Újraéledhetnek a calabriai álmok

A Reggina története során kilenc idényt töltött a Serie A-ban, 2009 óta azonban csak alacsonyabb osztályokban szerepel. Ennek ellenére a helyi szurkolók támogatása határtalan, a csapat bármely bajnokságban is versenyez, mindenhol számíthat fanatikus szurkolótáborára. A kiváló szezonkezdésnek köszönhetően a világbajnok Filippo Inzaghi vezetésével a Reggina jelenleg vezeti az olasz másodosztály mezőnyét.

1999-ig vártak a feljutásra

Reggio Calabria Olaszország szárazföldi területének legdélebbre eső nagyvárosa, a messinai szoros keleti partján fekszik, átellenben Szicíliával. Az első helyi futballklubot 1914-ben 61 közalkalmazott alapította US Reggio néven. A csapat meze eredetileg fekete-fehér csíkos volt, később teljesen feketében játszottak, 1924 óta viszont a bordó szín mellett tették le a voksot. Ezért is hívják a csapatot Gli Amarantónak. Néhány évvel később Ettore Serpieri egykori elnök változtatta meg a klub nevét a napjainkban is használatos Regginára.

Az együttes jó ideig csak különböző alacsonyabb osztályú bajnokságokban szerepelt, először 1956-ben jutott fel a másodosztályba, ahol rögtön a negyedik helyen végzett. Néhány alkalommal közel járt a feljutáshoz, azonban inkább középcsapatnak számított, de az 1970-es és 1980-as években jobbára már csak a harmadosztályban versenyzett. A visszatérést követően a helyi kötődésű üzletember Pasquale Foti elnöksége alatt újra gyökeret tudott ereszteni a Serie B-ben, majd az 1998–99-es másodosztályú szezonban elért negyedik helyezéssel feljutott a Serie A-ba.

A Reggina fennállása első élvonalbeli szezonjában a 11. helyen végzett, miközben az 1999–2000-es idényben a csapatot erősítette a fiatal Andrea Pirlo, a később az Interben is szerepelt Mohamed Kallon, vagy a Lazióból ismert Roberto Baronio. Az újoncot Franco Colomba irányította, aki még a feljutást megelőző évben a hatodik helyig kormányozta a csapatot a második vonalban. A lendületes bemutatkozó idényt a második szezonban visszaesés követte, a 2000–2001-es idény végeztével a Hellas Verona idegenben lőtt góllal múlta felül a Regginát az osztályozón (spareggio), így a calabriaiak kipottyantak a B-be.

A Reggina az 1999-2000-es szezonban szerepelt először a Serie A-ban (Forrás: wikipedia.it)

Egymást követő hét szezon a legmagasabb osztályban

A kiesés ellenére a csapat alapmagja együtt maradt, továbbra is Colomba irányította az együttest, melynek kapitánya Francesco Cozza volt, és például a korábbi brazil utánpótlás-válogatott csatár, Mozart is követte a gárdát a Serie B-be. Az, hogy nem engedték szélnek a csapatot, megtette a hatását, és a szezon végén elért harmadik hellyel azonnal sikerült a visszajutás.

Ezt követően a Reggina hét éven át, egészen a 2009-es kieséséig színesítette a Serie A mezőnyét. Nem volt könnyű boldogulnia a legmagasabb osztályban, a visszatérést követő első évben ismét osztályozót kellett vívnia a bennmaradásért (ezúttal sikerrel, miután az Atalantát idegenben győzte le). Az évek során olyan ismertebb játékosok fordultak meg a csapatnál, mint Nicola Amoruso vagy Nakamura Sunszuke. 2004 és 2007 között Walter Mazzarri volt a csapat vezetőedzője, irányítása alatt a több déli csapatnál is megfordult Francesco Modesto volt a csapat húzóembere. A később a Napolit és az Intert is gardírozó szakember nevéhez köthető a calabriaiak legjobb Serie A-s eredménye, amikor a 2004–2005-ös kiírást a tizedik helyen fejezték be. Mindezt a 2006–2007-es idényben akár meg is fejelhették volna, azonban a calciopoli néven elhíresült botrány miatt (melyben például a Juventust megfosztották két bajnoki címtől és kizárták a Serie B-be) 11 pontot vontak le tőlük, így a bennmaradás kiharcolásával kellett beérni – a levonás nélkül nyolcadikok lettek volna.

Az emlékezetes időszak alatt kezdett el rajongani a csapat iránt a Reggina hűséges magyar szimpatizánsa, Adrián Gábor, aki kérésünkre felelevenítette, hogyan kezdődött mindez:

„2003 májusában a Serie A utolsó előtti fordulójában a televízióban a már bajnok, Marcello Lippi irányította Juventus Reggio Calabria-i vendégjátékát közvetítették. A hazaiak az életükért küzdöttek, biztosnak tűnő kiesőként indultak neki az utolsó két meccsnek, csak két győzelem és a többi eredmény kedvező alakulása menthette volna meg őket. Telt ház és pokoli hangulat uralkodott végig a meccsen. Ilyen atmoszférát még sosem láttam korábban. A közönség belehajszolta a csapatot a győzelembe, felejthetetlen élmény volt. Azon a napon indult el bennem a klub iránti szimpátia, ami a következő években csak még jobban felerősödött. Megfogott bennük, hogy sztárjátékosoktól mentes, igazi munkáscsapat voltak. Akkoriban hat-nyolc győzelem jutott szezononként, de rendre ki tudták vívni a bennmaradást.”

Pokoljárás és feltámadás

A 2009-es kiesés óta a Reggio Calabria-i csapat talán a mostani szezonban kerülhet minden eddiginél közelebb az élvonalhoz. A másodosztályban egymást követő öt idényt töltött el az újabb búcsúig, azonban csak egyszer jutott be a rájátszásba – a 2011-es playoffban az elődöntő jelentette a végállomást. A jelenleg a MOL Fehérvártól kölcsönben az NB II-es ETO FC Győrben védő kapus, Kovácsik Ádám öt éven át tartozott a klub kötelékéhez. Ugyan többször kölcsönben szerepelt kisebb csapatoknál, a 2014–2015-es idényben a magyar légiós volt a Reggina első számú kapusa, 28 bajnoki mérkőzésen védett. Menet közben Preklet Csaba és Szatmári Lóránd személyében két másik magyar is megfordult az egyesületnél.

Adrián Gábor a Reggina szurkolói körében (Forrás: a szurkoló saját fotója)

Sajnos az anyagi gondok elhatalmasodtak, a pocsék harmadosztályú szereplést követően pedig Foti végleg távozott az egyesület éléről. A Reggina egy csődeljárás után csak a negyedosztályban indulhatott el. A Serie D-ben a korábbi csapatkapitány Cozza lett a vezetőedző, és azonnal sikerült a szintlépés a C-be. A csapat a harmadik vonalban szép lassan újra megerősödött, évről évre egyre jobb eredményt elérve a 2019–2020-as csonka szezonban kiharcolta a feljutást az azóta már ugyancsak másodosztályú Bari előtt.

„Sokáig kerestem a lehetőséget, hogy hogyan tudnék eljutni egy hazai meccsre, de csóró tinédzserként ez elérhetetlen álomnak tűnt. A csapat egyre lejjebb került, de természetesen a negyedosztályban is megtaláltam a módját, hogy kövessem őket és kitartóan vártam a felemelkedést. 2019 januárjában végre eljutottam a Stadio Oreste Granillóban. Első alkalommal a harmadosztályban a Viterbese elleni mérkőzésen a kapu mögött, az ultrák között szurkolhattam. Ebben szezonban később még két hazai meccsre elmentem, összekötve városnézéssel, környékbeli túrával” – jegyezte meg a magyar szurkoló az első személyes látogatásairól.

A másodosztályban ismét sikerült megragadni a középmezőnyben, és bár az előző két idényben nem jutott be a rájátszásba, kiesési gondok sem gyötörték a csapatot. A Reggina ebben az időszakban a Serie B-s szereplése során egy 11. és egy 14. helyezést ért el. Menet közben a calabriai szurkolók a már korábban is megszokott, hangulatos buzdításukkal azonnal üde színfoltjai lettek a Serie B-nek. Ebből már Adrián is szerepet vállal rendszeres látogatásaival:

„Megismerkedtem néhány helyi szurkolóval, egyikük írt rólam egy rövid cikket, mert nagyon értékelte a szenvedélyemet egy harmadosztályú csapat iránt. Hihetetlen, de „népszerű” lettem: többen leszólítottak a stadionban, az utcán, hogy én vagyok-e az a magyar srác, aki Londonból jár hozzájuk szurkolni. Idővel ráálltam az idegenbeli meccsekre, ha a főnököm és a feleségem engedi, minden második hétvégén útnak indulok. Kötelességemnek érzem, hogy velük együtt képviseljem a város és a csapat színeit mindenhol, ők pedig mindig szeretettel fogadnak. Idén augusztusban, Ferrarában felejthetetlen élményben volt részem. A vezérszurkoló odahívta a csapatkapitányt, elkérte a mezét és odaadta nekem. Bemutatott röviden a tábornak, hogy ki vagyok, honnan és miért, mire megtapsoltak és egy „egy közülünk” (uno di noi) rigmussal köszöntöttek. Kívánok mindenkinek a hasonló élményeket, soha ne szabj határokat a rajongásodnak!”

A nyáron még súlyos anyagi gondokkal küzdő klubot a közelmúltban Felice Saladini vette át, aki kinevezte Filippo Inzaghit és minőségi játékosokkal erősítette meg a keretet. Annak ellenére, hogy az elhúzódó tulajdonosváltás miatt a Reggina a többi csapatnál később kezdte meg az átigazolási időszakot, ígéretes sikerült a rajt. A csapat hat forduló alatt egyetlen vereséget szenvedett és az összes többi meccsét megnyerte, így a Bresciával azonos pontszámmal vezeti a mindig nagyon szoros másodosztályú tabellát.

A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/seriebmagyar/

Kiemelt fotó: besthwallpapers.com