Szoboszlai Dominik: a világ legjobbjai között van a helye?

Mohamed Szalah szerint máris a világ egyik legjobb játékosa. Azon, hogy ez csupán a liverpooli jóbarát elfogult véleménye, vagy idén valóban azzá vált Szoboszlai Dominik, lehet vitatkozni. Azon viszont nem, hogy a 20-szoros angol bajnok klub egyik legfontosabb játékosává nőtte ki magát. És nem csak univerzalitása miatt, hogy állíthatja bárhová edzője, ő magas nívón produkál, hanem immár a góljai és gólpasszai miatt is, amelyek relatív hiánya jelentették a vele szembeni egyedüli kritikát. Hogy tízesként, amely poszton tavaly többnyire megfordult, valamivel több gólból kellene kivennie a részét. Nos, idén valamennyi sorozatot tekintve úgy jár tíz gólnál és hét gólpassznál, hogy a bajnoki fellépései egynegyedén jobbhátvédként futballozott. A bajnoki címmel záruló előző évadot nyolc góllal és kilenc assziszttal zárta, vagyis február végére ugyanannyi találatból vette ki a részét, mint legutóbb a teljes szezonban. Ez azért egyértelmű előrelépés.

Az, hogy több poszton is megállja a helyét, szintén. Az elmúlt hétvégén a Nottingham Forest ellen egy meccsen belül játszott jobb-bekket és belső középpályást is, de a teljes szezont összegezve az idei bajnokijai egynegyedén jobbhátvédként futballozott, 12 százalékán hatosként, 29 százalékán jobb oldali támadó középpályásként, 34 százalékán pedig tízesként. Ez négy különböző poszt. Ez azért a sokoldalúságon túl még valamit megmutat: hogy mennyire megbízható labdarúgó. Hogy bátran állíthatják a pálya bármely részére, nem okoz csalódást. Hogy bárhol is szerepeljen, magas szinten fog teljesíteni. Az edzők márpedig nagyon szeretik az ilyet. Azt a futballistát, aki mindig képes nyolcasra játszani. Szoboszlai idén nem egyszer játszott kilencesre (a tízest csak azért hanyagoljuk, nehogy azt gondolja ő vagy bárki más, hogy ennél már nem lehet jobb), de a nyolcas is rendkívül magas szint, és ha valaki azt hétről hétre atombiztosan hozza, klasszis labdarúgónak tekintendő. Egyszersmind az edzők álma.

Mert lehet, hogy Curtis Jones virtuózabb futballista, akinek az eszköztárában van egy-két, a mi fiunkénál is látványosabb, briliánsabb csel, passz vagy megoldóképlet, ám az a játékos, aki képes ugyan kilencesre futballozni, de – talán mert szétszórtabb, kevésbé koncentrált és kevésbé erős mentálisan – legalább annyiszor csak hatosra. Ami az elmúlt két évben látott Szoboszlai esetében elképzelhetetlen.

Dominik kiegyensúlyozottan magas nívón produkál, és mi más lenne a világklasszis mércéje, mint a konzisztens, hónapokon, még inkább szezonokon át tartó roppant magas színvonalú teljesítmény. 

A világklasszis egy másik ismérve, hogy a földkerekség valamennyi klubjába befér, Szoboszlai kapcsán pedig nehéz lenne azt állítani, neki a Real Madrid vagy a Barcelona „too much”.

Szóval egyfelől azért az edzők álma, mert rendkívül megbízhatóan teljesít, másrészt pedig azért, mert több poszton is nyugodt szívvel bevethető. Arne Slot nem is győzte dicsérni a Brighton elleni FA-kupa-mérkőzés előtti sajtótájékoztatón.

„Elképesztő képességekkel van megáldva. A labdával és anélkül is félelmetes, a munkabírása egyedülálló, amilyen intenzitással presszinggel, a technikai képzettsége, a játékolvasása egyaránt lenyűgöző, a szabadrúgásai életveszélyesek. És ha valaki képes jobbhátvédet, védekező középpályást, támadó középpályást és jobbszélsőt is játszani, annak nagyon sok jó kvalitása kell, hogy legyen.”

Slot már csak tudja.

Az persze jó kérdés, Dominik ugyanennyire kiemelkedne-e a mezőnyből, ha a Liverpool ugyanolyan flottul futballozna, mint tavaly, ha játékosai egytől egyig a tavalyi formájukat hoznák, vagy csak amiatt ennyivel jobb a társainál, mert azok jócskán elmaradnak a saját szintjüktől – de ezzel ahogy neki, nekünk sem érdemes különösebben foglalkozni. Illetve annyiban igen, hogy ez is csak Szoboszlai klasszisát és mentális erejét mutatja: mert miközben csapattársai láthatóan gyengélkednek, ő rendre hoz egy rendkívül magas szintet.

A rögzített játékhelyzetek elvégzésében különösen kiemelkedő, az idei négy szabadrúgásgólja (egy közvetett volt) extra teljesítmény. A pontrúgásokból kialakított helyzetek számában csak Bruno Fernandes előzi meg a Premier League-ben, de mezőnyből is nagyjából annyi lehetőséget teremt. Az idei PL-szezonban összesen 49 helyzetet kreált, azaz februárban majdnem ott tart, ahova az első két idényben a szezon végére sikerült eljutnia (mindkétszer 56-tal zárt).

Ezért is tűnhet ma már mókásnak, hogy a nyáron sokan úgy vélték Angliában, Florian Wirtz akkor klubrekordot jelentő átigazolásának Szoboszlai lehet az áldozata. Hogy a középpályássor úgy néz majd ki, Gravenberch, Mac Allister, Wirtz. Szobo meg ül a padon. Hát nem így lett. Sőt, kihagyhatatlan immár a csapatból. Az Athletic egy minapi cikkében közölt egy táblázatot, amelyik Szoboszlai elmúlt három idénybeli teljesítményét több különböző játékelem alapján méri, úgy, hogy az egyes kategóriákban hány százalékot szel ki magának a csapat összteljesítményéből. Hogy érthetőbbek legyünk: amíg az első liverpooli szezonjában a Liverpool pontos passzainak a 6,3 százalékát jegyezte, a sikeres átadások immár 10,5 százalékban az ő nevéhez fűződnek. A beadások 24 százalékban tőle érkeznek a kapu elé (13,8 százalék volt az első idényben), a progresszív passzok több mint 12 százalékban az övék (6,1 százalék volt a bemutatkozó idényében). De számos egyéb kritériumban (a támadóharmadba bepasszolt labdák, a megelőző szerelések vagy a labdaszerzések számában is) ugyanennyire sikerült fejlődni, vagyis sokkal inkább kiveszi a részét a csapatjátékból, az eddigieknél is fontosabb fogaskereke az idén kétségtelenül nehézkesebben működő gépezetnek.

Afelől tehát nem lehet kétség, hogy idén a Liverpool legjobbja, azon, hogy a világ legjobb középpályásai közé tartozik-e, lehet vitatkozni. Lehet-e ugyanazon a szinten kezelni, mint Pedrit, Jude Bellinghamet, a prime Bruno Fernandest vagy Declan Rice-ot? Lesz-e, lehet-e valaha annyira emblematikus alakja a futballnak, mint (volt) Kevin de Bruyne vagy Andrés Iniesta? Vagy nem szabad ilyen terhet róni rá, mert ő akkor is klasszis marad, ha történetesen soha nem jut el a belga vagy a spanyol zseni szintjére? Az idő adja majd meg a választ. Egy biztos: azon az úton jár, amely a jelenleginél is messzebbre terelheti.

Borítókép: Getty Images/The Athletic

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.