Két angol csapat van csak, amely minden EFL-osztály rájátszását sikerrel vette már

Az angol labdarúgásban 1986-ban vezették be a szezonvégi rájátszás rendszerét. Az első két kiírásban még a magasabban jegyzett osztály harmadik vagy épp negyedik legkevesebb pontot gyűjtő csapata csatlakozott be az alacsonyabb szintű liga 3-5. vagy épp 4-6. helyezettje mellé. Aztán az 1988-1989-es idénytől kezdődően beállt a jelenlegi szisztéma, mely szerint a másod- és a harmadosztályban a 3-6. helyezettek, míg a negyedik vonalban a 4-7. helyezettek küzdhetnek meg az utolsó feljutó helyért.

Mindössze kettő olyan csapat van, amely az English Football League, azaz az EFL mindegyik osztályának a rájátszásában a csúcsra tudott jutni ez idő alatt.

A rájátszásban való indulások számában a Huddersfield Town a listavezető, ők tíz alkalommal játszhattak a play-offban, négyszer sikerült egy osztállyal előrébb lépniük, hat alkalommal nem.

Először az 1991-1992-es kiírás végjátékához kell visszatérnünk, amikor a „terrierek” a harmadosztályban (ekkor futott ez a liga utoljára Division Three néven) bronzérmet szereztek, és így kerültek be a rájátszásba, amelynek az elődöntőjében végül a Peterborough United a Leeds Roadon hátrányból fordítva nyert ellenük.

A klub ugyan a következő két évben gyengébben teljesített, ám az 1994-1995-ös kiírás előtt óriási motiváció lehetett a csapat tagjainak, hogy átköltöztek a ma is használatos Alfred McAlpine Stadiumba. Ez volt Neil Warnock harmadik szezonja a csapat kispadján és nehéz volt meghatározni a szezon előtt, hogy mire lehet számítani tőlük, a „terrierek” végül nagyon harapósak voltak az új otthonukban. Olyannyira, hogy áprilisra listavezetőként fordultak, ám ezután hét bajnokin csak egyszer nyertek és egészen az ötödik helyig csúsztak vissza. A gyenge forma miatt már a rájátszás elődöntőjében, a Brentford FC elleni párharcban sem ők számítottak esélyesnek, ám végül két 1–1-es döntetlen után a tizenegyes-párbajban jobbnak bizonyultak. A döntőben aztán a Bristol Roverst legyőzték, ez volt Warnock utolsó meccse a kispadon, a tréner nem ment velük a Division One-ba.

A második vonalban eltöltött hat szezont követően 2001-ben Lou Macari irányítása alatt estek ki, ám a skót szakember maradt a padon, megpróbálhatta az azonnali visszatérést kiharcolni. A Huddersfield a hatodik helyen zárt, ám a Brentford már a play-off elődöntőjében a végállomást jelentette. Ez a sikertelen próbálkozás akkora pofon volt, hogy az egyébként sem túl fényes gazdasági helyzetükben arra a döntésre jutottak, hogy kiárusítják a keret játékosait, így a következő idényben ismét kiesett. A 2003-04-es kiírást már a Third Divisionben kezdték meg, amely ekkor már a negyedosztályt jelentette, és egy fiatalnak számító csapattal vágtak neki a küzdelmeknek. Végig harcban voltak az automatikus feljutást jelentő három hely egyikéért, ám ez a lehetőség az az utolsó mérkőzésen elúszott. Jöhetett a play-off, ahol a Lincoln City elleni idegenbeli siker a fináléba jutást jelentette, ott pedig Cardiffban a Mansfield Town csapatát tizenegyes-párbajban tudták legyőzni.

Ettől kezdve nyolc idényt töltött a Huddersfield az immár League One névre hallgató harmadosztályban, mely során négyszer szerepelhettek a rájátszásban. Az első a 2005-2006-os kiírás volt, amikor a Barnsley FC ellen nyertek idegenben, majd otthon bukták el az elődöntőt, aztán Lee Clark vezetésével 2009-től kezdve háromszor egymás után be tudtak jutni a play-offba. 2010 májusában a Millwall FC állította meg őket az elődöntőben, 2011-ben már egy lépéssel többet tettek meg a „terrierek”, az AFC Bournemouth-t legyőzték, ám a fináléban a Peterborough United túl nagy falatnak bizonyult. Végül 2012 tavaszán jött össze a feljutás, a Milton Keynes Dons és a Sheffield United kárára.

A másodosztályba feljutó a yorkshire-i gárda nem sok vizet zavart és többnyire a kiesés elleni harcban volt érdekelt. Nem ez volt a helyzet azonban a 2016-2017-es idényben, amikor David Wagner legénysége mindenkit sokkolva az ötödik helyen zárta a Championship kiírását. Ezek után az esélytelenek teljes nyugalmával várhatták a rájátszást, ám a német-amerikai szakember mesteri taktikájával kellően el tudták rontani az ellenfelek játékát. Az elődöntőben a Sheffield Wednesday, majd a fináléban a Reading FC ellen is tizenegyes-párbajban győztek, és ez azt jelentette a „terrierek” számára, hogy második angol klubként mindegyik EFL-ligában megnyertek egy-egy rájátszást.

A 2019-es élvonalbeli búcsú után a másodosztályban is a kiesés elkerüléséért küzdöttek, majd jött Carlos Corberán, akivel ismét meglepték a mezőnyt a 2021-2022-es kiírásban, ám a rájátszásban a Luton Town búcsúztatása után nem tudták megállítani a tabella utolsó helyéről hatalmas sebességgel előretörő Nottingham Forestet, mely – maradjunk annyiban, vitatható körülmények között – rajtuk keresztül tért vissza a legjobbak közé. (A Forest az elődöntőben a Sheffield Unitedet búcsúztatta, a párharc visszavágója egy csúnya balhéról maradt emlékezetes.)

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ha már a klubról beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy a 2022-2023-as szezonban jelentős anyagi problémák gyötörték őket, az ismét beugró régi motoros, Warnock segítségével megkapaszkodtak a második ligában, ám ebben a szezonban már nem volt menekvés, a – szeptember óta már a 75 éves edző nélkül működő – Town alászállt a harmadik ligába.

Az összesített lista második helyén a kilenc rájátszásban érdekelt Blackpool FC-t találjuk, amely hat alkalommal meg is tudta nyerni a „minitornát”. A lancashire-i volt a futballtörténelem első klubja, amely mindegyik EFL-bajnokságban megnyerte a play-offot.

Azok után, hogy a „mandarinok” 1990-ben kiestek a harmadosztályból, az első rájátszást az 1990-1991-es kiírásban játszhatták a Division Fourban. Ekkor még nem tudták a szezon közben kinevezett Billy Ayre irányítása alatt kivívni a feljutást, hiába búcsúztatták az elődöntőben a Scunthorpe United együttesét, mert a fináléban a Torquay United nem hibázott a tizenegyes-párbajban. Egy évvel később viszont már ők ünnepelhettek a Wembleyben, mivel a Barnet FC elleni elődöntős sikert követően a visszatérő ellenfél, a Scunthorpe United ellen ezúttal ők jöttek ki jobban a döntetlen utáni „hirtelen halálból”.

Névlegesen kettőt léptek előre, hiszen a Division Four osztályból a Division Two-ba kerültek, ám ez – a Premier League elindítása miatt – a harmadosztály volt, ahol hosszú távra be is rendezkedtek. Nyolc ével töltöttek el ezen a szinten, ez idő alatt az 1995-1996-os idényben bronzérmesként zártak, és nagy reményekkel várhatták a rájátszást. Az elődöntőben kétgólos sikert arattak a Bradford City otthonában, ám a visszavágón odahaza kikaptak 3–0-ra, és ez végül Sam Allardyce állásába került.

Végül az ezredforduló után búcsúztak a harmadik vonaltól a lancashire-iek, ám a 2000-2001-es kiírásban ismét várt rájuk egy play-off, az azonnali visszajutás reményében. Felemás szezon volt ez, ugyanis a hetedik hellyel becsúsztak a rájátszásba, de összesen 18(!) vereséget szenvedtek el a szezon során. Ekkor érkezett meg a klubhoz Steve McMahon, az egyik legsikeresebb vezetőedző, akivel a legrosszabb pozícióból is összejött a rájátszás megnyerése a Hartlepool United és a Leyton Orient legyőzése révén.

A 2000-es évek közepén hat szezonon át szerepeltek a harmadosztályban, mely eleinte még Division Two, majd League One néven futott. Noha öt kiíráson keresztül az alsóházban végeztek és többször is a kiesés réme fenyegette a „mandarinokat”, a játékosból edzővé avanzsáló Simon Grayson kinevezése mindent megváltoztatott. A 2006-2007-es idényben egészen a harmadik helyig meneteltek – az utolsó körben még volt esélyük az automatikus feljutásra is –, de végül az osztályváltás az Oldham Athletic és a Yeovil Town elleni párharcok megnyerésével jött össze.

A Championshipben két idényük telt azzal, hogy menekülnek a visszazuhanás elől, ám a 2009-2010-es kiírásban Ian Holloway vezetésével egészen más irányba indultak el. Sokkal sikeresebbek lettek ebben az idényben a megannyi kiegyenlített mérkőzés megnyerésével, és ez azt eredményezte, hogy a hatodik helyen zárva megnyílt az esély a Premier League-be való feljutásra. Ugyan az elődöntőben a Nottingham Forest számított esélyesnek, a Blackpool egy kettős győzelemmel átlépett rajtuk, majd a fináléban a Cardiff City ellen is diadalmaskodni tudott.

Az élvonal egy átmeneti kaland volt csupán, ám a kiesés után a PL-szerepléstől való búcsút megkönnyítő anyagi támogatások (parachute and solidarity payments) megteremtették az esélyt Holloway tanítványai számára a visszatérésre. Ötödikek lettek a 2011-12-es szezonban és a Birmingham Cityt sikerült is kiejteni a rájátszás elődöntőjében, ám a fináléban a West Ham United jött szembe, amely túl nagy falatnak bizonyult. Olyannyira, hogy ez a vereség elindította a lejtőn a klubot, mely 2015-ben a Championshipből, majd 2016-ban a League One-ból is kiesett.

Ezt követően a negyedosztályban vette át a csapat irányítását Gary Bowyer, akivel az azonnali visszajutást tűzték ki célul. Ez végül nagyon nehézkes módon jött össze, hiszen csak a 2016-2017-es szezon utolsó játéknapján sikerült biztosítani, hogy a még éppen rájátszást jelentő hetedik helyet megszerezzék. Ezt követte egy őrült, összesen tizenegy gólt hozó párharc a Luton Town ellen, majd a fináléban az Exeter City ellen kiharcolták a történelmi harmadik feljutást a negyedosztályból.

A következő három évben stabilizálták a helyüket a League One-ban, majd amikor jött Neil Critchley, akkor érezhetően előre léptek, és 2021 tavaszán kilencedik alkalommal is készülhettek a play-offra. Ez végül ismét sikeres volt, ugyanis az elődöntőben az Oxford Unitedet búcsúztatták, majd a fináléban a Lincoln City álmait törték össze egy fordításos győzelemmel. Ám hiába az előrelépés, mindössze két szezont játszottak a Championshipben, a 2022-2023-as évadban kiestek, a nemrég véget ért League One-idényt pedig a nyolcadik helyen zárták.

Kiemelt fotó: Alamy Stock Photo