Ügyesen „szervezi ki” a munkát az Atalanta, óriási pénzeket keres a kölcsönadott labdarúgói játékjogán

Immár nyolc szezon óta számíthatjuk az Atalanta csapatát az olasz labdarúgás meghatározó együttesei közé. Először a 2016-2017-es idényben robbant be a Gian Piero Gasperini vezette alakulat a Serie A legjobbjai közé, a negyedik helyen végzett a bajnokságban és így több mint negyed évszázad után ismét megmutathatta magát az európai kupaporondon. Ekkor még akár hihettük azt is, hogy ez csak egy kifutott idény volt a bergamóiak részéről, ám ők gyorsan bizonyították, hogy nem az, hanem hosszabb távon is meg akarják vetni a lábukat a legjobbak között. 2018 és 2021 közt egymás után háromszor lettek bronzérmesek, amivel végérvényesen letették a névjegyüket. A legutóbbi idény során pedig az Európa-liga trófeájának elhódításával azt is bizonyították a nagyvilág felé, hogy itt bizony Európa egyik legjobban működő futballprojektjét láthatjuk.

A saját kézben lévő stadion és az U23-as csapat működtetése egyaránt olyan dolog, amellyel sok rivális előtt járnak és ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az élmezőnybe tartozás gazdasági háttere is meglegyen. És van még egy másik olyan dolog is, amit mindenkinél jobban művel az Atalanta Olaszországban, ez pedig nem más, mint a „munka kiszervezése”. Hogy mit értünk ez alatt? Azt, hogy több, a bergamói klubhoz tartozó játékos fejlődik más csapatoknál kölcsönjátékosként, majd amikor elér egy szintet és van kereslet iránta, a La Dea adja el a labdarúgó játékjogát jó pénzért.

2016 őszén, amikor berobbant a csapat a legjobbak közé, kezdte bontogatni szárnyát az együttesben Mattia Caldara. A helyi születésű védő nagy tehetség volt az ifjúsági korosztályokban, aztán húszesztendősen előbb a Trapani, majd a Cesena csapatához került el, hogy tapasztalatot gyűjtsön. Ezt követően a 2016-2017-es szezonra visszatért és 12 lejátszott élvonalbeli mérkőzést követően a januári átigazolási időszak során 19 millió euró ellenében a Juventus játékosa lett. Az ő történetét az teszi különlegessé, hogy a torinóiak színeiben sosem lépett pályára, mert az átigazolása után maradt a Nerazzurrinál kölcsönben, majd amikor másfél év után visszatért Torinóba, akkor azonnal tovább is adta a Juventus a játékjogát – méghozzá az AC Milannak, közel 38 millió euró ellenében.

Ugyanebben az idényben bukkant fel az élvonalban egy 22 éves középpályás, Roberto Gagliardini, akit szinte senki sem ismert, pedig ekkor már több jól sikerült másodosztályú szezon volt a háta mögött. Ő előbb a Cesena, majd a Spezia, végül pedig a Vicenza színeiben villantotta meg már korábban a tudását, hogy aztán a bergamói csapatban 2016 őszén szépen fokozatosan beépüljön a kezdőcsapatba. Fel is figyelt rá az Inter, a milánóiak januárjában kölcsönvették kétmillió euróért, majd a nyáron 20,5 millió euró ellenében véglegesítették a szerződését. Gagliardini mindössze 16 mérkőzést játszott az Atalanta mezében, ezeken alig volt többet a pályán ezer percnél, ennek ellenére a klub egy vagyont kasszírozott a játékjoga értékesítésén.

A svéd utánpótlás-nevelési rendszer egyik fellegvárának számító IF Brommapojkarna akadémiájáról szerezte meg a bergamói együttes Dejan Kulusevski játékjogát. A 2016-os átigazolás után a macedón felmenőkkel rendelkező fiatal svéd hiába remekelt a Primavera-csapatban, mindössze három mérkőzés jutott neki a felnőttek közt. Így 2019 nyarán remek ötletnek tűnt kölcsönadni őt Parmába, ahol olyannyira berobbant, hogy már a télen kifizetett érte 35 millió eurót a Juventus. Ez az összeg aztán további négy millió euróval még emelkedett a továbbértékesítési részesedés jóvoltából az Atalanta számára, amikor tavaly nyáron a Tottenham Hotspur szerződtette a támadót a torinóiaktól.

Az előző idényben lett igazán ismert az olasz futball berkein belül Andrea Colpani neve. Ő ugyancsak a La Dea akadémiáján pallérozódott, aztán 2019-ben a Trapanihoz, majd 2020-ban az AC Monzához került, és utóbbi együttes két év után kilencmillió euróért szerződtette. Ugyan ez az összeg ezen a szinten nem számít nagynak, még bergamói léptékkel sem, de az is bizonyos, hogy további 30%-ot kap majd az Atalanta, ha a középpályás játékjogát eladják. Mivel ez akár már idén nyáron is megtörténhet húszmillió euró feletti áron, így mindenképp helye van az összeállításunkban a válogatottban való bemutatkozásra váró középpályás.

Szintén a 2023-2024-es szezonban mutatott kiemelkedő teljesítmény jelentette az áttörést Nicolo Cambiaghi számára. A monzai születésű támadó sosem lépett pályára az Atalanta felnőttcsapatában, mert 2020-ban elkezdett „vándorolni” kölcsönjátékosként. Előbb két másodosztályú csapat, a Reggiana és a Pordenone színeiben próbálkozott, majd jött két év Empoliban, ahol már élvonalbeli rutint is szedett magára. Ezen a nyáron pedig a Bologna FC szerződtette tízmillió euróért, így az ősszel akár már a Bajnokok Ligájában is kipróbálhatja magát.

A nigériai felmenőkkel rendelkező Caleb Okoli 14 esztendősen került Bergamóba, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat, majd kölcsönbe került, először a ferrarai SPAL-hoz, majd az US Cremoneséhez. Ezek után tért vissza az Atalantához, és bár a 2022-2023-as szezonban volt esélye Gasperini irányítása alatt bizonyítani, nem igazán tudott megragadni a védelemben. Így az előző idényt kölcsönben töltötte a Frosinonénél, az ott mutatott jó teljesítménye pedig elég volt ahhoz, hogy idén nyáron a Leicester City ajánlatot tegyen érte. A Premier League újonca nem sajnált a játékjogáért 15 millió eurót kifizetni, ez pedig azt jelenti, hogy a „bukott diákból” is jó pénz csináltak a lombardiaiak.

A hat játékosnak összesen 48 mérkőzése volt az első csapatban, és a klub 120 millió eurót könyvelhetett el a játékjoguk értékesítéséből.

Rajtuk kívül mindenképp érdemes legalább megemlíteni Alessandro Bastoni és Amad Diallo Traoré nevét. Kettejüknek összesen volt kilenc felnőtt meccse a bergamóiaknál, mielőtt eladták őket. Az olasz bekk tulajdonképpen már az Primaverában megmutatta, hogy korszakos zseni lehet, ráadásul bal lábas védőként. Az elefántcsontparti támadó minden lehetséges felállásban termelte a gólokat az utánpótlásban. Kettejük eladási értéke végül több mint 50 millió euró volt, ennek a begyűjtéséhez pedig még csak kölcsönadásokra sem volt szüksége a La Deának.