Tíz gólt szerzett világbajnokságokon minden idők legjobb perui játékosa
„Ne aggódjanak, már van utódom, Teófilo Cubillas az” – mondta róla Pelé a harmadik vb-címét követően. A peruiak egykori kiváló támadó középpályása az 1970-es és az 1978-as világbajnokságon egyaránt öt-öt gólt szerzett, nála többet csupán nyolc játékos ért el a vb-k történetében – mindannyian csatárok, rendszerint világklasszisok. 1975-ben kontinensbajnoki címhez segítette hazája válogatottját, e mellett több klubcsapatában is maradandót alkotott. Európában első sorban az FC Porto színeiben tette le a névjegyét.
A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet, az IFFHS Teófilo Cubillast nevezte meg Peru minden idők legjobb játékosának és a valaha volt 50 legjobb labdarúgó közé is beválasztotta őt.
Az FC Basel hozta Európába, Svájc azonban nem ízlett neki
A fiatalos arcberendezése miatt egész pályafutása során a Nene (bébi) becenévvel illetett Cubillas Lima északi városrészeinek egyikében látta meg a napvilágot 1949-ben. A labdarúgással az Huracán Boys utánpótlás-csapatban ismerkedett meg, majd 17 évesen az ország egyik legnépszerűbb csapata, az Alianza Lima soraiban mutatkozott be az első osztályban. Az 1966-os, bemutatkozó idényében 19 találattal a perui bajnokság gólkirálya lett. Az első nemzetközi mérkőzésén duplázott a kor sikercsapata, az argentin Independiente 6–1-es kiütése alkalmával. Az 1970-es bajnoki kiírásban 22 góljával ismét a liga legeredményesebb játékosa lett, de bajnoki címet ekkor sem tudott nyerni a csapattal. Cubillas a számvitel szakon tanult az egyik neves perui egyetemen, tanulmányait azonban nem folytatta, hogy részt vehessen az 1970-es vb-selejtezőkön.
Sikeres éveket töltött az Alianzánál, 1972-ben a Libertadores-kupa gólkirálya lett és Dél-Amerika legjobb játékosának választották.
Számtalan világsztár között szerepelt az Egyesült Államokban egy Európa–Amerika bemutató mérkőzésen, ahol az FC Baselt irányító svájci milliomos, Ruedi Reisdorf szemet vetett rá. A beszámolók szerint a klubvezető 100 000 ezer dollárt ajánlott fel a játékjogáért, Cubillas azonban nem akart Európába szerződni, így úgy felelt, hogy „300 000 dollár vagy nincs üzlet”. A futballista legnagyobb meglepetésére a svájci tartotta a tétet, így költözhetett az Andoktól az Alpokhoz.
Mindössze fél évet töltött a svájci csapatnál, ez idő alatt 21 mérkőzésen nyolc-nyolc gólt és gólpasszt jegyzett. Elmondása szerint soha nem tudta megszokni a hűvösebb időjárást, mindenképpen dél-európai csapathoz vágyott. A legfőbb célja az lett volna, hogy az FC Barcelonához igazoljon, végül azonban az FC Porto Portugáliába csábította őt.
Portugáliában teljesedett ki, az Egyesült Államokban vezetett le
A perui klasszis Portóban megtalálta a számításait, nagyszerű dolgokat vitt véghez a csapatnál. Cubillas rövid időn belül megkapta a 10-es mezt és a csapatkapitányi karszalagot, fantasztikus technikai megoldásokkal, szabadrúgásgólokkal és finom előkészítésekkel támogatta csapatát.
1973 és 1976 között 110 mérkőzésen 66 találatot és 55 előkészítést szorgoskodott össze a „sárkányok” mezében, miközben az SL Benficát erősítő Eusébio mellett a portugál bajnokság legnagyobb sztárja lett.
Legjobb idényében, az 1975-1976-os szezonban 29 mérkőzésen 28 gólt szerzett, ám ketten így is megelőzték a góllövőlistán, míg csapata a bajnokság negyedik helyén végzett. Egy idénnyel később féltávig hét találattal járult hozzá a Porto későbbi bajnoki címéhez.
Ezt azonban már nem várta meg, 1977-ben elérkezettnek látta az időt a hazatérésre, César Cueto, José Velásquez, Hugo Sotil és Guillermo La Rosa mellé csatlakozott az Alianza Limához. Azok után, hogy az első periódusban nem tudott bajnok lenni a csapattal, a visszatérést követően egymás után két országos bajnoki címet nyertek.
Ezt követően ismét új kihívásra vágyott és kipróbálta magát az Egyesült Államok akkori legmagasabb osztályú bajnokságának (NASL) sztárcsapatában, 1983-ig a Fort Lauderdale Strikerst erősítette. A floridai együttes korábban olyan klasszisokat foglalkoztatott, mint Gordon Banks, Gerd Müller, Bernd Hölzenbein vagy George Best, így Cubillas is tökéletesen beleillett a nézőcsalogató egykori sztárok közé. Innentől jórészt az Egyesült Államokban játszott, de több alkalommal visszatért nevelőegyesületéhez, miközben 1984-ben és 1985-ben bajnok lett az USL-ben a Fort Lauderdale Sun csapatával.
Bár már 1986-ban bejelentette a visszavonulását, miután az 1987. december 8-i légikatasztrófában az Alianza Lima teljes kerete odaveszett, még egyszer, utoljára visszatért a csapathoz. Végül 41 évesen a Miami Sharks futballistájaként akasztotta szögre a stoplist.
Visszavonulása után egy rövid ideig dolgozott az Alianzánál, később azonban nem vállalt edzői feladatokat.
Két vb-n is öt gólig jutott
Az 1970-es mexikói világbajnokságon a negyeddöntőig jutó csapata mindegyik mérkőzésén betalált, beleértve az NSZK és a Brazília elleni találatait. A négy meccsen összesen öt alkalommal volt eredményes, így a vébé bronzcipőse lett, egyúttal a torna legjobb fiatal játékosának is megválasztották őt.
„Ne aggódjanak, már van utódom, Teófilo Cubillas az”
– mondta róla az 1970-es világbajnokságon a harmadik vb-címét szerző brazil legenda, Pelé.
Négy évvel később nem jutottak ki a világbajnokságra, 1975-ben azonban a Copa América megnyerésével vigasztalódtak. Cubillas a torna alatt szerzett két góljából egyet a Chile elleni csoportmeccsen, a másikat pedig a brazilok elleni elődöntőben jegyezte. A finálé első mérkőzését Kolumbia 1–0-ra nyerte Bogotában, a visszavágón Limában a hazaiak 2–0-ra diadalmaskodtak. Az akkori szabályok értelmében újrajátszásra került sor semleges helyszínen, ezt – Venezuelában – a perui együttes Sotil góljával 1–0-ra megnyerte, így története során másodszor lett a dél-amerikai kontinens bajnoka. (Ez volt az első olyan Copa América a három próbálkozásból, amikor nem egy fixen kijelölt helyszínen, hanem oda-visszavágós formában bonyolították le a viadalt.)
Az 1978-as világbajnokságon Cubillas a Skócia elleni duplával és az Irán elleni mesterhármassal öt alkalommal volt eredményes, a többi találkozón azonban nem talált be. A perui válogatott sokak szemében a torna egyik negatív szereplőjének számított. Megvádolták őket, hogy szándékosan adták le az argentinoknak 6–0-val a két együttes középdöntőjét, mellyel a házigazdák jutottak be a döntőbe a brazilok helyett. Ugyanakkor Cubillas a skótok ellen egy pazar szabadrúgásgólt szerzett.
Cubillas az öt góljával a torna második legeredményesebb játékosa lett a vb-győztes Mario Kempes (Argentína) mögött, a holland Rob Rensenbrinkkel holtversenyben.
A legendás támadó 1968 és 1982 között 81 mérkőzésen 28 gólt szerzett a perui válogatott színeiben, miközben világviszonylatban is a kora legjobb játékosai közé tartozott.
Világklasszisok társaságában
Cubillas tíz góljával a világbajnokságok történetének kilencedik legeredményesebb játékosa, egyúttal a legtöbb gólt szerző középpályás a rangsorban.
Nála több találatot csak Miroslav Klose (16), Ronaldo (15), Gerd Müller (14), Just Fontaine (13), Lionel Messi (13), Pelé (12), Kylian Mbappé (12), Kocsis Sándor (11) és Jürgen Klinsmann (11) szerzett. Hozzá hasonlóan a tízgólosok táborát erősíti még Helmut Rahn (NSZK), Gary Lineker (Anglia), Gabriel Batistuta (Argentína), Thomas Müller (Németország) és Grzegorz Lato (Lengyelország). Rajta kívül csak Klose és Thomas Müller szerzett két különböző vb-n legalább öt gólt.
Az 1970-es évek egyik kiemelkedő játékosa volt, sokan minden idők legjobb perui futballistájának tartják. Egyesek a valaha volt legjobb irányítók közé is odasorolják kivételes technikai adottságai, cselező készsége és robbanékonysága miatt.
165 góljával az Alianza Lima második legeredményesebb játékosa, míg a perui válogatottban csak a még mindig aktív Paolo Guerrero (39 gól) volt nála többször eredményes.
2004-ben Pelé a minden idők legjobb labdarúgóit tömörítő FIFA 100 elnevezésű listára is beválasztotta.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: IMAGO
Szerző
