Ahol az argentin csapatok legyőzik a brazilokat

A Copa Sudamericana idei döntője felejthető játékot hozott, a 0-0-ra végződő 90 perc után a hosszabbításban sem született döntés, végül tizenegyesrúgásokkal az argentin Lanús felülmúlta az esélyesebbnek tartott brazil Atlético Mineirót.

A többnyire a saját utánpótlás-nevelésére támaszkodó Buenos Aires-i csapat története során másodszor nyerte meg a Sudamericanát – a 2013-as győzelme mellett 2020-ban elvesztette a döntőt.

A korábban aktív játékosként a Valencia, az FC Barcelona és a Liverpool soraiban is megfordult Mauricio Pellegrino edzőként az első címét nyerte, rögtön egy nívós nemzetközi trófeát elhódítva a Lanússzal. A denevérek ezredforduló környéki sikercsapatával egymást követő két évben két BL-döntőt játszó egykori hátvéd az oldalvonal mellett egykori nevelőcsapatánál, a Vélez Sarsfieldnél is ígéretes munkát végzett, de nagyobb eredményt képtelen volt elérni a csapattal.

,,Úgy érzem, nagyszerű tornát zártunk. Ahogy haladtunk egyre előrébb a sorozatban, egyre jobbak és jobbak lettünk. Nagyon örülök ennek a sikernek a játékosok és a szurkolók miatt is, mindannyian megérdemelték ezt a csodálatos győzelmet" 

– vélekedett a győztes csapat vezetőedzője.

Néhány nappal a finálé után a Lanús emblematikus figurája, Lautaro Acosta bejelentette visszavonulását. A 37 éves szélső ugyan kipróbálta magát annak idején Európában is a Sevilla színeiben, pályafutása nagyobb részében nevelőegyesületét erősítette. Acosta részese volt a klubtörténet valamennyi nagy sikerének, hiszen 2007-ben és 2016-ban argentin bajnoki címet nyert, és

mindkét Copa Sudamericana-győzelem során a csapatot erősítette.

Az argentin válogatottal 2007-ben U20-as világbajnokságot, 2008-ban olimpiai bajnoki címet nyerő labdarúgó a Lanús mezében lejátszott 427 mérkőzéssel és hat megnyert trófeával egyaránt klubrekordernek számít.

Második győzelmével a Lanús csatlakozott a 2002-ben életre hívott sorozat kétszeres győzteseinek immár féltucat csapatot számláló listájára. Korábban mellettük argentin csapatként a Boca Juniors és az Independiente, az ecuadori LDU Quito és az Independiente del Valle, valamint a brazil Athletico Paranaense tudta kétszer megnyerni a második számú dél-amerikai nemzetközi sorozatot.

Ezzel szemben az Atlético Mineiro második egymást követő évben veszített el nemzetközi kupadöntőt. 2024-ben a Libertadores-kupa fináléjában kaptak ki a Botafogótól, idén pedig a Copa Sudamericana-döntőben maradtak alul a Lanússzal szemben.

A Hulkot 39 évesen is alapemberként foglalkoztató Belo Horizonte-i gárdát a tavalyi Libertadores-kupa-döntőben még Gabriel Milito vezette, az idei Copa Sudamericana-finálét szintén egy argentin tréner, Jorge Sampaoli irányítása mellett vesztették el. A patinás csapat a 2013-as Libertadores-kupa-, és a 2014-es Recopa-sikere óta nem nyert nemzetközi trófeát.

A kupasorozat 24. kiírásában már tizenegyedik alkalommal győzött argentin csapat. Ráadásul mióta 2019-től egymeccses döntőt rendeznek, már a harmadik argentin siker született három ecuadori és egy brazil csapat diadalmenete mellett. (2020-ban a Hernán Crespo vezette Defensa y Justicia, egy évvel ezelőtt pedig a Racing Club nyerte meg a sorozatot.)

További érdekességek az elmúlt idényből

• Amíg a Libertadores-kupát hét éve csak brazil csapat nyerte, addig a Copa Sudamericanában nem észlelhető ilyen dominancia – legalábbis ami a végső sikereket illeti. Az Athletico Paranaense győzelmével zárult 2021-es brazil házi döntő óta zsinórban negyedszer is elvesztette a finálét a brazil résztvevő.

• Bizonyos szinten akár az is megállapítható, hogy a második számú sorozatot nem minden brazil csapat veszi teljesen komolyan, de azért zsinórban ötödik alkalommal még így is eljutott legalább egy csapatuk a fináléig. Az idei kiírásban – a Vitória mellett – két olyan nagy múltú csapat már a csoportjából sem jutott tovább, mint a Cruzeiro vagy a Corinthians. A playoff-körbe kvalifikáló négy brazilból három kiesett (beleértve a Vasco da Gamát és a Grémiót), a legjobb nyolc közé pedig csak ketten jutottak be – a döntős kakasok mellett a Libertadores-kupából érkező Fluminense volt a másik.

• Annak ellenére, hogy a Lanús nyerte meg a sorozatot, az argentin csapatok sem sziporkáztak különösebben, mivel a legjobb nyolc között egyedül a végső győztes képviselte a regnáló világbajnok nemzetét.

A negyeddöntő mezőnye kifejezetten vegyes volt, hiszen két brazil és egy argentin csapat mellett perui, chilei, bolíviai, ecuadori és kolumbiai résztvevő is érdekelt volt.

• A Copa Sudamericana idei kiírására kétségkívül szomorú árnyékot vetett az Independiente és az Universidad de Chile nyolcaddöntőjének botrányos visszavágója. A meccs közben a két szurkolótábor tagjai brutálisan egymásnak estek és a mérkőzés félbeszakadt. A történtek után mindkét klub súlyos büntetéseket kapott, a CONMEBOL az ominózus meccsen házigazda argentin csapatot kizárta rendezési hiányosságok miatt, sokak meglepetésre azonban a legalább annyira vétkes chileieket engedte tovább versenyezni. Az U ráadásul a következő kört is sikerrel vette, és csak 3-2-es összesítéssel vesztette el az elődöntőt a későbbi győztes Lanús ellen.

• A sorozat gólkirálya a negyeddöntőig jutó Once Caldas 40 éves kolumbiai támadója, Dayro Moreno lett, aki 13 pályára lépés alatt 10 gólt szerzett az idei kiírásban.

Noha főleg a csoportkörben előszeretettel rendeznek gyengébb színvonalú és/vagy kevésbé nézőcsalogató mérkőzéseket, az egyenes kieséses szakasz nagyobb részében szoros küzdelmet láthattunk. A Copa Sudamericana évek óta hiánypótló versenylehetőséget nyújt a Libertadores-kupáról lemaradó csapatoknak.

Borítókép: Revistawinner

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.