Stefano Piolival régi-új távlatok nyíltak meg a Milan számára

Ahogyan tavaly megírtuk, Stefano Pioli végigjárta a szamárlétrát edzői pályafutása során, hiszen utánpótlás-edzőként kezdett, majd 2003-ban a Salernitanától kapta meg először a lehetőséget, hogy felnőtt csapattal dolgozzon, és ezek után 2010-ben lett Serie A-s csapat edzője, amikor a Chievóhoz nevezték ki. Ezt követően több csapat kispadján is megfordult több-kevesebb sikerrel, a Milan előtti időszakban Bolognában dolgozott a leghosszabb ideig, két és fél évig. A Laziót 2015-ben a Bajnokok Ligája-selejtező kiharcolásához segítette a bajnoki harmadik helyezéssel, de a következő idényben megbukott. Az Internél Frank de Boer „ámokfutása” után kapta meg a lehetőséget, de csupán 1,69-es pontátlagot produkált a csapattal, ez pedig korai búcsút jelentett számára a kispadtól. Firenzében stabil teljesítményt hozott a csapattal az első szezonjában, a második idény azonban már sokkal siralmasabb volt, a szezon vége előtt elküldték, mindössze 1,34-es pontátlagot hozott összességében.

Fotó: Alessandro Sabattini/Getty Images

2020-ban felmerült a Milannál Pioli menesztésének a lehetősége

A Milanhoz hasonló okokból került Pioli, mint korábban az Interhez: a katasztrofális szezonkezdet miatt gyorsan kellett egy rutinos, a Serie A-t jól ismerő, a játékosokkal jól kommunikáló, megbízható edző, akinek ugyan nagy eredményei nincsenek, de az óriási bukás biztosan elkerülhető vele. 2019 október 9-én vette át Pioli a csapat vezetését Marco Giampaolótól. Az új edző irányításával sem villogtak, sőt a koronavírus-járvány miatti leállás előtt már az is benne volt a levegőben, hogy Piolit menesztik, mert akkor a legutóbbi öt meccséből csak egyet nyert meg a hosszú szünet előtt. Ekkor vetődött fel Ralf Rangnick neve esetleges érkezőként. Ehelyett a három hónapos kényszerszünetet kihasználva Pioli új stílusban kezdte játszatni a csapatát: a 4–3–3-as formációt felváltotta a 4–2–3–1-es alakzat, de ami ennél is fontosabb volt, hogy erőteljes presszinget kezdett alkalmazni a Milan, folyamatosan támadták az ellenfelek védőit labdakihozatalkor.

Az átigazolási szezon is jól sikerült, hiszen olyan játékosok érkeztek Paolo Maldini sportigazgató hívására, akik a későbbi bajnok Milan alappillérei voltak, elég, ha csak Fikayo Tomorira, Pierre Kalulura, Sandro Tonalira vagy Simon Kjaerre gondolunk. Remekül kezdték az idényt, sőt féltávnál úgy nézett ki, hogy akár bajnokok is lehetnek, de a keret nem volt elég mély és az egyéni teljesítmények visszaestek, valamint annyira megterhelő volt a játékosoknak a folyamatos letámadást játszani, hogy elfogyott az energiájuk tavaszra. A második helyet végül megszerezték nagy harcban, ami óriási előrelépést jelentett.

Fotó: Marco Luzzani/Getty Images

Rafael Leao klasszissá érett Pioli kezei alatt

2021 őszén ismét kiválóan kezdték a szezont, a Napolival kiemelkedtek a mezőnyből. Olivier Giroud remekül illeszkedett a játékba, a lekészítései, a fizikai ereje a kapu előtt nagyon sokat számított, több védő is behúzódott rá, ami területet nyitott a bal szélen Rafael Leao számára. A portugál klasszissá érett a szezon során, a rendre befelé húzódó és labdát kiválóan vezető Theo Hernándezzel való összjátékát élmény volt nézni szinte minden mérkőzésen.

A védők magasan helyezkedtek, ezzel is segítve a hatékony presszinget. Ez kockázatos választás volt Pioli részéről, mert ha éppen nincs elegendő nyomás az ellenfél labdát birtokló középpályásán, akkor ő könnyedén beemelhette a védelmi vonal mögé a labdát, azonban a 2021 nyarán Gianluigi Donnarumma helyett igazolt Mike Maignan szinte mindig kiválóan lépett ki a kapujából, ha kicsit hosszabb labdát kapott a kilépő csatár. Nemcsak Maignan, hanem a két középhátvéd, Tomori és Kalulu is kiválóan kezelte ezeket a szituációkat, nem lehetett őket versenyfutásban megverni és a helyezkedésük is remek volt. Pioli jól mérte fel, hogy ilyen képességű játékosokkal lehetséges ezt a futballt játszani. Továbbá remekül használta ki Maignan lábbal való zseniális játékát, hiszen a kapus a passzaival, íveléseivel rendszeresen átjátszotta az ellenfelek támadóit, illetve középpályás vonalait. E remek taktikai húzások ellenére az xG-különbség alapján csak a negyedikekvoltak, tehát szerencsére is szükségük volt, illetve arra is, hogy a szoros mérkőzések rendre a javukra dőljenekek el, akár hosszabbításban szerzett gólokkal.

Januárban játékrendszert váltott az olasz mester

Az idei szezonban szintén negyedikek az xG-differencia tekintetében, ám ezúttal a felülteljesítés elmarad, ezért jelenleg csak a BL-indulásért küzdenek. Januárban nagyon visszaesett a csapat védekezése, amiben jelentősen közrejátszott Maignan sérülése, Davide Calabria formahanyatlása, Hernández fizikálisan nagyon rossz állapotban tért vissza a vb-ről, amit szinte végigjátszott, Kjaer pedig nem képes elit szintet hozni, ha a kaputól távol kell védekeznie. Ezekre a problémákra azt az orvosságot találta ki Pioli, hogy átáll az ötvédős szisztémára és a kapujához sokkal közelebb húzza meg a védelmi vonalat. Az Inter elleni bajnokin a szoros vereség ellenére kilátástalan volt a játék, utána azonban – kevésgólos mérkőzéseken ugyan, de – elkezdtek sorra nyerni, és közben a Tottenhamet kiejtették ezzel a játékkal a BL-ből.

Fotó: MB Media/Getty Images

Pioli ezért ismét váltott, és visszaállt a 4–2–3–1-es formációra, és a rangadókon továbbra is mélyen védekezett a csapat, kontrákból próbálták megjátszani elsősorban Leaót, másodsorban Brahim Díazt a jobb oldalon, akinek a helyét középen a tízes pozícióban a jobban védekező Bennacer vette át. Ezzel a felállással győzték le meglepetésre az olasz bajnokságban kiemelkedő Napolit a BL-ben és a bajnokságban is.

A haladó statisztikai mutatók alapján az Inter az esélyesebb az elődöntős párharcban, és idén kétszer is győztek ebben a párosításban a kék-feketék (egy bajnoki és a Szuperkupa), de ne feledjük, Tonaliék már két esélyesebb csapatot is búcsúztattak ebben a kiírásban.

Kiemelt fotó: Matteo Ciambelli/DeFodi Images via Getty Images