Többször megrongálódott, számtalanszor megújult a több mint 100 éves velencei stadion
Velence városa több szempontból is kuriózum. Az Olaszország északi részén a lagúnákra épült város 118 kisebb-nagyobb szigeten terül el. Az egyiken a város futballklubjának stadionja is megtalálható, amely jellegéből fakadóan hajóval is megközelíthető. A Stadio Pier Luigi Penzo több mint 100 éve nyitotta meg kapuit, ezzel a második leghosszabb ideje működő stadion egész Olaszországban.
A Sant’Elena nevű velencei szigeten felhúzott sportpályán már 1910-ben rendeztek sporteseményeket, de a sziget nevét viselő létesítményt hivatalosan 1913-ban adták át. Az első mérkőzésen a Venezia FC 7–0-s vereséget szenvedett a Genoa CFC csapatától. Olaszország legrégebb óta használt stadionja a Genovában található Stadio Luigi Ferraris 1911-ben nyitotta meg a kapuit.
Kezdetben a játékteret futópálya vette körül, és mindössze egyetlen, fából készült lelátó állt a nyugati oldalon. Az 1920-as évektől kezdve idővel a többi oldalon is lelátókat építettek téglából, és az eredeti lelátó is felújításra került. A létesítmény 1926-ban egy egymillió líra értékű beruházás után már 15 000 néző befogadására volt alkalmas.
A stadion egy helyi pilóta, az olasz légierőben szolgáló Pier Luigi Penzo nevét vette fel, miután a velencei származású repülős 1928-ban 32 évesen életét vesztette egy légiszerencsétlenségben.
Miután a klub 1939-ban története során először felkerült a Serie A-ba, a stadion további korszerűsítésen ment keresztül, mely során amennyire csak lehetett, igyekeztek kihasználni a rendelkezésre álló szűk területet. A Venezia legnagyobb sikere is erre az időszakra tehető, ugyanis a csapat megnyerte a Coppa Italia 1940–1941-es kiírását, miután az Udinesét, a Bolognát és a Laziót is legyőzte, a döntőben pedig 4–3-as összesítéssel bizonyult jobbnak az AS Románál.
A mindenkori nézőcsúcs a stadionban 26 000 fő volt egy 1966-os Venezia–AC Milan bajnoki mérkőzésen.
Néhány évvel később 1970-ben egy heves tornádó sújtotta a szigetet, és a stadion szerkezete súlyosan megrongálódott. Anyagi okok miatt a helyreállítás elhúzódott, és a kapacitás átmenetileg 5000 férőhelyre csökkent. Mialatt csapat a kezdeti sikerek után több évtizedet alacsonyabb osztályokban töltött, a stadion felújítása is elmaradt. Az 1980-as években több szektort életveszélyesnek nyilvánítottak és bezárásra került, az ultráknak is másik lelátóra kellett költözniük.
1987-ben Maurizio Zamparini regnálása idején az együttes Venezia-Mestre néven versenyzett és a város szárazföldi részén található Stadio Francesco Barracába költözött, ám négy évvel később a másodosztályú feljutást követően visszatért a felújított Penzóba. Akkoriban korszerűsítették az elavult lelátókat és futópálya elbontásával a lelátó is közelebb került a játéktérhez. A stadion befogadóképessége 16 500 főre emelkedett. Nem titkoltan a régi stadionra már csak átmeneti megoldásként tekintettek, mert a tervek szerint a Marco Polo repülőtér közelében építettek volna egy új arénát – ez azonban soha nem valósult meg, így a Venezia azóta is maradt Sant’Elena szigetén.
A csapat 1998-ban három évtized után visszatért a Serie A-ba, és négyből három szezont a legjobbak között töltött el a 2002-es kiesésig.
2005-ben Zamparini távozása után az egyesület csődbe ment, a stadion kapacitását pedig folyamatosan csökkentették biztonsági okokból. 2012-ben ráadásul szélvihar sújtotta a térséget, a déli lelátó jelentősen megrongálódott, a klub átmenetileg a harmadosztályban sem játszhatott hazai pályán. Az idő tájt többször is használhatatlannak nyilvánították a stadiont a talaj megsüllyedése és a lelátók kifogásolt biztonsági állapota miatt.
Miután az amerikai Joe Tacopina 2015-ben megvásárolta a klubot, ismét fellendülés következett mind az infrastruktúra, mind az eredmények terén. Az akkor negyedosztályú csapat két éven belül feljutott a Serie B-be Filippo Inzaghi vezetésével, a második vonal követelményeinek megfelelően pedig modernizálták a létesítményt egy 300 000 eurós beruházás során: a székek teljes cseréje mellett kialakították a beléptetőrendszert, korszerűsítették a sajtópáholyokat és a kiszolgáló helyiségek is megújultak. Ugyan további finomhangolásokat azóta is végeztek, lényegében a stadion mostani formája a másodosztályú visszatéréskor alakult ki.
A Stadio Pier Luigi Penzo egy igazi ékszerdoboz festői környezetben, amely elhelyezkedése révén világviszonylatban is különleges, az ide látogató játékosok is rendre dicsérik a stadiont.
A hivatalos adatok szerint a létesítmény 11 150 néző befogadására alkalmas.
A Venezia a 2021–2022-es idényre visszatért a Serie A-ba, ám sereghajtóként azonnal búcsúzott, az aktuális másodosztályú szezonban viszont ismét az élmezőnyben között küzd a feljutásért. Könnyen előfordulhat, hogy a különleges környezetben hamarosan ismét pályára léphetnek majd Olaszország legjobb csapatai – bizonyára sokan örülnének neki, hiszen egy velencei látogatás még a profi labdarúgók számára is feltöltődéssel bírhat.
A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője. Amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/seriebmagyar/
Kiemelt kép: Reddit