Új-Zéland és Mumbai rajongott érte, az Oxfordot másodosztályba vezette

25 éve nem járt az angol másodosztályban az Oxford United, augusztusban már ott kezdi a következő szezont. Két edző nevét is ki kell emelni, akik nélkül a feljutás nem jött volna össze: Liam Manninget és Des Buckinghamet. Mindketten fiatalok, és érdekesség, hogy mindketten kötődnek a Manchester Cityt is birtokló City Football Grouphoz (CFG).

Az elmúlt 20 év során az idén 131 éves Oxford United a negyedik ligát is megjárta, jöttek-mentek a befektetők a klubnál. A 2000-es évek elején a brit tulajt egy amerikai váltotta, majd a 2021–2022-es szezonban indonéz üzletemberek vették át az Oxfordot. A 2020-as években a klub folyamatosan a másodosztályba jutásért játszott, állandó résztvevője volt a rájátszásnak, de rendre lemaradt a The Championshipről.

2023 márciusában Manninggel kis híján kiesett a League One-ból a csapat, ám a 2023–2024-es szezon fantasztikusan kezdődött. November elején Manning, aki korábban a CFG-hez tartozó belga Lommelnél is dolgozott, a második helyen adta át a csapatot, miután a másodosztályú Bristol City szerződtette. Az Oxford egy tősgyökeres helyi edzőt nézett ki magának, aki csaknem tízéves ázsiai és óceániai „túra” után tért haza.

Des Buckingham ugyanis Oxfordban született, kétéves korában már szurkolói sálba tekerve vitték meccsre a szülei. Readingben és szülővárosa csapatában játszott fiatalon, kapus volt. Hamar kiderült számára, hogy nincs elég tehetsége. Tizenévesen tanítani kezdett az Oxford & Cherwell Valley College-ben, és négy éven át edzéseket is tartott a diákoknak. 18 éves korára annyi tapasztalatot gyűjtött, hogy az Oxford United felvette az utánpótlásába. Micky Lewis, a klub 2021-ben elhunyt legendája vette a szárnyai alá, Buckingham egy későbbi interjúban őt nevezte meg példaképként. Nemcsak azt tanulta meg tőle, hogyan kell fiatalokat képezni, az emberekkel bánni, de számára egyfajta pótapaként is szolgált. Az edzői csapat kiegészült Alan Hodgkinsonnal, az 1950-es évek angol válogatottjának kapusával, akinek szintén itta a szavait a fiatal edző.

Buckinghamet tíz év elteltével Chris Wilder maga mellé vette edzőnek a League Two-ban szereplő felnőttcsapathoz – egyik segítője leesett a lépcsőn, ezért először beugrónak kérte fel Buckinghamet, majd marasztalta. Buckingham nem sokkal később elfogadta a hamiltoni WaiBOP United edzői állását, és teljesen új életet kezdett Új-Zélandon. Hogy miért?

„Megvolt a képesítésem, és megvolt a tapasztalatom az edzői munkához. Amivel nem rendelkeztem, az a személyzettel való kapcsolattartás képessége, a költségvetésre való rálátás, az igazgatótanáccsal való együttműködés, a médiával való viszony. Ezeken a területen nem volt tapasztalatom.”

Ő viszont fejlődni vágyott, így kontinenst váltott.

Forrás: Mumbai City FC

Egy ideig grassroots szinten vállalt egyéni edzéseket, majd a fővárosi Wellington Phoenix elhívta kapusedzőnek. Eltökélt és törekvő volt, azért dolgozott, hogy újabb szintet lépjen, és egy év után már a vezetőedző, Ernie Merrick asszisztense lett. Miután Merricktől búcsút vett a gyenge szereplés miatt a klub, először ideiglenesen, majd véglegesen Buckingham lett a vezetőedző. Életében először irányíthatott profi felnőttcsapatot! Új-Zélandon nagyot szólt ennek híre, hiszen Buckingham 31 éves volt ekkor. Az A-League még nem látott ilyen fiatal vezetőedzőt. Kizárólag nekünk, magyaroknak érdekes infó: a Wellington középhátvédje ekkor a 30 éves Marco Rossi volt – akinek persze semmi köze válogatottunk szövetségi kapitányához.

A csapat tragikusan szerepelt, szinte biztosnak tűnt, hogy utolsóként zár, de Buckinghammel a hajrában nyolc meccsen összekapart hét pontot. A Wellington az utolsó fordulóban legyőzte a bronzérmes Melbourne-t, és így egy ponttal megelőzte a Central Coast Marinerst.

2017-ben időlegesen a Stoke City U23-as csapatánál vállalt munkát asszisztensként, majd az új-zélandi szövetség ajánlott állást neki: egyszerre kérték fel az U20-as és az U23-as válogatott vezetésére. A nemzeti csapattal kijutott az U20-as világbajnokságra, és ott olyan eredményt ért el, amilyet Új-Zélandon még senki. A csapat a nyolcaddöntőig jutott, ahol csak tizenegyesekkel esett ki Kolumbiával szemben. A szövetség vezetői odáig voltak a Buckingham-csapat kreatív, támadó stílusáért. Új-Zéland soha nem végzett ilyen előkelő helyen FIFA-rendezvényen, és korábban soha nem győzött le világeseményen európai csapatot, az Erling Haalanddal (a jelen szupertámadója akkor kilenc találattal a vb gólkirálya volt) felálló Norvégiát verte 2–0-ra.

„Korábban Új-Zéland úgy utazott el a nagy futballeseményekre, hogy ne kapjon ki nagyon. Az ilyen tornák utáni technikai jelentések mindig a jó csapatszellemet és a magas munkabírást emelték ki. A játékukról soha nem volt szó. Mi viszont megpróbáltuk megváltoztatni a játékstílust, hogy a játékosok versenyezzenek, és nyerjenek”

– mondta Buckingham a Coaches Voice-nak tavaly októberben.

Később az U23-as csapattal megnyerte a nem túl acélos riválisok részvételével (például Fidzsi-szigetek, Pápua Új-Guinea, Szamoa) zajló Óceánia Bajnokságot, és kijutott Új-Zélanddal a tokiói olimpiára. A válogatott 90 százalékban amatőrökből állt. 2020-ban a férfi kategóriában megkapta az Év edzője díjat Új-Zélandon, és távozása előtt csapatának tagjai aláírást gyűjtöttek a marasztalása érdekében.

Buckingham ekkor már rajta volt a City Football Group (CFG) radarján, mert egy volt oktatója a CFG metodológiai vezetője lett. A CFG elemezte, milyen módosításokat hajtott végre az új-zélandiaknál, s ez milyen átfedéseket mutat a CFG-csapatokkal. Sok hasonlóságot találtak. Buckinghamnek nem esett nehezére (látszólag) egyet visszalépni a karrierje érdekében: elvállalta a Melbourne City felkérését, a City Group-csapat másodedzője lett. Rémes kezdés után a klub, története során először, megnyerte a 2020–2021-es szezonban a bajnokságot.

A City Group lépésről lépésre építette a trénert, a következő évben a Mumbai Cityhez irányította – vezetőedzőként. A bajnoki ötödik hely semmi volt ahhoz képest, hogy csapata első indiai klubként mérkőzést tudott nyerni az Ázsiai Bajnokok Ligájában. Sőt, csoportjából is továbbjutott. Helyi szinten brutálisan jó csapatot faragott a Mumbaiból: a 2022–2023-as szezonban 18 veretlenül lejátszott meccset követően lett bajnok a klub – ilyen sorozata korábban egy csapatnak sem volt a ligában. Összesen 15 csúcsot döntött meg a Mumbai abban a szezonban, például a legtöbb győzelem, a legtöbb lőtt gól, a legjobb gólkülönbség rekordját. Buckingham pontosan megfogalmazta a Coaches Voice-nak, milyen elvek szerint játszik a csapata.

„Tisztában vagyunk azzal, hogyan akarunk játszani. Olyan csapat a miénk, amely mindig 60 százalék körüli labdabirtoklással fog játszani. Mindig megpróbáljuk túlszárnyalni az ellenfelünket, gólokkal verni. A mi megközelítésünk mindig az, hogy úgy menjünk ki, hogy megnyerjük a meccset, de úgy, ahogyan mi akarjuk. Támadó futballal.”

Az angol edző úgy ért el átütő sikert, hogy elképesztő kulturális különbségekkel szembesült. A játékosai a helyi hagyományok szerint sokszor a szemkontaktust is kerülték vele, hiszen ő a hierarchiában felettük állt. Amikor behívta 20-20 perces elbeszélgetésre a futballistáit, hogy megismerje őket, a játékosok szinte rettegtek. Előtte soha senki nem csinált ilyesmit velük.

Buckingham a bajnoki szünetekben sem lankadt: elment tanulmányútra a CFG-klubokhoz, a Yokohama Marinoshoz és a New York Cityhez. Megnézte, hogyan zajlik a csapatértekezlet, az edzés, és a többi apróság ezeknél a kluboknál. Szomjazta a tudást.

Három évvel azután, hogy Új-Zélandon az év legjobb edzője lett, Buckingham Indiában is megkapta ezt a díjat – a játékosok szavazatai alapján. Az Oxford Unitednél ekkor derült ki, hogy Manninget nem tudják megtartani, és a klub vezetése megkereste volt alkalmazottját, akinél nagyobb sikereket senki sem ért el oxfordiként a világ másik felén. Buckingham a legnagyobb örömmel vállalta a feladatot.

Bemutatkozó interjújából kiderült, éjjel egykor indult a gépe Indiából, ám a szurkolók egy csoportja a helyszínen búcsúztatta, annyira szerették Mumbaiban. Nem akart ajtóstul rontani az alma materbe, saját filozófiáját óvatosan tervezte megismertetni a csapattal, inkább ő akart beilleszkedni, mintsem a játékosokra erőltetni saját elképzeléseit.

Buckingham a stabil védekezésre alapozott, a minél kevesebb engedett lövésre, ám tavasz közepére berozsdásodott a csapat, a kilencedik helyig zuhant. Változtatni kellett, és az átmenetekben igazán erős Oxfordot újra kellett hangolni, ami a támadójátékra is hatással volt. A kapura tartó lövések számában egyedül a Peterborough előzte meg a csapatot, százalékos értékben pedig senki. Az utolsó néhány fordulóban a Fleetwood Town, a Burton Albion és a Peterborough United ellen 13 gólt lőtt az Oxford, és egyet sem kapott, így becsúszott a rájátszásba.

A rájátszás elődöntőjében túljutott a Peterborough-n, a döntőben pedig az a Bolton Wanderers várt a csapatra, amelytől márciusban 5–0-ra kapott ki. Akkor egyetlen lövése sem találta el az ellenfél kapuját, enervált volt a csapat, 0,09-es xG-jével esélytelen volt még a szépítésre is. Szakzsargonnal szólva Buckingham „lemeccselte” a playoff döntőben a Boltont vezető Ian Evattet. Ugyanúgy átadta a labdát az ellenfélnek (az 5–0-s vereségkor 36, a feljutásról döntő meccsen 38 százalékban birtokolta) ám ezúttal az ő csapata torlaszolta el a kaput a lövések elől: amíg az Oxford tíz lövésből hatszor találta el a kaput, a Bolton hat kísérletből egyszer sem.

Buckingham alkalmazkodó edző: amíg a Mumbainál proaktív, a labdát járató, nyomasztó labdabirtoklási fölénnyel bíró csapattal volt eredményes, addig Oxfordban reaktív, a gyors átmenetekre összpontosító, a labda elleni játékban kiemelkedőbb csapattal tudott sikert elérni. Gondolkozik, és hisz a folyamatos tanulásra alapuló fejlődésben.

„22 éve vagyok edző, de pontosan tisztában vagyok vele, milyen sok mindent nem tudok még. Folyamatosan a tanulás lehetőségét keresem”

– mondta idén januárban a 38 éves tréner a The Guardiannek.

Ha ebből az elvből nem enged, és megkapja a megfelelő eszközöket Oxfordban, a The Championship hamarosan megtanulja a nevét.

Kiemelt kép: The Sun