A legrégebbi olasz stadion két rivális kultikus otthona

Olaszországban a legtöbb csapat régi, rendszerint idejét múlt stadionokban játssza a hazai mérkőzéseit. Néhány magánkézben lévő klub az elmúlt években új stadiont épített, de a többség még a régi stadionját használja. Mind közül a legrégebbi és az egyik legautentikusabb létesítmény a genovai Stadio Luigi Ferraris, amely 1911-ben nyitotta meg a kapuit.

Az idén a Serie B-ből az A-ba feljutott Genoa és az élvonalból a másodosztályba kiesett Sampdoria közös otthonának névadója előbbi néhai játékosa. A mérnök végzettségű Luigi Ferraris, a Genoa akkori labdarúgója, 27 évesen az első világháborúban vesztette életét. Halála után a klub a stadion róla történt elnevezésével adózott emléke előtt. Ugyanakkor a köznyelvben a stadion a környező városrész révén Marassi néven is ismert.

A kezdetben 20 000 néző befogadására alkalmas építményben az első mérkőzést a Genoa és az Inter játszotta 1911. január 22-én.

Forrás: static.wikia.nocookie.net

A 1934-es vb-re 30 000 főre növelt kapacitású stadionban a Spanyolország–Brazília nyolcaddöntőt rendezték. Akkoriban a kor legmodernebb stadionjai közé tartozott az országban, ezért is választották a vb-helyszínek közé a milánói San Siro, a római Olimpico, valamint a bolognai, a firenzei, a nápolyi, a torinói és a trieszti stadion mellett.

Az 1990-es torna előtt Vittorio Gregotti építész tervei alapján 1987 és 1989 között jelentős felújításon esett át. A munkálatok azért is haladtak lassan, mert szektorról szektorra bontották és építették a lelátórészeket, hogy közben a két helyi csapat folyamatosan játszhasson a létesítményben. Nem volt másik hasonló kaliberű stadion a városban, ahová beköltözhettek volna. Az 1990-es világbajnokságon a C csoport három mérkőzését, valamint az Írország–Románia nyolcaddöntőt játszották Genovában.

A stadion építésének kezdetéről ellentétes információk lelhetők fel, de a leggyakrabban 1910. július 10. a mérföldkő, amikor a Genoa akkori elnöke jóváhagyta a terveket és a helyi lovaspálya területén megkezdték az építkezést. Kezdetben az új stadiont csak egyetlen kerítés választotta el az Andrea Doria szomszédos pályájától (később ebből a csapatból lett a rivális Sampdoria), melyet aztán 1926-ban felvásároltak a lelátók további bővítése céljából.

A helyi bajnoki nézőcsúcsot az 1982–1983-as szezonban regisztrálták, amikor a Genoa–Sampdoria városi rangadóra 57 815 szurkoló volt kíváncsi.

Forrás: minutemediacdn.com

Az 1990-es világbajnokságot megelőző felújítás alkalmával alakult ki a napjainkban is látható állapota, a régi stadionból csak a főbejárat maradt mementónak. Természetesen kisebb korszerűsítések, változtatások azóta is történtek. A Genoa ultráinak törzshelye a stadion északi kapujának mögötti terület lett, míg a Sampdoria keménymagja a déli kanyarban szurkol.

Időről időre az olasz válogatott is szerepelt a stadionban. 2004. április 28-án a legendás Roberto Baggio éppen Genovában lépett pályára utoljára az olasz válogatottban a spanyolok elleni, 1-1-re végződött barátságos meccsen.

A Squadra Azzurra csaknem 100 éven át veretlen volt a létesítményben, hiszen az első mérkőzés (1912. december 22., Ausztria ellen) elvesztése után 2012. február 29-én kapott ki újra Genovában az Egyesült Államok elleni találkozón.

Az elmúlt években időről időre szóba került, hogy a két klub akár külön-külön, akár együtt új létesítménybe költözzön, ezek a próbálkozások azonban mindeddig az ötletelés szintjén maradtak és nem is várható egyhamar, hogy bármelyikük is elhagyja a Luigi Ferrarist.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt kép: mediaim.expedia.com