Sztoicskov és Berbatov után az özönvíz – mi maradt a bolgár sportbirodalomból?

Labdarúgás: a franciák, az argentinok és a németek legyőzői

Azt, hogy a bolgár labdarúgásban most milyen állapotok uralkodnak, végigkövethettük a bolgár–magyar Eb-selejtező felvezetéseként: a legnagyobb eredmény, hogy a meccset lejátszották. Maga a válogatott annál több tiszteletet érdemel azzal, hogy teljes erőbedobásra késztette Magyarországot és Szerbiát, a továbbjutás reménye nélkül: a két 2–2 több mint tisztességes ebben a helyzetben.

A balkáni együttes két évtizede nem szerepelt semmilyen világversenyen; a 2004-es Eb idején már a kijutás is egy csoda volt, aztán a portugáliai tornán kezdésként Svédország mindjárt 5–0-ra kiütötte a gárdát. A világszintű bolgár labdarúgást már csak Dimitar Berbatov jelentette, a csoportkör nulla pontja is jelezte, már ez a Bulgária sem az a Bulgária, amely a kilencvenes években halmozta a csodákat.

Akkoriban mindenek előtt megrengette Franciaországot, sírásra „kényszerítette” Didier Deschamps-ot, az akkori csapatkapitányt. Éppen harminc éve történt: a 1994-es világbajnokság selejtezősorozatának záró körében a Franciaország–Bulgária találkozó utolsó másodperceiben Emil Kosztandinov a rövid felső sarokba bombázott Bernand Lama fölött, így a negyedik kalapból a világbajnokságra jutott a csapata az első kalapos franciák (Jean-Pierre Papin, Eric Cantona csatárduó…) helyett. A képsorok a vendéglátók szemével ma is megrázóak.

Az amerikai világbajnokságon a Nigériától kapott 3–0-ás pofon után látványosan összeszedte magát Bulgária, Görögország és Argentína legyőzésével továbbjutott, majd Mexikó aktuális nyolcaddöntős kiejtője lett, tizenegyesekkel.

1994. július 10-e talán az egész bolgár sporttörténelem legfényesebb napja: New Jerseyben Hriszto Sztoicskov és a hazánkban Máris szomszédnak becézett Jordan Lecskov három perc alatt csodaszép gólokkal megfordította a címvédő Németország elleni negyeddöntőt.

Végül negyedikként, Sztoicskov gólkirályi címével térhettek haza, a BL-döntős Barcelona csatára pedig az egész évért az Aranylabdát is megkapta.

Nyári olimpiák: az atlétika világrekorderei és a szöuli 35 érem

A Sztoicskov-csapat tündöklése előtt néhány évvel élte meg az aranyolimpiáját Bulgária. A számunkra tizenegy aranyat hozó szöuli játékokon tízszer csendült fel a Mila Rodina („Drága Anyaföld”), a szláv népek egyik legszebb himnusza, amelynek jelenlegi szövege szerint az ország, amelyet oly sok honfi vére áztatott, maga a mennyország a Földön.

A messze földön híres súlyemelőik és küzdősportolóik mellett az olimpia két legnagyobb sportágában is tudtak győzni bolgár sportolók: úszásban és atlétikában. Itt jutott fel a csúcsra a 100 gátas világrekorder Jordanka Donkova és a hármasugrás világcsúcsát megközelítő Hriszto Markov. A harmadik híres versenyző, Sztefka Kosztandinova szétugrással még a dobogó második helyére szorult a női magasugrásban, csak nyolc évvel később tudott olimpiai bajnoki címet szerezni. Az 1987-es világbajnokságon ugrott 209 centimétere a mai napig megközelíthetetlen.

A világ legnézettebb csapatsportjai közül kosárlabdában és röplabdában is hatalom volt Bulgária, a rendszerváltás előtti utolsó olimpiáról sem hiányzott (szemben a mi válogatottjainkkal). A bolgár férfi röplabdázókat rettegett ellenfélnek tartotta mindenki, a történetük során öt vb-n nyertek érmet, a legutóbb 2006-ban. Azóta folyamatosan hátrébb csúsznak, tavaly a 20. helyen kötöttek ki. De legalább ott vannak, ami számunkra még mindig elérhetetlen magasság.

Ha az összes olimpiai sportágat nézzük, 1988-tól 2016-ig tartott a lejtmenet, London és Rió már egyetlen aranyat sem hozott, és mindössze három-három érmet. A két évvel ezelőtti tokiói három arany a női küzdősportok (karate, ökölvívás) XXI. századi színre lépése mellett annak köszönhető, a ritmikusgimnasztika-kultúra túlélte a sportbirodalom összeomlását, a csapat a riói bronzot fényezte aranyra. Sokat mondó, hogy a küldöttség összes medálját a hölgyek szerezték, az említetteken kívül egy ezüstöt lövészetben, két bronzot pedig birkózásban hoztak össze.

Az olimpia első számú sportágának idei legnagyobb rendezvényén, a budapesti atlétikai vb-n összesen három versenyző képviselhette az országot, ugyanannyi, mint Ruandát vagy Libériát. A legjobb helyezés a férfi távolugrásban elért 21. hely, 774 centiméteres eredménnyek. Az év másik kiemelkedő sporteseményén, a fukuokai vizes vb-n három úszó és három műúszó alkotta a bolgár versenyzői csapatot, senki sem jutott döntőbe.

Téli olimpiák: realitásból álom lett a szófiai rendezés

Bulgáriában a tengerpart mellett a fenséges hegységek, a közel háromezer méter magas Rila és Pirin, a kétezer fölötti Rodope is vonzó vidéknek számít. Téli sportolói ugyan nem tarolták le az olimpiai érmeket, a sporttörténelemben első és máig utolsó aranyukat 1998-ban Jekatyerina Dafovszka szerezte sílövészetben, mégis kiemelten fontos országgá válhattak volna a kilencvenes években.

1992-re pályázva Albertville mögött a második helyen végzett az 1986-os NOB-kongresszuson, egy olyan korszakban, amikor még Svédországtól Alaszkáig mindenki olimpiát akart rendezni, aki látott már havat. 1994-re megint jelentkezett a bolgár főváros, és az első körben ekkor sem kapott sokkal kevesebb szavazatot, mint a végső győztes Lillehammer vagy Östersund és Anchorage.

Szófia 2004-ben harmadszor, máig utoljára is a kandidálás mellett döntött, a 2014-es rendezést célozta meg: a fővárosban és a közeli Vitosa Nemzeti Parkban tartották volna meg a jeges eseményeket, két modernizált síparadicsom, Borovec és Banszko látta volna vendégül a havat igénylő sportokat. Az országon belüli politikai támogatottsággal hivatalosan nem lett volna gond, a NOB kérdőívére adott válaszokkal annál több akadt, így miután kevés információt szolgáltatott a pályázó csapat, Szófia még a 2007-es voksolás előtt kiesett a versenyből – akárcsak a kazah, a grúz és a spanyol vetélytárs. (A három döntős között végül Szocsi nyert Pjongcsang és Salzburg előtt.)

Mára a téli olimpiák jövője is erősen kérdéses, egy esetleges szófiai rendezés pedig a sci-fi kategóriájának tűnik. Egyelőre annak örülünk, hogy a bolgár–magyar Eb-selejtezőt meg lehetett tartani.

Kiemelt fotó: AcNews