Tornatanárból sikeredző: újra csúcsra tör a vb-győztes brazil kapitány

A pályafutása utolsó nagy dobására készülő Luiz Felipe Scolari már azzal történelmet írt, hogy a Libertadores-kupa 2022-es kiírásában az elődöntőbe vezette az Athletico Paranaensét. A 73 éves brazil mester előtt korábban egyetlen edző sem jutott be csapataival hatszor a legjobb négy közé. Idén esélye van arra, hogy 1995 és 1999 után újra elhódítsa a kontinens legrangosabb klubtrófeáját. Menet közben többször irányította a brazil válogatottat és hosszú karrierje során egyéb égtájakon is szerencsét próbált.

„Nem tulajdonítok különösebb jelentőséget ennek a rekordnak. Ahogy most én is megdöntöttem egy csúcsot, hamarosan az enyémet is meg fogják. Ez a világ rendje”

– fűzte hozzá szerényen.

Több brazil csapattal is Libertadores-kupát nyert

Az olasz származású Scolari annak idején 1966 és 1981 között különböző alacsonyabb osztályú brazil csapatokban futballozott. Az egykori hátvéd aktív karrierjét nem kísérték nagyobb sikerek, legnevesebb csapata a Juventude volt, ahol 1980-ban szerepelt. Első edzői megbízatása alkalmával az utolsó játékoskori csapatát, a CSA-t (Cento Sportivo Alagoano) irányította, majd számos egyéb brazil csapat mellett Szaúd-Arábiában és Kuvaitban is dolgozott – utóbbi országban 1990-ben még a nemzeti csapat szövetségi kapitánya is volt. Fiatalabb korában testnevelő tanárként is dolgozott, napjainkban már edzők számára tart továbbképzéseket.

Első jelentősebb edzői feladatát a Grémiónál kapta, ahová időről időre többször is visszatért. Első alkalommal Scolari négy éven át irányította a Porto Allegre-i együttest 1993 elejétől 1996 végéig, ezalatt hat trófeát zsebeltek be. Noha a csapat nem állt igazi klasszisokból, sokkal inkább kemény, munkás játékosokból, akik vállvetve küzdöttek a sikerekért. Egy rövid ideig például a későbbi európai aranycipős Mário Jardel is szerepelt a kezei alatt. A Libertadores-kupa 1995-ös kiírásának megnyerése mellett egy-egy országos bajnokságot és kupát húztak be, valamint elhódították a dél-amerikai szuperkupát (Recopa Sudamericana) is. A klub-világbajnokság elődjének számító mérkőzést tizenegyesekkel veszítették el az akkori BL-győztes Ajax ellen. Eleinte sok kritikát kapott a sajtótól és a szakmától a nem éppen látványos játék miatt, de aztán az eredményei csitították a kritikus hangokat.

Ezt követően Japánban tett egy rövid kitérőt, majd 1998-tól két és fél éven át egy másik patinás brazil csapat, a Palmeiras edzője volt. A Sao Pauló-i gárda második lett a bajnokságban a Vasco da Gama mögött, ám Felipao ismét sikeres kupaedzőnek bizonyult, csapata tizenegyesekkel megnyerte az 1999-es Libertadores-kupát. Azelőtt a brazil kupát és a megboldogult Copa Mercosurt szintén behúzta, míg a BL-győztes Manchester United ellen 1–0-s vereséget szenvedett az Interkontinentális Kupában.

Egy éven át a Cruzeirót irányította, mielőtt megkapta volna karrierje legfontosabb és legnagyobb sikerrel végződő felkérését.



Világbajnoki cím a brazil válogatottal

2001 nyarán öt fordulóval a vb-selejtezősorozat vége előtt a brazil válogatottat komolyan fenyegette a veszély, hogy lemarad a világbajnokságról, ezért új kapitányt keresett. Emerson Leao utódja több jelölt közül Scolari lett, akit hazájában a többség szkeptikusan fogadott. Ráadásul a selecao az első nagy tornáján, a 2001-es Copa Américán már a negyeddöntőben búcsúzni kényszerült Honduras ellen, így sokan a kapitány ellen fordultak. Végül a hátralévő öt selejtezőből hármat megnyertek, mellyel kiharcolták a vb-részvétel jogát. A keret kihirdetését követően a brazilok ismét fellázadtak ellene, mivel a közakarattal szembe menve, nem hívta meg a vb-csapatba a 36 éves Romáriót.

Scolari csattanósan hallgattatta el a bírálóit, megtalálta a megfelelő formációt és akkoriban a brazilok – máig talán utoljára – a szó szoros értelmében játszották a futballt.

A mester a brazil klubcsapatokkal elért sikereket követően tehát válogatott szinten is a csúcsra ért: világbajnokságot nyert Brazíliával. Csapatában megannyi igazi virtuóz futballozott, Ronaldo, Ronaldinho és Rivaldo zsenialitását további klasszisok egészítették ki.

Scolari vezette az ötödik világbajnoki címéhez a brazil válogatottat (Forrás: ESPN)

Néhány évvel később egy híressé vált mondást tett akkori csapata erejéről, ami még ha nem is feltétlenül igaz így szó szerint, kiválóan tükrözi, hogy micsoda csapat volt az akkori brazil válogatott:

„Egyszer besétáltam az öltözőbe, hogy megosszam velük a taktikát. Aztán amikor körbenéztem, és megláttam Ronaldót, Ronaldinhót, Kakát, Adrianót, Roberto Carlost és Cafút velem szemben, inkább csak annyit mondtam nekik: gyerünk, kifelé, játsszátok, amit tudtok, majd szólok, ha cserélni akarok.”

A hithű katolikus szakember még a torna előtt fogadalmat tett, hogy ha megnyerik az aranyérmer, akkor a Caxias do Sulban található otthonából elgyalogol a 20 kilométerre fekvő Farroupilhába, és ezt be is váltotta.

A portugálokat is majdnem a csúcsra vitte

A világbajnokság után távozott a brazil válogatottól, majd egyéves szünetet tartott. 2003 novemberében átvette a portugál válogatott irányítását, melynél csaknem négy esztendőt töltött. Scolari a 2004-es hazai rendezésű Európa-bajnokságon a döntőig vezette a csapatot, ahol hatalmas meglepetésre Görögország ellen főhajtásra kényszerültek. A 2006-os világbajnokságon elődöntőig jutottak, és bár végül csak a negyedik helyet sikerült megcsípni, Portugáliában ez is hatalmas sikernek számított, mivel negyven éve nem jártak hasonló magasságban. A 2008-as kontinenstornán viszont a csoportelsőség után a későbbi döntős németek elleni negyeddöntős kiesés mindenképpen fájónak számított.

Sokan úgy tartják, hogy Scolari nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy Cristiano Ronaldo világklasszis magasságba emelkedett. A válogatottnál tökéletesen megtalálták egymással az összhangot, Felipao első sorban a mentális területek fejlesztésével járult hozzá CR7 személyes előrelépéséhez.

Megtalálta a közös hangot a fiatal Cristiano Ronaldóval (Forrás: beIN SPORTS)

Klubedzőként Európában és másodszor a válogatott élén

A 2008-as Európa-bajnokság után engedett a hosszú ideje tartó csábításnak, és klubedzőnek állt Európában. Scolari a Chelsea menedzsere lett ezen a nyáron, megbízatása azonban csak februárig tartott. Ugyan ősszel a londoniak még PL-rekordot döntöttek egymást követő 11 veretlen idegenbeli mérkőzéssel (melyből nyolc a brazil szakemberrel történt), később Roman Abramovics a várakozáson aluli eredményekkel indokolva szerződést bontott a szakemberrel.

Talán túl korán, túl könnyen engedték el őt, egész karrierje során csupán ezt a pár hónapot töltötte európai klubcsapat élén. Aztán ismét útra kelt és a 2009-2010-es szezonban az üzbég Bunyodkor edzője volt, amellyel veretlenül nyerte meg a bajnokságot. 2010-ben visszatért a Palmeirashoz újabb két évre, és begyűjtött egy újabb Copa do Brasilt, de a nagyobb eredmények elmaradása miatt távozott.

Röviddel azután, hogy szabadúszó lett, Scolarit felkérték arra, hogy készítse fel a brazil válogatottat a 2014-es hazai rendezésű világbajnokságra, melyre természetesen igent mondott. Bár a selecao megnyerte a 2013-as Konföderációs Kupát, és a torna sokáig jól alakult a csapat számára, a második megbízatása dicstelen véget ért. A brazil válogatott a torna elődöntőjében elszenvedte a valaha volt egyik legnagyobb különbségű vereségét (7–1) a végül vb-győztes Németországtól.

A fiaskó után legközelebb ismét a Grémiónál vállalt szerepet, majd éveken át Kínában tevékenykedett, a Kuangcsou Evergrande-val három bajnoki címet, valamint ázsiai Bajnokok Ligáját és kínai FA-kupát is nyert. 2018 nyarán harmadszor is kinevezték őt a Palmeiras élére, és végre összejött a hőn áhított országos bajnoki cím, amely az első két ciklus alkalmával nem sikerült. Ekkor Felipao már 70 éves volt, így a brazil bajnokság történetének legidősebb bajnok edzője lett. 2020-ban a Cruzeiro őt bízta meg, hogy mentse meg a csapatot a másodosztályú kieséstől, melyet sikerrel abszolvált, de az anyagi gondokkal küszködő klubnál nem maradt tovább. Tavaly a változatosság kedvéért negyedszer is megfordult a Grémio kispadján, mielőtt idén májusban új fába vágta volna a fejszéjét.

Egy utolsó nekifutás

Öt hónappal ezelőtt a tavalyi Copa Sudamericana-győztes Athletico Paranaense nevezte ki őt a vezetőedzőjének, miután több tréner is sikertelenül próbálkozott a csapatnál. Scolari többször is utalt rá, hogy pályafutása lezárására készül, így jó eséllyel a mostani dél-amerikai idény után abbahagyja az edzősködést. Felipao mellett legalább ilyen nagy erősítés volt a Furacao számára a Manchester City-től távozó Fernandinho hazatérése, ketten kulcsszerepet vállaltak a csapat várakozáson felüli Libertadores-kupa-meneteléséből. A tréner a csoportkör alatt csatlakozott a curitibai gárdához, amely a paraguayi Libertad mögött a második helyen jutott tovább a csoportjából. A nyolcaddöntőben rögtön sikerült visszavágni a Libertadnak és 3–2-es összesítéssel bejutottak a következő körbe, ahol az argentin Estudiantes La Platát ugyancsak egy góllal sikerült felmúlni. Az igazi nagy dobás ezután jött, hatalmas meglepetésre egy kiélezett párharc végén legyőzték az előző két sorozat győztesét, a tréner korábbi sikercsapatát, a Palmeirast, és bejutottak a fináléba.

Az Athletico Paranaense ellenfele a Flamengo lesz jövő szombaton a Libertadores-kupa 2022-es döntőjében. Természetesen a riói klub számít a finálé esélyesének, de Scolari csapatát hiba lenne leírni. A vb-győztes mester még egyszer nekirugaszkodik annak, hogy utoljára elhódítson csapatával egy nagy trófeát.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: Perfil