Az oxfordiak az alapszakaszban elszenvedett 5–0-s vereséget a rájátszás döntőjében írták felül egy kétgólos sikerrel

Sok esetben láthattuk már, hogy egy klub, amely lejtmenetbe került, egy szezonvégi edzőváltással nem csak sikeresen kivívja a bennmaradást, hanem a következő kiírásban jelentős teljesítményjavulással szintet tud lépni felfelé. Hasonló eset az Oxford United feljutásának története is, ám az egyetemi városban még egyet csavartak rajta, hogy egy igazán különleges idény végén ünnepelhessenek a Wembleyben.

Talán onnan érdemes indulni, hogy a „Yellows” a 2017-es feljutást követően könnyedén stabilizálta a helyét a League One mezőnyében, sőt az új évtizedre kanyarodva rendszeres szereplője volt a rájátszásnak. 2020 nyarán a Wycombe Wanderers ellen buktak el a döntőben, majd 2021-ben a Blackpool FC már az elődöntőben megállította Karl Robinson legénységét. A liverpooli születésű vezetőedző megkerülhetetlen alakja a klub XXI. századbeli történetének, hiszen vele tudtak felemelkedni a harmadik vonal élmezőnyébe. Azonban vele is csúsztak le onnan. Ugyanis miközben a 2021-2022-es szezon legfontosabb eseménye a tulajdonosváltás volt, a csapat a pályán a nyolcadik helyet hozta össze, így két év után lemaradt a rájátszásról. Miközben a két indonéziai üzletember, Erick Thohir és Anindya Bakrie elkezdte a saját stratégiája szerint átszervezni a klubot, a 2022-23-as kiírásban a csapat korábban nem látott mélységet élt meg a League One-ban. Ugyan Robinson köztiszteletben álló edző volt a klubnál, ám amikor a tavasszal egy nyolcas nyeretlenségi sorozat összejött vele a kispadon, akkor a kiesés miatti aggodalom olyan mérvű vált, hogy leváltották.

A helyét az a Liam Manning vette át, aki egy évvel korábban a rájátszásba vezette a Milton Keynes Donst, azt a csapatot, ahol korábban Robinson is hosszú éveken át dolgozott, még az oxfordi munkája előtt. A fiatal szakember közel sem volt meggyőző, már ami az eredményeket illeti, ám a csapat játéka jelentősen feljavult, és a 2-5-3-as mérleg elegendő volt a bennmaradáshoz. A két tulajdonos pedig látta a potenciált az új edző elgondolásaiban, és a nyáron látványosan át is alakították a keretet, Manning elképzeléseinek megfelelően. Nem is kellett csalódniuk, az Oxford az első 12 bajnokiból tízet is megnyert, vezette a League One tabelláját. Ám ez a remek teljesítmény egyben fel is keltette a Championship-csapatok figyelmét Manning iránt, és az edzőt végül novemberben a Bristol City ki is vásárolta a szerződéséből.

Ami ezek után következett Oxfordban, az alighanem méltán pályázik az egyik legkülönlegesebb edzői kinevezés címére. Az a Des Buckingham kapta meg a kispadot, aki ugyan 2004 és 2014 között épp itt kezdte el az edzői karrierjét utánpótlás szinten, ám az elmúlt egy évtized során javarészt Óceániában és Ázsiában dolgozott. Őt is ki kellett vásárolni, méghozzá a City Football Group tulajdonában lévő indiai Mumbai City csapatától, ahol bajnoki címet szerzett a 2022-2023-as kiírásban. A két szakember játékról alkotott elképzelése és edzői stílusa között gyorsan megmutatkozott a különbség, ám az, hogy az oxfordi születésű új vezetőedző képes volt építeni a Manning által megalapozott védekezésre, az döntő fontosságú volt. A sikeres kezdéshez hasonlóan alacsony minőségű lövéseket engedtek az ellenfeleknek, méghozzá meccsenként nem is magas számban, és e mellett a „jól blokkoló védelem” címkét is magukon tudták tartani.

Ugyan a visszaesés elkerülhetetlen volt, de Buckingham irányítása alatt a tavaszra kivirágoztak olyan átmenetekben erős játékosok, mint Josh Murphy. A 29 éves szélső ugyan közel sem olyan jó játékos, mint az ikertesója, Jacob (Newcastle United), de ebben a szezonban mégiscsak hírnevet szerzett magának. Hiszen a februári sérüléséből visszatérve hat gól és három assziszt volt a mérlege, majd jött az a bizonyos finálé a Wembleyben.

De ne ugorjunk ennyire előre, ugyanis volt a tavasz során egy 5–0-s veresége az Oxfordnak, a Bolton Wanderers ellen, ezt követően Buckingham sok mindent átgondolt, megreformált. Főleg a védekezést, amely akkortájt kezdett szétesni, és ezzel a zakóval már a kilencedik helyre csúsztak vissza.

Viszont ez a hatalmas pofon egyben fordulópontot is jelentett, ugyanis ezt követően még inkább átmenetekre alapozó együttes lett a „Yellows”, amely minden védekező statisztikai mutatóban szintet tudott lépni a korábbiakhoz képest. A hátralévő nyolc bajnokin az engedett lövések, a kapujukat eltaláló lövések, az engedett xG és a kapott gólok tekintetében is listavezetők lettek. Ezzel beverekedték magukat ötödikként a rájátszásba, hogy ott a Peterborough United ellen ismét kivívják a szereplés jogát a Wembleyben, hogy a döntőben visszavághassanak a Boltonnak.

Az angol labdarúgásba 1986-ban bevezetett rájátszás során korábban mindössze kétszer fordult elő, hogy a fináléban olyan meccset vívjanak, amely párosításban a szezon egyik mérkőzésén öt gólnál nagyobb különbséggel nyert az egyik csapat. Az 1999-2000-es First Division-szezonban az Ipswich Town 6–1-re nyert a Barnsley ellen odahaza, majd a play-off döntőt is megnyerték, 4–2-re. Ezzel szemben a 2008-09-es League Two kiírásban a Shrewsbury Town hiába verte odahaza 7–0-ra a Gillinghamet, a rájátszás fináléjában utóbbi együttes visszavágott egy utolsó perces góllal 1–0-ra megnyert találkozó formájában.

Az Oxford United is nagy visszavágásra készült és Buckingham alakulata nagyon fel is készült a Boltonból. A labda nélküli kontrollal végig kézben tartották a mérkőzést, mindössze öt lövést engedtek, és végül a Wanderers játékosai a kapujukat egyszer sem tudták eltalálni. Ezzel szemben Josh Murphy előbb egy kis szerencsével, majd egy remek ellenakció végén a kapust is kicselezve betalált és eldöntötte a feljutást (2–0).

„Amikor visszatértem, az volt a klub elképzelése, hogy a Championshipben akarnak szerepelni. És ez nem csak arról szólt, hogy a második ligában legyünk, hanem arról, hogy hosszabb távon ott is maradjunk. Készen állunk erre. Van még egy kis munka, amit el kell végeznünk, hogy amikor a következő szezon elkezdődik, a lehető legjobban felkészültek legyünk. Azonban az alapok megvannak, a támogatás megvan, a klub jövőképe adott, ahogy az enyém is – függetlenül attól, hogy egy kicsit hamarabb jött el ez a feljutás, mint ahogy azt először gondoltuk. Ám mindent megteszünk, hogy felnőjünk a feladathoz. Ma este nagyon elégedetten, nagyon boldogan fogok aludni, és amikor holnap felébredek, remélem, hogy nem derül ki, hogy ez az egész csak egy álom volt”

– mondta Buckingham a győztes finálé utáni interjúban.

Az Oxford tehát vissza tudott vágni a márciusi vereségért és minden szakértőnek megmutatta, hogy jól áll neki az esélytelenebb csapat úgynevezett underdog szerepe, hiszen erőt tudnak meríteni abból, ha leírják őket. Így az 1998-1999-es szezon után ismét a másodosztályban szerepelnek augusztustól, és bízhatnak abban, hogy az indonéziai tulajdonos ismét hajlandó lesz pénzügyi támogatást nyújtani a projekthez, amelynek az első lépése eddig sikeres volt.

Kiemelt fotó: Catherine Ivill – AMA/Getty Images