Suárez visszatért az első csapatához, amely egykor felkarolta őt
Hosszas találgatásokat követően a csapat nélküli rutinos uruguayi támadó a hazatérés mellett tette le a voksát. Luis Suárez 16 éves európai légióskodást követően hamarosan újra a Nacionalban fog játszani, amely annak idején megadta neki a lehetőséget, hogy kiemelkedjen a szegénysorból. Most a csapatnak volt rá szüksége, az időközben világsztárrá fejlődő támadó pedig igent mondott a megkeresésre.
Miután az Atlético Madrid nem hosszabbította meg Luis Suárez elmúlt idény végén lejáró szerződését, a veterán uruguayi klasszis úgy döntött, hogy visszatér első felnőtt csapatához, a patinás Nacional együtteséhez. Ugyan voltak ajánlatai több európai klub részéről, valamint az MLS-ből és Argentínából is, végül a honfitársai álmát megvalósítva hazatért régi-új otthonába.
Nehéz gyermekkorból a helyes irányba
Suárez annak idején hét testvére közül negyedikként született meg az Uruguay északnyugati csücskében, az argentin határhoz közel található Saltóban. Első helyi csapatában, az Artigas de Saltóban négyéves korában kezdett el futballozni. Hétéves volt, amikor a szegény munkáscsalád Montevideóba költözött, mivel édesapja az ottani kekszgyárban kapott munkát. Luis nem szeretett volna velük tartani, így egy rövid ideig még a nagymamájánál maradt, ám nem volt más választása, a fővárosba kellett költöznie. Az Urreta csapatában folytatta, visszaemlékezései alapján nehezen illeszkedett be a fővárosi, sokkal inkább jómódú fiatalok által alkotott csapatba.
„Nem szerettem Montevideót. Egy olyan városba érkeztem, ahol lehetetlen volt mezítláb játszani a füvön. Mindenkinek márkás, jó cipői voltak, nekem viszont egyáltalán nem volt, sokszor gúnyolódtak rajtam, kinevettek, de kénytelen voltam hozzászokni.”
Nem sokkal később újabb csapás érte. Mindössze kilencéves volt, amikor a szülei elváltak, édesapja elhagyta őket. Tinédzserként a labdarúgás mellett alkalmi munkákkal próbált hozzájárulni családja boldogulásához, kisebb testvérei eltartásához, állítólag időnként az utcát is seperte. 2001-ben Wilson Pírez játékos-megfigyelő tanácsára csapott le a játékjogára Uruguay egyik legnagyobb klubja, a Nacional. Suárez később bevallotta, hogy bár nagyon örült a lehetőségnek, kilátástalan családi háttere miatt reménytelennek látta akkoriban a jövőjét, ráadásul rossz társaságba keveredett, gyakran ivott és dohányzott. Nem különösebben motiválta a játék és azon is gondolkodott, befejezi. Végül azonban nagy elhatározásra jutott, a labdarúgással fog segíteni családja anyagi helyzetén. A Nacionalnál hamar felismerték a tehetségét és minden segítséget biztosítottak számára, hogy kiteljesedjenek a képességei. 2005 májusában egy Atlético Júnior elleni Libertadores-kupa-mérkőzésen debütált a felnőtt csapatban. Első gólját néhány hónappal később, szeptemberben szerezte a hazai bajnokságban, amelyben végül csapata elsőségéhez 27 meccs alatt tíz találattal járult hozzá.
Forrás: SportscrazyKétszeres európai aranycipős
Mindössze egy évvel a felnőttek közti bemutatkozása után Európába szerződött, a holland Groningen ajánlatát habozás nélkül elfogadta, mivel a barátnője, Sofia Balbi a szüleivel együtt Spanyolországba költözött, és egy ideje már távkapcsolatban éltek. Európába szerződésével lehetőségük volt többet találkozni, 2009-ben összeházasodtak, egy lányuk és két fiuk született. Első gyermeke, Delfina nevét a csuklójára tetováltatta, amelynek megcsókolása részét képezi az ikonikus gólörömének.
Suárez a pályán sem tétlenkedett, újabb egy esztendő elteltével ismét feljebb lépett, és a jól ismert mederbe terelődött a pályafutása.
Minden egyes csapatánál bizonyítani tudta kivételes mértékű gólérzékenységét, két európai aranycipőt is nyert. A Premier League 2013–2014-es kiírásában 33 meccsen elért 31 találattal lett az angol bajnokság – és Európa – gólkirálya, míg a 2015–2016-os évad során a LaLigában 40, összességében pedig 59 gólt szórt a gránátvörös-kékek színeiben. Második európai aranycipőjén kívül az IFFHS nyilvántartásai szerint utóbbi idényben az egész világ legeredményesebb góllövője volt. A katalánoknál nagyszerű, elválaszthatatlan párost alkotott Lionel Messivel, akivel azon felül, hogy a pályán remekül érezték egymást, szabadidejükben is rengeteg időt töltöttek együtt a családjaikkal. 2015-ben együtt nyertek Bajnokok Ligáját, európai Szuperkupát és klubvilágbajnokságot, valamint egyebek mellett négy spanyol bajnoki címet. A barcelonai idillnek azonban vége szakadt, 2020-ban a klubnál nem számítottak többé a szolgálataira, majd egy évvel később Messi is búcsút intett a katalán fővárosnak.
Így került aztán az – eddigi – utolsó európai állomáshelyére, az Atléticóhoz. Suárez bár fontos gólokkal vétette észre magát, és a két idény alatt 34 gólt szerzett, valahogy sosem tudta makulátlanul megtalálni a közös hangot a hozzá hasonlóan nehéz egyéniségnek számító Diego Simeonével, a „matracosok” vezetőedzőjével. Bevallása szerint meglehetősen furcsa körülmények közt egy, a csapat mellett dolgozó segítőtől tudta meg, hogy a csapat nem számít rá a továbbiakban, egyébként úgy készült, hogy klubja szerződéshosszabbítási ajánlatot fog neki tenni a nyáron, és nyitott lett volna arra, hogy a következő idényben is a madridiaknál futballozzon.
Sporting NewsPályafutása árnyoldala, megosztó személyisége
Különösen karrierje első felében Európában is láthattuk, hogy mennyire vehemens, időnként sportszerűtlen megoldásokra képes, mindez bizonyára a zaklatott családi hátterére és a szegénysorból való származására vezethető vissza. 2013 decemberében például a spanyol El Gol Digital nevű honlap minden idők ötödik leggusztustalanabb játékosának rangsorolta őt. Suárez fiatalon rendkívül rámenős, harcias játékos volt, 16 évesen már lefejelt egy játékvezetőt és később sem álltak messze tőle a piszkosabb eszközök.
Mindamellett, hogy vérbeli csatárhoz híven gyakran színészkedéssel próbálta megtéveszteni a játékvezetőket, a durva belépőkért sem ment a szomszédba. Ami viszont mindenen túltesz, hogy három különböző alkalommal is megharapta az ellenfelét egy-egy mérkőzés hevében. Először 2010-ben még az Ajax játékosaként, amikor a PSV Eindhoven elleni rangadón egy reklamálás hevében vállon harapta Otman Bakkalt, ezért hét mérkőzésre szóló eltiltásban részesítették. Egy 2013-as Liverpool–Chelsea összecsapás alkalmával Braniszlav Ivanovics karjába harapott bele, melyért a játékvezető nem állította ki, ő pedig később kiegyenlítette a meccs állását. Később, a videofelvételek megtekintése után viszont tíz meccsre elmeszelték. Ezzel még mindig nem volt vége, a 2014-es világbajnokság csoportkörében az Olaszország elleni mérkőzésen hátulról beleharapott Giorgio Chiellini vállába.
Az olaszok legendás hátvédje a 2019-ben kiadott önéletrajzi könyvében írja, abszolút nem neheztel Suárezre az eset miatt.
„A rosszindulat benne van a játékban, én ezt nem nevezném törvénytelennek. Ha le akarod győzni az ellenfeled, okosnak kell lenned. Csodálom a ravaszságát. Ha nem lenne az, csupán egy átlagos csatár volna. Edinson Cavanit őriztem a mérkőzésen, egyszer csak azonban jött Suárez. Azt vettem észre, hogy valaki a vállamba harapott. Csak úgy megtörtént. Ilyen volt az ő stratégiája a közelharcnál, s ha őszinte akarok lenni, az enyém is ilyen. Hasonlítunk egymásra és én szeretek ilyen típusú csatárok ellen játszani.”
A Barcelonához való átigazolását követően valamelyest talán benőtt a feje lágya, és ha egyéb durvaságokat még el is követett időnként, de legalább az abszolút sportpályára nem való harapásokat száműzte a repertoárjából. Bizonyára számtalan szurkoló örökös ellenszenvét vívta ki ezekkel a megmozdulásokkal, melyet még a góljaival és a pályán elért eredményeivel sem tudott enyhíteni. Sokak szemében máig egyfajta megosztó személyiség a sikerei ellenére.
Forrás: Goal.com A nagy hazatérés
Az elmúlt hetekben több kontinens megannyi csapatától volt ajánlata. A legközelebb talán az argentin River Plate-hez állt, azonban a Libertadores-kupából való kiesésüket követően illedelmesen megköszönte az ajánlatot. Ezt követően első felnőtt csapata, a Nacional szurkolói elárasztották a különböző közösségi felületeket a visszatérését követelő bejegyzésekkel, majd a klub is felvette vele a kapcsolatot. A patinás uruguayi csapat 2020 után ismét el akarja hódítani a bajnoki címet, amely érdekében segítségül hívták a jól ismert gólgyárost. A Nacional éppen az átigazolása bejelentésének napján megnyerte a Torneo Intermediót (középszakasz), amely azonban hivatalosan nem számít a bajnoki címek közé, így 48 elsőségükkel továbbra is három címmel el vannak maradva a helyi rekordernek számító ősi ellenlábas Penarol 51 országos bajnoki címétől.
A Nacional mérkőzéseire mostantól biztosan jobban oda fognak figyelni szerte a világon, és erre a klub különleges szurkolói összefogással készül. Egyúttal az idei világbajnokságon Suárez lehet majd azon kevés játékos egyike az uruguayi válogatottban, aki a hazájában játszik a számtalan európai légiós közt. A nemzeti együttesben egyébként az elmúlt másfél évtized alatt 132 mérkőzésen 68 gólt szerzett, miközben tagja volt a 2010-es vb-elődöntős és a 2011-es Copa América-győztes válogatottnak, valamint csapatkapitánya lehetett a 2012-es londoni ötkarikás játékokon szereplő olimpiai gárdának.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: BeSoccer
Szerző
