Tuchel megtalálta a kulcsot a Münchenben eddig „kallódó” támadóhoz – íme, hogyan bontakozik ki Leroy Sané

Leroy Sané ifistaként a Schalkéban nevelkedett és ott is vált Bundesliga-játékossá 2014-ben. Alig volt húszéves, már egyértelműen látszott, hogy a szenegáli származású német játékos igen szép karriert futhat be. Nagy reményeket fűztek hozzá a németek, hiszen benne megvoltak azok a különleges egyéni képességek, amelyeknek a hiánya már akkor is egyre inkább feltűnő volt a német utánpótlásrendszerből kikerülő játékosoknál. 2016 nyarán a Bayern München vezetőedzőjeként rá szemet vető Josep Guardiola hozta a Manchester City-be, hogy aztán ott végképp megérkezzen a nemzetközi futball színpadára. A Bayern már 2019 nyarán is minden követ megmozgatott azért, hogy megszerezze, hiszen Uli Hoenessék kétségbeesetten keresték az Arjen Robben, Franck Ribéry páros, azaz a híres „Robbery-duó” örököseit. Sané már régóta fő célpont jelölt volt az átigazolási piacon, de ekkor még a transzfer – hosszas huzavona után – kútba esett. A szélső támadó a 2019-2020-es szezont teljes egészében a partvonalon kívül töltötte Manchesterben keresztszalag-szakadás miatt, és végül ezek után érkezett meg 2020 nyarán, a Covid-időszak kellős közepén Münchenbe, méghozzá a Hans-Dieter Flick vezetésével az előző szezonban minden létező trófeát bezsebelő csapathoz.

Müncheni nehézségek

Bár Sané az európai Szuperkupa és a klubvilágbajnokság elhódításának már részese volt, nem lehet azt állítani, hogy makulátlanul alakult az első müncheni szezonja. A bajnokságban elért hat gól és tíz gólpassz után nem mondhatni, hogy teljes csalódást okozott, de azért ennél Manchesterben voltak erősebb szezonjai is. Csak időszakonként ment neki jól a játék, túlságosan hullámzó volt a teljesítménye. A Bayern sem tudta megismételni az előző évi sikereit. A hat trófeát hozó 2020-as esztendő után 2021-ben csak a bajnokságot sikerült elhódítaniuk a bajoroknak, ráadásul a tavaszi szezonra a háttérben zajló események is rányomták a bélyegüket. Hansi Flick a Hasan Salihamidzic sportigazgatóval való összezördülése után távozott Münchenből, majd kisvártatva átvette a német válogatott irányítását – amelyben, mint tudjuk, végül nem volt sok köszönet.

Eleinte a Flick helyét átvevő Julian Nagelsmann-nál sem alakultak jól Sané dolgai. Olyannyira nem, hogy 2021 augusztusában, az 1. FC Köln elleni bajnokin kifütyülte őt a müncheni publikum. Nyilvánvalóan nagy visszhangot váltott ki az eset, de Sané ezután megrázta magát, és úgy tűnt, hogy Nagelsmann rendszere is fekszik neki. Az első müncheni félszezonjában a fiatal edző még inkább a csapathoz igyekezett alkalmazkodni és Sanénak is megadta a szükséges szabadságot, ráadásul kedvenc posztján, a bal szélen.

Tavasszal azonban fordult a kocka. A fiatal vezetőedző egyre inkább igyekezett a saját képére formálni a müncheni együttest, ami egyáltalán nem ment olyan zökkenőmentesen, mint Hoffenheimben vagy Lipcsében. A szélen való támadásvezetések helyett a középen felépített támadásokat próbálta előtérbe helyezni, ennek érdekében pedig előszeretettel töltötte túl a Robert Lewandowski mögötti területet. A szezon végén távozó Lewandowski mellett Sané is a komfortzónáján kívülre került, többször is csak középen jutott neki hely, az eleve túltöltött zónákban pedig nem igazán tudott kibontakozni. Karrierje egyik, ha nem a leggyengébb félszezonját produkálta, ami után a kezdőcsapatbeli helye is megkérdőjeleződött. Főleg azután, hogy 2022 nyarán a Bayern átigazolta Sadio Manét a Liverpoolból. Óriási harc volt tehát kilátásban a kezdőcsapatba kerülésért. Aztán úgy nézett ki, hogy a Lewandowski távozása után megváltozó játék fekszik Sanénak. Megint egy egészen jónak mondható őszi szezont produkált, de a legnagyobb müncheni mélypont még csak ezután jött.

A télen egyre másra jöttek a hírek a müncheni klubon belüli feszültségekről, problémákról, egészen a kapusedző, Toni Tapalovic viharos távozásától kezdve a gyenge bajnoki eredményekig. Nagelsmann körül kezdett elfogyni a levegő, állítólag a játékosok többsége nem igazán kedvelte őt. Közéjük tartozhatott Sané is, aki leginkább a komfortzónáján kívüli feladatkörét sérelmezte. A gyenge tavaszi formájára e mellett az apróbb sérülések és a német válogatottal balul elsült katari világbajnokság (mint ismeretes, a németek a csoportban „ragadtak”) is hatással lehetett.

A teljesítménye olyannyira csalódást keltő volt, hogy hosszú idő után márciusban a válogatott keretébe se kapott meghívót Flicktől. Az egész tavaszi kálváriára a pontot végül a „Mané-affér” tette fel. A Manchester City elleni negyeddöntős párharc idegenben simán elveszített első mérkőzése után ugyanis az öltözőben tettlegességig fajult a pályán elkezdődő Sané–Mané nézeteltérés. Ilyen előzmények után várta tehát Sané a nyári felkészülést és az – immár Mané nélküli – új szezont.

Tuchel tudja, hogy mire van szüksége

Sané első három éve Münchenben tehát egy igazi hullámvasutazáshoz volt hasonlítható. A nagy potenciállal rendelkező támadó Flick és Nagelsmann irányítása alatt is csak időszakonként tudott megfelelni a felé támasztott elvárásoknak, és nyilvánvalóan a klubnál tapasztalható feszültségek sem voltak rá jó hatással. Különösen azért, mert Sané egy kifejezetten érzékeny személyiség, akinek meg kell találnia a komfortzónáját. Ebből a szempontból Tuchel személyében ideális edzővel dolgozhat együtt, ugyanis a szakember a korábbi állomáshelyein is hatékonyan tudott együtt dolgozni a nehezen kezelhetőnek elkönyvelt játékosokkal. Például a Paris Saint-Germainnál Neymarral is egészen jó viszonyt alakított ki.

Az új vezetőedző alighogy Münchenbe érkezett, már az első edzéseken igyekezett érzékeltetni Sanéval, hogy számít rá. Feltűnően sokat beszélgetett vele és nyáron a sajtóban is tanújelét adta annak, hogy kulcsszerepet szán a játékosnak. Az edző az új szezonban az első két, sikeresen megvívott bajnoki mérkőzés után mondta el pontosan, hogy mit vár a 27 éves szélsőtől.

„Ha minden rendben van vele, akkor ő jelentheni a különbséget a pályán. Arra hivatott, hogy kiemelkedjen a ligából, játékban és a statisztikai mutatókat, a gólpasszokat, gólokat tekintve is, és nem csak a mérkőzések egyes fázisaiban. Ez az, amit mi elvárunk tőle”

– mondta határozottan a tréner augusztusban.

Tuchel tehát jelentős elvárásokat támasztott a játékosa felé, aki viszont eddig ezeket beváltja, és úgy tűnik, nem nyomja agyon a teher, hanem inkább jobb teljesítményre sarkallta. A vezetőedző több alkalommal is pozitív hangnemben beszélt Sanéról, egyszer például azt hangsúlyozta, hogy különlegesen szoros kapcsolat van köztük, egyúttal pedig a pályán is hagyja a kedvenc szerepkörében játszani.

„Szerintem Leroy elsősorban akkor tudja megmutatni azt, ami benne van, ha nyugodt, azaz ha komfortosan érzi magát és világosak a játékelvek. Az ő pozíciója egyértelműen a bal vagy a jobb szélen van. Ezen felül még az is nagyon fontos számára, hogy rendszeresen játsszon”

– nyilatkozott a Darmstadt ellen 8–0-ra megnyert bajnoki után a vezetőedző. Sané ezen a meccsen egy gólpasszt és két gólt tett be a közösbe.

Ez a fajta nyugalom pedig a szezon elején még érzékelhető feszültségek után most megvan a Bayernnél. Sané egyenletesen nyújtott jó teljesítménye oda vezetett, hogy a klub vezetősége mindenképpen meg akarja hosszabbítani a szélső 2025-ben lejáró szerződését. Bár megegyezés még nincs, Sané garantálta azt, hogy első körben a jelenlegi klubjával fog beszélni a távolabbi jövőjével kapcsolatban. Ennek a pozitív légkörnek a kialakulásában nagy szerepe van Tuchelnek, aki tehát a pályán is megtalálta Sané feladatkörét és ezt jól be tudta illeszteni a csapatjátékba.

Jól meghatározott feladatkör a védekezésben

Mint már többször is említettem, Sanénak a kibontakozáshoz szüksége van bizonyos fokú szabadságra a pályán, ezt pedig Tuchel meg is adja számára. Az egésznek az alapját a labda elleni játékban kell keresni, hiszen a mély védekezés alól Sané többnyire tehermentesítve van. Amikor az ellenfél hozza fel a labdát, az ő feladatköre általában abban merül ki, hogy a félterületben lezárja az egyenes (vertikális) passzsávokat, mivel a Bayern elsősorban a középső területek hermetikus lezárására törekszik ilyenkor. Miután egészen hatékonyan tudja használni a fedezőárnyékát, ezt a feladatát egész jól látja el, és az ő hathatós támogatásával a müncheniek az oldalvonal mellé tudják kényszeríteni az ellenfelet. Sané az ellenfél szélső védőjét jellemzően csak a felezővonalig kíséri, ha a védő feljebb lép, akkor a mögötte helyezkedő szélső védőnek – például Alphonso Daviesnek – adja át az őrzését. A szélső védő kilépését a szél felé tolódó két középpályás, illetve középső védőként a területeket lezáró Kim Min Dzse akadályozza meg, ők együttes erővel lehetetlenítik el az ellenfél befelé töréseit, valahogy úgy, ahogy az az alábbi ábrán is látszik.

A szezon meglepetéscsapata, a VfB Stuttgart ellen otthon magabiztosan megnyert mérkőzésen is jól működött a hátsó biztosítás. Látható, hogy Sané (10) közvetlenül nem vesz részt a mély védekezésben, hanem kicsit előrébb megáll és keresi az ideális pozíciót, ahonnan egy esetleges labdaszerzés után egyből tudna kontrát indítani. Sané helyett Davies (19) zár ki az ellenfél fellépő szélső védőjére (4), az így megnyíló félterületet pedig a középpályáról visszalépő Raphael Guerreiro (22) tölti be (ún. réskitöltés) a szintén kijjebb lépő, területet fogó belső védővel, Kim Min Dzsével (3) együtt. Látható, hogy eközben a másik belső középpályás, Aleksandar Pavlovic (45) is leköveti poszttársa, Guerreiro mozgását, hogy a létszámfölény biztosítva legyen a labda környezetében. A stuttgartiaknak nem is maradt más választásuk, mint visszapasszolniuk a labdát Atakan Karazornak (16), akire Jamal Musiala (42) lépett ki, helyette pedig Harry Kane (9) vette át a másik középpályás, Angelo Stiller (6) őrzését

Sané tehát a mély védekezés alól úgy van tehermentesítve, hogy ez közben nem okoz létszámhátrányt hátul. A szélsőnek viszont a letámadásban már jelentős szerepe szokott lenni. A Bayern szeret presszingcsapdákkal operálni, méghozzá úgy, hogy eleinte felkínálnak az ellenfélnek egy középre vezető passzsávot. Ezután, tehát egyfajta második hullámban szokott aktiválódni a presszingcsapda, a hirtelen összezáró középpályás blokknak pedig Sané is aktív szereplője.

A fenti szituációban a Bayern Stuttgart elleni első góljánál Karazor (16) volt az áldozata a Bayern presszingcsapdájának. A gyors ütemben belépő Sané (10) azonnal ott volt már a labdaátvételnél, ami épp elég volt arra, hogy Karazor rosszul passzoljon. A labda Thomas Müllernél (25) landolt, aki azonnal tette is tovább azt az átlósan a védelem mögé villámgyorsan beinduló Sanénak. A szélső ezek után átvitte a labdát a kissé bizonytalanul kijövő Alexander Nübel (33) kapuson, és a centerezését Kane-nek (9) már csak az üres kapuba kellett passzolnia. Az egész akció kulcsa az volt, hogy Sané a letámadás után lendületből kérte a labdát, így a még támadó felállásban lévő stuttgarti védelemnek esélye sem volt ellene

A kibontakozás tényleges elemei a pályán

A mély védekezés alóli tehermentesítés a kulcsa annak, hogy Sané szabadon helyezkedve a kontrák elindítására tud koncentrálni, amiben elég sokszor jeleskedik is. Azonban a felállt védelmek ellen is meg szokta találni a módját a kibontakozásnak. Mindenekelőtt érdemes nagy vonalakban megnézni, hogy milyen módokon építkezik a Bayern a jobb, illetve a bal szélről. A jobb szélen jellemzően a kombinációs játék szokott dominálni helycserékkel, forgásokkal. Az éppen ott játszó szélsőt a szélső védő, Noussair Mazraoui és a középpályáról átlósan kilépő ember – jellemzően Konrad Laimer – szokta támogatni. A pozíciócseréknek az a fő célja, hogy utat teremtsenek a pálya közepe felé, amit aztán a lendületből beinduló szélső kihasználhat, így megbontva az ellenfél védekezését.

Az FC Heidenheim ellen Sané (10) a jobb szélről indult. A fenti szituációban Dayot Upamecano (2) tette ki a labdát az oldalvonalnál lévő Mazraouinak (40). Eközben középen Laimer (27) mélységből átlósan megindult előre, ezzel magával vitte az ellenfél szűrő középpályását (30), egyúttal átvette a félterületet Sanétól. Utóbbi így visszaléphetett és elkérhette a labdát Mazraouitól, majd a labdával megindulhatott befelé a Laimer által kiürített területen keresztül

A fenti szituáció folytatása: Sané bevezette a labdát középre, miközben az ellenfél szélső védője (19) végig szorosan a háta mögött volt. Előtte Müller (25) az okos helyezkedésével gondoskodott arról, hogy egyik középpályás se tudjon kilépni Sanéra, aki így megjátszhatta a visszalépve labdát kérő Kane-t (9). Látható, hogy az angol is kimozgatta az egyik belső védőt (6), az így keletkező résbe pedig Sané lendületből indulhatott és érkezhetett a kapu elé. A Bayern jól kontrollált helyváltásai teljesen szétzilálták az emberorientált Heidenheim-védelmet

A jobb oldali akciókkal ellentétben a bal szélen elsősorban gyors, lendületes ellencsapásokat, egyéni megindulásokat láthatunk, ami a fáradhatatlan kanadai szélsővédő, Davies jelenlétének is nagyban köszönhető. Ha itt játszik Sané, akkor Davies felfutásainak köszönhetően sokszor indulhat meg a szélről befelé. Ezek a hirtelen ritmusváltások talán a legjellemzőbb elemei a játékának, és ebben a csapattársak is teljes mértékben partnerek, különösen Kane. Az angol csatárral már úgy érzik egymást a pályán, mintha évek óta együtt játszanának. Erről árulkodik az is, hogy a Bayern 49 bajnoki góljából 36-ból közvetlenül – góllal vagy gólpasszal – legalább az egyikük kivette a részét(!), Sané öt gólpasszal szolgálta ki Kane-t, míg ez fordítva háromszor történt meg. Az angol jóval többet és mélyebben mozog ki a posztjáról, mint egy klasszikus center, és ez egyúttal üres területet is teremt. Ő pedig kiválóan érzi, mikor és hol kell megnyitnia ezeket a területeket Sané számára.

A Freiburg elleni bajnokin született második Bayern-gól tökéletesen szemléltette Sané és Kane összjátékát. Sané hirtelen ritmusváltással történő beindulását nem tudták lekövetni a védők, majd aztán egy Kane-nel való gyors kényszerítő után mattolták a freiburgiakat. (A jelenet 0:24-től látható a videóban)

Érdemes megfigyelni a fenti jelenetben azt is, hogy az, hogy Davies ott van a szélen, szükséges feltétele annak, hogy Sané beindulhasson, hiszen a kanadai így megosztja a védők figyelmét. Utóbbi számára pedig a labdakihozataloknál szokott nagy segítség lenni Sané, amikor passzopcióként szinte mindig megtalálható, és így tudják szétzilálni az ellenfelek letámadási kísérleteit.

A Dortmund erőtlen letámadási kísérletei ellen különösen látványosan kijöttek Sané (10) képességei. A fenti labdakihozatalnál Daviestől (19) kapta a labdát, majd bebőrözte az őt késve megtámadó dortmundi szélső védőt, Marius Wolfot (17), aki képtelen volt tartani a lendületes szélsőt. Eközben Kane – jól olvasva Sané szándékát – azonnal a bal szél felé mozgott ki, így Sané indulhatott is meg a labdával befelé – kihasználva azt, hogy a dortmundi középpálya fellazult

ÖSSZEGZÉS

Nyugodtan állítható tehát, hogy Sané eddig messze a legjobb müncheni szezonját futja, hiszen a kanadai pontokat tekintve már most felülmúlja az előző szezon egésze során produkált mennyiséget (most 15 meccsen tart nyolc gólnál és nyolc gólpassznál, az előző évadban 32 bajnokin nyolc gólt és 7 gólpasszt regisztrált). Láthatóan jól érzi magát a pályán és azon kívül is, amit az is bizonyít, hogy a Bundesligában messze ő kísérletezett a legtöbb csellel, méghozzá 16 mérkőzésen 120-szal. Csak viszonyításképpen: az ezen a listán második helyezett Victor Boniface-nak 93 cselkísérlete volt… Sané e mellett a kapura lövéseket előkészítő passzokban és a nagy helyzetek kialakításában is az élen jár, teljes mértékben élvezi Tuchel bizalmát, a szintén ragyogó szezont futó Kane-nel (15 bajnokin szerzett 21 gól és öt gólpassz) pedig remekül megértik egymást a pályán.

Kiemelt fotó: Imago