Több mint nyolc év után ismét otthon játszhatott Pakisztán válogatottja, amely történelmi sikert aratott

A labdarúgás évtizedek óta globális sportág. Az afrikai és dél-amerikai nyomornegyedek lerobbant sikátoraitól a legmodernebb nyugat-európai gigantikus arénákig a sportrajongók szívét dobogtatja szerte a világon, miközben évente több milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát.

Pakisztánnak is egy színes, de kevésbé sikeres futballtörténelme van. A labdarúgást gyakran a szegények sportjának tartják arrafelé, ami épp a fentebb említett példák miatt is meglepő. Ott azonban nem számít különösnek, ha egy átlagos pakisztánit a nemzeti labdarúgó-válogatottról kérdezünk, akkor csak egy üres tekintetet és egy vállrándítást kapunk válaszul. Nem lehet őket hibáztatni, tekintve, hogy a labdarúgás egy alig ismert sportág a pakisztáni átlagembernek, nem is érdekel sokakat.

A helyiek számára ez a globális játék olyan volt, mint egy csendes, ismeretlen, sőt majdhogynem nemkívánatos mostohagyerek, aki figyelemre vágyik egy olyan házban, amely már így is túlnépesedett, s ahol olyan gyerekekkel kell versengjen, akiket már régóta szeretnek, mert jól tudják magukra irányítani a figyelmet. Pedig a labdarúgás története errefelé még régebbi, mint maga az ország.

Miközben Dél-Ázsiában, s különösképpen Indiában már a 19. század közepén megjelent a labdarúgás, a Durand-kupára való helyi csapatok beengedése megnyitotta a lehetőséget a futballnak a terjeszkedésre. A sportág térhódítása kiterjedt a mai Beludzsisztán és Haibar-Pahtúnhva területén élő nomád törzsekre is, akik Pakisztán 1947-es létrehozásakor megalapozták, hogy az újonnan létrejött országban nem sokkal később megalakult a Pakisztáni Labdarúgó-szövetség (PFF), amely 1948 elején a FIFA-tagságot is megkapta.

A PFF már abban az évben megrendezte az első nemzeti labdarúgó-bajnokságot. A játékosokat a helyi iskolákból, főiskolákról, a véletlenül sportolókat foglalkoztató kormányhivatalokból és nyílt próbanapokról toborozták. Természetesen még ők is mezítláb futballoztak, ami értelemszerűen nem segítette a fejlődést.

A nemzeti csapat 1955-ből (Forrás: Wikipédia)

A nemzeti csapat sorsa sem alakult zökkenőmentesen, mert a pénz szűkében lévő szövetség az aktuális bajnokság legjobbjait próbálta egy csapatba verbuválni. Először 1950-ben Iránba, majd onnan Irakba utaztak, hogy megszerezzék a szükséges nemzetközi tapasztalatokat. Pakisztán első hivatalos mérkőzésén 5–1-es vereséget szenvedett Irántól 1950. október 27-én, Mohammad Reza Pahlavi iráni sah születésnapi ünnepsége alkalmából. A futballkultúrák közti különbséget remekül jelezte, hogy míg a pakisztániak mezítláb játszottak, addig a hazai csapat a kornak megfelelő cipőkben könnyedén használta ki a helyzeti előnyét.

A következő években a Colombo-kupa jelentette a legnagyobb erőpróbát a pakisztáni válogatottnak – 1952-ben meg is nyerte –, majd 1959-ben részt vett az Ázsia-kupa selejtezőin, ám ott nem járt sikerrel. Az ország legjobb labdarúgói az 1960-as éveben a Merdeka-kupán szerepeltek rendszeresen, majd az 1968-as Ázsia-kupa-selejtezőkön ismét nem tudták kivívni a kvalifikációt. Az 1970-es évek jelentették az ottani futball első sötét korszakát, amikor meghívást sem nagyon kaptak a barátságos tornákra, mert oda a bangladesi felszabadítási háború győzteseként elismert újdonsült csapat utazhatott, ahol a korábbi pakisztáni együttes legjobbjai szerepeltek.

Az 1980-as években már a klubfutball is életjeleket mutatott, ennek köszönhetően pedig a válogatott szereplése is javult a különböző barátságos tornákon, valamint a Dél-Ázsiai Játékokon is. Az Ázsia-kupa selejtezőiben az 1960-as torna kvalifikációja során már két győzelmet ünnepelhettek – ez azért is nagy szó, mert e mellett 1984-ben és 2004-ben jött még össze egy-egy siker. A folytatás felemásra sikeredett, mert miközben a 1989 és 1991-ben is megnyerték a minitornát, a nagyobb megméretések során csak a vereségek gyűltek. Világbajnokságra először az 1990-es tornát megelőzően selejtezhettek, de csak gyenge edzőpartnernek bizonyultak az ellenfelek számára: vb-kvalifikációs mérkőzésen egészen mostanáig nyeretlenek voltak.

A 21. század eleje hasonlóképpen telt, míg nem eljutottunk Makhdoom Syed Faisal Saleh Hayat korszakáig, akit legtöbben csak a pakisztáni futball uraként emlegetnek. Az elnök 2015 újraválasztását szavazathamisítással kapcsolatos vádak kísértek, majd a helyi bajnokságban is többször felmerültek korrupciós vádak. Így végül a lahore-i legfelsőbb bíróság által kinevezett ügyvezető vette át az ország futballügyeinek felügyeletét, csakhogy ez nem felelt meg a FIFA előírásának. A labdarúgás nemzetközi csúcsszerve egy kétéves időszakot szabott meg a PFF számára, hogy rendet teremtsen, különben az eltiltás veszélye várt a pakisztáni futballszövetségre.

Makhdoom Syed Faisal Saleh Hayat, a PFF korábbi elnöke (Forrás: FootballPakistan.com)

Noha akkor még volt két márciusi találkozójuk, méghozzá két világbajnoki selejtező, de a „hazait” Bahreinben játszották, majd 2015 tavaszán a futballélet megállt Pakisztánban. A helyi bajnokságot nem rendezték meg, a válogatott pedig minden sorozattól visszalépett. Az akadémiák nem tudtak működni, a játékosok fejlesztése és a klubok mindennapi működése leállt, a potenciális bevételeket nem kapták meg mérkőzések hiányában. Hivatalosan a FIFA 2017. október 10-én függesztette fel Pakisztánt, majd 2018. március 13-án visszaállította a PFF tagságát.

2018 szeptemberében a Dél-Ázsiai Labdarúgó-szövetség (SAFF) bajnokságán tért vissza a válogatott, de az örömteli időszak nem tartott sokáig, mert a koronavírus-járvány miatti szünetet követően máris jött az újabb botrány. 2021. április 7-én a FIFA ismét eltiltotta Pakisztán szövetségét. Akkor a PFF lahore-i székhelyét foglalta el egy tiltakozó csoport, amely tagjai úgy döntöttek, hogy eltávolítják a szövetség éléről a FIFA által kinevezett Haroon Malikot és átadják annak vezetését Syed Ashfaq Hussain Shahnak. A felfüggesztést 2022. június 29-én oldották fel, amikor a helyzet ismét normalizálódott és a FIFA által elismert tisztségviselők újfent szabad bejárást kaptak a székházba.

A válogatott legközelebb 2022 novemberében játszott újabb barátságos mérkőzést. 2023-ban előbb felkészülési találkozón lépett pályára a pakisztáni nemzeti csapat, majd nyáron a mauritiusi Négy Nemzet Kupáján, illetve a SAFF-bajnokságon. Ezen a nyolc mérkőzésen mindössze egyetlen gólra volt képes. Most októberben következett a világbajnoki selejtezők első fordulója, amikor is a kambodzsai gól nélküli döntetlen követően jöhetett a visszavágó.

Az összecsapást 1–0-ra nyerték a hazaiak, ami azt jelenti, hogy történetük első győzelmét ünnepelhették vb-selejtezőn. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2027-es Ázsia-kupa selejtezőinek első körét is sikerrel vették. A folytatás novemberben jön, mikor megkezdődik a második forduló mindkét torna kvalifikációját illetően, s elsőként Szaúd-Arábia ellen mérkőzhetnek majd idegenben, amit követően fogadják Tádzsikisztán legjobbjait, s még Jordánia lesz az ellenfelük a csoportban.

Csodát persze nem lehet várni tőlük, egy-egy pontszerzés is hatalmas siker lenne a második körben, de az, hogy visszatért a válogatott az országba már ok az örömre. Hogy mindezt egy győztes meccsel tudta megünnepelni a nemzeti csapat az egy álom beteljesülése a helyieknek, akik megmutatták a nézőtéren, hogy nagyon is szeretik a futballt.

Kiemelt kép: Pakistan Football Federation