Surranópályán lepnének meg mindenkit

A Karlsruher SC Németország egyik legidősebb klubjának számít a maga módján (1909-ben a Karlsruhe FC Fönix bajnokságot is nyert, majd az 1919-20-as szezonban a magyar Franz György volt a vezetőedzője), ám a modernkori formáját csak az 1950-es évek közepén vette fel egy egyesülés után. Ezt követően nem sokkal két kupagyőzelemmel (1955, 1956) az első sikerkorszakát élte meg a baden-württembergi együttes, majd az 1990-es években meghatározó csapata volt a Bundesligának, többször is a hatodik helyen végzett, és ekkortájt nemzetközi szinten is komoly eredményeket értek el (1994: UEFA-kupa-elődöntő; 1996: Intertotó-kupa-győzelem). Az ezredforduló után megkezdődött a hanyatlás, anyagi gondok gyötörték a klubot, 2001-ben már csak a harmadik vonalban szerepeltek. Egy kisebb fellángolásuk volt 2007-ben, megnyerték a Bundesliga 2-t, majd két szezont eltöltöttek az első osztályban (az első idényben Hajnal Tamás is a klub játékosa volt). Az út innen ismét igen mélyre vezetett, az elmúlt évtized közepén két idényen át szerepeltek a harmadik ligában, hogy miután sikerült a visszajutás a második vonalba, a koronavírus időszakában csaknem csődbe menjen a klub.

A 2017-18-as harmadosztályú bronzérem után az osztályozót még elbukták az Erzgebirge Aue ellenében, de egy idénnyel később már a második helyen végeztek és feljutottak. Alois Schwartz irányításával jól indul a csapat, majd „döntetlenkirállyá” léptek elő, a szezon közepén pedig egy négyes vereség sorozat után a kieső helyre csúsztak vissza, ez pedig edzőcserét eredményezett. Az együttes házon belül igyekezett orvosolni a problémát, ideiglenesen a másodedzőt, Christian Eichnert bízták meg a bennmaradás kiharcolásával. A koronavírussal is tarkított szezon végén a 15. helyre kormányozta be egykori nevelőegyesületét az első felnőtt munkáját elvállaló szakember, akit ezt követően megkínáltak egy kétéves szerződéssel. Az előző idényben aztán a szűkös költségvetés ellenére a lassan, de biztosan összeálló együttes a tavaszt végig remek formában hozta le, amivel a hatodik helyen „értek célba”. A helyzet ezen a nyáron sem változott, mert pénz nem igen állt rendelkezésre, ám a keretet egyben tartva igen szép reményekkel vághatnak neki a szezonnak.

[su_note note_color="#2e8b57"]

Christian Eichner 1982-es születésű és a klub Bundesligában töltött évei alatt szerepelt az utánpótlásban, mikor az igen jól működött és termelte ki a jobbnál jobb játékosokat. A kétezres évek közepén részese volt a másodosztályú bajnoki címet nyerő gárdának, majd az élvonalbeli szereplésnek is. Labdarúgó karrierje végén egyből az edzői képzés felé vette az irányt, majd visszatért Karlsruhéba, ahol előbb az utánpótlásban vállalt szerepet. 2017 óta segíti az első csapatot, többek közt Mirko Slomka, Marc-Patrick Meister és Alois Schwartz asszisztense is volt. [/su_note]

A 38 éves edző rendkívül játékospárti, mindent az interperszonális kapcsolatépítésre tesz fel, mert ahogy a Nyomás, Utána! című filmben is mondja David Huddleston: „az ajtaja mindig nyitva áll”. A focistái imádják és tűzbe mennének érte, még azok is, akik kevesebb esélyt kaptak az ő regnálása alatt, mert mindenkinek elmondja, hogy miért az a helyzet, ami. Mikor az előző szezon vége felé arról kérdezték, hogy feljutási esélyeik vannak, akkor is a realizmusa meglepte még a riportert is, mert egyszerűen annyit válaszolt, hogy „az túl nagy ugrás lenne”. A körülményeket teljesen jól átlátó szakvezető tisztában volt azzal is, hogy mit engedhet meg magának a klub a transzferpiacon. A hírek szerint mindössze annyi igényt nyújtott be az átigazolási időszakra, hogy a támadószekcióba kellene neki egy kis vérfrissítés a szélekre, hogy dominánsabb játékot tudjanak nyújtani, amire szükség lenne a hazai pályán nyújtott gyenge teljesítményt ellensúlyozandó.

• Philip Heise a kölcsönjátéka után örömmel írt alá három évre a baden-württembergi együttesnél. Az előző szezonban meghatározó szerepet töltött be a balhátvéd, mind védekezésben, mind támadásban, így alapemberré is vált. Négy gólpasszt kiosztott, mindegyiket szögletből jegyezte. Offenzív oldalon jól szélesítette ki az arcvonalat, hogy az előtte játszó társ tudjon befelé mozogni és a kaput támadni. Hátul kellően párharcerős és nehezen átjátszható volt, ami főleg a tavaszi menetelés során jelentkezett.


• Fabio Kaufmann 28 éves és a jobb oldalon játszik. Az előző idényben ugyan kiesett az Eintracht Braunschweig játékosaként, de a játékára aligha lehetett panasz az újoncnál. Tipikusan az a fajta szélső, aki aktívan támadja a kaput, nem a beadásokkal operál, hanem inkább a belőtt labdákkal vagy a kombinatív megoldásokkal, amik végén ő kerülhet lövő pozícióba.


• Lucas Cueto 25 évesen a harmadosztályú Viktoria Köln együttesében ért el egy 11 gólos szezont a bal oldalról befelé támadva. A villámléptű szélső ligaszinten kiemelkedő cselezési mutatókkal zárt, mind mennyiség, mind hatékonyság terén, s ez nagyon imponáló volt a karlsruheri megfigyelőknek is, akárcsak az, hogy nagyon fegyelmezetten visszazárt védekezés során is.


• Fabian Schleusener kissé kilóg a szélsők sorából, több szempontból is. A Nürnbergből igazolt 29 éves futballista nem épp a legjobb szezonját zárta, mert hiába játszott center poszton is több esetben, mindössze egyetlen találat került a neve mellé. Az ő esetében a labdamegtartások és a presszing az, ami igazán komoly értékkel bír, így cserecsatár szerepkörre megfelelő lehet a klub terveibe.


• Leon Jensen ugyancsak a harmadik vonalban szerepelt az előző idényben, amikor is a Zwickau középpályájának közepén töltötte be a mélységi irányító szerepkörét. A „hatos-nyolcas” átmenetként funkcionáló játékos szerelésekben remekül áll a posztján, ráadásul a szélsők irányába lőtt labdái nagyon jó hatékonysággal találtak embert, így csaknem tökéletesen illeszkedik a rendszerbe.

A védekezésük a nagyon mély low block és az inkább saját harmadot lezáró mid block közt váltakozott, amiben a vonalak közti terület lezárása kiemelt szerepet kapott. Ez rendkívül jól működött, főleg idegenben, ahol a kezdeményezést a hazai együttes vállalta fel, ők pedig reaktívan játszhattak. A labdát nem igazán igénylő felfogás mellett (51%) az előző kiírás során a támadásaik 23,7%-a ment csak középen, ami jól mutatja, hogy már akkor is a széljáték volt a domináns Eichner elképzeléseiben. A 4-5-1-es és a 4-1-4-1-es hadrendek közt váltakoztak a szerkezetek, amiben a „hatos” rendszerint mélyen helyezkedett labdabirtoklás során. Ezzel alapozták meg, hogy a szélsővédők bátran felmehessen az arcvonal szélességét adni, így a szélsők a félterületből indulhattak akár kapura törési szándékkal, akár a védelem mögé beindulási szándékkal.

A várható számok alapján támadó oldalon egyértelműen alul teljesítettek, mert az 51 gólig jutó együttesnek 57,4 xG állt a neve mellett, amit az új szezonban a frissen érkező kapura veszélyes szélsőkkel igyekeznek legalább kiegyenlíteni. Ezzel szemben védő oldalon pedig felül teljesítők voltak, mert a 44 kapott góljukhoz 49,7 xG jött össze az ellenfeleknek, de ezt Marius Gersbeck kiváló PSxG+/- mutatója is visszaadja (3,8). A pozitív jelenség leginkább azért furcsa, mert a pontrúgások elleni védekezés a csapat egyik gyenge pontja volt. Ezek során az alacsony minőségű helyzetekből lehet gólt kapni, ami rendszerint az alulteljesítés egyik alapja, de náluk mégsem így alakult.

[su_note note_color="#2e8b57"] A fejlesztésre szoruló pontoknak megfelelő átigazolási időszak alapján a szakértők is egyfajta „sötét lóként” nevezték meg a kékmezeseket a szezon előtt, ahol, ha minden összeáll és végbemegy a szükséges javulás, akkor képesek lehetnek meglepetést okozni. A hazai pályán mutatott gyenge teljesítményt egyértelműen javítaniuk kell, ami az alapja lehet annak, hogy valóban odaérjenek a dobogós helyek egyikére és esetleg összehozzák a feljutást az élvonalba. [/su_note]