Szalai előrevetődős gólja, Van Persie pillangózása? Melyik a legszebb fejestípus!

A fejelés a labdarúgás őskora óta bevett passz- és gólszerzési lehetőség, evolúciójáról korábbi cikkünkben írtunk. Cikksorozatunk második része a fejelés különböző fajtáival foglalkozik.

Két fő típusát aszerint különítjük el, hogy a mozdulatot a talajon vagy a levegőben hajtja végre a futballista, illetve a mozdulat közben áll, sétál, vagy fut. A labdarúgóknak edzésen tanítják a fejtetővel csúsztatott fejest, illetve a fejelést a homlok középső és oldalsó részével (homlokdudor). A fej hátsó részével a legritkább esetben szokás megtanulni pontosan fejelni, hiszen a játékos így nem igazán tudja irányítani a labdát. Fontos, hogy a fiatalok rögzítsék, fejelés közben nyitva kell tartaniuk a szemüket. A különböző fajtájú fejesekből egészen döbbenetes találatokat szereztek az elmúlt 100 évben a futballisták, mindegyikből mutatunk egy vagy több – szívünkhöz közel álló – példát, videóval.

Fejelés a talajon

Csúsztatás: A kapusok kevés dolgot rühellnek jobban, mint amikor saját játékosuk kitakarja a lövőjátékost, vagy ha a lövés pillanatában megpattan a labda. Ugyanígy vannak a csúsztatott fejesekkel is, hiszen sokszor egészen finoman változik csak a labda röppályája, ez mégis végzetesen megzavarhatja őket.

A kapunak háttal kivitelezett, egészen látványos, talajról elengedett csúsztatás

Szinte ugyanez a típus, némileg messzebbről

Itt hasonló a mozdulatsor, ráadásul még a tájékozódás is nehezebb volt, szinte úgy tűnik, mintha egy második hullámban érkező társának akarta volna lekészíteni a csatár a labdát, leheletfinoman hozzáér, és a labda a hosszúba csapódik

Fejelés a homlok középső részével: A leggyakoribb fejelési forma, de a talajon, álló helyzetben igen ritka.

Egy egészen egyedi találat a mexikói bajnokságból a Pachuca–Cruz Azul mérkőzésről. Egy keresztlabdába fejel kiszorított helyzetből, ívelve, felugrás nélkül a Cruz Azul támadója, és a kaputól 12-13 méterre szerez gyönyörű gólt.

Így néz ki, amikor valaki a saját térfeléről, a talajon fejel gólt a dán bajnokságban

Fejelés a homlok oldalsó részével: Szintén gyakori fejestípus, de nem talajon.

Egy elképesztő példa 16 méterről

Fejelés a levegőben

Csúsztatás: A fejesek egyik modern kori tanítómestere a Sevilla FC frissen igazolt középhátvédje, Sergio Ramos. Egyik emlékezetes csúsztatását az FC Barcelona ellen láthattuk az El Clasicón, a kapunak háttal állva, ráadásul Carles Puyol ölelésében.

Fejelés a homlok középső részével: A mozdulat koronázatlan királya Cristiano Ronaldo, aki, ahogy a fejelés történetét összegző cikkünkben is írtuk, az emelkedés világrekordját is tartja. A Chelsea elleni 2008-as BL-döntőben is tartott bemutatót.

A Real Madridban több ívelt fejese is volt, mint például ez, ahol csaknem az ötös magasságában, egészen éles szögből vette be a Sevilla kapuját.

A portugál klasszis különlegessége, hogy szédületes súlypont-emelkedésének hála akár két másodpercig is képes a levegőben maradni, ezáltal ki tudja várni a legjobb pillanatot, amikor bólintania kellett. A Sampdoria ellen szerzett találata erre bizonyíték, nagyjából 70-80 centivel ugrik a védője fölé.

Fejelés a homlok oldalsó részével: Bari és Bologna egykori nagy kedvence, a svédek félistene, Kennet Anderson gólérzékenységénél talán az emelkedése volt kitűnőbb. Az 1994-es világbajnokságon a Románia elleni negyeddöntőben szerzett felhőfejesét lemásolta a bronzmeccsen Bulgária ellen.

Lionel Messiről talán a fejelés lenne az utolsó, ami a többség számára beugrik, pedig 2009-ben, a Manchester United elleni Bajnokok Ligája-döntőben szemet gyönyörködtető gólt szerzett homlokdudorral. Xavi beívelése ideális volt, ám az argentin a kelleténél előbb ugrott fel, ezért a levegőben korrigálnia kellett, és ettől még látványosabb lett a mozdulata. Enyhén hátradőlve küldött ívelt fejest a hosszú sarokba, s ezzel eldőlt a finálé (2–0).

Fejelés a homlok középső részével előrevetődve (csukafejes): A futballnyelvben csak csukafejesként ismert mozdulatsor az egyik leglátványosabb fejestípus. A különösen ruganyos, és tökéletesen időzítő játékosok képesek csak rá. Mindenkinek rögtön féltucat emlékezetes csukafejes ugrik be, az egyik legközelebbi Szalai Ádámé, Németország ellen a 2021-ben rendezett foci Eb-n.

A régiek közül Pelé volt az előrevetődő fejesek császára, megszámlálhatatlan ilyen találata van.

A már tárgyalt 1994-es világbajnokságon a bolgároknak sok nagy pillanatuk volt, az egyik Jordan Lecskovhoz kötődik, aki pompás fejessel juttatta vezetéshez, végül győzelemhez csapatát a negyeddöntőben.

A 2014-es világbajnokságon Robin van Persie indította el a lejtőn Spanyolországot, miután elképesztő csukafejessel egyenlített a csoportmérkőzésen. A támadó nem csak, hogy előrevetődött, de a levegőben vízszintesen még „pillangózott” is egyet fejelés közben, hogy a labda ideális ívben hulljon a kapuba Iker Casillas feje felett. A hollandok fordítottak, és végül 5–1-re nyertek.

Az 1993–1994-es Olympique Marseille-t nem csupán azért imádták a szurkolók, mert Marcel Desailly, Fabien Barthez, Rudi Völler, Dragan Sztojkovics vagy Didier Deschamps is a csapatban játszott, hanem mert ilyen gólokat szerzett. A 16 méteres csukafejes irtózatos erejű, a lécről vágódik a kapuba, maga a csoda.

Az Arsenalos Lee Dixon mozdulata sem utolsó a Newcastle United ellen ezen a felvételen, a feladó Thierry Henry.

Didier Drogba BL-döntőben is fejelt gólt (2011), de ennél is látványosabb volt, amikor egy ízben előrevetődve, nagyjából fél méterre a földtől stukkolt a hálóba a Manchester City ellen. Nehezen kivitelezhető csukafejes volt.

De a Premier League fejeskirályai között ott van Les Ferdinand is, aki az 1995-ös Newcastle United–Wimbledon mérkőzésen olyan ívelt csukafejest juttatott a hálóba, ami párját ritkítja. Mintha fejjel löbbölné át a kapus felett a labdát.

Fejelés kézzel

Ki más maradt volna a végére, mint Diego Maradona, aki 1986-ban megtanította a világot, hogyan kell kézzel „befejelni” a labdát, úgy, hogy azt a játékvezető se szúrja ki.