Tizenévesek, de a világbajnokság sztárjátékosai lehetnek
Van, aki már most szupersztár, más csak szeretne azzá válni, egy azonban közös bennük: mindannyiukra érdemes lesz odafigyelni a világbajnokságon. Feltéve persze, hogy szövetségi kapitányuk beválogatja őket, de adjuk meg nekik ezt az esélyt. Íme, hét 20 év alatti szupertehetség, aki a vb csillaga lehet.
Ibrahim Mbaye (Szenegál)
Minden idők legfiatalabb szenegáli játékosaként futballozhatott az Afrika-kupán Marokkóban, 17 éves, 10 hónapos és 29 napos volt, amikor Botswana ellen pályára lépett. Tovább írva a rekordokat, a torna történetének legfiatalabb szenegáli gólszerzője lett, amikor 11 nappal később betalált Szudán kapujába.
Mbaye Franciaországban született, édesapja révén szenegáli válogatott, édesanyja marokkói származású – hát melyik két válogatott vívta az Afrika-kupa amúgy botrányos fináléját? Szenegál és Marokkó. A pályán Szenegál nyert, a zöld asztalnál a mérkőzést megóvó házigazda, mondhatnánk erre, az Mbaye családnak holt mindegy. Persze nem az, Mbaye nyilván Szenegál diadalának örült (volna), úgy is, hogy az utánpótlásban mindvégig Franciaországot képviselte.
A Versailles-t otthagyva, tízéves kora óta a Paris Saint-Germain futballistája, pechjére olyan klasszisokkal kell megküzdenie a játékpercekért, mint Désiré Doué, Bradley Barcola vagy Ousmane Dembélé, sőt akad kiváló kortárs konkurens is Senny Mayulu személyében. Utóbbi valamivel mélyebben játszik, ettől még piszok nehéz beverekednie magát a PSG-be, már csak ezért is dicséretes, hogy idén 39 szereplésig jutott, jellemzően persze csereként.
Mbaye a szenegáli válogatottban tíz mérkőzésnél jár, a vb-n Franciaország, Irak és Norvégia ellen szívesen növelné a számot. Testi erejével és gyorsaságával is képes pánikot kelteni – erre készül a világbajnokságon is, amelyen annyira akart már játszani, hogy hajlandó volt a szenegáli válogatottra szavazni. Egy biztos: a Franciaország elleni mérkőzés neki és csapattársainak presztízs, nekünk valódi csemege lesz. Már alig várjuk.
Pau Cubarsí (Spanyolország)
Az FC Barcelonának és a spanyol válogatottnak nem csak elöl (Lamine Yamal), hátul is van egy 20 év alatti klasszisa, ő Cubarsí. A 19 éves középső védő négy nappal a 17. születésnapja előtt, egy Salamanca elleni kupamérkőzésen mutatkozott be a Barca első csapatában, de a válogatottbeli debütálására sem kellett sokat várni. Két hónappal később Luis de la Fuente szövetségi kapitány meghívta a La Roja összetartására, és a Kolumbia elleni, amúgy 1–0-ra elveszített meccsen kapott is hét percet.
Cubarsí azóta is kirobbanthatatlan a Barcelonából, de egyre inkább kezdőjátékos a válogatottban is. Remekül helyezkedő, játékügyes, mégis kőkemény védő, akinek a passzkészsége egészen kimagasló. Nincs persze könnyű dolga az extra magasra feltolt barcelonai védelem tagjaként, gyakorta kényszerül versenyfutásra, hajszálpontosan kell tartania a lesvonalat, figyelnie a pozíciójára és a mélységi indulókra – és nyilván csúszik még ebbe az eléggé összetett feladatba hiba, ettől még posztja egyik legnagyobb klasszisa. Az a kérdés igazából, ki játsszon mellette a nemzeti csapatban, Luis de la Fuente Aymeric Laporte, Robin Le Normand és Dean Huijsen hármasából szokott választani.
Yan Diomandé (Elefántcsontpart)
Az átigazolási időszak slágertémája lehet, hogy hova szerződik a kontinens egyik legkeresettebb szélsője, a 19 esztendős Diomande. Az elefántcsontparti támadó a világbajnokságon még feljebb tornázhatja amúgy sem alacsony árát – a Transfermarkt 75 millió euróra becsüli, de az valószínűleg csak tárgyalási alap –, ehhez a csoportkörben Curacao, Ecuador, valamint kenyéradójának válogatottja, Németország ellen kell megcsillogtatnia tudását.
Lipcsében lassan egy éve ezt csinálja: 30 bajnokiján szerzett 12 gólt, nyolc másik találatot előkészített, 54 helyzetet teremtett, amivel simán a legjobbak között van, cselezésben pedig egyenesen az első: 106 sikeres csele 40-nel több, mint a csapattárs és a listán második Antonio Nusáé. A müncheni Luis Díaz 55-nél jár…
Ha Diomandé elemében van, tényleg tarthatatlan, ezt ismerték fel a legnagyobb klubok is, de hogy a világbajnokságon ebből mennyit mutat meg, nagy kérdés. Ha sokat, a 75 millió is felkúszik simán 100-ra, egy azonban biztos: az RB Leipzig nagyon jól jár majd az értékesítésével, minthogy tavaly a Leganésnek mindössze 20 millió eurót fizetett érte.
Franco Mastantuono (Argentína)
A 18 éves Mastantuono ígéretesen indította madridi karrierjét, Xabi Alonsónál rendre szerepet kapott a támadósor jobb oldalán, többnyire ráadásul kezdőként, szeptemberi kisebb sérülése után azonban már nem tudta visszadolgozni magát a kezdőbe. Álvaro Arbeloánál még inkább a perifériára szorult, pedig a bal csülkével ő is csodákra képes.
Nem abból a fából faragták persze, aki könnyen feladja, és Argentínában is a mentális erejét tartották az egyik legfőbb erényének. Meglehet, a tenisz fejlesztette ki azt nála, amit egészen sokáig igen magas színvonalon űzött. A tenisz, mint egyéni sportág, amelyikben ráadásul minden egyes labdamenet kulcsfontosságú, megedzi a lelket: csak magadra számíthatsz, minden pillanatban koncentrálni kell, egy rövid kihagyás is végzetes lehet, hátrányból is muszáj megkísérelni visszaküzdened magad, úgyhogy lélekben elvileg felkészülten kellett megérkeznie Madridba, hogy majd bírni fogja a megpróbáltatásokat – most épp egy ilyen időszakot él. A képességei azonban megengedik, hogy azt feltételezzük, hosszú távon akár a Real sztenderd jobbszélsője is lehet – sőt játszhat majd tízest is –, ahogyan az argentin válogatottnak szintén. A nemzeti csapatot már ezen a nyáron igyekezne segítené a remélt címvédésben.
Endrick (Brazília)
„Rendkívül gyors, szűk helyen is veszélyes tud lenni, képes bárkiről lefordulni, nagyon agilisan futballozik, különleges tehetség. Ritkán látni játékost ezekkel a képességekkel.” Carlo Ancelotti mondta ezt Endrickről 2024 nyarán, miután a brazil egy felkészülési mérkőzésen bemutatkozott a Real Madrid mezében. Olyan sokat aztán mégsem használta, s miután Endrick az olasz edzőfejedelmet váltó Xabi Alonsónál is csak ült a padon, jobbnak látta a télen kölcsönben máshova igazolni.
Egy 19 éves játékos esetében amúgy is az a legfontosabb, hogy minél többet játsszon, az Olympique Lyonban pedig megkapja a lehetőséget. S bizony él is vele. 13 bajnokin négy gólt és hat gólpasszt jegyez, rendre a kezdőcsapatban kap helyet. Az pedig, hogy Ancelottit nem valamiféle személyes ellenszenv vezérelte, amikor Madridban többnyire jegelte játékosát, egyrészt a tréner karakteréből következik – ő egész egyszerűen nem ilyen –, másrészt abból is, hogy a brazil válogatott szövetségi kapitányaként meghívta a két márciusi felkészülési mérkőzésre.
Endrick a második, horvátok elleni találkozón kapott is negyedórát, és elég szépen élt vele: két gólpasszal segítette csapatát. Ha a klubjában is így folytatja, beverekedheti magát a vb-keretbe, annál is inkább, mert egy jó ballábas futballistára még annak a selecaónak is szüksége van, amelyik Raphinha mellett két másik tizenévessel, Estevaóval (Chelsea), valamint Rayannal (Bournemouth) is kalkulálhat.
Lennart Karl (Németország)
A „mini Messi” jelzőt sokakra elpocsékolták már, Karlra azonban talán nem puszta szenzációhajhászás rákasztani a becenevet. De ha nem is válik Messivé, világklasszis simán lehet belőle, a bal lába, a rúgótechnikája, az indulósebessége, a helyezkedése, amilyen érzékkel bemozog az üres területekbe, és ahogy zsebkendőnyi területen is képes kiválasztani a legmegfelelőbb megoldást, amit aztán ügyesen végre is hajt, mind azt súgja, egy leendő futballnagyság pallérozódik Münchenben.
A termetét tekintve sosem lesz az – 168 centire nőtt mindössze –, játéktudása viszont annál hatalmasabb. Februárban töltötte be a 18-at, addigra berámolt négy gólt a Bundesligában, hármat a Bajnokok Ligájában, pedig az első idényét tapossa a felnőttek között. Az azt megelőző szezonban még az U17-ben szerepelt, 2024 őszén 14 bajnokin szerzett 23 gólt – alighanem kijelenthetjük, azt kinőtte.
Németországban persze nem Messiéhez, inkább Mesut Öziléhez hasonlítják a játékát, szuperintelligens futballja ezt meg is engedi. Vincent Kompany azért igyekszik mindenfajta terhet levenni a válláról: „Mindenkinek hangsúlyozom, nincs rajta semmiféle nyomás – mondta a tréner február közepén, a Werder Bremen elleni bajnoki után. – Senki nem ajándékba kapja a játékperceket, de nem is neki kell a hátán cipelnie a csapatot.” Pedig egy nap azt fogja tenni, a német válogatottal is, amelyben most még nincs kulcsszerepe, de ha a szezon hajrájára visszatér sérüléséből, vb-kerettag lehet.
Lamine Yamal (Spanyolország)
Az Eb sztárja volt 16 évesen, és a világbajnokságnak is ő lehet az egyik legnagyobb csillaga, feltéve, hogy rendbejön a hajlítósérülése. Hat-hét hetet jósoltak a felépülésre azt követően, hogy a Celta Vigo elleni bajnoki mérkőzésen belesérült a tizenegyes végrehajtásába – ilyet azért ritkán látni.
A szezon elején sportsérvvel bajlódott, ki tudja, tökéletesen kiheverte-e azt, ugyanakkor az is biztos, az idei 45 klubmérkőzésének terhe ugyancsak nyomta a vállát. Illetve a lábát. Csak hát ő Lamine Yamal, akinek mindene ez a játék, aki egy meccs mind a 90 percét a pályán akarja tölteni, ami nekünk, futballfanatikusoknak persze nagyon is a kedvünkre való, mert minél többet látjuk varázsolni – azok a külsővel kivitelezett átadások, a testcselek, azzal a csodálatos balossal eleresztett lövések! – annál jobb, a játékpercek hajszolása azonban ide vezethet. Úgyhogy duzzogás helyett talán ő is megérti immár, ha egy meccsen lecserélik tíz perccel a vége előtt, az egyedül az ő érdekét szolgálja, mindenkori vezetőedzője csupán őt igyekszik megóvni a bajtól.
Csak hát ezt 18 évesen nem könnyű elfogadni, ha másra nem is, ennek felismerésére talán jól szolgált a sérülés. Addig szerzett a szezonban 24 gólt és adott 18 gólpasszt, csak a bajnokságban kialakított 72 helyzetet, ami pusztán néggyel marad el a listavezető Pablo Fornals (Real Betis) teljesítményétől. A sikeres cselek számában viszont Yamal verhetetlen, 127-szer verte át a vele szembenállót, a második Vinícius Júnior „csak” 81-szer.
Ami a válogatottat illeti, két éve, élete első világeseményén is ő osztotta ki a legtöbb gólpasszt (négyet), mutatta be a második legtöbb cselt (32-t), miközben 18 lövéssel próbálkozott, s ha ennyire bátor volt 16 évesen, képzeljük el, mi mindenre futná tőle most. Nem kell persze feltételes módban fogalmazni, minthogy minden emberi számítás szerint felépül a torna idejére, meg is nézhetjük majd, mit művel Amerikában.
Borítókép: Mark Atkins/Getty Images
Szerző
Galambos Dániel
Galambos Dániel
Kapcsolódó cikkek
Nico Williams a döntő legjobbja, mégis Lamine Yamal halmozta a rekordokat
A Spanyolország–Anglia döntővel zárult az Európa-bajnokság. A tornán magabiztosabb és látványosabb futballt bemutató spanyolok jóval több szimpatizánst és győzelmet gyűjtöttek a közel egy hónap alatt, így egy nagyobb tömeg ünnepelhetett a finálé lefújását követően.
Madrid árnyékából a lyoni reflektorfénybe – Endrick fejlődésének új szakasza
Amikor a Real Madrid megszerezte Endricket, a brazil csatárt a jövő egyik meghatározó támadójaként képzelték el. A valóság azonban gyorsan megmutatta, milyen nehéz helyet találni egy fiatal játékosnak egy világsztárokkal teli támadósorban. A januári kölcsönjáték az Olympique Lyonhoz ezért nem csupán ideiglenes megoldás lett, hanem egy olyan taktikai környezet, amelyben Endrick játékának erősségei először érvényesülhetnek igazán Európában.