Tuchel félidei változtatása meglepte a Real Madridot, de a döntetlent kiharcolták a „blancók”

A Real Madrid összeállítása nem okozott meglepetést, Carlo Ancelotti azokra a játékosokra épített ezúttal is, akik a Manchester City elleni továbbjutásban kulcsszerepet játszottak. Most is Rodrygo kezdett bal oldali támadóként, és húzódott vissza bal oldali középpályásnak a védekezésben. Vínicius Junior a bal oldali félterületben és középen mozgott elöl, Jude Bellingham pedig a jobb oldali félterületet játszotta be az első félidőben.

A Bayern támadó szellemű csapattal kezdett

A Bayern München 4–2–2–2-es felállásban kezdett, lényegesen támadóbb szellemben, mint az Arsenal ellen. Bekerült Thomas Müller a kezdőcsapatba, aki Harry Kane visszalépéseinél egyedüli kilencest játszott, amikor pedig az angol is felment az első vonalba, akkor két csatárral rohamoztak. Müller csapatba kerülésével Jamal Musialának ezúttal a jobb oldali félterületet kellett bejátszania, Leroy Sané pedig a bal oldalon próbálta volna minél több egy az egy elleni párbajra kényszeríteni Lucas Vázquezt. Raphael Guerreiro az Arsenal elleni mérkőzéshez képest kikerült a csapatból, mert Tuchel arra számított, hogy jóval többet lesz náluk a labda, ezáltal kevesebb védekező feladatot kell megoldania a bal oldali szélsőnek, a portugál így a padon kezdett. A két szélső védő, Joshua Kimmich és Noussair Mazraoui alapvetően magasan helyezkedett a széleken, a duplahatosban játszó Konrad Laimer és Leon Goretzka játszott a két belső védő előtt közel, így amikor átértek a Real térfelére, a 2–2–5–1-es felállás rajzolódott ki, aminek a csúcsát Müller képezte.

A Real Madrid nem helyezett nyomást a németekre az ő térfelükön, csak akkor kezdtek élénkebben védekezni, amikor már a félpályához értek a hazaiak.

Carlo Ancelotti tanítványai a szokásos 4–4–2-es felállásban védekeztek, ami különösen jó ötlet volt ezúttal, mert a két elöl lévő játékos, Bellingham és Vinícius tudta zárni a passzsávokat a két müncheni hatos irányába, az volt a feladatuk, hogy Goretzkáék ne kapjanak labdát. Ezt jól meg is oldották, mert változtatnia kellett Tuchelnek, és Goretzkának kellett visszább lépnie, hogy elkérje a labdát. Aleksandar Pavlovic játéka hiányzott, aki ezekben a visszalépésekben és a labdák elosztásában egészen kiváló, pedig már bevethető a fiatal játékos. Laimer mellett Pavloviccsal szemben csak a presszingje minősége szól, a játék többi elemében az utóbbi sokkal jobb teljesítményre képes.

A Bayern jól kezdte a mérkőzést, az első tizenkét percben öt kapu felé tartó lövésük volt, domináltak, folyamatosan a Real térfelén járatták a labdát és Kane visszalépéseiből, majd Sané és Musiala felé történő kiugratásaiból rendre veszélyt teremtettek. Aurélien Tchouaméni és Toni Kroos nem tudta lekövetni a tízesek bemozgásait. Erre azt lépte a Real Madrid az első félidő második felében, hogy Federico Valverde szűkebben helyezkedett és követte Sanét, Kroos pedig Musialát. Azzal, hogy a Real játékosai szűkebben kezdtek helyezkedni, a jobb oldalon Kimmich okozott zavart azzal, hogy üresebben maradt és a visszatett labdáiból jöttek lövések középről, a második hullámból.

Tipikus Real-góllal kerültek előnybe a spanyolok

 A 24. percben hat kapura lövésnél tartott a Bayern, amikor először eljutott a Real Madrid a bajorok kapujáig, ám azonnal gólt is szerzett. Ez a gól a királyi gárda védjegyének is tekinthető a BL egyenes kieséses szakaszában. Két játékos zseniális helyzetfelismeréséből és kivitelezéséből született a gól. Kroos felnézhetett, mert nem kapott nyomást a félpályánál és a legjobb ütemben ugratta ki Viníciust. A brazil visszalépett, ezt még lekövette Kim Min Dzse, ám a támadó utána beindult az üresen hagyott területbe a koreai vakoldalán, tehát a labdával ellentétes oldalról futott be a védő mögé és került ziccerbe, amit nem hibázott el. 2017 óta a BL-ben egy évad alatt senki sem passzolt többet előrefelé méterben mérve, mint Toni Kroos az előző idényben, és ezt fogja a mostani szezonban megdönteni. Ő a világ talán legjobb mélységi irányítója, amit a volt klubja ellen is bizonyított kedd este. A Real mély védekezéséből fakadóan a németeknek sok, de alacsony minőségű helyzete volt addig, amíg a madridiak egy jó passzal a magasabban lévő Bayern-védelmet átjátszva az addigi egyetlen lehetőségüket – ami egyébként óriási helyzet is volt – kihasználták.

A játék képe a gólt követően nem sokat változott, a Real Madrid csak a saját térfele közepén kezdett el nyomást gyakorolni a hazaiakra, de ha labdát szereztek, akkor a Rodrygo, Vinícius, Bellingham hármas azonnal sprintelt előre, robbant a védelemre és egy-egy passzal, jó labdaérintéssel máris ott voltak a kapu előtt.

Azáltal, hogy a Bayern hat játékossal volt a tizenhatos közelében és a széleket nem zárta, mert a jobb- és a balhátvéd is magasan volt, adódott lehetőség a gyors kontrákra a madridiak előtt.

A Real támadásépítései eltértek a City ellen látottaktól, mert a két szélső védő magasan helyezkedett, viszont a három középpályás, Valverde, Tchouaméni és Kroos a védelemhez nagyon közel kérte el a labdákat és alakított ki 2–3-as formációkat az építkezés során. Ezáltal szögeket nyitottak Nacho Fernández és Antonio Rüdiger számára, hogy felpasszolják a középpályára a labdát és előrevágják egyből a támadóknak. A Bayern 4–4–2-es védekezésén át tudtak menni és meg tudták tartani a labdát huzamosabb időre.

(Forrás: FC Bayern)

A szünetben Tuchel átalakította a csapatát

A Bayern vezetőedzője a szünetben személyi és taktikai változtatásokról is döntött. Goretzka helyett jött Guerreiro. Ezáltal Laimer lett az egyedüli hatos, Guerreiro bal oldali támadó nyolcast játszott, Mazraouit és Kimmichet a hatos vonalának magasságába rendelte vissza Tuchel, ezzel 2–3–5-ös felállásra álltak át a támadóharmadban. A Real gyors kontráit nagyobb eséllyel akadályozták meg innentől azzal, hogy többen voltak a labda mögött. Sané és Musiala pedig oldalt cseréltek és azzal, hogy a két szélső védő hátrébb került, e két játékos a szélről indult befelé. A jobb oldalon Sané kedvére kezdeményezhetett egy az egyezéseket Ferland Mendyvel, ami – a német képességeit ismerve ez nem meglepő – kiváló lehetőségeket hozott, ebből született az egyenlítő gól. A bal oldalon pedig Mazraoui, Guerreiro és Musiala háromszögezéseiből alakultak ki lehetőségek és harcolt ki a fiatal német egy tizenegyest. Dicséret illeti Tuchelt a változtatás miatt, de ilyenkor mindig felvetődik a kérdés, hogy ha így kezdi a mérkőzést, akkor lehet, hogy már az első félidőben nagyobb lehetőségeket tud kialakítani a Bayern, nem pedig csak sok alacsony minőségű helyzetet.

A Real Madrid hátrányban változtatott a támadósor felállásán. A leggyakrabban használt formációt vette elő Ancelotti: Vinícius a bal oldalon, Rodrygo a jobb oldalon szerepelt, Bellingham pedig a gyémánt középpálya tetején irányított mögöttük, amíg nem érkezett helyette Brahim Díaz. Ebben a felállásban nem lett sokkal veszélyesebb a Real játéka, a gyors kontrákat a Bayern a 2–3-as rest defence segítségével sokkal hatékonyabban tartóztatta fel.

Az intenzitás nem volt igazán nagy a mérkőzésen, a csapatok hagyták, hogy az ellenfél felhozza a labdát, csak négy szerzett labda volt a támadóharmadban, mindkét csapat átlagosan 42 méterre védekezett a saját kapujától.





A parádés megoldások miatt azonban nagyon élvezetes meccset láthattunk. A párharc teljesen nyílt maradt, Madridban dől majd el a továbbjutás kérdése, ami természetesen a spanyoloknak lehet inkább előny.

Kiemelt fotó: Alamy