettő már nem. Lengyelországban a csapatnak ugyan megvoltak a lehetőségei, de a helyzetkihasználás és Wojciech Szczesny bravúrjai miatt 1–0-s vereség jutott osztályrészül. Már a lengyel mérkőzés után is megkongatták a vészharangokat, a helyzetet pedig a Kolumbia elleni, gelsenkircheni 2–0-s vereség csak tovább tetézte.

A nemzeti csapat produkciója lehangoló volt, a második félidő kilátástalan játékát a közönség hangos füttyszóval kísérte végig. A szurkolók döntő többsége Flick menesztése mellett foglalt állást, de Rudi Völler sportigazgató határozottan kiállt a kapitány mellett. Elmondása szerint a válogatott színtér teljesen különbözik a klubfutballtól és amúgy is csak barátságos meccsekről van szó. Valószínűleg Flick állását is ez a tény menthette meg, mert amúgy a mérkőzéseket nézve nem sok érv szólt a maradása mellett. Most viszont – barátságos mérkőzések ide vagy oda – Japán és Franciaország ellen muszáj lenne eredményeket felmutatni, már csak a közhangulat valamilyen szinten való megnyugtatása érdekében is a hazai Eb előtt.

A problémák mélyebben gyökereznek

Hiba lenne viszont az egészet Flick nyakába varrni. A kapitány szinte ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint elődje, Löw is a 2014-es vb-győzelem után. Nem zajlott le rendesen a generációváltás, sok posztra nincsenek megfelelő opciók. Már Löw utolsó éveiben is a folyamatos, állandóság nélküli kísérletezést lehetett megfigyelni. A vb-győztes kapitány elsősorban a védelemben szinte a fél Bundesligát kipróbálta, de komolyabb eredményt sehogy sem tudott elérni.

Hasonló tanácstalanság figyelhető meg Flicknél is, aki kevesebb mint kétéves regnálása alatt már 15 újoncot avatott. Elsősorban – ugyanúgy, mint Löwnél – a szélsővédő poszton volt nagy a fluktuáció. Az a kínos helyzet állt elő a németeknél, hogy nincs klasszikus, nemzetközi mércével is kimagasló szélsőhátvédjük. Akiket ott vetett be a szakmai stáb, mind más posztokról lettek átirányítva, átképezve. A bal oldalon Robin Gosens és David Raum is egyaránt támadóként kezdte a pályafutását. Még nagyobb az űr a jobb oldalon. A világbajnokságon is nagy felhördülést okozott, amikor Niklas Sülét játszatta ott Flick. A dortmundi játékos nem is tűnt fel jó színben és a torna egyik negatív hőse lett. Rajta kívül is hosszasan lehet még sorolni az itt kipróbált játékosok nevét Thilo Kehrertől az egyébként kreatív támadóként több poszton is bevethető Jonas Hofmannig. Egyikük sem számít szélső hátvédnek, ami bizony a játék valamelyik fázisában rendszerint meg is mutatkozott. A 2021-es Európa-bajnokságon Löw még Joshua Kimmichet játszatta a jobb szélen, de Flicknél egyértelmű volt, hogy a müncheni erősségre középen van szükség. Nos, a kapitány azóta is keresi a megfelelő jobbhátvédet.

Flick tehát igazából örökölte Löw problémáit, és bizony nem véletlen, hogy ő sem igazán tud velük mit kezdeni. Mindez pedig arra világít rá, hogy valami komolyan félrement a német utánpótlásképzésben. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Bundesligából a kapitány már nem képes világklasszis színvonalú opciókhoz nyúlni. Egyre több szakértő egyetért abban, hogy a németek lemaradtak a világ közvetlen élvonalától.

Markus Krösche, az Eintracht Frankfurt sportigazgatója szerint a fonalat még 2010 és 2014 között, tehát a válogatott abszolút fénykorában vesztették el, amikor az akadémiák vezetői túlságosan eredményorientálttá váltak. Kevésbé figyeltek az egyéniségekre, ebből pedig tucatjátékosok kinevelése következett. A katari bukta után most nyáron az U21-es válogatott vb-csoportkörös búcsúja és a női válogatott szintén korai kiesése csak még egyértelműbbé tette, hogy a német futballban bizony mélyebb problémák gyökereznek, mint egy egyszerű eredménykrízis.

Ettől függetlenül a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) vezetői rendszerint próbálják kozmetikázni a keserű valóságot. A legújabb kudarcok viszont elkezdték erőteljesen rombolni a vezetők hitelét és már a nyilvánosságban is erőteljes párbeszéd folyik az utánpótlásképzés esetleges átszervezéséről. A Borussia Dortmund jelenlegi tanácsadója, Matthias Sammer nemrég elég komoly hangvételű nyilatkozatot tett a német futball helyzetéről.

„Előbb vagy utóbb határozottabban is meg fogok szólalni, mert szerintem a német futball az egyik legnagyobb krízisében van. Maximum a kifogások terén és magyarázatok keresésében vagyunk világ- és Európa-bajnokok, hogy valami éppen miért nem működik. Zavarba ejt és megdöbbent, ahogy néhányan ezt az óriási krízist szépíteni próbálják anélkül, hogy felelősséget vállalnának”

– fejtette ki eléggé feldúltan Sammer.

Az alapcsapat keresése

A mélyebb problémák ellenére természetesen Flicknek is megvan a felelőssége. A német válogatott azért a képességeket figyelembe véve még mindig van olyan erős, hogy Lengyelország és Kolumbia ellen a győzelem legyen az elvárás. 2021-ben, Löw távozása előtt Flick állt a szövetség kívánságlistájának az élén, hiszen korábban másodedzőként komoly részt vállalt a 2014-es brazíliai aranyéremből. Jól ismerte tehát a válogatott környezetét, és miután a Bayern Münchennel 2020-ban mindent megnyert, a reputációja is eléggé magasan volt. A Hasan Salihamidziccel való konfliktusa végül odáig fajult, hogy nem folytatta a munkát Münchenben, ami kapóra is jött a szövetségnek. Sokan abban reménykedtek, hogy Flick majd a válogatottat is felrázza, de azért a kapitánykodás egy más típusú feladat. Ezt bizonyították a tavalyi és az idei kudarcok is. Miközben a Bayernnél egy határozott, könnyen átadott játékfelfogással vált sikeressé Flick, ez a válogatottnál már nem működik. Egyszerűen túl keveset van együtt ahhoz a keret, hogy az intenzív, magas letámadást begyakoroltassa, márpedig Flick elképzelései elsősorban ezen alapulnak. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben a válogatottnál már leginkább a stabil védekezésen alapuló játék volt célravezető.

Az idei mérkőzéseken is többször lehetett látni, hogy a csapat szétcsúszik, miközben megpróbál magasan letámadni. A védők és a középpályások között akkora területek keletkeztek, hogy onnan az ellenfél simán tudott kontrákat indítani. A belgák ellen szembetűnő volt, amikor Kimmich és Goretzka sokáig légüres térben mozogtak a középpályán, a fellazuló védelem ellen pedig Romelu Lukakuék gyorsan kétgólos előnybe kerültek. A letámadás nem volt eléggé összehangoltan végrehajtva ahhoz, hogy csírájában elfojtsa az ellenfél labdakihozatalait, illetve veszélyes helyzeteket alakítsanak ki belőlük a németek. Ezt jól mutatja, hogy az eddigi idei mérkőzéseken nem volt olyan labdaszerzés a támadóharmadban, ami gólszerzéssel végződött volna, leginkább a rendszeresen átforgatott jobb oldal hatástalansága volt megfigyelhető. Flick rendszeresen cserélgette a három- és a négyvédős felállást, viszont látszólag egyikkel sem találta meg a csapat ideális összhangját. Elsősorban Kolumbia ellen volt riasztó látni, ahogy a próbálgatott háromvédős rendszerről Flick a mérkőzés végére négyre váltott vissza. Középhátvéd híján Emre Cant próbálgatta hátul a kapitány, aki viszont látványosan testidegenül mozgott a pályán. Az ő helye inkább a középpályán lenne szűrőben, mint ahogy azt a Borussia Dortmundban is mutatja. Ezek után kissé furcsán hangzott Flick meglepően magabiztos nyilatkozata, miszerint most már az alapcsapatot szeretné játszatni.

„Mostantól az alapcsapatot szeretnénk bejátszatni. Ezért voltak fontosak a múltbéli tapasztalatok. Sok mindent kipróbáltunk: új felállásokat, rendszereket és bár az eredmények nem voltak optimálisak, egyet léptünk előre”

– nyilatkozta magabiztosan a kapitány.

Flick tehát alapvetően határozottnak tűnik, pont ez hiányzott belőle és a csapatból az elmúlt időszakban. Érdekes lesz, miként fog kinézni az az alapcsapat, amelyből most hiányozni fog az utolsó pillanatban sérülés miatt kiesett Niclas Füllkrug. Ezzel tehát a Nationalelf újra center nélkül maradt, ami nem kecsegtet túl sok jóval, mert a hamis kilencesként előszeretettel játszatott Kai Havertz egyelőre eléggé keresi önmagát az Arsenalnál. Mindenesetre Flicknek több érdekes személyi döntése is volt a kerethirdetésnél, amiket érdemes röviden áttekinteni.

Nagy változások a keretben

Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy a márciusi és a mostani 25 fős német keret, majdnem félig, 12 helyen tér el egymástól. Ez is mutatja, hogy Flick sok mindent próbálgatott. Elsősorban a kimaradók keltettek nagy visszhangot, különösen Leon Goretzka. A középpályás elég pocsék tavaszt tudhatott maga mögött Münchenben és a nyáron Thomas Tuchel is megkérdőjelezte a helyét a kezdőcsapatban. Bár a szezont egész jól kezdte Goretzka, Flick mégsem nevezte a válogatott keretébe. Sokan értetlenül fogadták a döntést, köztük maga a játékos is, aki így fogalmazott Instagramm-oldalán:

„Tudjátok milyen büszkévé tesz, ha Németországért játszhatok. Nagyon csalódott vagyok a meglepő döntés miatt, hogy szeptemberben nem lehetek a csapattal.”

Mats Hummels sem lett nevezve, akinek a kimaradása már a katari vb előtt is meglepte a közvéleményt. Sokak szerint stabilitást tudna hozni a védelembe a rutinos 34 éves játékos, aki Goretzka felé is kifejtette, hogy együtt érez vele. Hummels dortmundi csapattársa, Süle viszont ott van a csapatban, aki Flick szerint megfelelően reagált a korábbi mellőzésére. A kapitány egyúttal kifejtette, hogy Goretzkától is hasonlót vár amellett, hogy továbbra is nagyra becsüli korábbi müncheni játékosát.

Goretzka mellett van több érdekes kimaradó is. Timo Werner helyét már egy ideje megkérdőjelezték a csapatban és most ki is került, miután gyengén indította a szezont Lipcsében és a kispadra szorult az új érkező, Lois Openda mögött. A védelemben ezúttal is komoly módosításokat hajtott végre Flick. Kihagyta középről az SC Freiburgban összességében stabil teljesítményt mutató Matthias Gintert, illetve a jobb szélen előszeretettel bevetett Kehrert. A jobb szélen a márciusi debütáns, Marius Wolf vált kegyvesztetté, akinek a helyén nagy valószínűséggel most a lipcsei Benjamin Henrichs kaphat lehetőséget. A bal oldalon Raum a hiányzó, aki most alulmaradt a Bundesligában az Union Berlin színeiben egy duplával debütáló, az Interrel júniusban BL-döntőt játszott Robin Gosens ellenében.

A védelem közepére Süle mellett még Jonathan Tah került be, aki vezérfiguraként szintén markánsan kivette a részét a Bayer Leverkusen meggyőző szezonrajtából. Jó hír, hogy a tavasszal sérülésekkel bajlódó Antonio Rüdiger (Real Madrid) is egészséges most, aki sokak szerint az egyetlen világklasszis szintű védő a németeknél. A dortmundi Nico Schlotterbeck is hadra fogható, aki a támadások elindításában játszhat kulcsszerepet, de ott van az AC Milanban egyre több lehetőséget kapó Malick Thiaw is. Elegendő belső védő áll tehát most Flick rendelkezésére, hogy adott esetben egy háromvédős felállást próbáljon meg ismét.

A középpályán Goretzka hiányában valószínűleg újabb újoncot köszönthet a közönség. Sokan titkon várták a Brighton & Hove Albionnal a Premier League-ben már évek óta meghatározó, most 32 esztendős Pascal Gross behívóját. Gross neve valószínűleg csak a vérmesebb Bundesliga-követőknek ismerős. 2015 és 2017 között a jelenleg harmadosztályú FC Ingolstadt színeiben játszott a német élvonalban. A bajor csapat kiesése után szerződött Angliába az akkor feljutott Brightonba, ahol azonnal alapember vált belőle. Olyannyira, hogy ő szerezte a csapat történetének első két PL-gólját, azóta pedig 27 találatával középpályásként ő az együttes abszolút Premier League-gólkirálya. A német egy igazi all-rounder, aki elsősorban a védelem előtt érzi jól magát, de rengeteget mozog el. Előszeretettel kezdeményez összjátékot a széleken, így akár a center mögött tízesben vagy szélső védőként is megállja a helyét. Jelenlegi állapotában bizony nagy szüksége lehet a Nationalelfnek az ilyen sokoldalú játékosokra. Flick elárulta, hogy a Brighton sokak által tisztelt olasz szakvezetője, Roberto De Zerbi is csupa jókat mondott a játékosról, akit így nyugodt szívvel nevezett a keretbe.

A támadóharmadban a Münchenben Harry Kane érkezéséből profitáló és jó formát mutató Serge Gnabry és Leroy Sané lehetnek a húzóemberek. További müncheniként a sérült Füllkrug helyére Thomas Müller is bekerült, de valószínűleg most a Leverkusenben remeklő Florian Wirtz–Jonas Hofmann duó előtte áll a rangsorban.

Összegzés

Nagy várakozás előzi meg tehát a németek Japán és Franciaország elleni felkészülési mérkőzéseit. Hiába tét nélküli a két meccs, a sok kudarc után a közönség most már jó eredményeket vár a Nationalelftől a jövő nyári hazai Európa-bajnokság előtt. Flick ezúttal is sok módosítást hajtott végre a keretben, de jó kérdés, hogy meddig nézik még türelemmel a kapitány hosszas kísérletezését.

Kiemelt kép: Bavarian Football Works