Szárnyalás után mélyrepülésben a Girona

Amikor tavaly áprilisban, hat fordulóval a szezon vége előtt a Real Betis elleni vereség után mindössze három pontra került a kieséstől a Girona, úgy tűnt, az egy évvel korábbi álom rémálomba fordul. Mert az egy dolog, hogy az azt megelőző évad bravúros harmadik helyével a BL-indulást kiharcoló miniklub egyetlen győzelme mellett mindannyiszor kikapott a Bajnokok Ligája alapszakaszában (hétszer, így a 36 csapatból a 33. helyen zárt), és szinte nyomtalanul tűnt el az európai kupaszínpadról – ezt még valahogy feldolgozták az Estadio Montilivi környékén. A kiesés a spanyol bajnokságból már sokkal fájdalmasabb történet lett volna. A valódi rémálom.

Miután azonban az utolsó hat fordulóból kettőt megnyert a Girona, élvonalbeli maradt – akkor ennyi is elégnek bizonyult az üdvösséghez. Lehetett persze sejteni, hogy a legjobbak – az „anyaklub” Manchester Citybe igazoló Savinho, a 30 millió euróért az AS Romához szerződő Artem Dovbik, az FC Barcelonába visszatérő Eric García, a Bayer Leverkusenbe költöző Aleix García – hiánya érzékenyen érinti majd Míchel Sánchez edző csapatát, ahogy azt is, hogy miként nem lesz versenyben a BL-trófeáért, a hazai dobogót sem fogja tudni ismét megcsípni, de hogy ennyire mélyre csúszik, azt kevésbé hihettük. Míchelt olyannyira megviselte a szezon, hogy májusban mélyvénás trombózissal szállították kórházba, néhány nap után azonban kiengedték, és mindjárt vissza is tért a csapat élére.

Artem Dovbikkal 26 gól távozott a Gironából (Forrás: gironafc.cat)

A bizonyítási vágy dolgozott, a bravúr sikerült, de után minden erő kiment a lábakból

Lehet persze azon morfondírozni, a futballtörténeti bravúrok sorában milyen helyet foglal el a Girona 2024-ben megkaparintott bronzérme, de talán annyira mégsem bűvölte el a futballromantikusokat. Elvégre ez nem teljesen egy Bodö/Glimt sztori, ahol elsősorban szívvel, alapos szakmai tudással és hozzáértéssel, rengeteg munkával és végtelen lelkesedéssel sikerült egy kiscsapatot a nagyok szintjére emelni; a Girona esetében azért van egy multinacionális háttér a Manchester Cityt is birtokló City Group képében, amelyik a főtulajdonos, és igyekszik azért segítő kezet nyújtani.

Az is igaz ugyanakkor, hogy a bevételeket és a kereseti listát tekintve a spanyol liga vége felé kullog a Girona (jelenleg igen csekélynek nevezhető 75 millió eurós büdzséből dolgozik) – már csak ezért is kellett Míchel Sáncheznek olyan futballistákból BL-indulót faragnia, akikről máshol korábban lemondtak. Mint azonban kiderült, igenis jó futballisták, s meglehet, a bizonyítási vágy munkált bennük erőteljesen, és ezért tudta a máshol létszámfelettinek titulált Paulo Gazzaniga, Daley Blind, Eric García vagy Miguel Gutiérrez dobogóra segíteni a fehér-piros klubot. Abban akkor Dovbik góléhsége is alaposan közrejátszott, az ukrán center a 2023–2024-es szezonban 24 találatával kiérdemelte a gólkirályi címet – 15 év után végzett Spanyolországban olyan játékos az élen, aki nem az FC Barcelonát vagy a Real Madridot képviselte. A bravúros harmadik hely és a BL-indulás kiharcolása után a Gironát is elérte azonban a kiscsapatokat sújtó átok: a többfrontos csata minden erőt kivett a lábakból, a szűkös keret tagjai örültek, hogy egy ponttal bent tudták tartani az élvonalban a csapatot.

Szörnyen indult a szezon, aztán Míchel újra megtalálta a csapatot

Így veselkedett neki a mostani szezonnak a klub, a zuhanórepülés azonban folytatódott: 1–3, 0–5, 0–2, 1–1, 0–4. Így festett az első öt forduló eredménysora. És nem ám a nagy hármastól szenvedte el a pofonokat a Girona, hanem a Rayo Vallecanótól, a Villarrealtól, a Sevillától és a Levantétól. A nyolcadik játéknapon győzött először. A Villarreal elleni 0–5-öt követő sajtótájékoztatón a korábbi sikeredző Míchel igyekezett valami reménykeltőt találni. „Nem mondanám, hogy meghaltunk, de azt sem éreztem, hogy lenne bennünk bármilyen versenyszellem. Nem láttam csapatot a pályán.”

Megtörtnek, sebezhetőnek, már-már hitehagyottnak tűnt, de a látszat olykor csal. Ha valaki, ő legalábbis nem adta fel. Jól tudta, az egyének klasszisára, mint korábban Savinho vagy Dovbik, olyan mértékben többé nem számíthat, neki egy csapatra lesz szüksége, amelyik visszatérve az alapokhoz küzd, agresszívan letámad, fut, a labdatartásból tud ritmust váltani, és amelyik azért valamennyire persze számíthat egyéni villanásokra, elvégre továbbra is vannak átlag feletti játékosai, mint az augusztus végén, vagyis az első három bajnoki vereség után érkező Azzedine Ounahi, illetve a két ukrán támadó, Viktor Cihankov és Vladiszlav Vanat. Ma már egyértelmű, a 25 éves marokkói szélsőért kifizetett hatmillió euró aprópénz, az ő robbanékonysága, egy az egy elleni játéka, gólerőssége annál sokkal többet ér a kiesés ellen küzdő csapatnak. Ounahi az Afrika-kupán való részvétele, illetve vádlisérülése miatt jócskán kihagyott meccseket a szezonban, de a három bajnoki gólja és három asszisztja nőni fog, amint visszanyeri csúcsformáját.

Míchel Sánchez 2023-ban hosszabbított szerződést, amely minden gond és baj ellenére, a mai napig él (Forrás: gironafc.cat)

Nem érheti panasz Vanat formáját, az átigazolási időszak legvégén a Dinamo Kijevből igazolt csatár az utóbbi négy bajnokiján két góllal és egy gólpasszal jelentkezett, összesen kilenc találatnál és egy asszisztnál jár. Technikás, nagyon érzi a kaput és egyre magabiztosabban futballozik, ami egy csatár esetében nem utolsó szempont. Persze az, hogy a Girona 37-es xG-re rúgott 28 gólt, azt mutatja, a helyzetkihasználáson jócskán lehetne javítani.

Megfricskázták a katalán Big Brothert

Hátul még inkább, a 43 kapott gól az egyik legtöbb a mezőnyben, az sem véletlen hát, hogy az idén gyakran bizonytalankodó Gazzaniga mellé/elé a télen André ter Stegent hozta el a katalán nagy testvértől a klub. De ha már a Big Brother. Az FC Barcelonát február közepén hatalmas meglepetésre legyőzte a Girona, és bár azt lehetett gondolni, a bravúr katalizátora lehet a további sikereknek, kiderült, csak fellángolás volt; az a meccs, amikor presztízsből nagyon odateszi magát a kicsi, de a szuperprodukció – 2,86-os xG-t produkált, volt öt nagy helyzete, kilenc kaput eltaláló lövése – egyszeri. Azután ugyanis a két másik kiesőjelölttel, a Deportivo Alavésszel és a Levantéval is csak döntetlenre végzett, és kikapott a Celta Vigótól. Ezért aztán továbbra sem lélegezhet fel, habár a hatpontos előny a még kieső RCD Mallorcával szemben látszólagos nyugalmat legalább kölcsönöz.

És akad azért itt még valami, amiért érdemes a Gironának drukkolni. Ez pedig a bizalom, amit edzője iránt mutatott. Elvégre a mai, kétnaponta edzőt menesztő futballuniverzumban nem szokás az eredménytelenebb periódusokban kitartani a trénerek mellett, akkor sem, ha azok egyszer már igazolták, értik a szakmájukat. A Girona azonban ahogy tavaly, most sem menesztette Míchelt, dacára a súlyos vereségeknek, illetve a nyögvenyelős futballnak. Mert felmérte, hogy az nem elsősorban a szakvezető bűne, és mert tudta, választottja képes kirángatni a társaságot a slamasztikából. Ha sikerül neki, az üzenet talán máshova is elér. Avagy úgy is fordíthatjuk, Míchel vállán most jó néhány kollégája jövőbeni sorsa nyugszik.

Borítókép: Bruna Casas/Reuters