Cikkek

„Az irányítók legjobb barátja” – Receiverek (sorozatajánló)

A Netflix okos húzással folytatta NFL-tartalmainak sorát. Míg tavaly az irányítók életét ismerhettük meg jobban, ezen a nyáron az elkapókhoz kerülhetünk közelebb. Öt klasszis, öt személyiség, öt forgatókönyv a szezonban – ezt kínálja a továbbra is magas színvonalat hozó sorozat.

„Olyan, mint a Madison Square Garden, csak az utcán!” – 30 for 30: A Streetball Mixtape

Vannak olyan sportágak, amelyeknek az igazi esszenciáját nem az adja, hogy a játékosok világbajnoki címért vagy olimpiai aranyéremért küzdenek. Ennél fontosabb, hogy a mozgásformák hogyan alakítják át testvérsportágaik mainstream vonulatát, s még inkább, hogy mennyi embert tudnak megszólítani, megmozgatni. Utazzunk tehát a csarnokból az aszfaltra, ismerjük meg a 30 for 30 podcastsorozatának soron következő epizódján keresztül a streetball történetét és legnagyobb alakjait. 

Min múlik egy élet? – 30 for 30: Searching for Hobey Baker

Nagy port kavart nemrégiben a 30 for 30 egyik legújabb podcastje, ami nem a közelmúltba, hanem a 20. század elejére vezeti vissza a hallgatókat, és az egyik első amerikai szupersztár életét mutatja be, aki nem biztos, hogy úgy élt, ahogy az akkori társadalom elvárta volna. Három részben, közel kétórányi terjedelemben ismerhetjük meg Hobey Baker különleges sorsát.

„A sportolók kétszer halnak meg” – Federer: Az utolsó 12 nap (filmajánló)

Asif Kapadia készített már filmet Ayrton Sennáról és Diego Maradonáról is, most egy újabb sportág megkérdőjelezhetetlen fenoménjának, Roger Federernek állít emléket. Az utolsó 12 nap nem klasszikus portréfilm, a svájci legenda karrierjének csupán utolsó szakaszát mutatja be, ugyanakkor persze a korábbi időszakokat is érinti. Illetve legfőképp azt szeretné megragadni, hogy mit jelentett Federer közvetlen riválisainak, a tenisznek, illetve az egyetemes sportvilágnak.

„Jesse Marschnak ez a csapat hozta el a megváltást” – kanadai sajtószemle a válogatott bravúros Copa-negyeddöntője után

Kanada úgy jutott tovább a Copa América csoportköréből, hogy három mérkőzés alatt mindössze egy gólt szerzett – azt is emberelőnyben játszva –, Jesse Marsch szövetségi kapitányi teljesítményét pedig számtalan kritika érte, mondván, egész egyszerűen olyan játékot próbál játszatni a csapattal, ami nem komfortos számukra. És mégis, a negyeddöntőben Kanada helyenként kifejezetten jó futballt bemutatva szerzett vezetést Venezuela ellen, majd bár egyenlített a dél-amerikai rivális, a végét a juharlevelesek bírták jobban, akik így történetük első Copáján elődöntőt játszhatnak. Nem véletlenül vált igencsak lelkessé a helyi sajtó az elmúlt napokban.

„Férfi a fiúk között”– 30 for 30: Through The Flames. Reggie’s Church

Reggie White az NFL történetek különleges figurája, aki a pályán kívüli vállalásaival legalább akkora nevet szerzett magának, mint az egyébként példás sportpályafutásával. White hithű keresztényként mindig Isten igéjét hirdette, de gyakran felemelte a szavát az intézményes rasszizmussal szemben is. A 30 for 30 podcastje neki állít emléket, s igyekszik bemutatni a sportoló közéleti aktivitása mögötti teljes társadalmi környezetet.

Mennyire változtatta meg az újságírók helyzetét a közösségi média előretörése?

Azzal senkit sem lepek meg, hogy az elmúlt két évtizedben rendkívüli módon megváltoztak a médiafogyasztási szokások. Viszont közel sem tűnik ennyire egyértelműnek, mégis fontos észrevenni, hogy a közösségi média megjelenése a sportról való diskurzust is más irányba terelte. És bár hajlamosak vagyunk legyinteni erre, egyáltalán nem biztos, hogy csak negatív hatásai vannak az átrendeződésnek.

Az éjjel miattunk ért véget? – elvárások és médiazaj a magyar válogatott szereplése kapcsán

A magyar labdarúgó-válogatott Eb-szerepléséről azért nehéz bármit is írni, mert a közeg szinte egyáltalán nem tud konszenzusra jutni azzal kapcsolatban, hogyan kellene megítélni ezt a teljesítményt. Siker? Kudarc? Papírforma? Ha pedig valaminek a mivolta is kétséges, nehéz a lehetséges okokról beszélni. Mégis úgy tűnik, érdemes szót ejteni az elvárások, a média és a szurkolói attitűdök szerepéről, ugyanis az elmúlt napok nyilatkozataiban mindez nagyon gyakran került elő, és ha kicsit tágabb kontextusból vizsgáljuk, bizony a magyar sport egyik állandó hivatkozási pontjáról beszélhetünk.

Nemzeti pszichózis, a kultúra hiánya – angol vélemények a válogatottjukról

Itthon – nyilván nem függetlenül attól, hogy az angol eredmények közvetetten a magyar válogatott kiesésére is hatással voltak – rendkívül rossz Gareth Southgate csapatának megítélése, de nem kell mélyen elmerülni az internetben ahhoz, hogy lássuk: Angliában sem más a helyzet. A szövetségi kapitány gyakorlatilag közröhej tárgya, szinte mindenki a bukását várja, a válogatott játékosai pedig ugyancsak éles kritikákkal szembesülhetnek. Jöjjön angol sajtószemlénk, amely megpróbálja felrajzolni az ország népszerű médiumának narratíváit.

A futball, a világmindenség, meg minden – Pető Péter: A futball soha nem érhet véget (recenzió)

A hazai futballpróza szép hagyományának egyik legjelesebb kortárs képviselője, a 24.hu főszerkesztője, Pető Péter az Európa-bajnokság rajtjához igazítva rendezte kötetbe az elmúlt években összegyűlt, futballal kapcsolatos írásait, amelyek hol a sportági piramis legtetejére, hol a hátsó füvesre vezetik az olvasót. Egy dolog viszont minden esetben összeköti a sokszor nagyon különböző szövegeket: annak felismerése, hogy futball nélkül lehet élni, csak épp nem érdemes.

A baseball soha nem érhet véget – 30 for 30: The Longest Game

Vannak olyan mérkőzések, amelyek nem amiatt válnak ismertté, mert sportági rekordok dőlnek meg rajta, vagy olyan színvonalú játékot látunk, amire örökké emlékezni fogunk. Ezek helyett valami olyasfajta extremitás zajlik a szemünk előtt, ami egyszerre teszi komolytalanná, s egyúttal nagyon izgalmassá a találkozót. Jöjjön tehát a baseball John Isner–Nicolas Mahut derbije, a Pawtucket Red Sox és a Rochester Red Wings találkozója, ami több mint nyolc óráig tartott, és számtalan érdekes emberi történettel gazdagította a sportág legendáriumát.

Valóban az angolok a futballvilág legnagyobb vesztesei? – (mítoszrombolás?)

Az elmúlt hetekben több tucatnyi olyan mémet kapott fel az internet, amelyek különböző vizuális megoldásokkal azt kívánták megfogalmazni, hogy az angolok megint nagyon elhiszik, hogy „hazatér a futball”, de ismét jön majd a menetrendszerű bukás – ez egy olyan ördögi kör, amit nem lehet megtörni. De vajon mi táplálja ezt a hiedelmet, valóban az angolok a nagy tornák leggyakoribb vesztesei, vagy egyszerűen arról van szó, hogy rossz helyre pozicionáljuk őket?